Engedélyezési akadályok is gátolják a biológiai eredetű növényvédő szerek gyors terjedését



A biológiai növényvédő szerek előállítása a növényvédőszer-ipar jelenleg leggyorsabban fejlődő területe, mivel a kémiainövényvédőszer-gyártók érdeklődése a kombinációs lehetőségek iránt megnövekedett, és a gyártástechnológiai vásárlásokhoz szükséges tőke rendelkezésre áll.

Az érdeklődést az új molekulák feltalálásának egyre csökkenő valószínűsége, a kémiai növényvédő szerek hatóanyag-kutatási és -fejlesztési költségeinek rohamos növekedése és lassú megtérülése, valamint az EU engedélyezési gyakorlata indokolja.

A biológiai eredetű növényvédő szerek piacra hozatalára vonatkozó korábbi optimista hangulatot rontják az engedélyezéssel kapcsolatos akadályok, amelyek a kisebb gyártó cégek fennmaradását és a meglévők fejlődését akadályozzák.

A biológiai növényvédő szerek jelentős szerepet tölthetnek be a fenntartható mezőgazdaságban, önmagukban, vagy a kémiai eredetű anyagokon alapuló, intenzív eljárásokban kombinációs partnerként. E szereket kezdetben speciális kultúrákban használták, alkalmazásuk azonban ma már kiterjedtebb; például a szántóföldi kapás növényekben is végeznek mikrobiális eredetű anyagokkal magcsávázást.

Tipikus üzleti modell ebben a szektorban, amikor egy kis cég felfedez egy anyagot, kidolgozza az alkalmazás technológiáját, majd egy nagy céggel összeállva a szabadföldi fejlesztéseket és a kereskedelmi értékesítést együtt végzik. Vállalkozói tőke és a gyógyszerészetben szerzett tapasztalatok alapján kialakult biotechnológia házasságából agrár-biotechnológiai gyárak jöttek létre. Ezekhez kapcsolódnak a formulációs technológiákra szakosodott cégek, amelyek kutatása révén a biológiai eredetű növényvédő szerek tartós hatása és minőségi állandósága biztosított. A vegyszerek, bio eredetű növényvédő szerek, sokoldalú biológiai növényvédő szerek, illetve hatóanyagok együttes alkalmazása kedvező hatású kombinációk megjelenését segíti elő. A növekedést segíti a bio növényvédő szerekkel kapcsolatos képzés és ismeretterjesztés, azoknak a termelésbe való integrálásáról, IPM-programokba való beillesztéséről szóló ismeretterjesztés.

Az engedélyezés oldaláról sajnos korántsem ilyen kedvező a helyzet. A 1107/2009 EU-rendelet nem tartalmaz a biológiai növényvédő szerekre engedélyezést könnyítő rendelkezést. A rendelet 22. cikkelye foglalkozik az alacsony veszélyességű hatóanyagokkal, amelyek engedélyokirata 15 évig érvényes, zónán belüli átvétel esetén engedélyüket 120 nap alatt meg kell kapniuk. A rendelet szorgalmazza az alacsony veszélyt jelentő hatóanyagú növényvédő szerek forgalomba hozatalát.

A biológiai növényvédő szerek azonban nem tartoznak automatikusan az alacsony rizikójú anyagok közé. Ehhez a besoroláshoz a rendelet II. mellékletében felsorolt 5. pont előírásainak kellene megfelelniük, a megfeleltetés pedig nem minden esetben könnyű vagy éppen automatikus.

Az EU másik nagyjelentőségű, 2009/128-as számú, a fenntartható növényvédelemről szóló direktívája az integrált növényvédelemmel és az alternatív technológiákkal foglalkozik. Támogatja az olyan nem vegyi anyagokon alapuló módszereket, mint a fizikai, mechanikai és biológiai növényvédelem. Előtérbe helyezi az alacsony rizikójú hatóanyagok alkalmazását, valamint a biológiai védekezési módszereket, különösen olyan érzékeny területeken, mint a parkok, sporttelepek, pihenőhelyek, iskolák környéke, természeti rezervátumok.

Mindezek ellenére a kisebb piaci potenciállal rendelkező gyártók számára változatlanul kedvezőtlen engedélyezési helyzeten segítene a biológiai növényvédő szerek olyan szabályozása, amely biztosítaná az egyenletes, biztonságos minőséget, és védené az ipar kutatás-fejlesztési beruházásait. Sajnálatos módon jelenleg főleg negatív példák fordulnak elő az ilyen üzleti próbálkozásokra.

Tipikus példa erre a mikroszervezeteket tartalmazó termékek engedélyezése, amelynek során a teljes, OECD-kompatibilis engedélyezési dokumentációt össze kell állítani, és a kémiai növényvédő szerek esetében már megszokott, előre nem számítható időszakkal kell kalkulálni ahhoz, hogy az I. melléklet hatóanyaglistájára az anyag felkerüljön, nem beszélve a tagországok engedélyezési kívánalmairól.

A magas költségek és a bizonytalanság a kis felhasználási területekre korlátozódó, biológiai növényvédő szerek engedélyezésének gazdaságtalanságát okozza.

Az elhúzódó engedélyezési folyamatra jó példa az Adoxophyes orana granulovirus EU-s engedélyezése, amely nyolc évig tartott. Az engedélyezési dokumentációnak a raportőr tagországban történt benyújtását követően 3 év múlva sikerült döntést kapni a dosszié teljességének bizonyításáról. Ezt követően az Európai Élelmiszer Biztonsági Hivatal döntéséhez az I. mellékletben felsorolt hatóanyaglistára való felvételhez további egy év kellett.

Az engedélyezési illeték a fenti termékre az Európai Unióban 950 000 eurót tett ki, amiben benne van a középső zóna országaiban történt engedélyezés teljes költsége. Ugyanakkor a Capex eladás évente nem haladja meg a középső zónában a 100 000 eurót, tehát kb. 9 év kell az EU-ban, míg az engedélyezés költségei megtérülnek, a fejlesztés és kutatás költségeiről nem is beszélve.

A költségek és a megtérülés ilyen alakulása arra kényszerítheti az ipart, hogy a kutatási és fejlesztési költségeket és az engedélyezést is az EU-n kívüli piacokra irányítsák.

Gyakori probléma, hogy a mikrobiológiai növényvédő szerek, különösen a belsőleg ható patogén gombák hatásának kifejtéséhez kedvező páratartalom és hőmérséklet szükséges. Ezek hiányában a termék nem nyújt megfelelő hatást, ami könnyen megingatja a termelők bizalmát.

Mindezek ellenére a kutatás nem állt le, és újabb termékek kerülnek piacra. Az MBI-011 kódjelű, biológiai eredetű gyomirtó szer hatóanyagát, a sarmatint a Piper longum gazdanövényből nyerik ki. A kész termék hatékony a legtöbb fűféle és sok kétszikű gyomnövény ellen. Biokémiai hatású növényvédő szerként engedélyezésre nyújtották be az USA-ban.

Az MB-601 bionematicid a Muscador spp. gombafaj hatóanyagát tartalmazza, hatékonysága kiterjed gombákra, baktériumokra, rovarkártevőkre és fonálférgekre.

A Monsanto kutatóinak véleménye szerint a biológiai eredetű növényvédő szerek a növényvédelmi technológiai csomag részét képezik a jövőben, de gyors elterjedésük nem várható.

Forrás: Agrow 2013. január



Ez a cikk a MezőHír 2013/03 - márciusi számában jelent meg.