A házi bivaly múltja, jelene és jövője Magyarországon



Hazánk egyik legkülönlegesebb őshonos állata a magyar házi bivaly. A „bivalyerő” kifejezés méltán jellemzi fizikai adottságait, hiszen a gépek elterjedéséig könnyedén megbirkóztak cséplőgépek, ágyúk vontatásával. A fekete bivalycsordák látványos képei a vízközeli, lápos legelőknek. Bár a hazai bivalyállomány még csekély, egyre többen látnak fantáziát a védett őshonos magyar házi bivaly tenyésztésében.

      „Jámbor állat a bivaly
      s, mi tagadás lusta
      de, ha kell a hegyet is
      helyéből elhúzza”
      (Kányádi Sándor)

Hazánkban jó hústermelő képessége jelenti a fő jövedelmet. Egy választáskori  borjú (8-10 hónapos) testtömege meghaladhatja a 300 kilót is
Hazánkban jó hústermelő képessége jelenti a fő jövedelmet. Egy választáskori
borjú (8-10 hónapos) testtömege meghaladhatja a 300 kilót is

Származása

A magyar házi bivaly őse valószínűleg az indiai vadbivaly, az arni-bivaly volt. Ez a Kárpát-medencében már a népvándorlások során is megtalálható volt, sőt avar-kori ásatásokban is felleltek bivalycsontokat. A bivaly első magyarországi említése Erdélyből a XI. századból származik, majd II. Béla király 1138-as dömösi apátsági adománylevelében szintén szerepel utalás bivalyokra.

A tömeges elterjedést azonban a török háborúk eredményezték, mert a bivalyokat a török haderőben – nagy igavonó erejüknek köszönhetően – ágyúvontatásra használták.

A XIX. század fordulóján majd’ 150 000 bivaly legelészett Magyarországon, ma azonban néhány rezervátumban mindössze 600 körüli példány található, bár a magántartók ezt a számot napjainkban alaposan felviszik. A bivalyok látványában többnyire turisták lelik kedvüket, miközben a génmegőrzés a tartók feladata.

Az ipari fejlődés eredményeként a bivalyok igavonóerejét felváltotta a gépeké. Az erősen lecsökkent hazai bivalyállomány az ezredforduló előtti évtizedekre így már csak két kisebb gulyára korlátozódott. Az egyik Kápolna-pusztán, a Kis-Balaton mellékén élt – valószínűleg az egykori észak-somogyi uradalmak állományainak maradványaként –, a másik, kisparaszti gazdaságokból összegyűjtve a Hortobágyi Nemzeti Parkban.

Cél, hogy a magyar házi bivaly a védett természeti területek vizes élőhelyeinek  megőrzésében, valamint szükséges rekonstrukciójában szerepet játsszon
Cél, hogy a magyar házi bivaly a védett természeti területek vizes élőhelyeinek
megőrzésében, valamint szükséges rekonstrukciójában szerepet játsszon

Hasznosítása

A bivaly vegyes hasznosítású állat, vagyis húsáért, tejéért, valamint igavonó erejéért tartották. Hazánkban elsősorban igen jó hústermelő képessége jelenti a fő jövedelmet, hiszen egy legelőn tartott választáskori borjú (8-10 hónapos) testtömege meghaladhatja a 300 kilót is. Kiváló minőségű húsa bár a szakácsnők körében nem ismert, nemzetközi szinten azonban elfogadott és keresett terméknek számít. Húsa több fehérjét, foszforvegyületet és vasat tartalmaz, mint a marhahús.

A teje igazi kuriózum, mert bár nem ad sokat (5-10 liter/nap), de a magas zsírtartalma miatt (6-15%) különleges minőségű tejtermékeket lehet belőle készíteni. A zsírtartalom a laktáció folyamán a tejmennyiség csökkenésével egy időben nő.

Igavonó képessége bár háttérbe szorult, de ezzel kapcsolatban meg kell említeni a bivaly „pocsolyaszeretetét”. Ami nem volna baj, ha azt nem munka közben, netalán megrakott szekérrel tenné. Erdélyi bivalyos gazdák elmondása szerint a nyári nagy melegben nem egyszer előfordult, hogy szénával megrakott szekérrel a Szamosba, Oltba vagy Küküllőbe mentek be az állatok, és ott elhevertek, a gazda bosszúságára.

A bivaly életmódja

A világ bivalyállományának 98%-át a forró égöv alatt, a trópusokon és szubtrópusokon tenyésztik, és ez a rizstermelő vidékek legfontosabb igásállata.

A magyar bivaly bár évszázadok óta a kontinentális égövben él, megtartotta azt a trópusi szokását, hogy nagy nyári melegben előszeretettel dagonyázik. Legeltetése során ezért érdemes olyan területeket kialakítani, ahol erre alkalmas nyílt víz található.

A hazánkban előforduló téli nagy hidegeket a magyar bivaly jól tűri, hiszen megfelelően akklimatizálódott az évszázadok alatt. Természetesen meghálálja a téli beállót, de vannak gulyák, amelyek teljesen rideg tartásban is megfelelő kondícióval vészelik át a telet. Rendkívül kíváncsi jelleme miatt a bivaly könnyen szelídíthető, a szelíd egyedek kifejezetten igénylik a vakargatást, emberi törődést. Tavasztól késő őszig legelőn tartható, sőt igényli is a legeltetéses tartásmódot. A villanypásztort könnyen megszokja és tiszteletben tartja, de a pásztoroló legeltetéssel is jól legeltethető.

Az ideális növekedés biztosítása érdekében érdemes  legalább 8 hónapos korig az anyja alatt hagyni a borjút
Az ideális növekedés biztosítása érdekében érdemes
legalább 8 hónapos korig az anyja alatt hagyni a borjút

A természetvédelemben betöltött szerepe

Tekintettel arra, hogy nyáron kifejezett igénye van vizes, dagonyázásra alkalmas helyekre, valamint az a legelési szokása, hogy más állatok által kevéssé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövény is elfogyaszt, a vizes élőhelyek természetvédelmi rehabilitációjában jelentős szerepet tölt be. Géppel nem művelhető csatornapartok, töltésoldalak – olyan gyepterületek, ahol a nád egyre jobban terjed – karbantartása megoldható velük, ezek bivalylegeltetéssel megfelelő állapotba hozhatóak. Bizonyítottak a bivalyok az erdélyi Nagyszéksóson, ami követendő példa lehetne a hasonló adottságú hazai térségekben is, mint például ahogy azt Mórahalmon teszik. Ötéves dagonyázásuk megállította a terület további szikesedését, visszaszorult a nádas, visszaköltöztek a vizes élőhely madarai.

Tenyésztése

A bivaly fejlődését tekintve inkább későérő típusú állat. Ezt a tenyésztésbe vétel során figyelembe kell venni. Mivel teljes fejlettségét 4-5 éves korban éri el, a növendék üszőket érdemes 36 hónapos kor után tenyésztésbe venni. Ez a tenyésztési szemlélet és a jó tartás biztosítja a hosszú, 20-25 éves hasznos élettartamot. A bikák tenyésztésbevételi ideje 36 hónapos korban ideális.

A bivaly könnyen és önállóan hozza világra borját, a fő ellési időszak nyár végén van. 310-320 napos vemhesség után a borjú gyorsan fejlődik, ami a nagy mennyiségű és rendkívül zsíros tejnek köszönhető. Az ideális növekedés biztosítása érdekében érdemes legalább 8 hónapos korig az anyja alatt hagyni a borjút, ami addigra azonban a 300 kilós testsúlyt is meghaladhatja.

A bivaly jellegzetessége, hogy egy gulyában egy bika tartható; eltérően a többi szarvasmarhától a maga közelében sem tűr meg többet. Ez a jellemvonása érvényesül akkor is, amikor a kétéves körüli bikaborjakat az apjuk kiveri a gulyából. A szoros gulyakapcsolatot jellemzi, hogy a tehenek esetében jellemző a dajkásítás, vagyis egy tehén más borját is szoptatja.

Megjelenése, morfológiája

A magyar házi bivaly megjelenésében szilárd szervezetet, tömeges, jól izmolt, hengeres, széles törzset, nagy erőt sugároz. Állatbírálatkor nagyon szigorúan kell elbírálni a szervezeti szilárdsággal és a mozgással összefüggő hibákat. Fontos a térölelő lépés, lényeges az erős ízület, acélos inak.

A finom szervezettől a durváig minden konstitúciós típus előfordulhat a hazai állományban, a hasznosítási irány függvényében. Megjelenés tekintetében cél az arányosság, vagyis az egyes testrészek, testtájak összhangja.

A bivaly járása jellegzetesen lomha, de szükség esetén meglepően gyors futásra is képes. Hangja a bőgés-röfögés közötti hangra emlékeztet. Úgy a tehenek, mint a bikák jellegzetes sötétbarna (fekete) színűek. Szívderítő látványt nyújtanak a területen járó turistáknak a fekete bivalyborjak, mókásan elálló nagy füleikkel. Erdélyben nem is borjúnak hanem „bivalybocsnak” becézik őket.

A bivalyállomány túlnyomó része állami tulajdonban, a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében található
A bivalyállomány túlnyomó része állami tulajdonban, a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében található

Van-e a bivalynak jövője?

A bivaly fennmaradása, illetve haszonállattá válása nemcsak pénzkérdés. Akiknek a gazdaságában van már szürke marha, azok a gazdák egyfajta büszkeségből, a fajtafenntartás érdekében még bivalynevelésre is bátran vállalkoznak, mivel az állatok tartása olcsó.

Széles körű elterjedése akkor válik lehetővé, amikor esetleg a biogazdálkodók is jobban felismerik, hogy a gépek helyett például a bivalyt használják majd „fűnyírásra”. Az állat annyit ér, amennyit adnak érte – érveltek a megkérdezett szakemberek. A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. a Biokontroll Hungária Kht. minősítésével rendelkezik, a bivalyállomány egyedei iránt magángazdaságokból is többen érdeklődtek már vételi szándékkal. Voltaképpen az lenne a cél, hogy a bivaly ne csak turisztikai látványosságként maradjon fenn az utókornak, hanem újra hasznosítsák a tejét, húsát, a bőrét – vagy akár az igavonóerejét is.

Mészáros Kornélia, a Szent István Egyetem munkatársa dolgozatából – „Bivaly, mint gazdasági haszonállat Magyarországon” – azonban kiderül, hogy attól még távol állnak a mai bivalytenyésztők és -tartók, hogy a bivalyok húsát eladják, vagy a tenyésztés célja például a tejtermelés legyen. Magyarországon egyelőre idegenkednek a bivaly húsának fogyasztásától, talán azért is, mert a piacon 20%-kal kerül többe, mint a marhahús. A bivalyok haszonállatként tartásához tehát még hosszú út vezet – rengeteg szakmai munka, meggyőzés, marketingtevékenység, stb. mellett –, de nem lehetetlen az elképzelés valóra váltása…

A Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete

1999-ben alakult meg a Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete, annak érdekében, hogy a hazai bivalyállományt szervezett keretek között meg tudja védeni.

Ennek eredményeképpen a 4/2007 FVM KvVM együttes rendelet a magyar bivalyt védett őshonos fajtának minősíti. Az egyesület elsődleges célja a magyar házi bivaly fajtatiszta állományának fenntartása, genetikai diverzitásának megőrzése. A tenyésztési munka során érvényesülnie kell a magyar házi bivaly ellenálló képességének, hosszú hasznos élettartamának (20-25 év). További cél, hogy a magyar házi bivaly a védett természeti területek vizes élőhelyeinek megőrzésében, valamint szükséges rekonstrukciójában szerepet játsszon. Jelenleg a bivalyállomány túlnyomó része állami tulajdonban, a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében található, ahol kiválóan teljesítenek a vizes élőhelyek helyreállításában, fenntartásában.

Az egyesület céljai között szerepel a fajta további népszerűsítése, gazdákkal való megismertetése, mert szakmai megítélésük szerint a fajta megélhetési szempontból is megfelelő alternatívát jelenthet olyan gazdaságok számára, ahol a minőségi és egyben különleges termék fontos szempontnak számít.

A bivalytenyésztés/-tartás iránt érdeklődő gazdákat az egyesületben szívesen látják, illetve szakmai tanácsokkal is ellátják: bivalyegyesulet@gmail.com.

Marticsek József

a Bivalytenyésztők Országos
Egyesületének ügyvezetője,

a Bakonybéli Állatpark tulajdonosa


Ez a cikk a MezőHír 2014/07 - júliusi számában jelent meg.