Nyulak – a hobbiállatok sorában



2007 végén alakult meg Gáspár Anikó és néhány lelkes tenyésztő közös akaratából a Sport- és Hobbinyúl Tenyésztők Fajtaklubja. Nagyon aktuális volt már egy olyan – elsősorban tenyésztői – szerveződés létrehozása, ahol az európai normákat, standardokat szem előtt tartva zajlik a nyulak tartása és tenyésztése. Hazánkban nem volt korábban sem hivatalos egyedi jelölés, sem állomány-nyilvántartás, sem egy olyan szervezet, amely méltóképpen tudta volna a magyar tenyésztők érdekeit képviselni az unión belül, a nem gazdasági célú tenyésztésben.

A Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Szövetsége (MGKSz) felügyelete alatt kellene behozni a lemaradást a szomszédos országok sport- és hobbinyúl-állományaival, rendezvényeik méretével, szervezettségével szemben. Éppen ezért meg kellett kezdeni tehát az egységes nyilvántartással, származási lappal, megjelöléssel (lábgyűrű vagy tetoválás, későbbiekben chip) a fajták törzskönyvbe vételét. A magyar nyúlállományt felmérve – a külföldi standardokat figyelembe véve – meg kellett alkotni az itthoni fajtaleírásokat, és szorgalmazni az új fajták elfogadtatását. Ezek a törekvések minden fajtára értendők, legyen óriás, kistermetű vagy akár törpenyúlról szó. Már csak azért is, mert a fajtaklub véleménye szerint – ahogy azt több külhoni példa is igazolja – a nagyobb testű nyulak, pl. az óriás fajták is tökéletes társai lehetnek az embernek.

Csepi Tamásnak a különböző színű kosorrú  törpe tenyésznyulak a kedvencei
Csepi Tamásnak a különböző színű kosorrú
törpe tenyésznyulak a kedvencei

A tervekben ma is szerepel, hogy szakmai kapcsolatot kell folyamatosan kiépíteni más külföldi „nyulas” klubokkal és – a késői megalakulás hozadékaként – tanulni működésük sikerességéből, esetleges hibáiból. Mindenképpen szakmai előrelépés lenne, ha saját bírókat sikerülne képezni, akik folyamatosan követik az új fajták és standardmódosítások megjelenését, ebből kifolyólag aktuális, naprakész tudással rendelkeznek. A fajtaklub szakmai előrelépése abban mindenképpen mérhető, hogy kiállításokon egyre magasabb színvonalon sikerül már biztosítani az állatok igényeinek megfelelő körülményeket (ketrecek mérete, felszereltsége, higiéniája, egészségügyi ellenőrzés, stb.). Tervben van egy új kezdeményezés is, miszerint a kiállításokat show formában lehetne látványosabbá tenni, hogy ezáltal is népszerűbb legyen a hobbinyúltartás Magyarországon.

A fajtaklub vezetésének reményei szerint sikerül/sikerült egy olyan közösséget kovácsolni, ahol a fajtatiszta hobbitenyésztés általános gyakorlattá válik, és a közös programok segítségével minél több ember ismerheti meg a nyulak sokoldalúságát, szeretheti meg kedvencként való tartásukat. Ezt a törekvést segítendő lépett be a klub az Európai Szövetségbe, és már négy szakosztállyal képviselteti magát. A szemléletet, a közös törekvéseket messzemenőkig osztja, és tenyésztőként aktívan részt is vesz a munkában Csepi Tamás (28) győri tenyésztő, aki vállalta, hogy beavatja olvasóinkat a hobbinyúltenyésztés rejtelmeibe…

El kell választani a tenyésztést a szaporítástól

A Sport- és Hobbinyúl Tenyésztők Fajtaklubja természetesen méretre való tekintet nélkül fogadja be az egyes nyúlfajtákat, amelyek között jelentős méret- és megjelenésbeli különbségek tapasztalhatók. Szépen megférnek egymás mellett a fajtaklub gondozásában a színes törpe, szatén törpe, törpe rókanyúl, szatén mini kosorrú, mini kosorrú, szatén törpe kosorrú, kistestű cser nyúl, oroszlánfejű törpenyúl, törpe kosorrú, újzélandi fehér, fekete cser, színes törpe, óriás kosorrú, német óriás fehér, bécsi szürke, szatén elefántcsont színű, stb. fajták. Mindegyikük tenyésztése igényes munkát követel meg, és egyformán örömet okoz későbbi gazdájának.

A biológiai, illetve genetikai sokszínűség nyomon követhető, és ez az, ami éppen a munka szépségét is adja. A fajtastandardok írják le az egyes fajták kívánalmainak összességét, ami alapján a tenyésztők eligazodhatnak. Ezek a leírások foglalkoznak pl. a színkövetelményekkel, rajzolatokkal, az aljszőrzet színével, a szem színével, egyes nyulak esetében a fül hosszával, fülállásával, a koronával, a mellső lábak állásával, a mellső testrész arányaival, stb. De kitér a nagyon bársonyos, rövid szőrű Rex fajta sajátosságaira is, ami különösen kedvelt a szőrallergiára érzékeny gazdák körében, mivel nagyon mérsékelten szőrhullató. Ugyanakkor súlykategóriákat is meghatároz a standard, pl. a kosorrúnál az ideális súlyt 1,4 és 1,75 kg között határozták meg, aminek tenyésztői szempontból meg kell felelni, jóllehet más országokban más súlyhatárokat, más standardokat állítanak fel.

A magyar sport- és hobbinyúltenyésztők – különösen, akik azonos fajtával foglalkoznak – szinte napi kapcsolatban állnak egymással, a minél eredményesebb tenyésztői munka érdekében. A tenyésztői munka lényege és szépsége is egyben az egyes fajtastandardoknak leginkább megfelelő nyulak előállítása. Ez azért nemes cél, mert napjainkban nagyon jellemző a keveréknyulak előállítása, azaz az irányítottság nélküli keresztezés, ami nem vezet sehova. Különösen jól megfigyelhető a húsvét előtti időszakban, hogy piacokon, alkalmi elárusítóhelyeken boldog-boldogtalan árul mindenféle keverék nyulakat. Sajnálatos módon ezeknek már közük sincs a tenyésztéshez, csupán anyagi érdekből történő szaporítás folyik. Igaz, hogy semmi nem tiltja ezt a tevékenységet, de az ilyen – a fajták keveredéséből adódó – szaporítások következményeképpen gyenge állóképességű és immunrendszerű, ideges, fajtajegyeket alig hordozó, jellegtelen és gyakran beltenyésztett egyedek jönnek létre. Ezeket alkalmi ajándékként vásárolják a hobbiállattartásban járatlan emberek, akiknél néhány nap alatt az ilyen állatok gyakran elpusztulnak, a tartási és takarmányozási koncepció teles hiánya miatt. Ennek így semmi értelme nincs, és természetesen szembe megy az állatvédelmi uniós rendszabályozással is – mondja Csepi Tamás. El kell tehát markánsan választani az ilyen szaporítási tevékenységet a tenyésztői munkától!

A tenyésztői munka lényege és szépsége is egyben az egyes  fajtastandardoknak leginkább megfelelő nyulak előállítása
A tenyésztői munka lényege és szépsége is egyben az egyes fajtastandardoknak leginkább megfelelő nyulak előállítása

A tenyésztői munka alaposságot követel

Csepi Tamás – mint a kosorrú törpe elismert tenyésztője – maga is gyakran ad felkérésre tanácsokat kevésbé jártas tenyésztőknek, nyúltartóknak. A keverék nyulaknál gyakori jelenség a foghiba, ami olyan fejlődési rendellenesség, aminek következtében az alsó állkapocs kijjebb áll a felsőnél, és ez ún. fordított harapást okoz. Ráadásul azt is tudni kell, hogy folyamatosan nőnek a nyúl fogai, amiket helyes harapási kép esetén a rágással koptat. Ebben az esetben azonban az alsó fogak az ínyéig nőnek, a felsők pedig visszakonyulnak, ami kellemetlen az állat számára, és a táplálkozást is gátolja. Ez egyértelműen genetikai defektusnak számít. Emellett vannak egyéb olyan foghibák is, mint a kettéálló fog, ami szintén zavarólag hat, és a tenyésztésből kizáró ok. Ezek a jelenségek leginkább a fajták hozzá nem értő keveréséből állnak elő, avatatlan kezek munkájából eredően, és gyakran csak állatorvosi beavatkozással korrigálhatók, ideig-óráig. A rendellenességek legtöbbször a nemkívánatos beltenyésztésre vezethetők vissza, ami egyszer a tenyésztésben engedélykötelesen alkalmazható ugyan, de rendszerességgel nem. Eredményeképpen ugyanis gyakori az állatok körében az idegesség, megjelenhetnek a genetikai elváltozások, a szokatlan és kezelhetetlen tulajdonságok.

Az állatok szeretete már korán megmutatkozott

Az alig ötéves Csepi Tamás már törpetyúkokat tartott, és ez megalapozta a kisállatokhoz való kötődését. A törpetyúkokat a kecskék, a liba, kacsa, a postagalamb követte, ez utóbbi versenyszinten. Majd amikor a győri Apáczai Csere János Főiskolára járt, már egyre kevesebb ideje maradt, és anyagilag sem nagyon bírta, különösen, amikor az elektromos jelvezérlésű galambórákat kötelezővé tették. Kisállatok azért mindig maradtak, mert a fárasztó napok után csak ezek okoztak igazi kikapcsolódást számára. 2007 után aztán új lendületet vett ez a sajátos hobbi, hiszen megjelent a házuknál a nyúl, a fácán, a pulyka, a páva, a gyöngytyúk, a bantam tyúk, amelyek ma is kis egyedszámban, de jelen vannak a hátsó udvarban, rendezett körülmények között. Az állami cégnél főállásban kontrollerként dolgozó Csepi Tamás mégis a nyúltenyésztésben éli ki tenyésztői álmait, és a kosorrú törpe mellett tette le a voksát. Szabadidejének jelentős részét kisállatai gondozásával tölti, de ma is számíthat szülei hathatós segítségére, akik kiskora óta támogatták ezt a hobbitevékenységét.

Miért éppen a kosorrú törpe?

Természetesen alapos tájékozódás előzte meg a választást, hiszen az oroszlánfejű és a színes törpe nyúl is „versenyben volt”, Csepi Tamás végül mégis a kosorrú törpe tenyésztése mellett döntött. Azzal indokolja ezt, hogy nem a legkisebb, de nem is nagy nyúl, ugyanakkor megjelenésében nagyon szeretni való kis állat.

A tenyésztésben szerepet kapó állatok minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódban részesülnek. Ha onnan kikerülnek, akkor méltányos nyugodt időszak vár rájuk, hiszen elismerve teljesítményüket további nyugalomban és kényeztetésben részesülnek. Csak olyan helyen öregedhetnek ki, ahol ezt megkapják, ezért az elajándékozás is nagyon körültekintően történik – magyarázza Csepi Tamás. A tenyésztői munka csak ebben a felfogásban képzelhető el, és ez semmiképpen nem a gazdasági haszonszerzés kategóriája. Hangsúlyos tehát a hobbi jelleg, amely egy idő után természetessé válik, és a munka minden perce a kisállatok – a nyulak – érdekében történik.

Az egészségük érdekében

A betegségek természetesen a hobbiállatok körében éppen úgy előfordulnak, mint a haszonállatoknál. Éppen ezért óriási hangsúly van a megelőzésen, amelynek legfontosabb elemei a jó tartási és takarmányozási körülmények biztosítása. Gyakori a szúnyogcsípés által terjedő mixomatózis, amelynek megelőzésére vakcina áll rendelkezésre. A tenyészállatokat évente egyszer, míg a kicsiket első évben kétszer célszerű oltani. A vérzékenység ellen hasonlóképpen oltással lehet védekezni, jóllehet a kiállításokon csak az előbbi vakcinázás igazolására van szükség. A tartási körülményeknél a higiéne elsődleges szempont, de az elkülönítés is szükséges. Nem lehet együtt tartani sem a bakokat, sem a nőstényeket, hiszen egy idő után egymással foglalkoznak, és kárt tehetnek egymásban. A fakkok mérete 80×60×50 cm, ami kényelmes, és az uniós megfelelésnek is alkalmas helyet biztosít a tenyészállatok számára. Feltétlenül szükséges az állatok kiengedése is időnként, hogy mozgásigényüket kiélhessék. Ezek a nyuszik az üregi nyulak leszármazottai, amiből az következik, hogy nem szabad szem elől téveszteni őket, mert beássák magukat a föld alá. Ezért a kifutókat célszerű lehálózni, mert a nyulak képesek a földalatti – akár 1,5 méter mély, több kijáratú – járatokból eltűnni.

Takarmányozásuk is odafigyelést igényel, hiszen a ballasztot biztosító – és egyben alomként is szolgáló – széna vagy szalma mellett jelentős energiaszolgáltató abrakra van szükségük. Ebben – mivel tenyésztésről van szó – a fehérje a fő komponens, amelynek alapja az árpa, zab, napraforgó keveréke, s amit még ásványi anyagokkal kell kiegészíteni. Mellette nélkülözhetetlen a nyalósó, vagy rágcsálókő és a kokcidiózis (hasmenéses betegség) elleni kiegészítő. A lucernaszéna is szerephez jut – a nevelési szakaszban –, máskor, a nyári pihenő időszakban főleg réti széna adja a ballasztanyag nagyobbik részét. Naponta kapnak még zöldséget, esetleg gyümölcsöt – sárgarépa, sütőtök, uborka, paradicsom, káposzta, karalábé, alma szezonálisan – aminél a legfőbb rendezőelv a mérsékletesség. Napi tisztavízigényük mintegy fél liter, amelyre természetesen mindig szükség van.

A tenyésztők nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minél szebb, fajtaazonos  nyuszik szülessenek, amihez a „tenyészanyagért” gyakran külföldre kell menni
A tenyésztők nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minél szebb, fajtaazonos nyuszik szülessenek, amihez a „tenyészanyagért” gyakran külföldre kell menni

A hobbinyulak tulajdonságai

Sok állattársával szemben a nyúl képes a gazdáját felismerni, és vele kapcsolatba lépni. Érdekes módon kifejezetten jól érzi magát tévénézés közben a gazdája ölében, és végtelen türelemmel, nyugalommal, érdeklődve figyeli a képeket. Előfordul, hogy hálótársként is szerephez jut, annál inkább is mert a szobatisztaságra nagyon hamar megtanítható, és nem kellemetlen szagú. A nyúl vezetésére alkalmas hámmal sétáltatásra is rá lehet venni, ahol csak a kutyaürülékektől érdemes távol tartani, a fertőzésveszély miatt.

Alvásigénye kevés, azt ún. ötperces alvásokkal elégíti ki, ugyanakkor éjszakai életet él szívesen, aktivitása akkor nagyobb. Ezek a tulajdonságok nagyon szerethetővé teszik a nyuszit, amelyre egyre nagyobb figyelem irányul. Ezt leginkább a sűrűsödő kiállítási érdeklődés mutatja, ahol a látogatók nagyon hamar közel kerülnek a kisállatokhoz, és gyakran el is döntik, hogy szükségük volna egy ilyen társra. Természetesen erre is van lehetőség, hiszen a Sport- és Hobbinyúl Tenyésztők Fajtaklubja honlapján elérhetőek a tenyésztők, megtudhatók az általános tartási ismeretek és fellelhetők a beszerzési helyek. Tenyésztője válogatja, hogy ki, mikor és milyen hobbinyulat értékesít.

A tenyésztők pedig egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minél szebb, fajtaazonos és nyugodt nyuszik szülessenek, amihez a „tenyészanyagért” gyakran külföldre kell menni. A nagy nemzetközi kiállításokon van mód az állatok szemléjére és akár vásárlására is, amihez persze nagyon körültekintően kell eljárni, alaposan kell minden részletet tanulmányozni, hiszen kockázatok ebben is vannak – mondja Csepi Tamás –, ráadásul a tenyésznyulak beszerzése nem olcsó mulatság.

A tenyésztési munkáról, annak szempontjairól, a színtenyésztésről, az ellések leszabályozott számáról és még számos érdekes kérdésről a tenyésztő órákig mesélhetett volna, de ezt az érdeklődők a fajtaklub tenyésztői és Csepi Tamás saját honlapjáról, valamint személyesen a tenyésztőktől tudhatják meg, ha a hobbinyúltartás lehetősége felkelti érdeklődésüket…



Ez a cikk a MezőHír 2012/03 - márciusi számában jelent meg.