400 éves gyökerekből táplálkozva



A több generációra visszatekintő családi múlt ismerete mindig megerősíti az identitástudatot, a hovatartozást. Előfordul, hogy az elődök felkutatásakor akár több évszázadra is visszanyúlhatnak a gyökerek. Holló Albert (28) históriákból és krónikákból ismeri családfáját. A Detken élő fiatalember büszkén mesél a szájról szájra megörökölt régi történetekről. A beszélgetésből azt is megtudhatjuk, hogy az állattenyésztéssel már a 17. században is foglalkoztak a környéken élő ősei.

– A múlt köveire tudunk építkezni, miközben a jövő felé haladunk. A családi háttér olyan szintű ismerete, ami nálad tapasztalható, nem minden ember számára adatik meg. Mit jelent számodra, hogy nem ismeretlen még a sokadik ük-ük rokon sem?

– Közel az 1600-as évekig vannak feljegyzések, írások a családunkról, miszerint ezen a területen éltek és tevékenykedtek. 1640-ben nemesi címet kaptak, voltak közöttük katonák is.

Az általunk ismert adatok szerint egy tény legtöbbjükre jellemző volt: hogy a mezőgazdaságból éltek. Olyan is volt közöttük, aki a nagyszámú juhnyája miatt még az életét is elvesztette. Nagyon sok történet apáról fiúra szállt, szájhagyomány útján maradt ránk, de mégsem csorbult a mondanivalója. Természetesen a színesítés bizonyára elevenebbé teszi ezeket a történeteket, amelyek szerves részét képezik a múltunknak.

Édesapám sokat mesélt az ükapámról és a dédapámról, akik nagyon innovatívak voltak, s amellett, hogy állatokat tartottak, kiváló növénytermesztőknek is bizonyultak. Már akkoriban termesztettek szóját, lucernát, cukorrépát. Dolgos kezüknek köszönhetően jómódban élhettek.

Nem tagadom, jó érzéssel tölt el tudni és ismerni a kötelékeket ilyen mélységekig. Talán ez is megerősíti bennem a döntés helyességét, hogy az állattartás – ami a kezdetek óta jellemzi a családunkat –, a legjobb választás volt számunkra.

– Nálatok hogyan indult el minden?

– Ha már ilyen jól ismerjük a múltunkat, talán érdemes egy kicsit visszamenni az időben.

Az ükszüleim 100 kataszteri hold földdel rendelkeztek, ami öröklés útján három fiúra szállt. Dédapám kiváló növénytermesztő lévén sok újítást hajtott végre, és bár az ő idejében az innovatív gondolkodásmód még nem nagyon volt jellemző, ő mégis a sokszínű gazdálkodással próbálkozott és kísérletezett. A marhatartást 30-as állatszámú nagyságrendben folytatta.

Édesapám mezőgazdaság iránti elhivatottsága itt alakult ki, mert a gyermekkorát javarészt nála töltötte. Aztán nagyszüleim idejében megjelent a kuláküldözés, ami őket erősen sújtotta. Hentes nagyapám nagyon szerette a földet, sokat dolgozott, jól is „ment a szekér”, amíg el nem érte őket is a beszolgáltatás. Az 1951-es házasságkötésük után 1000 Ft-ra bírságolták meg őket, mert muzsikás lakodalmat csináltak és mulattak. Az egy hatalmas vagyon volt akkoriban.

Aztán szinte mindenüket elvesztették, földjeiket elvették, a tanyákat szétrombolták, a tsz-be kényszerültek. Nagyapám kocsis lett. Édesapám, akinek az életét végigkísérték ezek az események, maga is az állatokkal való foglalkozásban találta meg a számítását: állatorvos lett, és a tsz-ben dolgozott, majd később vált önálló vállalkozóvá.

A tsz időszakában 10 fejős tehenünk és annak szaporulata, 10-15 növendék, 3-4 ló, 20-30 hízósertés jelentette a gazdaságunkat. Általános iskolás korom körül kaptunk vissza kárpótlás révén a földeket: Ludas és Nagyfüged mellett 16 ha-t és 6 ha gyepet. Apám a két patak közében 11 ha-t bérelt a szövetkezettől, és a házunknál 10-15 fejéstehenünk is volt. Talán innen indult minden. Később aztán a földek bérlés és vásárlás útján gyarapodtak. Ma már 110 ha földterületet művelünk.

A fejősök a háznál kaptak helyet. „83 éves nagymamám a mai napig aktívan felügyeli a fejéseket”
A fejősök a háznál kaptak helyet. „83 éves nagymamám a mai napig aktívan felügyeli a fejéseket”

– A családod életútján jól látszik, hogy a mezőgazdaság, az állattenyésztés erőteljesen végigvonul a generációkon. Amikor a pályaválasztás előtt álltál, te is azt gondoltad: „a suszter maradjon a kaptafánál?”

– Korántsem. A számos gyerekkori mezőgazdasággal kapcsolatos élmény, a sok-sok traktorban eltöltött idő ellenére nagyapám katonai pályára szánt volna, és magam sem tudom, miért, de én is ez iránt a szakmai iránt éreztem a legnagyobb vonzalmat. Ez éles ellentétben áll azzal, ami a legtöbb elődeimre jellemző volt, bár ahogy említettem, azért van tudomásunk katonákról is a családunkban.

Talán az élet fintora volt, de éppen a felvételi idején zárták be az iskolát, így egy normál gimnázium maradt számomra a katonai helyett. S hogy hogyan tovább, azt még nagyon nem tudtam. Persze, azért mindig motoszkált bennem a kíváncsiság az agrárpálya iránt.

A történelem azonban mindenek előtt állt, országos versenyt is nyertem ebből. Továbbtanulásomat a jogi, vagy bölcsész vonalon tudtam volna elképzelni, szerettem volna történész lenni. S amikor látszott, hogy ezek közül egyik sem leszek, szüleim a közgazdasági pálya felé kezdtek terelgetni. Idővel az agrárvilág megnyílt előttem, s végül a gimnázium után, mindenki megelégedésére, Gödöllőre mentem, gazdasági agrármérnöknek.

– Milyen hatások értek ez alatt az idő alatt?

– A tanulás mellett gyakorlatilag végigdolgoztam az egyetemi éveket. Az így megszerzett gyakorlati tudás nagy hasznomra vált.

Fordulatot jelentett a 2006-os év, amikor lehetőségem nyílt 4 hónapra Hollandiában egy farmgyakorlaton részt venni. A jelentkezéskor a vegyes gazdálkodást jelöltem meg, hiszen akkor már voltak földjeink, és rendelkeztem az általános iskolás évekből marhatartási tapasztalatokkal, így ezen a területen szerettem volna több tudáshoz jutni.

Ezzel szemben egy burgonyatermesztő fiatalemberhez kerültem, Amszterdam mellé. Nagyon sokat tanultam tőle: munkamorált, feladattudatot, gyakorlatiasságot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ott szinte mindenki messze gyakorlatiasabb, mint az itthon végzett fiatalok. Talán ez az oktatási rendszernek tudható be, mert hazánkban elméleti síkon nagyon magas szintű képzés folyik, de az életben használható praktikus tudást nem nagyon kapjuk meg.

Munkaadóm éppen annyi idős volt, mint én most, és fiatal kora ellenére egy virágzó vállalkozást vezetett. Talán nem merészség kijelenteni, hogy ott azért dolgoztak az emberek, mert mindenki munkából élt, s mert akartak dolgozni. A munka nem szégyen, hanem öröm volt számukra. Én ezt így láttam. Munkaadóm minden üres idejében dolgozott, ha nem volt éppen tennivaló a földeken, akkor kamionozni ment.

A hatékonyság ott sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, amit saját vállalkozásomban én is próbálok megvalósítani. Bölcsebb lettem, rájöttem, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni; hogy az adott pillanat nem jön vissza, élni kell vele. Lakóhelyem környékén a bánya miatt a területek itt nem nagyon gyarapodhatnak, bővülhetnek, inkább csökkennek, így világos lett számunkra, hogy az intenzív állattartás felé kell orientálódnunk.

– Az állattartási vonal erősítésének a jelentőségét mikor ismerted fel?

– A fiatal gazda pályázattal egy időben. Már az egyetemen tudtam, hogy egyszer egy ilyen pályázaton indulni fogok. Az államvizsgát követően nyílt erre lehetőség, amihez a fejős tehén adta a legkézenfekvőbb alapot.

A helyi tejcsarnok bezárása előtt már foglalkoztunk tejhasznosítású marhával, így adott volt korábbról az istálló, fejőgép, szinte ki volt építve minden. A benyújtáshoz a teljes dokumentációt magam készítettem el, aztán jött a várakozás. Bizonytalan volt az eredménye, így azt sem tudtam, hogy keressek-e munkát addig, vagy várjak.

A pozitív elbírálást követően végre megkezdtem a vállalkozásom kiépítését. Már a vállalási idő előtt teljesítettem a feltételeket, elértem a megadott állatlétszámot, és az ezt kiszolgáló szántóterület és legelőnagyságot. Közben nagyon sok nehézséggel találom magam szemben, jönnek a nem várt események is sorra, mégsem vagyok letörve, ezek nem szegik kedvemet. Éppolyan odaadással végzem a tevékenységemet, mint korábban.

Holló Albert és egy „jó barát”
Holló Albert és egy „jó barát”

– Milyen tevékenységek adják a vállalkozás gerincét?

– Jelenleg édesapámnak 70 ha, öcsémnek 10 ha, nekem 30 ha földem és 1 ha szőlőm van, plusz kaszáló. Kifejezetten jó földek vannak itt, a Mátra lábánál.

A vállalkozásban, a pályázatoknak köszönhetően sokrétű géppark áll rendelkezésünkre a munkákhoz. A kombájn kivételével a növénytermesztés teljes folyamatához van megfelelő eszközünk. A zöldsorunk korszerű, így bálacsomagolással és most egy zabos-borsós szenázskészítéssel is megpróbálkozunk. Megtapasztaltuk, hogy a modern gépekkel mennyi időt takaríthatunk meg, ugyanis a korábbi fűkaszához képest egy korszerű technológiával 1/3 idő alatt képesek vagyunk elvégezni ugyanazt a feladatot. Ezt az eredményt még nehezebb területen is meg tudtuk valósítani, akár még a borsós állományban is.

Az állatállományunk szépen szaporodik. A lakóházunknál kaptak helyet a régi istállókban a fejős tehenek.

83 éves nagymamám a mai napig felügyeli a fejés folyamatát, reggel és este. A növendékek, a szaporulat, az üszők, a hízómarha, a szárazon állók, 40-50 sertés, 56 juh egy az önkormányzattól bérelt régi uradalmi birtok istállójában kapott helyet.

Ahogy már említettem, minden lehetőséget meg kell ragadni. Korábban nem volt birka az állományunkban, 5 évvel ezelőtt egy bérmunkát azonban természetben szerettek volna kifizetni, egy jószággal, így elfogadtuk. Mára a félszázat is elérte a birkák száma.

A szántóföldek 30%-án megtermelt takarmány fedezi az állatok teljes etetését, a maradék 70%-ot egy helyi integrátornál értékesítjük. A tejből régen házi sajtot készített édesanyám, amit kézműves termékként vásárokban adtunk el, de a munkahelyén betöltött növekvő szerepvállalása miatt erre már nincs ideje. Így a teljes tejmennyiséget egy kunadacsi felvásárlónak adjuk el.

Vágásra kész a napraforgó
Vágásra kész a napraforgó

A több lábon állásnak nagy előnye, hogy mindig van olyan ágazati rész, ami jobban megy a többinél, vagy egy gyors értékesítéssel azonnali pénzforráshoz juthatunk. A munkákban nagy segítségem Kristóf öcsém, aki az inszeminátor szerepet fogja hamarosan betölteni, miután szakirányú végzettséget szerez. Többnyire vele dolgozom.

Édesapám a mai napig állatorvosként működik. Reggelente ő járja körbe a birtokokat, hogy minden rendben van-e. Az állattartás körüli teendőket egy alkalmazott végzi el. Az alkatrészbeszerzést, az egyéb ügyintézések rám hárulnak.

Mivel bérmunkát is vállalunk, így nagyon nagy a nyári hajtás. Modern bálázónkkal egy közeli gombaipari cégnek dolgoztunk, de egyre inkább felismerem, hogy a saját földekre fordított figyelem mennyire fontos, mert a területek és az állatállomány növekedésével a feladatok és teendők is felszaporodnak, és a bérmunka miatt nagyon szétforgácsolódik az ember.

Kristóf öcsém a legnagyobb segítségem
Kristóf öcsém a legnagyobb segítségem

– Nem kétséges, hogy megtaláltad az örömödet ezen a pályán. Mit jelent számodra a munkád?

– A hollandiai kinttartózkodásom idején nagyon sokat tanultam az önálló feladatvégzésről. Szeretnék sikeres lenni úgy, hogy közben megmaradjon a munka szeretete, és ne csak egy örökösen mozgó verkli legyen ez a tevékenység. Lehet, hogy egy-egy területen bizonytalan felvásárlói árakkal találkozunk, vagy az inputanyagok árai szállnak el nagyon, de a sokrétűség ad egy kiegyensúlyozott biztonságot a megélhetésre. S ami nekem nagyon fontos: a magam ura vagyok – ezt semmivel nem cserélném fel!