Miért nem kell a prémium búza?



Fejér megye nyugati részén, a Székesfehérvártól délre, Soponya és Aba közötti határrészen található „Varga Farmon” gazdálkodnak a Varga testvérek, akik az elmúlt közel húsz évben tiszteletet parancsoló vegyes gazdaságot építettek fel maguknak.

Varga István
Varga István

Varga István és Varga Ferenc „vénásan gazdálkodó alkatú” fiatalemberek, akik idegen szakterületekről érkezve nagyon következetesen és módszeresen dolgoztak azért, hogy jól prosperáló gazdák legyenek. Ezzel párhuzamosan a gazdálkodás tudományát, a szakma alapjait és finomságait egyaránt autodidakta módon sajátították el, ami eredményeik értékét – tágabb vonatkozásban – talán még tovább növeli.

Ma a közös vállalkozásaikban mintegy 1 500 ha területet művelnek, 28-35 Ak-értékű réti láp, humuszos öntés és mészlepedékes csernozjom talajokon. Mellette húsmarhatartással foglalkoznak, ami a több lábon állást biztosítja, és valamelyest a pénzgazdálkodást is segíti. Varga Istvánnal általános gazdálkodási gyakorlatukról, azon belül pedig az őszibúza-termesztés jelenlegi helyzetéről, a termelési tapasztalatokról és a termelési kedv alakulásáról beszélgettünk…

– Adódik a kérdés így szeptember elején: az őszi káposztarepce és az őszi búza vetésével milyen mértékben alapozzák meg a következő gazdasági évet? Mutassa be, kérem, a gazdaságukat, és essen szó az esetleges nehézségekről is, amelyekkel éppen most szembesülniük kell!

– Ha az ember vegyes gazdálkodásra adja a fejét, akkor bizony egy szusszanásnyi szünet sincs a két gazdasági év között. De nem is volna ezzel semmi baj akkor, ha a gazdálkodást segítő nélkülözhetetlen pénzügyi feltételek biztosításában a pénzintézetek is partnerek lennének. Ha ráéreznének végre a gazdálkodás ritmusára, a tőkeigényes időszakokra, és a bürokratikus útvesztők, gyakran adminisztratív apróságok nem hátráltatnák a pénzhez való – gyakran jogos – hozzáférést. A mezőgazdasági termelő ma már nem csak a közvetlen szakmai munkát végzi, de komoly és jelentős nagyságrendű – a termelési folyamattal összefüggő, azt segítő – pénzgazdálkodást is folytat, amelyet rendre megakasztanak az indokolatlan és barátságtalan bürokratikus lépések. Ez jelentős energiát emészt fel, ami a jövő évet megalapozó őszi szakmai munkát is jelentősen hátráltatja.

A Varga Farm Kft.-ben 450 ha szántó- és gyepterületet művelünk, mellette mindketten megtartottuk egyéni vállalkozásainkat, 250-250 ha-on. A fennmaradó mintegy 500 ha pedig az általunk teljes körűen integrált terület.

Az őszi búza 300 ha-ral részesedik a vetésterületből, csakúgy, mint a napraforgó, mellette pedig 100 ha repce segíti a vetésváltást. A többi földet a kukorica foglalja el, amelynek kedvez a termőhely, és a jövedelmezőségi mutatói is a legjobbak voltak az elmúlt években. Az állattartásban 55 Limousin anyatehén és szaporulata adja a munkát, amelyet a sajátos farm körüli területi adottságok – fekete homok – hívtak életre, no meg az is, hogy mezőgazdász pályára állásom kezdetén már foglalkoztam húsmarhával.

Körültekintően kell eljárni az állatok értékesítésnél, hiszen a török vevők érdeklődése alábbhagyott, az árak visszaestek. Éppen ezért meg kell találni az élősúlyban is az optimális értékesítési állapotot, mert a napi tartás közel 700 Ft-ba kerül. Ezért van, amikor a 300 kg-os súlyban történő biztos eladás jobban hoz a konyhára, mint a 800-900 kg-ra hizlalt állaté.

Nos, így áll össze nagy körvonalakban a gazdaságunk, amelynek szervezésénél nagy hangsúlyt kap a gépesítés és a terménytárolás is. Ez utóbbi érdekében folyik éppen a következő tároló- és szárítóberuházás, amitől a kedvezőtlen piaci anomáliák kivédését, ellensúlyozását reméljük.

– Az őszi búza témakörére rátérve arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan látja a hazai búzatermesztés jelenlegi állapotát, és mennyire nagy meggyőződéssel, szakmai érdeklődéssel foglalkoznak ennek a kultúrának a termesztésével?

– Előrebocsátom, hogy a búzatermesztés nem a legjobb üzlet manapság, ugyanakkor kihagyhatatlan a vetésváltásból. Nálunk évek óta csökken valamelyest a vetésterülete, de ez nem jelenti azt, hogy a technológiai elemekre ne fordítanánk kellő hangsúlyt.

Immár tíz éve annak, hogy áttértünk a forgatás nélküli talajművelésre, és rendszeresen repce vagy napraforgó a búza előveteménye. Horsch Terrano végzi a tarlóhántást, száraprítást, amit egy Vaderstad Carrier tárcsa követ igény szerint, majd egy kultivátoros alapművelés következik vetés előtt. Sokáig – több mint tíz éven keresztül – a Vaderstad Rapid végezte a vetést – kifogástalanul –, de az idei évtől ezt egy Horsh Pronto váltotta fel.

A búza tápanyagokkal való kiszolgálását maximális mértékben elvégezzük minden évben. Ősszel MAP vagy DAP alaptrágyát, majd kora tavasszal ammónium-nitrát fejtrágyát kap (100 kg/ha N hatóanyagot). Virágzás előtt vagy alatt kapja az utolsó N-adagot, amely 25-30 kg/ha hatóanyagot jelent.

A fajta kérdésében most jutottunk el a váltás gondolatáig, miután szomorúan tapasztaljuk a piac javító minőség iránti érzéketlenségét. Eddig intenzív, prémium búzákat – Lupus, Saturnus – termeltünk, amelyek termőképesség szempontjából 20-30%-kal kevesebbet teremnek az euro-minőséget adó kommersz búzafajtáknál, ugyanakkor árban csak 10%-kal kapható több értük. Ezt az ellentmondást nehéz elfogadni, hiszen a jelenlegi technológiánkkal garantáltan rekordtermést produkálnánk euro- vagy takarmánybúza minőséget képviselő fajtákból. Az is tény, hogy nagyobb tételben, komoly marketingmunkával biztosan el lehetne érni a javító minőségnek megfelelő árat is, de erre a termelő nincs felkészülve. Jelenleg is van 35,8% sikértartalmú, 15,6-os fehérjével, 84-es hl-súllyal rendelkező A-1 minőségű búzánk, ami „csak” 1 000 tonna, vagyis a piacon nem komoly tétel. Következésképpen, jövedelmezőségi megfontolásból az általunk kiválasztott MV és GK fajtákkal megcélozzuk a 9-10 t/ha termésszinteket – persze gyengébb minőségben –, és lehet, hogy nem lesz értékesítési gondunk, a nyereségünk pedig nagyobb lehet. A kérdés csak az, hogy hogyan segítjük ezzel a legendás magyar prémiumbúza-piac élénkülését, hogyan képviseljük a szakmaiságot, stb.

– Ebből az következik, hogy újragondolják a búzatermesztést? Nem lesz-e mindez visszalépés bizonyos szakmai szempontok szerint, és mennyire érinti a vetésterület változását?

– A búzatermesztéssel kapcsolatos ellenérzések már régóta megfogalmazódtak a magyar gazdák többségében, csak a vetésváltás okán a búza mindig visszakerül a helyére. Egyre többen fogalmazzák meg a hatalmas érzelmi töltéssel is rendelkező búzatermesztéssel kapcsolatban, hogy az „szükséges rossz”. Éppen ezért tudja a repce elvenni a helyet előle, ami persze még kockázatosabb, magas költségszintű növény, de én személy szerint nagyon kötődöm hozzá. Ezért aztán egyre zsugorodik az őszi búza vetésterülete, és ez a folyamat addig tart, ameddig van más megoldás, vagy nem történik érdemi változás a jövedelmezőségi viszonyokban. Persze, az nyilvánvaló, hogy a világpiaci ártrendek minden évben az irányadók, és ezt a magyar termés nem képes befolyásolni. Éppen ezért csak az egységes minőségű, nagy tömegű búza versenyezhet, ezért a termésszinteket kell emelni minden minőségi kategóriában.

Ma a búza termelési költsége 160-180 000 Ft/ha között mozog, a földbérleti díj nélkül, ami magas búzaár esetén eléri (35-40 kg/Ak búza) a 60-70 000 Ft-ot hektáronként. Gyenge termés esetén – amilyen az elmúlt évben volt – a földbérlet elvitte az árbevétel harmadát, így a növény veszteséget okozott. Neuralgikus pont lett tehát a bérleti díj, ami egyes években arra ösztönöz minket, hogy kiadjuk a búzát, ami a bérlet fejében jár. Nem beszélve arról, hogy esetenként a támogatások egészét szeretnék a földtulajdonosok megkapni, ami viszont már egyáltalán nem tárgyalási alap…

– Merre tart a hazai búzatermesztés, és mit hozhat a közeli jövő a magyar búzatermelők számára? Lehet-e a jó termőhelyeken igényes minőséget jövedelmezően termelni?

– Ahogyan már említettem, tény, hogy a búzatermesztés nem sorolható a garantáltan jövedelmező tevékenységek közé, és éppen ezért veszélyben lehet az idén a megszokott 1,15 millió ha országos vetésterület is, a vázolt szerény jövedelmezőségi viszonyok miatt. Amíg a javító minőséggel nem lehet labdába rúgni, amíg hosszú hónapokig kell vevőre várni, és nincs tisztességes árbevétel, amíg nem lehet alkupozícióba sem jutni, addig a minőségi búzatermesztés válságban lesz.

Mondhatják a laikusok, hogy tárolni kell, és majd meghozza az árát a következő év elején. Ez azonban nem egészen így van, hiszen a tárolóépítés, a tárolás költségei komoly tételeket jelentenek, és akkor még a kockázatokról nem is beszéltünk. Aki nagy tételű terményt tárol, az egészen biztosan nem alszik nyugodtan. A tárolás költségei nagyon sok tételből állnak össze, hiszen a növény-egészségügyi fenyegetettség mindig fennáll, a kártevők ellen pedig legalább kétszer gázosítani kell a tételt, mire szállításra kerül. Ezt megelőzően a betárolásnál is nagyon körültekintően kell eljárni, hogy véletlenül se alakulhassanak ki melegedési vagy fertőző gócok, mert akkor a forgatás is indokolt lehet.

A prémium búza piaca stagnál
A prémium búza piaca stagnál

És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb felmerülő költségről, a kamatról, ami az idő és a piaci várakozás arányában egyre súlyosabb terhet jelent. Persze a támogatással megépített tárolók küldetése a terménytárolás, de nem a végletekig, hiszen a termelőnek a tőkeigényes termelési folyamatokhoz pénzre van szüksége…

A búzatermesztés megújulását kétségtelenül várják a termelők, köztük különösen a jó termőhellyel rendelkezők – mint például mi is. Az adottságaink a prémium búzákra alkalmasak, értelemszerűen tehát ezeken a termőhelyeken a minőséget lehetne előtérbe helyezni, és ezt jó marketingmunkával kellene eladni Európában. Talán nem tévedek, ha azt mondom: a kereskedők feladata lenne mindez, és megítélésem szerint ők ugyanúgy megtalálnák a számításukat a prémium búzákon is, mint a szerényebb minőségűn. Kiszámítható, stabilabb árak kellenek tehát a termelőknek, s egy kevés bíztatás, amit korrekt kereskedelmi hozzáállással és igényes marketingmunkával lehetne megteremteni…


Ez a cikk a MezőHír 2013/10 - októberi számában jelent meg.