Jó állapotban vannak az őszi vetések



A 2012-es gazdasági év a növénytermesztők többsége számára semmiképpen nem marad emlékezetesen jó évjárat. A tenyészidőszak alatt jelentkező szárazság és főképpen a haszonnövények virágzása időszakában jelentkező légköri aszály ugyanis igen jelentős károkat okozott országszerte.

Jellemző kép az őszibúzavetésekről december elején
Jellemző kép az őszibúzavetésekről december elején

Mégsem mondhatjuk azonban, hogy mindenhol ez volt a legjellemzőbb, ugyanis minden évben vannak olyan térségek, amelyek a kritikus időszakokban lokálisan részesülnek csapadékban, vagy éppen a talajok kedvezőbb vízmegtartó képessége, esetleg a jobb talajművelési gyakorlat segít átvészelni a kedvezőtlen periódusokat.

Az országos termésátlagok azonban jelzik, hogy az átlagos évekhez képest őszi búzából 35-40%-os, kukoricából közel 45-50%-os mértékben maradtak el a termésszintek.

A 2012. év már elmúlt, maga mögött hagyva a tanulságokat, amelyeket nem lehet elég sokszor átgondolni és elemezni. Ezek közül az egyik, hogy nem feltétlenül kellett volna ekkora kárt elszenvedni, ha a magyar gazdatársadalom, a szakminisztérium, a kutatási és fejlesztési szakemberek két évtizeddel ezelőtt komolyabban vették volna a felmelegedés első jeleit, és elkezdődött volna egy átfogó vízgazdálkodási koncepció mellett az öntözés megszervezése. Persze, ennyi idő távlatából már mindenki csak egymásra mutogat – akárcsak a termőföld ügyében -, felelősök nincsenek, szenvedő alany annál több. Az aszályos évek igen jelentős kieséseket jelentenek a termelőszervezeteknek, egyéni gazdáknak, és nem utolsósorban az ország gazdasági eredményeit is érzékenyen érintik. Elmaradnak a fejlesztések, megtorpan egy fejlődési folyamat, amely a rendszeresen jelentkező aszálykárok miatt visszaküldi a termelőket a kiinduló mezőre, mint egy társasjátékban…

Tavasz az őszben

Az időjárás helyrehozza, amit elrontott, vagy legalábbis valamelyest kárpótolja a kárt szenvedettet. Ez persze nem mindig elég a mezőgazdaságból élők számára, de most, legutóbb tapasztalhattuk, hogy az aszályos nyárra gyönyörű ősz következett. Nem hitt az ember a szemének, amikor novemberben még sarjadt a fű, világos, klorofil-zöld útszélek, legelők, ruderálék és nem utolsósorban vetések voltak jellemzőek országszerte. A hobbikertekben még november közepén is duruzsoltak a fűnyírók, a szántóföldeken pedig zavartalanul folytak a megkésett vetések, és jó feltételek mellett zajlott a szántás. A gazdák számára mindenképpen kárpótlásként értékelhető az igen enyhe, mérsékelt – de a vetések szempontjából elégséges -, csapadékot hozó őszi időjárás.

Egészséges repcevetés
Egészséges repcevetés

Gyakorlatilag december első napjaiban jöttek az első enyhe fagyok és az első hó is, amely ugyan akkor még nem alkotott takarót a vetéseken, de gondoskodott a csapadék utánpótlásáról. A november lényegében március-áprilisinak megfelelő kellemes időjárással jelentkezett, ami lehetőséget kínált azoknak a gazdáknak is az év befejezésére, akik valamelyik munkával esetleg lemaradtak. Mindenki úgy zárhatta a földeken az évet, hogy december végén nem kellett lelkiismeret-furdalással leülni az ünnepi asztalhoz.

Az ősziek mindig ébren tartják a reményt

Az aszályos 2012. év még be sem fejeződött, máris megkezdődött a következő. A repcevetések jelentik az első reménysugarakat egy következő, jobb gazdasági év felé vezető úton. Az augusztus azonban egyáltalán nem kedvezett a repce talaj-előkészítésének, és a hónap harmadik dekádjában rendszeresen érkező esők is csak kevés csapadékot hoztak, ami viszont már az egyenletes kelésnek sem segített. Ennek ellenére mintegy 200 000 ha-on vetettek országszerte repcét, annak reményében, hogy egy jó termés esetén – a magas felvásárlási árakra alapozva – jelentős árbevételre és nyereségre tehetnek szert. Emellett pedig jó elővetemény után vethetik majd a következő évben az őszi kalászosokat, amelyeknek szintén egyre jobb piacuk van.

Szerencsére a vontatottan induló, vegyes intenzitással kelő repcetáblák az októberi esők hatására egyre szebben kezdtek helyrejönni, igaz, a heterogenitás továbbra is fennállt a vegetációban. A gyomok viszont szintén kihasználták a számukra is megnyíló, tápanyagban gazdagabb tenyészterületeket, és jelentős borítottságot mutattak a repceföldeken. A terjedésüket módszeres gyomirtással kellett megakadályozni, hogy ne okozhassanak jelentős károkat, és ezt a termelők nagy része meg is tette. Összességében a hosszúra nyúlt őszben a repcevetések egészen szépen kialakultak, borítottságuk, fejlettségük szinte optimális volt december első napjaiban, amikor megérkeztek a kisebb fagyok, amelyek a vegetációs folyamatokat leállították. A tőlevélrózsás állapot táblaszinten mindenütt beállni látszott, és a gyengébbnek tűnő táblarészeket is kompenzálták az állományok. A repcevetések tehát megerősödve mentek a télbe, és december elején a gazdák a jól végzett munka öröme mellett, “tél tábornok” jóindulatában bízva várhatják a kitavaszodást…

Az őszi kalászosok még jobb állapotban

A repcevetésekkel szemben az őszi kalászosok vetéséhez lényegesen jobb körülmények álltak rendelkezésre. A talaj-előkészítés időpontjáig már jelentős – bár térségenként változó mennyiségű – csapadék hullott, így a talajmunkák optimális viszonyok között történhettek, és az október közepétől kezdődő vetésekhez is jó talajállapotok adódtak országszerte. Őszi búzát több mint 1,1 millió, a többi kalászos gabonát – például árpát, rozst, tritikálét – 500 000 hektár területen vetettek. Természetesen az ideálisnak látszó talajviszonyok csak a vetések idejére biztosítottak elegendő nedvességet, hiszen az egész év csapadékdeficitje legalább 200 milliméterre rúgott. Ezt a hiányt csak a téli csapadék tudná pótolni, és csak tavasszal derül ki, hogy az őszi vetéseknek elegendő talajnedvesség áll-e rendelkezésre a vegetáció indulásához. December elején gazdaszemmel nézve gyönyörű volt a határkép; az összes őszi vetés jól érezte magát, és a fajták sajátos színétől függően a zöld megannyi árnyalatában pompázott a vetés, a domboldalakon, a laposokon egyaránt. A szántások szintén változó színével keveredve olyan színgazdagság mutatkozott, amely mellett aligha tudott bárki is szó nélkül elmenni, és csak remélni lehet, hogy a mezőgazdaság látványa iránt fogékony embereket is megérintette ez a csodálatos kép. Túl a dolog érzelmi részén; mindez nagyon egészséges és szépen megerősödött vegetációra vall, amely méltán jogosítja fel a termelőket egy következő évi jó termés reményére.

Ehhez a reményhez kapcsolódóan érdemes egy pillantást vetni a szárnyaló tőzsdei árak alakulására. A jövő évi kereskedelmi kilátások is jók, így az értékesítés jó termés esetén magas árbevételt hozhat. Persze, nagyon előreszaladni az időben dőreség lenne, hiszen előttünk az ismeretlen és kiszámíthatatlan tél, amely a korábbi években is hozott már nagyon hideget és nagyon meleget is. De talán nem is a hőmérséklet alakulása dönti el a mostani évszak kedvező vagy kedvezőtlen hatásait, sokkal inkább a csapadék mennyisége és azon belül is a hótakaró vastagsága, valamint tartóssága. Azt már tapasztalhattuk, hogy a kiadós téli csapadék – néhány tavaszi záporral kiegészülve – szinte már a tenyészidőszak végéig, akár aratásig is kiszolgálja a kalászosokat. A figyelem tehát a téli csapadék mennyiségére összpontosul a téli hónapokban, aztán jöjjön, aminek jönnie kell…

Mindenesetre örvendetes tény, hogy a kalászosokat tekintve visszatért a termelői kedv, ami mindenképpen a felvásárlási árak kedvező hatásának tudható be. Az őszi búza termesztésében az 5 t/ha termésszint felett – 50 000 Ft/t felvásárlási ár mellett – végre tisztességes nyereség várható, ami érdekeltté teszi a termelőket, akik ezzel ugyanakkor a vetésváltás kötelmeit is teljesíteni tudják. Számos szempont szól a kevésbé jó termőhelyek esetében is a kalászostermesztés mellett, ám – mint tapasztalható volt a közelmúltban – ha nem érhető el tisztességes nyereség, akkor inkább nem, vagy csak keveset vetnek ebből a gazdák.

Ritka kép a kövér legelőn a marhagulya november utolsó napján
Ritka kép a kövér legelőn a marhagulya november utolsó napján

Az élelmiszerpiacon a verseny fokozódik, az élelmiszer-termelés fontossága, biztonsága soha nem látott támogatottságot kezd élvezni, ami a kalászosgabona-termelők malmára hajtja a vizet, és ez a tendencia minden bizonnyal fenn is marad. Éppen ezért nem lehet más cél a termelői szférában, mint a termésszintek emelése, a biztonságos termelés megteremtése minden eszközzel, legyen az korszerű talajművelés, tápanyag-visszapótlás, okszerű fajtahasználat, növényvédelem, növényápolás, de akár az öntözés megvalósítása még az ipari növények esetében is…


Ez a cikk a MezőHír 2013/01 - januári számában jelent meg.