A hegykői zöldség titka



Hegykő egy 1 500 lelkes település Győr-Moson-Sopron megyében, amelynek történelme és mindennapjai is sokféle összefüggésben kapcsolódnak a Fertő-tóhoz, Európa egyik leginkább keletre eső szikes tavához. A település lakói a középkorban főleg halászattal foglalkoztak, majd a XVIII. századtól részben a nádaratás, részben pedig a zöldségtermesztés vált a fő megélhetési forrássá.

A „Fertei” földeknek köszönhetően a 20. században messze földön híressé lett a hegykői zeller, a zöldség (fehérrépa), sárgarépa és a hagyma. Ahhoz, hogy megértsük a helyiek zöldségtermesztési hagyományőrző gyakorlatát, meg kell ismerkedni az országban szinte egyedülálló talajtani és éghajlati sajátosságokkal.

A Fertő-tó déli partja mentén kialakult Fertő-Hanság-medence mélyedésének nyugati és déli határát élesen vonja meg a Fertőmelléki dombvonulat, illetve az Ős-Ikva kiemelkedő hordalékkúpja. Ez az éles határvonal a talajviszonyok tekintetében is megmutatkozik. Míg a peremi részeken gyakoribbak az erodált erdőtalajok (barna erdőtalajok és rendzinák), addig a medencében inkább hidromorf talajképződmények, vagyis öntés-, réti és szikes talajok találhatók.

Som Brigitta a kereskedelmi  csomagolású sárgarépát mutatja
Som Brigitta a kereskedelmi
csomagolású sárgarépát mutatja

Hegykő határa a Fertő-táj része, talajainak közös jellemzői a heterogén, mozaikos elhelyezkedés, alluviálisan rétegzett szelvényfelépítés, az igen változatos mechanikai összetétel, a nagy CaCO3-tartalom és a lúgos, néha erősen lúgos kémhatás.

A Fertő-medencében a talajképződést mindig a víz természetes mozgása alakította. A mélyebben fekvő részeket a tó magas vízállása idején vagy tartós északi szél esetén gyakran elárasztja a Fertő vize, amely oldott sókat, szuszpendált homok-, iszap- és agyagrészecskéket visz az elborított részekre. A területen érvényesülő főbb talajképző tényező tehát az üledéklerakódás és láposodás, a rétitalaj-képződés, sófelhalmozódás-szikesedés. Ez a gyakorlatban egy szürkés tónusú, a tófenékből származó temérdek üledéket, durva homokot is tartalmazó könnyen művelhető, mégis jó vízháztartású talaj, amely zöldségtermesztésre különösen alkalmas.

Valójában jól behatárolható az a terület, amely évszázados megfigyelések alapján különösen kedvez a gyökérzöldségek termesztésének. Ma, amikor az egészséges táplálkozás kérdései napirenden vannak, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a zöldségfélék – ezen belül is a gyökérzöldségek – szerepét, ezért is kerülhetnek reflektorfénybe a „hegykői zöldségek” gyűjtőnéven ismertté vált termékek.

Termesztésük egyik jeles képviselője és a mintegy két évszázados hagyomány folytatója Hegykőn Som János, aki, ahogy mondja, nem is tudna érzelmek nélkül beszélni a fertői tájról, az itt folyó gazdálkodás szépségéről és persze apróbb-nagyobb nehézségeiről… November utolsó napján találkoztunk vele, amikor is a telephelyen hagyta a terepjáróját, megadva a mintegy 5 km-re lévő földje koordinátáit, hogy menjünk utána, mert minden percet ki kell használnia a fagy után kiengedett földön. És valóban, a Fendt traktor nyergében találtuk, petrezselyemgyökér kiszedése közben, a Fertő-tó víztükrétől alig 1 500 m-re, a még megművelhető utolsó mezőgazdasági területen…

A petrezselyem kiszedése Fendt traktorra szerelt célgéppel
A petrezselyem kiszedése Fendt traktorra szerelt célgéppel

– Minden mozdulatán látjuk, minden szavából kiérezzük azt a felelősséget, amivel a hagyományőrző – és -tisztelő – zöldségtermesztés iránt viseltetik. Honnan a kötődése ehhez a felelősségteljes munkához?

– Helybeli, kertész és növényvédő technikus vagyok. Eredetileg gépszerelő és géplakatos alapképzettséget szereztem Sopronban, a gépészeti szakközépiskolában, majd különbözetivel végeztem a fertődi kertészeti technikumot. Ez már talán magyarázza, hogy ma zöldségtermesztő vállalkozóként dolgozom.

Az alapokat a felmenőimtől tanultam, hiszen a családban szinte mindenki foglalkozott zöldségtermesztéssel, miközben szinte ugyanazokon a földeken folyt a munka – zellerültetés, -kapálás, gyökértermesztés –, ahol ma is. Persze azok kimért háztáji 1 kh-as földek voltak, és az értékesítés sem mindig sikerült megfelelően.

Gyerekként nem szerettem ezt a munkát, mert nehéz volt, viszont a piacozást annál inkább, hiszen ott a portéka maradékát én adhattam el. Természetesen az már az én pénzem lehetett, ami adott némi motivációt.

Aztán amikor már nagyobb lettem, és nem ment a zöldség a piacon, akkor kocsiba ültem, és piacot kerestem, boltokban ajánlottam. Persze akkor már tisztítva, mosva, csomagolva, pontosabban összekötve leves zöldségnek.

Ekkor már nem csak az üzleti, hanem a hagyományápolás érzelmi része is megfogott. Ahogy itt mondják, a „Fertei” földek sajátossága, a Fertői-medence szépsége, a földek művelésének ismerete mind azt követelte meg tőlem, hogy ezt folytatni kell. És folytattam is, de előbb kialakítottam egy olyan vevőkört még a rendszerváltozás körüli időszakban, amelyből részben a mai is továbbfejlődött. Mindezt a helyi tsz-ben végzett gépszerelői munkám mellett, amit azonban hamarosan felmondtam, és egyéni vállalkozás keretein belül fogtam a zöldségtermesztésbe.

A hegykői zeller, fajtáját tekintve már nem mindig hegykői
A hegykői zeller, fajtáját tekintve már nem mindig hegykői

– Hogyan sikerült az ismert és jó zöldségtermő földeket birtokba venni, hiszen ahogy mondta, korlátozott azoknak a területeknek a nagyságrendje, ahol a hegykői zöldség igazán jól érzi magát?

– A kárpótlásban nem voltunk érintettek, ezért a kiszemelt területeket meg kellett vásárolni; először éppen a Fertő-Hanság Nemzeti Park közvetlen szomszédságában 4,5 ha-t. Ez nagy öröm volt a földspekulációs, zavaros időszakban. Ezen indult a vállalkozásom, miközben tudtam, hogy a célnak megfelelő, ideális területhez jutottam, hiszen a hegykői zöldség csak egy bizonyos területen díszlik igazán.

Ekkoriban az alapgépesítést is megkezdtem, ami akkor az MTZ traktort és eszközeit jelentette. Ezt követően minden évben a területvásárlásokra összpontosítottam, így sikerült mára 100 ha saját földre szert tenni.

Szerencsére itt a magyar ember nem engedte ki a kezéből a földeket, a külföldiek nem tudtak vásárolni, amiben a korábbi szövetkezetnek és a mai mg.-i rt.-nek, illetve az új tulajdonosoknak is komoly érdemei vannak. Igaz, ezek a földek nem túl értékesek a földforgalom szempontjából, Ak-értékük 8-12 közötti. Hasznosításuk pedig nem egyszerű, éppen a talajtani sajátosságok miatt, az ipari haszonnövények szempontjából.

A „Fertei” földek nem azonosak az osztrák oldaliakkal, ahol az uralkodó szél hatása és a tó iszapjának kihordása már nem érvényesült, így ott a szikesedés mértéke sokkal nagyobb, és inkább a szőlőtermesztésnek kedvez.

De, visszatérve az egyéni vállalkozásra és a saját földek művelésére, azért nehezen indult a vállalkozás, piacozással, családalapítás utáni gondokkal, gyerekneveléssel, nagyon hosszú napokkal és rengeteg munkával. Ám ez már a múlt, hiszen sikerült úrrá lenni a nehézségeken, és a zöldségtermesztés megfelelő pályára állt. Ehhez ma két kft. áll rendelkezésre, és az egyéni vállalkozás is megmaradt, hiszen a termelést el kellett választani a feldolgozástól és az értékesítéstől.

– Ahhoz, hogy a piacon folyamatosan jelen legyenek, biztosan komoly technikai háttérrel kell rendelkezni. Hogyan sikerült a fejlesztésekkel haladni, a termelés növelése mellett?

– Be kellett látni, hogy a ’90-es évek elején kialakult – mondhatni kézi vezérlésű – kereskedelmi gyakorlat nem tartható fenn, hiszen a földterületek növekedésével alaposan megnőtt a megtermelt zöldség mennyisége is. A szülői ház már kicsi volt a kikészítéshez, ezért még a második földvásárlási projektben sikerült olyan – művelés szempontjából értéktelen földterülethez – jutni, amelyen elindíthattam a zöldmezős beruházást. Zöldségtároló, hűtő, feldolgozó, manipuláló „üzemet” építettünk 2000-ben, fiatal agrárvállalkozói pályázaton nyert pénzből. Ezzel végleg eldőlt, hogy hosszú távra gondolkodunk, és elköteleztük magukat a zöldségtermesztés mellett.

Ennek megfelelően alakult a gépesítés átszervezése is, hiszen hamarosan egy Fendt Farmer 412 Vario 120 LE-s, majd egy JD 6410 110 LE-s traktor vásárlásával bővült az erőgéppark, és a munkagépek köre is szépen gyarapodott, a minőségi munkához illeszkedően. Altalajlazító, váltvaforgató eke, szemenkéntiaprómag-vetőgép és természetesen répakiszedő segíti ma már a munkát, hogy minden munkafázisra időben és jó minőségben kerülhessen sor.

Saját készítésű zöldségmosó gép
Saját készítésű zöldségmosó gép

– Köztudott, hogy a hegykői zöldség HÍR-védjegyes termék, és ezáltal még ismertebb lett a fogyasztók körében. Valójában mit takar ez a védjegy, és milyen kötelezettségekkel jár?

– A HÍR-program célkitűzése, hogy létrehozza Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteményét, és előmozdítsa gazdasági hasznosításukat. Legalább ötvenéves, vagy azt meghaladó korú termelői hagyományokat kell megőrizni a védjegy tulajdonosának, amelyek már a köztudatban vannak, és a minőségük révén közismertek. Lefordítva a mi viszonyainkra azt jelenti, hogy legkiválóbb hegykői zöldségtermő területeken kötelességemnek érzem a különleges íz megőrzését a zöldségfélékben, és azt is, hogy a terméket a korszerű fogyasztói elvárásoknak megfelelő feldolgozottsággal bocsássam a kereskedelem, illetve a vevők rendelkezésére.

A HÍR-védjegy használata nagyon megtisztelő, ennek megfelelően igyekszünk a hegykői és fertődi gyökérzöldségfajtákat termelni, de az új nemesítés eredményeit és a holland fajták előnyeit sem mellőzhetjük pl. a zeller és sárgarépa esetében, ahol a piac igényeinek – alak, tisztítási veszteség, stb. – is meg kell felelni. Az új fajták és a régi köztermesztésben lévők harca folyik, hiszen néha a szárazságtűrés és a rezisztencia előnyeivel szembe kell állítani az alakra, a formára nemesítést és az esztétikai megjelenés előnyeit.

A Hír-védjegy toleráns e tekintetben, hiszen nem köti ki csak a helyi fajták termesztését, sokkal inkább a termőhelyet és a termesztés hagyományát tekinti elsődlegesnek.

Som János
Som János

– Nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy valójában mitől olyan jó a hegykői zöldség? Hogyan jellemezné a termelt gyökérzöldségek tulajdonságait, élvezeti értékét, persze tudom, hogy nehéz ezt elfogultság nélkül megtenni…

– Természetesen igyekszem objektív maradni, és olyan érveket felsorolni a termékeink mellett, amelyeket nemcsak mi, helybeliek, hanem a szakma képviselői is vallanak.

A Fertő-tó mentén termesztett sárgarépa immár 200 éve ismert és keresett termék. Az ország különböző tájain termelt sárgarépától abban különbözik, hogy vörösebb színű, édeskésebb, intenzív ízű, hosszú, sima és elágazásmentes. Mindez köszönhető a talajok hatásának, a Fertő-tó és az Alpok-alja éghajlatának. A vízszabályozás után a szárazra került tómeder laza, mélyrétegű és üde talaja teszi lehetővé, hogy ezek a zöldségfélék mélyre hatoló, sima, gyönyörű gyökeret neveljenek.

A helyi klímaviszonyok azért is igen kedvezőek a gyökérzöldségek termesztésére, mert a Fertői-medence Magyarország leghűvösebb, legcsapadékosabb síkvidéke. A nyári alacsonyabb hőmérséklet pedig kedvez a korai és a tárolásra alkalmas sárgarépa termesztésének.

A Fertődi vörös fajta mellett a piaci igényeknek megfelelően rövidebb tenyészidejű, Nanti típusú fajtákat is termesztünk, amelyek szintén igazolják a termőhely kiválóságát. Ezt a tényt a vetőmag-forgalmazók látogatásaik során évről évre megerősítik.

A petrezselyemgyökérről hasonlóan tudok nyilatkozni, mert ugyanúgy meghálálja a termőhely adottságait, hiszen alaktanilag szép sima, elágazásmentes, élvezeti szempontból pedig erőteljesen fűszeres ízű és illatú. A már említett nyári alacsonyabb hőmérséklet kedvező a hagyományos hegykői fajta, valamint a hosszú és félhosszú típushoz tartozó, tárolásra is alkalmas petrezselyemgyökér termesztésére.

Zöldséghűtő és -tároló raktár belülről
Zöldséghűtő és -tároló raktár belülről

– Mekkora területen folyik ma ténylegesen a zöldségtermesztés, hiszen a kötelezettségek egyre nagyobbak a kereskedelmi cégek felé? Sokan ismerhetik ma már a habtálcás kiszerelésű hegykői leveszöldséget, vagy a Fertőd-vidéki sárgarépát, hogy csak két terméket említsünk…

– Valóban kötelezettséget jelent a kereskedelmi szerződések maradéktalan teljesítése, de ezt vállalni kívántam, amikor belefogtam a zöldségtermesztésbe. Végre beállt egy biztonságot nyújtó rendszer, amikor a termeléssel és a kereskedelemmel is nyugodt körülmények között lehet foglalkozni.

Ma 100 ha felett van a saját tulajdonú területünk, amelyből 35 ha – felerészben sárgarépa és petrezselyem – minden évben a gyökérzöldség, hiszen a vetésváltás szabályainak megfelelően a földeket „cserélni” kell. Ebben a helyi részvénytársaság partner, és az első évben kukoricával, a másodikban kalászossal „készíti elő” a területet a zöldség számára. Így sem biztos, hogy eléggé gyommentes lesz a föld, ezért előfordul, hogy ugaroltatni kell, ami persze azt jelenti, hogy altalaj-lazítózás mellett háromszori szántás történik abban az évben.

A búza aratása után is azonnal átvesszük a területet, amit altalaj-lazítózás követ, majd háromszori szántás. Mindez a gyomok minél eredményesebb gyérítése érdekében történik, esetleg még tavasszal is egy alkalommal, ha kell. A technológia bevált és adott, attól eltérni értelmetlen dolog volna.

A tavaszi munkák a talaj víztartalmának megőrzésével kezdődnek, majd a bakhát kihúzása következik. A bakhát tetejére szemenkénti vetőgéppel vetünk, nagyon precízen, majd posztemergens gyomirtást végzünk. A minimális vegyszerhasználat egyedüli képviselője a Stomp, amely – ha kedvező csapadékviszonyok mellett sikerül a kiadása – egy ideig gyommentesen tartja a kelés utáni vegetációt, aztán pedig a felszabaduló fizikai munkásaink gondos mechanikai műveléssel – konkrétan kapálással – tartják tisztán az állományt.

Meg kell jegyeznem, hogy műtrágyát egyáltalán nem használunk, a talajaink tápanyagszintje a gyökérzöldségek számára kiváló, talán éppen a talaj vízmozgásai következtében mintha folyamatosan feltöltődnének a földek. Szinte biotermesztés már, amit végzünk, annyira minimális mennyiségű kemikáliát használunk.

A termésszintek általában kiszámíthatóak, köszönhetően a talaj víztartalmának és a mintegy 1 200-1 500 méter távolságban lévő hatalmas Fertő-tavi vízfelületnek, amely az uralkodó északi, északnyugati szelek hatására kellő páratartalmat biztosít.

Sárgarépából 50 t/ha, petrezselyemgyökérből 35 t/ha átlagos mennyiségre számítunk, míg a zeller szintén 35 t/ha-t ad. Ez a mennyiség elegendőnek tűnik a védjegyes termékeinkhez, de a helyi kistermelőktől is vásárolunk fel a nem hegykői megnevezésű „leveszöldség családhoz” alapanyagot.

Hosszú idő után az idén először emeltük az átadási árainkat, ami elsősorban az útdíj megjelenésével hozható összefüggésbe, mert egyébként javarészt a saját kamionunkkal szállítunk. A termékeink általában májusig-júniusig kitartanak, de arra vigyázunk, hogy a védjegyes termékeknél a hegykői zöldséget ne helyettesítsük üzleti megfontolásból más eredetűvel. Inkább nem szállítunk, és a szerződéseink is így köttetnek…

– A hegykői határ, illetve a Fertői-medence fent említett kiváló termőhelyi és talajadottságait mennyire használják ki mások? A helyi kistermelők vagy a helyi nagyüzem mennyire él ezzel a kivételes lehetőséggel?

– Nos, ez érdekes kérdés, mert kétségtelen, hogy a piac felvevőképessége nagyobb, mint amennyit mi megtermelünk. Mégsem látni a kistermelők részéről affinitást, termelői kedvet, annak ellenére, hogy a feldolgozói kapacitást és a piaci elhelyezést is felajánlottuk számukra. Valószínűleg nincs hajtóerő, nincs elég érzelmi kötődés a fiatalokban ehhez a gyönyörű hagyományőrző munkához.

Néhány hektár nagyságrendben mutatkozik csupán enyhe érdeklődés, de bíztatni kell a siker érdekében a kistermelőket. A jogelőd helyi szövetkezet vezetése pedig egyáltalán nem támogatta a zöldségtermesztést a háztájiban, mert szerette volna megtartani a tagság függőségét. Azóta a jogutód rt. sem szorgalmazta a zöldségágazat fejlesztését. Így csökkent le a hagyományos – valamikor lényegesen pezsgőbb – zöldségtermesztés mértéke a faluban, egy olyan termőhelyen, ahol közel ezer hektáron vannak meg a feltételei a kiváló minőségű gyökérzöldségek megtermelésének.

Ma mintegy a 10%-át használjuk ki annak a kivételes termelési potenciálnak, amely itt található a falu határában. Sőt, a víz kártételét megelőzendő, olyan csatornarendszer áll rendelkezésre, amely az esetleges felesleges vízmennyiséget képes lenne levezetni, egyes területek pedig melioráltak, vagyis alácsövezve alkalmasak a vízelvezetésre.

A magam részéről bíztatnám a földdel vagy termelői kedvvel rendelkező és földbérleti szándékot fontolgató fiatalokat, hogy használják ki a páratlan lehetőséget, ami a hegykői zöldségtermelésben rejlik. Látni kellene tavasszal a kifagyott „Fertei földet”, amely olyan, mint a hab, vagy a szivacs, amivel öröm dolgozni. Ebben a közegben csodálatosan fejlődik a gyökér, hiszen a talaj az egész tenyészidőszak alatt megtartja ezt a tulajdonságát.

Mi bizonyosan nem hagyjuk abba ezt a munkát, annál is inkább, mert a családunkban két nagylányom és a fiam is szakirányú tanulmányokat folytat, aztán majd elosztják, ki legyen a gazdasági felelős és ki vegyen részt a munkaszervezésben, illetve a gépi feladatok elvégzésében…