Lassan a megújulókkal?



Tények és tervek

Az elmúlt években sorra dőltek meg a környezetbarátnak tartott megújuló energiaforrások terjedéséről szóló rekordok, újabban viszont mintha éppen a növekvő részesedés visszafogására való törekvések kapnának nagyobb hangsúlyt.

Május végén az Európai Parlament képviselői is tárgyaltak e témáról. A 2030-ra előirányozott 40-45 százalékos megújuló alapú energiafelhasználást célzó előterjesztést 4:3 arányban leszavazták, így egyelőre marad a korábbi 30 százalékos cél. Ugyanakkor a határozathoz kapcsolódóan az ellenzők és a támogatók is hangsúlyozták, hogy a 2020 utáni időszak klímapolitikai céljait tekintve a szóban forgó szavazás eredménye mintegy kiindulópontnak tekintendő a későbbi viták során, azaz még semmi nincs kőbe vésve. Különösen a magasabb részarányt támogató képviselők bíznak ebben nagyon, akik szerint az uniónak e téren mindenképpen vezető szerepre kell törekednie.

Részben talán ennek is köszönhető, hogy megszületett a kínai napelemipart érintő uniós szankció, amely szerint június 6-tól egységesen 11,8 százalék vámot kell fizetni minden kínai napelem és cella után. A Bizottság azt is közölte, hogy a büntetővámot két hónap elteltével 47 százalékra emelik, ha addig nem születik diplomáciai megegyezés Kína és az EU között. Erre számos gyártó azonnal reagált, és többen nehezményezték, hogy azokra a kínai cégekre is vonatkozik az egységes büntetővám, amelyek korábban soha nem értékesítették termékeiket a gyártási ár alatt. A nyár folyamán tehát minden bizonnyal pont kerül a napelemháború végére. Már csak az a kérdés, ki nyeri azt meg…

Közben a román kormány is súlyos lépésre szánta el magát. Csökkentik a megújuló energia állami támogatását, miközben négy évvel elhalasztják a szél-, nap- és vízenergia előállítását ösztönző támogatások egy részének kifizetését. Ezzel a jelenlegi román kormány egyes becslések szerint több mint egymilliárd eurónyi kifizetést hárít át az utódjára. Az energiaügyekért felelős tárca nélküli miniszter szerint a román zöldenergia-támogatási rendszer a legbőkezűbb Európában, amit az ország jelenleg nem engedhet meg magának. Az intézkedéstől azt várják, hogy az év második felétől legalább tíz százalékkal csökken majd a lakossági villanyáram ára.

A román kormányfő is a rezsicsökkentés mellett foglalt állást, mert az Egyesült Államokban az utóbbi hét évben a gáz ára 66 százalékkal csökkent, míg Európában 35 százalékkal nőtt. A villamos energiánál az USA-ban 4 százalékos csökkenés volt, míg Európában 38 százalékos drágulás. A döntés közvetlen kedvezményezettjei ugyanakkor nem csupán az emberek, hanem az ipari szektor is részesül a rezsicsökkentésből. Ezzel összefüggésben Victor Ponta miniszterelnök utalt arra, hogy a romániai kohászati üzemekben mintegy tízezer alkalmazottat foglalkoztató acélipari óriáscég kilátásba helyezte az Európából történő kivonulását, ha az unióban nem csökkennek az energiaárak. Mindez pedig komoly társadalmi feszültségeket okozna Romániában is, amit egyetlen kormány sem vállalhat fel.

Ugyanakkor az érem másik oldala, hogy a romániai szélerőműveket tömörítő érdekvédelmi szervezet a támogatások csökkentésének és átütemezésének hallatán azonnal bejelentette tiltakozását. Képviselőjük szerint a kormány törvénytelenül módosította egyoldalúan az Európai Bizottság által is jóváhagyott szubvenciót, amire több milliárd eurós beruházások üzleti tervei épültek. A zöldenergiába befektető – sok esetben nyugati tulajdonosi hátterű – cégek tehát perrel fenyegetik a román államot, és arra figyelmeztetnek, hogy a többszázmillió eurós kártérítést végső soron a román adófizetőknek kell majd megfizetniük. A kocka tehát déli szomszédunknál is „el van vetve”…

Határainkon belül sem telik az idő eseménytelenül, ugyanis környezetvédő szervezetek szorgalmazzák, hogy a kormány, illetve az európai parlamenti képviselőink egyaránt szavazzák meg az agroüzemanyag-célkitűzések drasztikus csökkentését, és sürgetik az agroüzemanyagok előállítására és felhasználására adott támogatások és adókedvezmények megszüntetését.

A Magyar Természetvédők Szövetsége, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány ezzel kapcsolatban közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozzák, hogy az elmúlt évek során számos nemzetközi tanulmány mutatott rá az agroüzemanyagok egyre bővülő felhasználásával párhuzamosan az élelmiszerárak növekedésére. Ráadásul a mezőgazdasági területek üzemanyag célú hasznosítása veszélyezteti a természetes ökoszisztémákat, és fokozza az üvegházhatású gázok légkörbe jutását.

Mindezek hatására mára az Európai Bizottság is felismerte, hogy jelentősen csökkenteni kellene a korábbi bioüzemanyag-célkitűzéseket. Most a tagállamokon és az Európai Parlamenten van a sor, hogy támogassák a Bizottság ez irányú javaslatait, érvelnek a civil szervezetek. Egy tanulmány szerint az EU-tagállamok 2011-ben – a súlyos költségvetési megszorításokkal egyidejűleg – mintegy 10 milliárd eurót (a Ciprusnak nyújtandó mentőcsomaggal megegyező összeget) költöttek az agroüzemanyag-ipar támogatására. A jelenleg hatályos irányelvekből következő bioüzemanyag-célkitűzések megvalósítására további közel 30 milliárd euró közpénzt kellene 2014–2020 között erre a célra fordítani. Az említett szervezetek szerint ehelyett a kutatás-fejlesztést, a magasabb minőséget, valamint az energia hatékonyabb használatát kellene ösztönözni.

Nem véletlen, hogy az agroüzemanyagokkal kapcsolatban felmerült kételyek és bírálatok hatására az Európai Bizottság felülvizsgálta a korábbi bioüzemanyag-célkitűzéseket, és azt javasolta, hogy az élelmiszernövény-alapú bioüzemanyagok felhasználását legfeljebb 5 százalékban korlátozzák.

A tagállamok eközben vonakodnak támogatni a Bizottság javaslatát. Mivel a következő hetekben az Európai Parlament és a tagállamokat tömörítő Európai Tanács is tárgyalni fogja az ügyet, ezért az említett civil szervezetek képviselői arra szólítják fel a kormányt és európai parlamenti képviselőinket, hogy támogassák, illetve vezessék be az élelmiszernövény-alapú bioüzemanyagokra vonatkozó 5 százalékos maximális korlátot. Emellett alkossanak egy olyan menetrendet, ami alapján a lehető legrövidebb időn belül megszűnik az agroüzemanyagok kötelező részarányának támogatása. Olyan strukturális változtatások kezdeményezését is szorgalmazzák, amelyek csökkentik a szállítási és mobilitási keresletet. Ezzel összefüggésben támogatják az áruszállítás áthelyezését közútról vasútra, az üzemanyag-hatékonyság növelését, a kerékpáros és a közösségi közlekedés népszerűsítését és fejlesztését, továbbá a valódi megújulók – így különösen az elektromos energia – használatának elterjesztését a közlekedésben.


Ez a cikk a MezőHír 2013/07 - júliusi számában jelent meg.