Nem volt könnyű embernek maradni



Tótvázsony a Balaton-felvidék egyik festői szépségű medencéjében, a Vázsonyi-medence keleti részén fekszik. Az 1 200 lelkes falutól északra a Balaton-felvidék nyúlványát képező Csatár-hegy és hegyes-völgyes erdővonulatok találhatók.

Fodor István, tótvázsonyi gazdálkodó
Fodor István, tótvázsonyi gazdálkodó

A település kialakulásához a hideg, friss vizű karsztforrás is hozzájárult, ugyanakkor a fedetlen karszt a mezőgazdasági termelés, illetve a talajok művelhetősége szempontjából nem feltétlenül jelent előnyt, hiszen gyorsan elnyeli a vizet – magyarázza Fodor István (67), aki ismeri a valamikori tapasztalt helyi gazdák földművelési és növényválasztási gyakorlatát. Igaz, akkoriban a vegyes gazdálkodás volt jellemző, az állattartásból realizálódott a gazdák haszna, hiszen a termény nagy részét feletették és „bőrbe kötve” adták el – ahogy mondani szokták. Ma ez elképzelhetetlen vállalkozásnak tűnik, de a jó és használható régi praktikákat érdemes ma is megfontolni. Ezt – a régi bevált gyakorlatból átmenthető ismereteket – próbálja a család vállalkozásában kamatoztatni Fodor István, és a sok év átlagában rendelkezésre álló kevés csapadékvízzel való okszerű gazdálkodást, a sajátos termőhelyen leginkább eredményes növényválasztást, a leghatékonyabban megvalósítani…

Örökölt tudás

Fodor István felmenői mind gazdálkodó emberek voltak, kisebb-nagyobb birtoktesteket tudhattak magukénak a családfa szerint, az 1760-as éveket követhetően. Ebből fakadóan már gyerekkorában óhatatlanul együtt kellett élni a paraszti munkával, gyerekként is segíteni kellett, ahol a szükség megkívánta. Különösen a kuláküldözés idején volt muszáj helytállni, amikor édesapját is munkára vezényelték – nem véletlenül a betakarítási munkák idején –, és bizony kevés volt odahaza a munkáskéz.

Persze volt ideje és lehetősége megfigyelni azt a vetésszerkezetet, azt a növénystruktúrát, amelyet Tótvázsonyban eredményesen alkalmaztak a régi gazdák. Nem volt könnyű a vetésforgót akkor sem összeállítani, hiszen ezeken a talajokon nem termett meg minden. A helyzetet azonban könnyítette, hogy sok takarmánynövényt iktattak a forgóba, amitől a vetésszerkezet szakmai értelemben is jól funkcionált, a talajok a sok istállótrágya hatására gazdagok, termékenyek voltak.

Aztán a tsz-ek egészen más szemlélet szerint kezdtek gazdálkodni, az idő előrehaladtával a hatalmas műtrágyaadagokkal kibillentették a talajok biológiai egyensúlyát, a vizeket elnitrátosították, és az iparinövény-termelés csúcsait próbálták megdönteni, miközben mindez óriási és indokolatlan környezetterheléssel járt.

Fodor István akkor tanult tovább gimnáziumban, amikor a tsz-szervezések folytak. Érdekes módon a városi gyerekek a mezőgazdasági technikumok, egyetemek felé orientálódtak, míg a falusiak – ismerve és megunva a paraszti munkát – inkább más irányba mentek. Édesapja azt szerette volna, ha a fia magasabb végzettséget szerez, tanult ember lesz, hogy ne kelljen olyan keserves és nehéz munkával boldogulnia.

Veszprémben, a Lovassy László Gimnáziumban érettségizett 1964-ben, azután a Pénzügyi és Számviteli főiskolát végezte Zalaegerszegen, majd később az államigazgatási főiskolát is abszolválta, és számos szakirányú képzésben vett részt. Közben a mezőgazdasági végzettségről sem feledkezett meg, hiszen a mezőgazdasági középfokú és növényvédelmi szakképesítést is szerzett, ugyanis a hivatali munkája mellett a gazdálkodás végigkísérte az életét.

A közigazgatásban tehetett legtöbbet

Tartalmas és mozgalmas életet szánt mindig is magának Fodor István. Ezt legjobban úgy valósíthatta meg, hogy a közéletben igyekezett szerepet vállalni.

A képzettsége és közéleti affinitása birtokában már 28 évesen a közigazgatásban találta magát – a mai jegyzői státusznak megfelelő munkakörben, négy község VB-titkára volt már 28 évesen. Később tanácselnök, majd a rendszerváltás utáni első ciklusban polgármester lett a szomszédos Nemesvámoson, és onnan ment nyugdíjba is.

Saját falujában aligha lehetett próféta az ember – jegyzi meg –, de ez így volt rendjén. Szép munkasikerek kísérték végig a közigazgatási pályafutását, saját bevallása szerint ebben az időszakában nagyon sokat kapott az élettől. Az egyik ilyen volt, hogy a kárpótlást teljesen zökkenőmentesen, atrocitások nélkül sikerült levezényelnie, mindenki megelégedésére. Nem kevésbé igyekezett segíteni, szervezni a földterülethez jutott gazdák boldogulását is, aminek bizonyítéka a beszerzéssel és értékesítéssel foglalkozó „Dobra” Kft. létrehozása, amely azóta, Nemesvámostól Devecserig közel száz gazdálkodó ügyes-bajos dolgait, nem mellékesen pedig kedvezményeit képes jó színvonalon szervezni. Ez a közösség több mint 8 000 ha területen dolgozik, amelynek Fodor István hét évig ügyvezetője is volt.

A mezőgazdaságtól tehát hivatalosan sem szakadt el, sőt bokros közéleti és közigazgatási teendői mellett a saját gazdaságát is igyekezett felépíteni, számítva arra, hogy nagyobbik fia társaságában a jövőt sem bízza a véletlenre.

A kárpótlásban kevés jött vissza

A kárpótláson – mindent beleértve – összességében mintegy 130 ha területet sikerült visszaszerezni, amelybe szántó, gyep, erdő, legelő is tartozik. Emellé Fodor István hamarosan további földterületeket vásárolt, és folyamatosan törekedett arra, hogy a közeli és nyilvánvalóan jól hasznosítható területekkel bérleti formában is bővítse a gazdaságot.

Mára így közel 600 ha terület áll rendelkezésre, amelyen igyekeznek legjobb tudásuk szerint gazdálkodni. Betéti társaságot alapítottak még a ’90-es években, majd 2002-ben a családi gazdaság alapításának lehetőségét is kihasználták. Aztán igyekeztek a gépesítést minél előbb alapszinten megvalósítani, hogy ne kelljen a kezdeti szerény nyereségből bérmunkát fizetni. Németországból – rokoni segítséggel – hoztak traktorokat, alapgépeket, hogy az önálló gépi munka megindulhasson, majd a 2000-es évektől folyamatosan, a pályázati lehetőségeket figyelve és kihasználva, körültekintően vásárolt új gépekkel váltották le a régieket. A „fiatal gazda” pályázaton is sikerült nyerni, ami tovább növelte a beszerzési lehetőségeket, így egészen korszerű – költségtakarékosan szervezett – gépparkkal lehetett nekivágni a jövőnek. Fodor István maga is szívesen ült fel a gépekre a kezdeti időszakban, hiszen tevőlegesen is igyekezett részt venni a munkálatokban, mert egyszerűen szerette ezt az életformát.

A munka öröme, részben pedig a hivatali közegből való kikapcsolódás volt, ami igazi hajtóerőnek bizonyult. Ilyenkor tört felszínre az a sok keserűség, ami gyerekkorában érte, hiszen elégtételként élte meg a könnyebb, gyorsabb és eredményesebb gazdálkodás munkafázisait.

Zöldmezős telephely-beruházás következik a már bekerített 2 ha-on
Zöldmezős telephely-beruházás következik a már bekerített 2 ha-on

Tapasztalatokkal felvértezve

A tótvázsonyi talajművelési gyakorlatban mindenképpen figyelembe kell venni a 17-22 Ak közötti mészlepedékes csernozjom és a barna erdőtalajok alatt kiszámíthatatlanul húzódó köves altalajt – mondja a helyi tapasztalatok alapján Fodor István.

Mintegy hét éve annak, hogy a gazdaságot teljes hatáskörrel átadta a fiának Ifj. Fodor Istvánnak (36), aki agrár-gépészmérnök. Kezdetben nem mindenben egyeztek meg a gazdálkodással kapcsolatos elképzeléseik, hiszen a papa a hagyományokra támaszkodva a munkaigényesebb, a termőhelynek jobban megfelelő növények termesztése mellett foglalt állást. Fia, ezzel szemben az ipari növényeket részesítette volna előnyben, amely jobban gépesíthető, kevesebb munkával járó tevékenység lett volna, de a termőhely nem minden tekintetben alkalmas pl. a kukorica termesztésére sem.

Emellett még a generációs nézetkülönbségek is nehezítették a családban a „közös nevező” megszületését. Sok szakmai vita mellett, néhány év gyakorlata azt igazolta, hogy az extrém termőhelyi körülmények között a több lábon állás, az alternatív növények termesztése, a költségtakarékos művelés jelenti a megoldást. A vetésszerkezetben pedig megjelent az őszi búza mellett a bíborhere, a mustár, a fűmagtermesztés, stb.

A forgatásos talajműveléssel már jó ideje – még a rendszerváltás után, a földhöz jutás kezdeti időszakában – szakítottak, és ezt a talajlazítás és -zárás, majd a direktvetőgép munkája követte. A lazításhoz a Vogel & Noot lazítójának speciálisan tervezett és gyárilag kivitelezett hidraulika-rendszerét alkalmazzák, amely a köves altalajban kiválóan dolgozik, és fokozottan védi a gép mechanikáját. Ez már a gépészmérnök szakterülete, aki valóban elkötelezett gépész, és aki minden idegszálával a legjobb műszaki megoldásokon dolgozik. Nem véletlenül létezik a köztudatban az a megállapítás, miszerint „az agrármérnök szép gépet, a gépészmérnök jó gépet vesz” magának.

Nos, Fodorék gazdaságában a funkcionálisan jó gépek dominálnak, és ezekkel abszolút megvalósítják a költségtakarékos művelési gyakorlatot. Nem túlzás azt állítani, hogy a fiatal gépész alapossága, precizitása és az édesapja gazdálkodási bölcsessége ötvözve érvényesül ma már a gazdaságban, és ez – a kompromisszumokon alapuló közös gondolkodás – az eredményekben is meglátszik. A gépüzemeltetés és költségei, valamint a gépkacsolások optimalizálása és természetesen a javítások számítógépes ellenőrzése érdemel külön figyelmet – mondja Fodor István –, ami forradalmasította a gazdálkodás menetét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a legdrágább gépekkel dolgoznak, sokkal inkább az adottságoknak megfelelőkkel, de a tápanyag-visszapótlásban – ahol már folyékony műtrágyát alkalmaznak –, a minőségi vetőmag-fajtahasználatban is igyekeznek mindent a termelés eredményességének szolgálatába állítani.

Persze a termőhelyi adottságok határt szabnak a terméseredmények növelésének, viszont a költséggazdálkodással, a költség-hozam viszonyok optimalizálásával lehet a nyereség szintjét előnyösen befolyásolni. Komoly, zsebre menő, de nagyon izgalmas felnőtt játék ez, amihez temérdek szakmai ismeret szükséges, de szerencsére minden rendelkezésükre áll – foglalja össze a lényeget Fodor István.

Feltörő érzelmek

Fodor Istvánra nagy hatással voltak a gyerekkorában zajló igazságtalan politikai események. Már akkor megfogadta, ha az életben lesz alkalma, és olyan helyzetbe kerül, akkor lehetőségei szerint támogatja az elesett embereket, segíti, de semmiképpen sem akadályozza boldogulásukat. Gyerekként csak remélni merte, hogy a padlássöprések, az indokolatlan bezárások, vagy kényszermunkára rendelések mindörökre megszűnnek, és soha nem veszélyeztetik gazdaemberek személyes szabadságát. Szerette volna ezt akkor is megakadályozni, és ma sem gondolja ezt másként. Nos, az élet úgy hozta, hogy a közigazgatási szakterületen, sokat segíthetett ellenszolgáltatás nélkül a rászorulókon, nyugdíjasként pedig a „szabad gondolkodás” időszakában szintén van alkalma apró dolgokkal, tanácsokkal, földcserével, egyéb támogatásokkal segíteni azokon, akiknek csak egy lökés kell sikeres vállalkozáshoz.

A bíborhere is helyet követel magának
A bíborhere is helyet követel magának

Az is megnyugvás volt számára, amikor teljes önállóságot szavazva nagyfiára hagyta a család gazdaságát. A staféta azért van, hogy amikor eljön az ideje, akkor a következő generáció képviselője vegye a kezébe, és méltóképpen, felelősséggel vigye tovább. Tovább azt az ügyet, amit a család szellemisége, a hagyományok és a felmenők iránti tisztelet megkövetel – mondja Fodor István.

A család összetart

Tótvázsonyban, a falu központi részén Fodorék portája több házból áll, amelyek a családi örökség részét képezik. A családfő úgy foglal állást, hogy a pénz már régen nem motiválja, utolsó aktív időszakában is havi 70 000 Ft-ért végezte napi munkáját. Nem szereti a megélhetési közmunkásokat, politikusokat, hiszen ez ellentétes a felfogásával. Igyekszik ma is – 67 évesen – elfoglalni magát szinte a nap minden órájában, hiszen folyamatos építkezés, felújítás folyik a házaikon, ahol, ha kell, segédmunkás, mellette napkollektort szerel a melegvíznyerés érdekében, és konyhakerti munkát végez, ha éppen késik a segítség.

Hobbija az asztalosság, amelyről természetesen szakképesítése is van, de csak kiegészítő munkákat végez. Módszeresen él, keveset néz tévét, pontosan étkezik, nem éjszakázik, és lehetőség szerint egészséges élelmiszereket fogyaszt. Erről felesége – Pannika – gondoskodik, aki óvónő és háztartás-ökonómia, életvitel szakos tanár.

Nagyobbik fiuk, István agrár-gépészmérnök, a kisebbik, András most végzett villamosmérnök és fejlesztőmérnök-jelölt. Fodor István pedig mindezzel nagyon elégedett, mert édesapja utolsó elbocsátó tanácsainak képes volt megfelelni. Miszerint „szerezhetsz sok pénzt, érvényesülhetsz az életben, de mindig tudj tükörbe nézni, mindig tudj ember maradni!” Nos, neki ez sikerült, és fiai elé is ezt a példát szeretné állítani…


Ez a cikk a MezőHír 2013/07 - júliusi számában jelent meg.