Szexuális furcsaságok kutyáknál



A kanok között vannak olyanok, amelyeknek soha nincsen problémájuk a párzással. Lehet, hogy akik nem ismerik közelebbről a kutyák szexuális életét, csodálkoznak a kérdés felvetésén, és nem értik egy ilyen természetes aktus miképpen okozhat egyáltalán problémát.

Amennyiben a „megismerkedés” után a kan nem mutat különösebb vonzódást a szuka iránt, a következő lépés a hüvely megduzzadása, és egy kis halvány vörös folyadék ürítése. Egyes szukák sokkal jobban „véreznek”, mint mások. A szuka ilyenkor mindig nyugtalan, aktív, és lényegesen éberebb, mint máskor. A kan rendszerint ilyenkor érdeklődni kezd iránta, követi, szagolgatja, sőt néha felnyalja a vizeletét.

Ez az időszak a hüvely duzzadásának kezdetétől körülbelül 7-9 napig tart. Egészen a nemi ciklus kezdetétől kísérjük most figyelemmel a kan és a szuka viselkedését! Hozzá kell tennünk azt is, hogy szokásos állapotban levő ebeket veszünk alapul, nem pedig hiperszexuális, rendkívül erőteljes kutyát. Ha ugyanis a szuka nemi ciklusa eléri azt a pontot, amikor hajlandó a kannal való játékra, az erőteljes kan ilyenkor párzásra kényszerítheti. A legtöbb esetben viszont a szuka kizárólag a 9-11. napon párzik. Egyik-másik fedező kan dühödten morog ebben az időszakban, és megtámadja azt a szukát, amelyik nem hajlandó játék nélkül „megállni” neki. Ezek azonban rendszerint olyan kanok, amelyekhez „fedezésre kész” szukákat visznek.

A szuka nemi szervének váladéka, ahogy mennyisége csökken, vörösből krémszínűbe megy át. Egyre játékosabb lesz, s ivarzásának 7-8-ik napján „rávehető”, hogy elfogadja a kant, de ekkor még a párzásra általában nem történik kísérlet. Amennyiben a kan mégis megpróbálja fedezni a szukát, akkor az visítva félreugrik, szemmel láthatóan fájdalmat érez.

Az ivarzás 9-11-ik napja között a szuka hüvelye gyorsan elveszíti keménységét és duzzadtságát, meglágyul. Ez jó jele annak, hogy a szuka alkalmas állapotban van a párzásra. Ebben az időszakban különböző hormonok hatására a szuka engedékennyé válik, s majdnem mindig magától értetődően megtörténik a párzás.

Gyakran előfordul, hogy együtt nevelik a kant és a szukát. A gazdák szerint az ilyen, együtt tartott kutyák általában nem párzanak addig, amíg az ivarzási periódus véget nem ér. Az is sokszor megtörtént már, hogy szigorú felügyelet alatt, kennelben, lakásban tartották bezárva a szukát, egészen addig, amíg biztosra nem vették, hogy az ivarzás véget ért. Ekkor kiengedték, ám a legnagyobb meglepetésre, ha ilyenkor „rámenős” kannal találkozott, mégis kötélnek állt.

Megfigyelték, hogy a kölyöknevelés jó hatással van a szukára; a fialás és a nevelés során sok ijedős szuka például megszabadul félénkségétől. A túl aktív, hebehurgya kutya viszont lehiggad. Az a szuka, amelyik már fialt és kölyköket nevelt, sok tekintetben „felnőttebbé” válik, mint addig.

Azok a kanok, amelyek nem nagyon érdeklődnek a párzás iránt, evés után inkább hajlamosak a fedezésre. A tapasztalt tenyésztők ismerik ezt a tényt, s a félénk kanoknál eredményesen alkalmazzák „doppingszer” gyanánt. Az ivarzó szuka annyiszor hajlandó naponta párzásra, ahányszor csak a kan akarja. A gyakoriság tehát teljes mértékben a kantól függ: ilyen irányú képességét azonban korlátozzák például az előző nap eseményei, a fedezések száma, a kor és a kondíció. Meglepő hogy az eb korának előrehaladásával a fedezőképesség egyáltalán nem csökken olyan mértékben, mint sokan gondolnák.

A helyzet azonban az, hogy a lelkiismeretlen rokontenyésztés, a hozzá nem értés és egyéb okok miatt sok fajta kanjai olyan természetellenessé, életképtelenné váltak, hogy emberi segítség nélkül nem boldogulnak a párzásnál. Főképpen a nagytermetű kutyák között sok egyed bizonyul „tehetetlennek”. Gyakran kell segédkezni a bernáthegyi, újfundlandi, német dog párzásánál. Egyik-másik ilyen fajtájú kan egyszerűen anatómiailag képtelen a fedezésre (nemi szervük túlságosan alacsonyan helyezkedik el), s akadnak olyan egyedek is, amelyek bár megteszik a szükséges mozdulatokat, sohasem mennek elég közel a szukához.

A szexuális „drive” (belső indíték, hajtóerő) igen erős kényszer, és sokszor egészen rendkívüli cselekedetekre sarkallja mindkét nem képviselőit. A szukák például „menekülési viselkedés” közben szinte a végletekig is elmennek, csak hogy szabaduljanak. A kan ugyanakkor szinte „hőstettekre” képes annak érdekében, hogy betörjön az elkerített szukához, és pározzon vele. Sok betört ablak, beszakított vagy átrágott drótajtó tanúsítja ezt. Átrágtak már erős tölgyfaajtót is, sőt olyan kutya, amelyiket addig ilyesmire soha nem tanítottak, a cél érdekében létrára is felmászott. Például egyszer padlásra zártak egy szukát, ahová lépcsők vezettek fel, és még ajtó is elzárta a bejáratot. A szuka belülről, a kan kívülről rágta az ajtót: szemmel láthatóan megpróbáltak egymáshoz jutni.

Sok-sok egyéb furcsaság is tapasztalható kutyáink szexuális viselkedésében. Van olyan kan, amelyik egy egész óráig nyalogatja a szuka hátulsó részét, mielőtt kísérletet tenne a fedezésre, s a tulajdonos képtelen lerövidíteni ezt az időt. A másik legalább félórát játszik előbb a szukával. Akad olyan kan is, amelyik egyáltalán nem tesz kísérletet, hacsak a szuka nem játszik vele, vagy nem ugrik rá, s ezáltal világosan értésére nem adja, hogy mit akar.

A fedező kanok hamar hozzászoknak ahhoz, hogy gazdáik „asszisztálnak” az aktusnál. Sok kan nem is tesz kísérletet arra, hogy pározzon a vele összezárt szukával, inkább a kennel ajtajánál vár vagy felugrál a kerítésre, ilyen módon tudatva gazdájával, hogy jöjjön és segédkezzen. Van olyan kan is, amelyik bárhol hajlandó fedezni, s nem igényli az előzetes játékot. Sőt gyakran rámordul arra a szukára, amelyik nem áll meg neki azonnal.

Az összeragadás

Az aktus után, amely általában 2-4 percig tart, a legtöbb esetben a kutyák összeragadnak. Elterjedt tévhit, hogy a szuka csak akkor termékenyül meg, ha összeragad a kannal. Igaz, hogy a párzó kutyák az esetek 90%-ában „együtt maradnak”, de ez a jelenség egyrészt nem törvényszerű, másrészt nem feltétlenül szükséges a termékenyüléshez. Amennyiben az aktus után a szuka azonnal „elengedi” a kant, a hímivarsejtek tömegei ugyanúgy bejutnak a méhnyakcsatornába, majd a méhbe, és ott éppúgy termékenyítik a petesejteket, mint összeragadáskor.

A legtöbb embert szégyenérzet fogja el, ha összeragadt kutyákat lát. Kétségbeesetten töri a fejét, mit tehetne a gyors szétválasztás érdekében. De a legtöbbször hiába kísérletezik; még a vízzel való leöntés sem hoz eredményt. Nos, az egyetlen „gyógymód” ilyenkor a megijesztés. Gondoljanak csak a vadon élő kutyákra; ha nem volna olyan mechanizmusuk, amely szükség esetén gyors szétválást eredményezne, könnyen áldozatul eshetnének ellenségeiknek.

Különféle szexuális viselkedésbeli zavarok, habár ritkán, a kutyánál is előfordulhatnak. Egy elkülönítve nevelt kankölyök, amelynek 6-16 hetes kora között egyedüli játékszere csupán a tányérja, gyakran egész életében félénk marad mindkét nembeli fajtársaival szemben. A későbbiek során szexuális közeledési próbálkozásai is a tányérra, egyszóval nemi szempontból hamis tárgyra irányulnak. Így a közösségi elzártság a normális szexuális tevékenység gátlásához vezethet, s bizonyos pótcselekvéseket tesz szükségessé.

Amennyiben a szocializálódási időszakban a kankölyöknek nem nyílik lehetősége, hogy testvéreivel vagy fajtársaival nemi színezetű játékot folytasson, úgy az igen sokáig, néha egész életére ügyetlen, félszeg marad, például nem megfelelő testhelyzetből (oldalról vagy szemből) ugrik az ivarzó szukára.

Egy kankölyök, amelyet – anyja fialásakor bekövetkezett halála miatt – mesterséges úton neveltek fel, s hat hónapos koráig ki se tehette a lábát a lakásból, későbbi élete során irtózott a többi kutyától. Szexuális tevékenységének egyedüli tárgya az otthoni kispárna volt, ivarzó szukától egyszerűen megfutamodott. Félénk vagy agresszív módon visszautasította mindkét nembeli fajtársainak játékra invitáló próbálkozásait.

Túlérzékeny kan esetében is előfordul, hogy a saját területére kell vinni az ivarzó szukát, mivel idegen környezetben (a szuka nem túlságosan odaadó viselkedése miatt) nem volt képes dominánsan közeledni.

Előfordult, hogy egy kankölyök, amikor nagyobb és erősebb lett, hancúrozás közben gyakran megpróbálta fedezni az anyját, akkor is, amikor az nem ivarzott. Minden olyan próbálkozás, hogy egyéb normálisan tüzelő szukával eredményes szexuális tevékenységre késztessék, kudarcba fulladt, vágytárgya továbbra is az anyja maradt. Egy másik esetben egy szuka boxer ivarzási időszakban elvert magától minden kant, viszont a vele egy házban élő kan német juhászkutyának (még a tüzelési időszakon kívül is!) folytonosan és félreérthetetlenül felajánlkozott.

Gyakran az alacsony rangpozíció késlelteti, sőt egyenesen megakadályozhatja a nemi érést, és szexuális téren teljes gátlást okozhat. Ismeretes, hogy rangban magasabban álló szuka nem hajlandó párzani alacsony rangú kannal. Amikor az ilyen kan túlságosan magabiztos szukával nő fel, s egyéb fajtársakkal nincs semmi kapcsolata, előfordul, hogy kétéves korában is kölyök módra viselkedik szexuális téren. Vizeléskor leguggol, ahelyett, hogy felemelné egyik hátulsó végtagját, ha pedig ivarzó szukával kerül kapcsolatba, egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. Ilyenkor a rangban magát magasabban érző szuka nemegyszer kan módjára próbálja meghágni a bizonytalan kant, mire az olyan zavarba jön, hogy nyüszítve elmenekül.

A nemi zavar másik formája, a túlzott szexualitás a maga kellemetlen kísérőjelenségeivel együtt, igen gyakori jól táplált, lakásban tartott, szerény mozgási lehetőségekkel rendelkező kutyánál. Az ilyen egyed folytonosan párzó mozdulatokkal zaklatja gazdáját, felugrál a lábára, vagy próbálkozik a lakásban található tárgyakkal. A túlzásba vitt nemi gerjedelem kísérőjelensége az is, amikor a kutya szaglászik és nyalogat levizelt utcasarkokat, vagy gyakorta megszökik, esetleg verekedéseket provokál.

A legkülönbözőbb okok is kiválthatják a kan párzásra való képtelenségét, vagy az attól való idegenkedést. Például a herék fejletlensége (veleszületett rendellenesség) miatt csökkent hormontermeléshez, s ez okból csekély nemi érdeklődéshez vezethet. Bizonyos agyi károsodások vagy rendellenességek pedig ugyancsak okozhatnak zavarokat a szexuális viselkedésben.


Ez a cikk a MezőHír 2013/07 - júliusi számában jelent meg.