A búzanemesítés a hazai mezőgazdasági kutatás nemzetközileg is legversenyképesebb területe



Beszélgetés Dr. Láng Lászlóval a martonvásári búzanemesítésről

A kalászosok termesztése, ezen belül a búzatermesztés a hazai mezőgazdaság legfontosabb ágazata. A kenyér, az élet — amit a búza jelentett — évszázadok óta első helyen állt a növénytermesztésben. Nem véletlen, hogy a Kárpát-medence kedvező adottságain kívül a hazai búzanemesítők és a malom- és sütőipar kiválóságai nemzetközileg is nagy elismertséget vívtak ki a magyar búzának, a vele kapcsolatos minden tevékenységnek: a nemesítésnek, a termesztéstechnológiának és a feldolgozásnak.

A martonvásári búzabemutatók mindig sok érdeklődőt vonzanak (fotó: Vécsy Attila)
A martonvásári búzabemutatók mindig sok érdeklődőt vonzanak (fotó: Vécsy Attila)

Bár az idei aratás még odébb van, egy rendhagyó tél után és a szokatlanul meleg és száraz tavasz kellős közepén, az áprilisi húsvét előtti napokban kértük beszélgetésre Dr. Láng László búzanemesítőt Martonvásáron.

— Az idén korán beköszöntött a tavasz, a március nem tévesztette el a menetrendet, mint tavaly, a természet is annak rendje-módja szerint mindenütt életre kelt. Mit mutatnak az őszi vetések? Lehet-e tudni, sejteni (jósolni), mire számíthatunk az idén nyáron, Péter-Pál tájékán a búzákban?

— A természet olyan bonyolult, hogy nemcsak nehéz, hanem lehetetlen feladat előre becsülni a jövőbeli eseményeket. A pozitív és negatív előjeleket mérlegelve az őszi kalászosoknál több veszélyt látok, mint reményt, de még semmi sem lehetetlen. A példátlanul enyhe tél folyamán a növények dús állományt fejlesztettek, amelyeken nagyon korán többféle gombabetegség jelent meg, szokatlanul korán figyeltünk meg rovarkárosítást, de a legnagyobb kockázatot nem ezek a tényezők, vagy a megdőlés veszélye jelentik, hanem a vízhiány.

Martonvásáron a 30-60-90 cm mélyen elhelyezett talajszondák minden mélységben olyan szárazságot jeleznek, ami komolyan veszélyezteti a termést. Arra lenne szükség, hogy a növények a következő két hónapban rendszeresen kapjanak csapadékot — erre viszont nincs garancia. Azt sem tudjuk megítélni, hogy a már április közepétől kalászoló őszi árpákat és a nagyon fejlett búzákat az áprilisi talajmenti fagyok és a fagyközeli hőmérséklet károsította-e, a meiózisban lévő ivarsejtek fertilisek lesznek vagy sterilek?

Ha visszaemlékszünk történelmünk legnagyobb búzatermésére (1984-ben 5,41 t/ha átlag), az nem optimális időjárási feltételek között született. A tavasz folyamán a ritkás, viszonylag gyenge növényállományokat látva akkor senki sem gondolta volna, hogy rekordtermésünk lesz, viszont a hosszú és optimális szemtelítődés mindent helyrehozott. Bízzunk benne, hogy hasonlóan lesz idén is, de azért mindent tegyünk meg az állományok védelméért és növények táplálásáért.

— A szakértők azt mondják, túl sok a regisztrált búzafajta Magyarországon, jóval kevesebb is elegendő lenne ahhoz, hogy nagymennyiségű, egységes, homogén árut tudjuk kikészíteni a kereskedőknek. Hogy látja ezt a nemesítő?

— Egyetértek azzal, hogy sokkal kevesebb fajtával is ki lehetne elégíteni mind a termelői, mind pedig a felhasználói igényeket, ugyanakkor nagy szerencsének tartom, hogy adminisztratív eszközökkel ma már nem lehet a versenyt, a fajtaszámot korlátozni.

A piac és az idő meg fogja oldani ezt a kérdést. A malmok és a gabonakereskedők előbb-utóbb visszautasíthatatlan ajánlatot fognak tenni a termelőknek, hogy milyen fajtát vessenek — ugyanúgy, mint az ipari növények esetében teszik a felhasználók. Ha a termelők nem vetnének hazánkban kipróbálatlan fajtát, már azzal önmagában mintegy harmadával csökkenne a fajtaszám.

— A hazai búzanemesítés, a búzafajtáink szinte nemzeti értéket képviselnek. Ugyanakkor a világ búzatermesztését tekintve Magyarország nagyon pici pont a képzeletbeli térképen. Lehet-e ilyen helyzetben reális nemesítési stratégiát felépíteni és megvalósítani? Ráadásul EU-csatlakozásunk óta nyitottak a kapuk a külföldi fajták előtt is.

— A búzanemesítés a hazai mezőgazdasági kutatás nemzetközileg is legversenyképesebb területe. A kutatási eredmények szoros összefüggésben vannak a befektetett szellemi és anyagi tőkével. A búzanemesítés sikere abból adódik, hogy a két legnagyobb hazai kutatóintézetben — Martonvásáron és Szegeden egyaránt — olyan kritikus tömegű kutatói létszámot és kutatási kapacitást sikerült kiépíteni és fenntartani, amelyhez hasonló nem minden országban található. A nemzetközi kutatási együttműködéseknek köszönhetően a magyar szellemi tőke hatása messze túlnyúlik az országhatárokon, mint ahogy természetesen mi is hasznosítjuk a világ más részén elért eredményeket.

Az igazi kérdés, hogy a kutatási kapacitás a jövőben hogyan tartható fenn? A hazai nemesítést csak részben veszélyezteti a külföldi fajták megjelenése és terjedése, hiszen a magyar fajtákat is termesztik külföldön, így e két hatás ellensúlyozza egymást. Nagyobb kérdőjel a nemesítést megalapozó (molekuláris genetikai, minőségi, rezisztencia, alkalmazkodó képesség) kutatások finanszírozása; ezeknek a jövőt alapvetően meghatározó területeknek a fejlesztéséhez a jelenleginél több kutatási pályázatra lenne szükség.

A búzatermesztésben — bár kicsik vagyunk — nemzetközi hatásunk méreteinkhez képest nem jelentéktelen. Búza-vetésterületünk a világ búzatermő területének mintegy 0,5%-a, ezen 1970-1990 között a világtermés 1,2%-át, 1990-2010 között pedig a 0,7%-át termeltük meg. A cél az lenne, hogy a tápanyagellátás javításával termésátlagaink a jelenleginél magasabb szinten stabilizálódjanak.

— Mik a prioritások a mai nemesítők munkájában? A termésmennyiség, a minőségi tulajdonságok vagy egyéb szempontok?

— Nehéz lenne felsorolni, hányféle tulajdonság jellemez egy-egy búzatörzset vagy fajtát. Legtöbbször összefoglalóan a termőképességről, a termesztési tulajdonságokról, az alkalmazkodóképességről és a minőségről beszélünk, de ezek önmagukban is mind-mind összetett tulajdonságok. Egy búza lisztminta vizsgálatakor például mintegy 160-féle minőségi paramétert tudunk mérni.

Egy fajta akkor lehet sikeres, ha minden lényeges tulajdonsága megfelel a minimális elvárásoknak, más szóval, ha nincs egyetlen termesztést vagy felhasználást veszélyeztető gyenge pontja sem. Hiába bőtermő, kiváló minőségű, egészséges egy búza — ha megdől, ha pereg a szeme vagy gyenge a télállósága, nem lesz versenyképes.

A nemesítő úgy fogalmazza meg a prioritásokat, hogy a sok tulajdonság átlagos-jó szintje mellett egyes kiválasztott céltulajdonságokat magasabb szintre próbál fejleszteni. Minél több tulajdonságot akarunk javítani, vagy egy tulajdonság minél magasabb szintjét kívánjuk elérni, annál nehezebb a feladat. Napjainkban sokkal több irányban folyik nemesítés, mint néhány évtizede, viszont sokkal jobb technikai és tudományos feltételekkel is rendelkezünk.

— Gondolom, figyelembe kell venni a sokat vitatott, de mégiscsak jelen lévő klímaváltozás hatásait is?

— Minden olyan tulajdonságra lehet nemesíteni, amelyben van változékonyság a növények között, és amely tulajdonságok pontosan mérhetők. Azt tudjuk, hogy a termesztett, kísérleti vagy génbankokban tárolt genotípusok nagyon eltérően reagálnak a szárazságra, hőségre, általában a környezeti hatásokra, azonban hogy ezeket a hatásokat hogyan mérjük, legtöbbször nem tudjuk. Ezért fontosak a módszertani alapozó kutatások, amelyek a kísérleti módszerek kidolgozásával teremthetik meg a szelekció alapfeltételeit.

Ma viszonylag pontosan tudjuk mérni a növények fagytűrő képességét, és keressük a hő- és szárazságtűrés tesztelésének megbízható módszerét. Amíg ebben jelentős előrelépés nincs, nem marad más, mint az empirikus kísérletezés, azaz a törzsek tesztelése több éven keresztül a lehető legtöbb termőhelyen. Klímaváltozás van vagy csak nagy évjárat-ingadozás? A növény számára mindegy, túl kell élnie a kedvezőtlen időjárási hatásokat.

— Egy másik gond a hazai termelők nagyfokú polarizálódottsága: egyik oldalon a magas szinten képzett, felkészült szakemberek, míg más oldalról a szükséges ismeretek hiánya. Tudnak-e egyszerre megfelelő fajtákat ajánlani az eltérő felkészültségen alapuló igényekre? És akkor még nem is említettük a termőhelyi és technológiai különbségeket.

— A válaszban visszautalnék a nemesítési célok számának növekedésére, aminek egyik oka a nagy technológiai variabilitás és az abból adódó eltérő termesztési intenzitás. Biztos, hogy nem ugyanazt a fajtát kell termeszteni 3 t/ha és 8 t/ha termésszinten, műtrágyázva vagy anélkül.

Úgy gondolom, hogy egyre inkább meg tudjuk fogalmazni, hogy fajtáinkat hová és miért ajánljuk, de az egyáltalán nem biztos, hogy sikerül is meggyőzni a felhasználót, hogy ennek megfelelően döntsön. Eleve, ahol 3 t/ha a termés, ott nem a fajta megválasztása a kérdés, hanem a technológia. Ilyen esetben a leginkább kipróbált régebbi, kicsit magasabb fajtákat érdemes választani, nagy figyelmet fordítva a minőségre és a rezisztenciára is. Minél magasabb a termésszint, annál fontosabb a potenciális termőképesség, a szárszilárdság, de kevésbé izgalmas a gombabetegségekkel szembeni ellenállóság, hiszen úgyis megvédik a növényeket.

Aki 6-8 t/ha vagy még magasabb termésszintet elér, az teszteli igazán a fajtáinkat, és nagyon izgalmas számunkra, ha visszajelzést kapunk az eredményekről, hogy tudjuk, milyen irányban kell továbbhaladnunk.

— Mennyire kell figyelembe venni a nemesítés során a potenciális kereskedelmi partnereink igényeit, adottságait?

— A magyar búzanemesítés feladata a Kárpát-medence búzatermesztőinek kiszolgálása minél jobb fajtákkal. Köztudott, hogy az őszibúzafajták a nemesítés helyén lehetnek igazán sikeresek, attól távolodva csökken a versenyképességük és megbízhatóságuk. Így van ez akkor is, ha fajtát hozunk be, vagy ha a mi fajtáinkat akarjuk külföldön elterjeszteni.

A kereskedelmi partnerek igénye szentírás számunkra, de azt többféleképpen ki lehet elégíteni. Búzafajtával vagy vetőmaggal a siker reményében akkor lehet egy külső piacon vagy egy külföldi felhasználónál megjelenni, ha valami speciálisat, egyedit tudunk ajánlani. Ez a specialitás, különlegesség legtöbbször a minőség, legyen szó akár sütőipari minőségről, kekszbúzáról, vagy speciális beltartalmi tulajdonságú termékekről. Az igények kielégíthetők úgy is, ha az itthon megtermelt különleges búzát exportáljuk — ez a kedvezőbb és a könnyebb megoldás –, de esetenként a vetőmagot exportáljuk, és a termelés külföldön történik. Erre jó példa az Mv Suba, amelyet kiváló minőségének köszönhetően mintegy tíz országban kezdtek termeszteni.

Extrém minőség esetén még úgy is lehet esély egy piacra betörni, ha a fajtánk teljesítménye egy adott környezetben nem versenyképes a helyi fajtákéval, de minősége megfelelő a minőségbúza import kiváltására. Erre is van példa, az Mv Karizma búzafajta angliai próbatermesztésével. A feldolgozóipar konkrétan megfogalmazott speciális igénye inspirálólag hat a nemesítésre, várjuk és keressük az ilyen partnereket, az ilyen kihívásokat.

— A martonvásári búzanemesítés évekkel ezelőtt partnereivel együtt meghirdette a Pannon búza programot. Hogy áll ez napjainkban?

— Meggyőződésem, hogy az exportra termelő búzatermesztési régiókban — mint amilyen Magyarország is — a piaci kiszolgáltatottságot úgy csökkenthetjük, hogy bárhol könnyen eladható terméket állítunk elő. A mi klimatikus és talajadottságaink mellett komparatív előnyünk a jó sütőipari minőségű búza termesztésének lehetősége, ami ráadásul nem is jelent nagy „termés” áldozatot, mert a termés mennyiségét korlátozó klimatikus feltételek miatt a takarmánybúzák és a javító minőségű fajták termőképessége között nincs több különbség, mint 10%. Ha tehát legalább ekkora az árkülönbség a két minőségi szélsőség között, már érdemes jó minőségű búza termesztésére törekedni.

A Pannon búza program a nagy volumenű homogén árualap előállítását célozta meg. A program több éves előkészítése során példás összefogás valósult meg a kutatói, oktatói, termelői és feldolgozói szféra tagjai között. Sikerült reális minőségi elvárásokat megfogalmazni, amelyek többsége azután az új búzaszabványban is visszaköszönt, kiválasztottuk a legstabilabb minőségű fajtákat, minőséget megőrző termesztési technológiát javasoltunk, minőségbúza védjegyet hoztunk létre.

A program legnagyobb eredményének azt tartom, hogy ráirányítottuk a figyelmet a minőség fontosságára. Annak ellenére, hogy a védjeggyel igazolt áru-előállítás nagy volumenben nem indult meg, biztos, hogy a program is hozzájárult ahhoz, hogy a martonvásári búzák vetőmagforgalmán belül a Pannon prémium minőség elérésére képes fajták aránya rövid időn belül 10%-ról 50%-ra nőtt.

— Mik a jövő útjai a búzanemesítésben?

— Amikor a nemesítésről kell diákoknak előadást tartani, soha nem hagyom ki Lelley Jánostól származó kedvenc idézetemet, ami egy mondatban foglalja össze a nemesítés lényegét: „a búza legtöbb értékmérő tulajdonsága polifaktoriálisan öröklődik, tehát minden esetben nagy anyaggal kell dolgozni, mert a kívánatos, csekély számú, előnyös kombináció felismerése annál valószínűbb, minél megbízhatóbb az a szűrő, amelyeken ezek a kombinációk fennakadhatnak.” Még rövidebben ez azt jelenti, hogy minél nagyobb számú törzset állítsunk elő, és azokat a lehető legmegbízhatóbban teszteljük minél több tulajdonságra, ezért a társtudományok — biológia, genetika, statisztika, informatika, műszertechnika, gépesítés, stb. — eredményeinek hasznosítása nélkülözhetetlen.

Napjainkban a biológia és az informatika forradalmának vagyunk tanúi, és ennek eredményei fogják a következő évtizedek nemesítését meghatározni. A szántóföldi kísérletek alapvető fontossága a jövőben is megmarad, de kiegészül a molekuláris genetika által biztosított új lehetőségekkel.

Már most is képesek vagyunk különböző gének tucatjait vizsgálni a növényekben, de ez semmi ahhoz képest, ami az automatizált, robotok által végzett genotipizálás esetén várható. Ma évente 2-3 millió kísérleti adat rögzítését és elemzését végezzük, a jövőben adatok százmilliói között kell majd eligazodni, ami nem fog menni az informatikusok nélkül. A nemesítés ma is csoportmunka, ez a jövőben még inkább így lesz, eltérő képzettségű és érdeklődésű szakemberek azonos irányú törekvése esetén lehet csak eredményes a nemesítés.

— Lehet-e már tudni, mire fókuszálnak az idei júniusi martoni búzabemutatón?

— Sok minden mellett három kérdéskör biztosan szóba kerül majd a martonvásári tanácskozáson és fajtabemutatón. Azt hiszem nem fog meglepetést okozni, hogy továbbra is kiállunk amellett, hogy próbáljuk meg kihasználni lehetőségeinket a kiváló minőségű búza előállításában. Ezen a területen Magyarország abszolút versenyképes lehetne, ha összehangoltan többet tenne ennek érdekében.

A másik üzenet, amit át szeretnénk adni azért fontos, mert az igazolt fajtateljesítmény helyett sokszor mintha a beígért teljesítmény kerülne előnybe a fajtaválasztásnál. Adatokkal fogjuk bemutatni, hogy egy egész sor olyan új fajtával rendelkezünk, amelyek bizonyítottan versenyképesek termőképességben a legbőtermőbbnek tartott külföldi fajtákkal, ugyanakkor azoknál sokkal jobb minőséggel rendelkeznek. Mellettük szól az is, hogy a helyi rögön születtek, és az is, hogy aki magyar fajtát vet, az a magyar kutatást, a magyar vetőmag cégeket, munkahelyek megtartását és a helyi közösséget támogatja.

Martonvásáron tíz kalászos növényfajt nemesítünk, és kilenc fajból tudunk saját nemesítésű fajtát ajánlani. Ilyen széles választékkal kevés helyen lehet találkozni, ez is hozzájárul a martonvásári bemutató iránti hagyományosan nagy érdeklődéshez.

Idén két új búzafajtát és számos más új martonvásári nemesítésű kalászos gabonát mutatunk be.

Saját nemesítésű tritikáléfajtáink száma idén tavasszal háromra nőtt — az Mv Sámán mellett megszületett az Mv Talizmán és Mv Medál fajta is, tehát már egy komplett tritikálé fajtasor kezd kialakulni.

Nagy reményeket fűzünk a most minősített Mv Goldkorn nevű tönkölybúzafajtához. Az Mv Goldkorn olyan pillanatban született, amikor világszerte tönkölybúzahiány alakult ki, ezért a termőterület növekedése várható. Hasonló tendenciát remélünk az őszi durumbúza esetében is.

A kérdéseket feltette: