A kalászos gabonák vírusos eredetű betegségei és a védekezési lehetőségek



Bármennyire közhely is, de igaz, hogy a mezőgazdaságban nincs két egyforma évjárat, minden év különbözik az előzőektől. Különösen megtapasztalhattuk ezt a mögöttünk hagyott kalászos szezonban, amikor is a szokatlanul enyhe tél számos kártevőnek és kórokozónak teremtett kedvező feltételt a felszaporodásához, kártételéhez. Így volt ez a gabonaféléket megtámadó vírusbetegségek esetében is, amelyek a szokásosnál súlyosabb mértékben fordultak elő az elmúlt évben.

A hazánkban termesztett őszi és tavaszi kalászos gabonákat az általános gyakorlat szerint csak különböző gombás eredetű növénybetegségek ellen kell védeni. Az évjáratok java részében ez így is van. Ugyanakkor léteznek olyan, vírusos eredetű megbetegedések is, amelyek súlyos terméscsökkenést képesek okozni, és amelyekről a Magyarországon alkalmazott növénytermesztési és növényvédelmi gyakorlat időnként megfeledkezik.

A főbb vírusok

A gabonáinkat alapvetően két gyakoribb vírus károsíthatja. A leggyakoribb hazánkban általában az árpa sárga törpülés vírusa (angolul: Barley Yellow Dwarf Virus).

Ez a vírus nagyon sok egyszikű növényen megél, valamennyi termesztett gabonánkat is beleértve. A vírus az egyszikűeken károsító levéltetvek útján terjed, átviteléhez a levéltetű tartós jelenléte szükséges. Ellentétben több más vírussal, ez a vírus perzisztens, azaz a növényből huzamosabb táplálkozás során jut el a levéltetű testébe, és csak pár nap múlva képes a levéltetűből a szívogatás során kiürülni. A vírusnak a vektor levéltetvek alapján 5 csoportja létezik, amelyből hazánkban valamennyi elterjedt. A szárnyas és szárnyatlan alakok egyaránt képesek a vírus átvitelére.

A másik, hazánkban igen gyakori gabonavírus a búzatörpülés vírus (angolul: Wheat Dwarf Virus). Ez a vírus tüneteiben nagyon hasonlít az árpa sárga törpülés vírusára, ugyanúgy perzisztens vírus, de levéltetvek helyett különböző gabonaféléken élő kabócák – például a csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus) – viszik át egyik növényről a másikra.

A búzatörpülés vírus agresszívabb, nagyobb kártétel előidézésére képes. Ugyanakkor e két kórokozó, illetve az árpa sárga törpülés vírus különböző törzsei együttesen is károsíthatnak.

A betegség tünetei

A két leggyakoribb gabonavírus által okozott tünetek a két kórokozó vírus esetében rendkívül hasonlóak. A kórokozókat pusztán vizuálisan, az okozott tünetek alapján beazonosítani, vagy egymástól megkülönböztetni nem lehet. Ahogy a kórokozók nevéből is kiolvasható, mindkét vírus jellegzetes törpe növést idéz elő, amely ritkán már ősszel, általában tavasszal, a vegetáció indulásakor jelentkezik (1. kép).

1. kép. Árpa sárga törpülés vírus kiterjedt foltszerű tünetei őszi árpában
1. kép. Árpa sárga törpülés vírus kiterjedt foltszerű tünetei őszi árpában

A növekedésükben visszamaradt növények a táblán foltokban helyezkednek el. A növények erőteljes sárga színe messziről felismerhető. Ez a sárgulás nem a szokásosan sárguló, az ún. etiolált növényekre jellemző halványsárgás elszíneződés, hanem jellegzetes, erőteljes, élénksárga színváltozás. A sárga foltok a tavasz folyamán a haragos zöld egészséges növényállományból messziről észrevehetők. A törpült és sárga növények levélzete jellegzetesen felmered, turgoruk nagy, az egész növény sündisznószerű jelleget ölt (2. kép).

2. kép. Jellegzetes, törpe, sprőd levélzetű növények, élénksárga levélzet
2. kép. Jellegzetes, törpe, sprőd levélzetű növények, élénksárga levélzet

A törpülés és sárgulás sokszor fokozatos, nagyban függ a növénybe jutott vírus(ok) agresszivitásától, a bejutás idejétől és a fajtától is. Erőteljes fertőzésnél eleinte extrém mértékű törpülés lép fel (3. kép), amelyet a szomszédos növények könnyűszerrel elnyomnak. Gyakran a fertőzött növény egy enyhe, késői fertőzés után hoz ugyan kalászt, de az steril lesz. Járulékos problémaként a nagyobb, súlyosan fertőzött foltokban gyomosodási gócok is kialakulhatnak, hiszen az egészséges szomszédos növények kompenzáló képessége véges, több négyzetméteres foltokat nem képesek bokrosodásukkal befedni.

3. kép. Szélsőséges mértékű törpülés. Az ilyen növény gyakorta elpusztul
3. kép. Szélsőséges mértékű törpülés. Az ilyen növény gyakorta elpusztul

Veszélyes szituációk

A gabonavírusok leginkább akkor veszélyesek, ha a vektor szervezetek (levéltetvek, kabócák) minél tovább tudnak betelepülni és táplálkozni az állományokban. A vírus-rezervoár füves területeken, árvakelésekben, kukorica- és ciroktáblákon a kórokozók mindig megtalálhatók, és a levéltetvek, kabócák is tömegesen fordulnak elő ebben a környezetben.

A kórokozók tehát szinte minden évben megfelelő mennyiségben vannak jelen egy potenciális vírusjárvány megindításához. A huzamosabb idejű vektortevékenységhez azonban „normális” évjáratokban nem áll rendelkezésre elég idő. Az idejében, de nem szélsőségesen korán elvetett gabonákba betelepülő vektorszervezeteket általában az első komolyabb fagyos hajnal elpusztítja.

Probléma akkor merülhet fel, ha a kalászos gabonát nagyon korán vetve, mi magunk nyújtjuk meg a vektor rovarok számára rendelkezésre álló időt, vagy pedig a természet nyújtja meg hosszú, enyhe ősz és fagymentes tél formájában.

Az utóbbi időkben sajnos több esetben is előfordult olyan tél, amikor szinte nem is volt fagy. A 2006/2007., illetve a 2013/2014. telek ilyenek voltak. Mindkét esetben meglehetősen erős vírusfertőzés lépett fel a gabonaállományokban. Bár az időjárás esetében nincs lehetőségünk a külső tényezők megváltoztatására, a vetési időpont helyes megválasztásával preventív módon sokat tehetünk a gabonavírusok fellépése ellen.

A kalászosokat lehetőleg az optimális időben vessük el! Ha valamilyen okból korai vetésre kerül sor, időben gondolni kell az esetleges védekezésre. A korai vetést (általában csökkentett csíraszám mellett) indokolhatja a fajta erősen bokrosodó jellege, illetve az ilyen fejlettebb növények jobb, gazdaságosabb vízfelhasználása. Mindamellett a korábbi vetés 1-2, nem pedig 3-5 hetet kellene csak, hogy jelentsen. Szeptember első felében kalászost csak úgy érdemes vetni, hogy felkészülünk a vektor rovarok elleni védekezésre.

Korai vetésnél – főleg dús levélzetű állományok esetében – még a kora őszi fagyok hatásában sem bízhatunk teljesen. A dús lombozat kiváló hőszigetelőként működik, így a fagy a levélzet belsejében, alján levő rovarokat nem éri el.

Védekezés

A vírusvektor levéltetvek és kabócák elleni agrotechnikai védekezésre a vetési idő helyes megválasztása mellett egyéb lehetőségeink is vannak.

Az árvakelések megszüntetése a kalászos gabonák kelése előtt sok vektor szervezetet képes megsemmisíteni, némiképp csökkentve ezzel a fertőzési nyomást. Ugyanakkor egy hosszú, enyhe ősz esetén a helyes időben elvetett gabonákra is nagyon hosszú aktív vektortevékenység veszélye leselkedik.

Ilyen esetekben nincs más megoldás, mint az inszekticides állományvédelem. Ez történhet inszekticid hatóanyagú csávázószer alkalmazásával vagy állománypermetezéssel. Csávázószer tekintetében jelen időszakban egyedül a Yunta Quattro engedélyezett őszi búza és őszi árpa kultúrákban. Állománypermetezésre a szintetikus piretroid hatóanyagú készítmények széles választéka mellett neonikotinoid hatóanyagú készítmények, foszforsavészterek, karbamátok, illetve ezek kombinációi rendkívül nagy számban érhetők el. A kezeléseket a levéltetvek tömeges betelepedése idején célszerű elvégezni. Ennek az időpontnak a pontos meghatározásához lehet használni sárga színű ragadós lapokat (ezek hátránya, hogy sok rovart fognak, és poros helyen hamar használhatatlanok lesznek), de a növényzet vizuális átvizsgálása is eredményes lehet. Akár már a 2 leveles gabonán is lehetnek tömegesen levéltetvek, így nem árt, ha a kelés után heti rendszerességgel vizsgáljuk át az állományt.

A gabonát károsító vírusok ellen nem ördöngösség az eredményes védekezés. De ahhoz, hogy a vírusos tünetek megjelenését elkerülhessük, előre fel kell készülni a kártevők támadásának a kivédésére. A már beteg, tüneteket mutató növények esetében már gyakorlatilag semmit sem tehetünk a betegség ellen.

Hertelendy Péter

Agrofil Sz.M.I. Kft., Püski

(A képek a szerző felvételei)


Ez a cikk a MezőHír 2014/09 - szeptemberi számában jelent meg.