Sertésről – feketén-fehéren



Hazánkban sokáig fontos húzóágazat volt a sertéstenyésztés. A 2002-ben ötmilliós állatlétszám napjainkra azonban gyakorlatilag majdnem a felére csökkent, így ma már a három milliót sem éri el. A legtöbb fiatal gazdát bemutató interjúnkban – jelen esetben a sertéstenyésztés területéről – szerettünk volna sok pozitívumról beszámolni, de időnként az árnyoldalról is beszélnünk kell. S ennek az ágazatnak most sok nehézsége van.

Bognár Károly

Egy bakonyszombathelyi állattartó fiatalemberhez látogattunk el, hogy példáján keresztül mutassuk be, milyen problémákkal kell nap mint nap szembenéznie, milyen szabályozások és rendelkezések hátráltatják a tisztes munkavégzésben.

Bognár Károly (35), a telep tulajdonosa mindig elfoglalt, hiszen az állatokkal való foglalatosság szinte teljes idejét kitölti. Mégis szívesen beszél munkájáról, s terveiről, arról, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a termelést, hogy a családi kasszában ne csak hogy maradjon, hanem többletet is tudjon realizálni.

– Hogyan kerültél kapcsolatban először a sertéstartással? Volt valamilyen családi előzménye a tevékenység megkezdésének?

– Édesapám az állami gazdaságban dolgozott, s annak idején tudott egy kis földterületet és egy régi magtárat vásárolni. 60 hektár került így a birtokába. Háztájiban mindig voltak disznóink, egy-két koca kiszolgálta a családot. Nagyon szívesen töltöttem el az időmet munkával, s bár eleven kissrác voltam, az állatok ellátásában szorgalmasan segédkeztem.

A mai napig nagyon szeretek dolgozni. Az iskolaválasztásom során a szakmatanulás volt a legfontosabb. Örömömet leltem a szerelésben, bütykölésben, ezért autóvillamosság-szerelőnek jelentkeztem. Az iskola elvégzése után ezen a területen kezdtem el dolgozni, de rövid időn belül elkövetkezett ennek a vállalkozásnak a vége, váltanom kellett.

Otthon korábban is voltak anyakocáink. Édesapám a földvásárlása idején egy vállalkozást működtetett, ami nem hozta a hozzá fűzött reményeket, s ekkor kezdtünk el, vele, ketten, nagyobb létszámú sertés tartásával foglalkozni.

Éves szinten 2000 db hízó kibocsátásával számolnak
Éves szinten 2000 db hízó kibocsátásával számolnak

– Ez a szépen kialakított telep volt a vállalkozás kiindulásának a kezdete?

– Édesapámmal együtt indítottuk el a tevékenységet, s eleinte csak a családi háznál tartottunk tizenegy-néhány anyakocát. E célra tökéletesen megfeleltek a már meglévő régi ólak. A várható növekedésre számítva azonban elhagytuk a lakóövezetet. 2002-ben a régi magtár mellett volt lehetőségünk a terület bővítésére, és egy nyárfaerdő helyén épült meg az első istálló. Itt indulhatott meg a nagyüzemi állattartás.

Nagy előnynek tartom, ha valaki olyan szülői háttérrel rendelkezik, mint én, amikor már van a család tulajdonában földterület, mert a semmiből elindulni, ha nem is lehetetlen, de mindenképpen vakmerőség. A föld „arany árban” megy, ma már nagyon nehéz hozzájutni.

– Az állattenyésztő szakmát nem tanultad. Nem okozott ez nehézségeket a munkavégzés során?

– Bár valóban autóvillamosság-szerelőként végeztem, de kiskorom óta az állatok között nőttem fel, szinte ragadt rám aputól a szakma. A vállalkozás megkezdésekor egy inszeminátori képzésen vettem részt, mert nagyon fontosnak tartottam, hogy ebben az irányban több tapasztalatot szerezzek. Minden a termékenyítéssel kezdődik, s ez az első nagyon érzékeny pontja a tenyésztésnek, amelyen áll vagy bukik az egész év sikeressége.

Jól teljesít a Sulky a gazdaságban
Jól teljesít a Sulky a gazdaságban

Sajnos a fiatal gazda támogatásra nem voltam jogosult, így a pályázatot sem tudtam benyújtani, hiába vagyunk életképes vállalkozás, és hiába végezzük eredményesen a munkánkat. Az ilyen irányú pénzforrásokról le kellett mondanunk.

– A fiatal gazda támogatástól ugyan elestetek, de talán voltak olyan pályázati kiírások, amelyeken részt tudtatok venni, és a telep fejlesztését így megvalósíthattátok. Sikerült ilyen támogatásokhoz jutnotok?

– Az első épületek SAPARD-program keretében épülhettek meg, amely magában foglalta az istállót, a szociális épületet, a hullatárolót és a trágyatárolót. Nagy pozitívuma volt ennek a támogatásnak, hogy a 2005-ös elszámolás után pontosan 30 nappal már meg is érkezett a pénz. Ez példaértékűen pontos és gyors reagálás volt a kiutaló szerv részéről. Ezenkívül AVOP-pályázaton tudtunk egy 200 LE-s McCormick traktort és ekét vásárolni. ÁTK-s támogatásból (állattartó telepek korszerűsítése) és egy FM-es pályázattal sikerült további istállókat építtetnünk. Jelenleg szintén egy ÁTK-s pályázatunk van elbírálás alatt, bízom benne, hogy pozitív döntés születik. Ebből a pénzforrásból valósíthatnánk meg a további fejlesztésekre irányuló terveinket. Szeretnénk a termelést a leghatékonyabb szintre emelni, s ehhez további fejlesztésekre lenne szükségünk.Természetesen, mint gazdatársaink többsége, mi is fizetünk gépvásárlási hiteleket, de ezek szerencsére 2-3 éven belül kifutnak. Akkor ismét tudunk egy nagy levegőt venni, és máshová összpontosítani az erőforrásainkat.

– A technológiai fejlődést mennyire tartod fontosnak?

– Az idő számomra is nagy kincs, az állattenyésztés pedig egész embert és teljes elköteleződést jelent. A tevékenységet az év 12 hónapjában ugyanolyan intenzitással kell végezni, sosincs megállás. A fejlett infrastruktúra a gördülékeny és hatékony munkavégzés feltételeit teremti meg. Mivel a takarmányt a saját földterületeinken termelt kukorica és gabona biztosítja, így elengedhetetlenül fontos, hogy a legfejlettebb és leghatékonyabb módszereket alkalmazzuk, ha időt akarunk nyerni. Ezzel a hozzáállással nemcsak szabadidőhöz juthatunk, de a termés sikerességéért is sokat teszünk.

Egyelőre csak a tenyésztésben van alkalmazottunk, így még inkább szem előtt kell tartanom a hatékony növénytermesztés kérdését. A talajművelést, növényvédelmet és vetést felsőkategóriás, profi eszközökkel és gépekkel végezzük. Nagy előny, ha nem vagyunk másoknak kiszolgáltatva, amikor saját gépekkel tudunk dolgozni. Szerencsére minden munkafolyamathoz – még az aratáshoz is – rendelkezünk megfelelő munkaeszközzel.

McCormick traktorral  dolgozik az ifjú gazda
McCormick traktorral dolgozik az ifjú gazda

A 2012-es szárazság bennünket sem kímélt, azonban így is szép eredményeket értünk el: kukoricában 8 t/hektár termést takaríthattunk be. Véleményem szerint korszerű gépekkel és technológiával lehet versenyben maradni, ezért mi is ezen a vonalon kívánunk leginkább erősödni.

– A szántóföldi munkálatok kire hárulnak?

– A növénytermesztés teljes egészében az én kezemben összpontosul, a gépekkel magam dolgozom. A karbantartásukra sincs gondunk, szervizes szakember végzi az éppen aktuális javítási feladatokat, amik nagyon ritkán fordulnak elő. A munkacsúcsokban a gépek napi átnézése rám hárul.

A növényvédelmi feladatokat tekintve 2005 óta dolgozik nekünk egy külső szaktanácsadó, aki a növényvédelmi és technológiai kérdésekben lát el bennünket hasznos tanáccsal. Összeállítja az egész éves tervet, folyamatosan kontrollálja a területet. Kifizetődő és megtérülő erre a szaktanácsadói szolgáltatásra költött pénzösszeg.

– Az állattartó telepen milyen újításokat vezettetek be? Különbözik-e a tartástechnológiátok a megszokottól?

– Jelenleg 100 fős kocalétszámmal rendelkező állomány biztosítja a tenyésztés bázisát. A kocák csoportos tartását úgynevezett multibox rendszerrel ötvözve valósítottuk meg, amelynek a lényege, hogy a csoportos tartás mellett minden egyed külön fogyaszthatja el a táplálékát. 2,2-es kocaforgó mellett 2 000 db az éves kibocsátott hízólétszám. Tervezzük további istállók építését, amellyel ez a szám növelhető.

A géppark minden munkafolyamathoz megfelelő eszközt biztosít
A géppark minden munkafolyamathoz megfelelő eszközt biztosít

– Értékesíteni hogyan tudtok?

– A kukorica- és gabonatermés teljes egészében az állatok etetését szolgáltatja, nem kell a leadással bajlódni.

A sertést kétféleképpen tudjuk eladni. A közvetlen vágóhídi értékesítés lenne a kifizetődőbb, de sajnos itt csak 8-9 hét múlva jutunk a pénzünkhöz, és ez amellett, hogy nagyon hosszú idő egy vállalkozás számára, rendkívül bosszantó is. Létezik másik értékesítési csatorna, amikor a kereskedőnek adjuk le, amit ő azonnal kifizet, viszont ebben az esetben akár 10-15 forinttal rosszabb árat is kaphatunk kilónként. Attól függően, éppen mikor mennyire „szorít a cipő”, választjuk meg az értékesítés formáját.

Ausztriában több éve vannak üzleti kapcsolataink a termékenyítés kapcsán, ezért látjuk, milyen ott a felvásárlói morál. Ha az osztrák vágóhíd 5 napra fizet, már késésben vannak. A hazai piacon a 2-2,5 hónapos fizetési csúszás egy nagyon komoly hátráltató tényezője az állattartásnak. Sokan érezzük, hogy az állattenyésztés mennyire mostohán kezelt területe az agrártermelésnek.

– Milyen más bevételi forrásotok adódik az állattartáson kívül?

– Családunk rendelkezik egy élelmiszerüzlettel, ahol a tőkehúst árusítjuk, édesanyám és feleségem vezeti a boltot. Saját tenyészetből látjuk el az üzletet hússal. Egy ideig gondolkodtunk a feldolgozáson, azonban a „biztonságos élelmiszer-előállítás” nem egyértelmű szabályozása miatt a házi vágások, az „útszéli feldolgozott húskészítmények” árusítása annyira megszaporodott, hogy a bolti forgalmunk gyakorlatilag a felére csökkent. Elkeserítő, hogy nemcsak a forgalomcsökkenés okozta komoly kieséssel kell szembenéznünk, hanem emellett nagyon szigorú munka-egészségügyi előírásoknak is meg kell felelnünk.

– Ahogy mondtad, az állattartás „mostohán kezelt” terület. Mi az, ami segít téged túljutni a nehézségeken, honnan szerzed a munkádhoz szükséges lendületet?

– Nagyon sok „támogatást” kapok a kisfiamtól, aki iskola után szinte mindig itt van velem.

A munkámat megbecsülöm, s emellett nagyon szeretem, valóban szívesen végzem. Jó lenne, ha a növénytermesztéssel egyenrangúan kezelnék ezt az ágazatot is. Ezenkívül ösztönöz a siker. Amikor azt látom, másnak eredményesebben megy, nem irigykedem, hanem még jobb akarok lenni. Nem szégyellek megkérdezni olyanokat, akik tapasztaltabbak, mint én. Sokszor megyek a saját fejem után, de gyakran meghallgatom mások véleményét.

„A munkámat megbecsülöm, s emellett nagyon szeretem”
„A munkámat megbecsülöm, s emellett nagyon szeretem”

– Milyen fejlesztési elképzelésekkel rendelkeztek?

– Mindig előre nézünk, de egyre többször fáradunk bele a folyamatos problémákba. Jó lenne látni, hogy a 12 hónapos munkának van eredménye. Nálunk sosincs pihenés, szinte szabadságra is csak néhány napra megyek, mert mindig akad valamilyen teendő, ami nem tűr halasztást. A fordított áfa sem pozitív irányba fogja mozdítani a szekerünket, s ezek és az ehhez hasonló rendelkezések gyakran szegik kedvünket. Az „életképességünk” megőrzéséhez a későbbiekben azért gondolkodom az állatlétszám bővítésén, és valószínűleg még egy ember munkájára is szükség lesz a feladatok elvégzéséhez.


Ez a cikk a MezőHír 2013/01 - januári számában jelent meg.