Dérrel-dúrral



Az idén sokszor érkezett dérrel-dúrral az aranyat érőnek titulált májusi eső. A front átvonult egyszer, átvonult kétszer, s ahogy a matematikusok mondják, előbb-utóbb átvonul n-szer. Lehet ellene apellálni, bele lehet törődni, s idővel (talán) meg is lehet szokni.

Megesik

Emellett az eső olyan, mint a reklámokban bemutatott csodatévő gyógyszerek; csak a mellékhatásokról kell megkérdeznünk kezelőorvosunkat, gyógyszerészünket. Már ha van ilyenünk. A kísérőjelenségként közreműködő széllökés, vihar megtépáz, ledönt, a helyenként mellészegülő jégeső meg a földbe ver. Aztán a károkban nem érintett elemzők nyugodt lélekkel kijelenthetik a többséget érintő verdiktet: még így is megérte. Élni, teremni tud fű, fa, gabona, s ha a globális piac sem tesz keresztbe, akár még a jó termés ígérete mellett reményként a jövedelmező gazdálkodás lehetősége is felcsillanhat. A károsult meg helyzetétől, előrelátásától és szerencséjétől függően kasszíroz, beletörődik vagy a nehezen elviselhető vesztség érzetét és valóságát éli meg.

Mindezt leírni növényekre vonatkozóan egyszerűbb, mint elképzelni az állattartók gondjait. Akiket amúgy dicséret illet, mert hősiesen hozzájárulnak egy komplexebb és a józan ész szerint racionálisabbnak tartható gazdálkodási modell alapszintű megőrzéséhez. Szép és költséges misszió, de szokták mondani, aki elég hosszú ideig kitart, esetleg learathatja a nélkülözésben átélt időszak gyümölcsét. A többi meg biztosan úgy jár, mint aki túl hamar felállt a kártyaasztaltól.

Kár érte

Amúgy a politika sem mentes a zivataroktól. Minden, a közérdeklődésre igényt tartó szereplőnek, oldalnak dérrel-dúrral kell előadnia a mondandóját, hogy az látható és hallható legyen. Külön érték, ha e hevületet a józan paraszti ész, netán közgazdasági számítások is hitelesen alátámasztják.

A kormány.hu portálon is akad erre példa: „Hamarosan anyagi támogatást kaphatnak a Hajdú-Bét Rt. és leányvállalata, a Novafarm Rt. károsultjai – közölte sajtótájékoztatóján  Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára. A vidékfejlesztési tárca olyan megoldást szeretne kínálni a Hajdú-Bét-károsultaknak, amely valódi, gyors és hatékony megoldást jelent számukra.

Ónódiné Demeter Éva, a károsult gazdálkodók és családok képviselője arról beszélt, hogy mintegy 500 családot érintett a Hajdú-Bét felszámolása. Az érintett családok közül 100 állt közvetlenül kapcsolatban a céggel. A Hajdú-Bét beszállítóinak kára elérte a 10 milliárd forintot, ebből az összegből a kis- és közepes vállalkozások mintegy 1,3 milliárd forinttal részesedtek. A kistermelők kára pedig mintegy 200 millió forintra rúg.
A debreceni központú Hajdú-Bét egykor Magyarország egyik legnagyobb baromfifeldolgozója volt, amely a víziszárnyastermékek előállításában európai összehasonlításban is az egyik legjelentősebb kapacitással rendelkezett.

Előbb 1998-ban, az orosz válság miatt került a cég a csőd szélére. Ekkor szállt be tulajdonosként a Wallis Rt., amely 1999-ben többségi tulajdonossá vált. A Hajdú-Bét mérlege 2001-ben ismét eredményes lett. A 2003-ban kialakult, legfőképp a víziszárnyaspiac szereplőit sújtó válság azonban különösen súlyosan érintette a vállalatot. A cég nem tudott fizetni a beszállítóknak, és önmaga ellen kért felszámolást. … A jogszabályi háttér megteremtését követően, várhatóan nyár elején megkezdődhet a Hajdú-Bét-ügyben kárt szenvedett baromfitenyésztőknek szánt mintegy 200 millió forint kiutalása – áll a VM közleményében.”

Tükörkép

Az állati történetekből kijutott e hónapban, hiszen a MOSZ Sertéstenyésztők Országos Választmányának közleménye szerint ígéretekkel nem lehet jóllakatni a sertéseket. Sőt, szerintem a segítség sem mindig elegendő, s némely szereplők, akár a többiek rovására, vissza is élhetnek vele. Az is lehet, hogy senki sem élt vissza semmivel, csak épp a vélt megoldás nem sikeredett teljes körűre. „Miközben a csapból is az folyik, hogy 6-7 éven belül megduplázódik a hazai sertésállomány, és a vidékfejlesztési tárca képviselői az ágazat fellendítéséről tesznek nyilatkozatokat, arról senki nem beszél, hogy jelenleg sertéstartók tömegei mennek csődbe.

A sertéstartók bíztak benne, hogy az önkormányzatok vágóhídi tulajdonszerzésével kifizetésre kerülnek a húsfeldolgozóknál felhalmozott lejárt követeléseik, és így folyamatosan szállítottak sertéseket a feldolgozókhoz, biztosították azok működését, segítették az ott dolgozók munkahelyének a megőrzését.

Ezzel a bizalommal visszaéltek. Kapuváron milliárdos nagyságrendű kinnlevőséggel ragadtak bent a termelők. Egyes új önkormányzati tulajdonosok most azt várják el a sertéstartóktól, hogy mondjanak le a sertéseik ellenértékének egy részéről, és a törvényi előírásokat megszegve vegyék tudomásul fennmaradó követeléseik kifizetésének hosszú távú elhalasztását. Nem erről volt szó, nem ezt ígérték, nem ezért kaptak adófizetői milliárdokat!

Egyértelművé vált, hogy a húsipari üzemek munkahelyeinek megmentése érdekében alkalmazott állami segítség nem jelent megoldást, ráadásul a termelők problémáinak megoldására is alkalmatlan.

Mire várjanak azok a családok, vállalkozások, termelői csoportok, akik kizárólag sertéshizlalásból jutnak jövedelemhez, és komoly tartozásokat halmoztak fel? (Nekik teljes áron, időben ki kellett fizetniük a takarmányt, az állatgyógyszereket, stb.) Ha nem kapják meg a hízósertések árát, mindenüket elveszíthetik. Nem csak ők kényszerülnek azonban a sertéstartás befejezésére, hanem azok is, akik az új földtörvény előírásai miatt elveszítik a területeiket, mivel föld nélkül képtelenség állatot tartani. Így nem hogy 6 millió sertés nem lesz Magyarországon, de már a jelenlegi 3 milliós létszám is gyors ütemben tovább csökken. …”

Veretes

Amúgy veretes témából több is van, csak én személy szerint nem tudok velük mit kezdeni. Ilyen például az új földforgalmi törvény tervezete. Maga a törvényhozó is meg fog vele küzdeni, alkudni, vagy csak egyszerűen kétharmadosan kinyilatkoztatni. Az eredményt majd az utókor dicsőíti, vagy átkozza, jobb esetben értékén könyveli el.

„A Kormányportálon olvasható az új földtörvénynek a Vidékfejlesztési Minisztérium által javasolt, véglegesnek szánt szövege. Jövő héten a parlament mezőgazdasági bizottsága elé kerül, és így az Országgyűlés a tavaszi ülésszakon el is fogadhatja az új földtörvényt.

Az új földforgalmi szabályozás célja a családi gazdaságok megerősítése, korszerű európai mezőgazdasági modell kialakítása és versenyképes nemzeti agrárgazdaság megteremtése. A termőföld Magyarországon azé lesz, aki megműveli: kizárólag földműves juthat termőföld-tulajdonhoz, illetve földműves és mezőgazdasági termelőszervezet haszonbérlethez. Az új földtörvény lesz a Vidék Magyarországának Alaptörvénye.”

Felelősen

Nagy a felelősség az agráriumon, hiszen amikor jól teljesít, akkor az ország GDP-je is nő – mondta Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkára az MTI-nek.

„A GDP-n belül 3,5-4,5 százalék a szűk értelemben vett agrárium részesedése, de 2011-ben az 1,7 százalékos hazai gazdasági növekedésnek az agrárium adta több mint a felét, 0,9 százalékot. Szerinte minden esély megvan arra, hogy az idei egy jó mezőgazdasági év legyen. A belvízprobléma mára szinte teljesen megoldódott, a tavaszi munkák két-háromhetes elmaradását a gazdálkodók jelentős részben már behozták. Lassan az ország nagy részén azért kell imádkoznunk, hogy az elvetett tavaszi növényekre jöjjön még néhány milliméter eső – mondta.

Beszámolt arról, hogy most folyik az Európai Unió 2014-2020 közötti költségvetési ciklusán belüli közös agrárpolitika vitája a Tanács, a Parlament és a Bizottság között. Kiemelte, hogy a magyar érdekekkel ellentétes volna, ha elfogadnák a piacszabályozási változások között a bizottságnak azt az eredeti javaslatát, amelynek értelmében 2015-ben a szőlőtelepítési jogok rendszere megszűnne. Ez a lépés a magyar és az európai bortermelési érdekekkel teljesen ellentétes, hiszen néhány országban kontrollálhatatlan telepítési és termelési folyamatokat indítana meg, növelve az importnyomást Magyarországon – fogalmazott az államtitkár.”


Ez a cikk a MezőHír 2013/06 - júniusi számában jelent meg.