A valóság talaján



Bár a februárt rövidre szabta a naptárkészítő, az idén ez a hónap is különösen sok említésre méltó mozzanatot tartalmazott.

Télből a tavaszba

A pozitív hírek szállítója, a richpoi portál február 18-án tette közzé a tavasz közeledtét jelző örömhírt: megérkezett az első gólya az országba, ezúttal is Tüskevárra. A tüskevári gólya mindig elsőként érkezik: általában február 20-a körül szokott hazatérni, szemben a társaira jellemző március közepi-végi időponttal.

Afrika szavannás vidékére évente mintegy félmillió fehér gólya érkezik az északra fekvő Európa hideg telei elől, s a tavasz hírnökeiként térnek onnan vissza. Fordítva is mondhatnánk, hogy Afrikába térnek vissza. Ugyanis a fehér gólya eredetileg igazi afrikai madár volt, és csak a legutóbbi jégkorszak óta kezdett el Európába vándorolni, hogy ott még jobb költőhelyeket és életfeltételeket keressen magának.

A nemzeti hírszolgáltatónak köszönhetjük azt az értesülést, hogy nem tarthat már sokáig a tél, mivel február 2-án nem látta meg az árnyékát a barlangjából előbújó medve a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

E nap időjárása alapján – a népi hagyomány szerint – következtetni lehet a tél hosszára. Ha tiszta, napsütéses idő van, a medve meglátja az árnyékát: ettől megijed és visszabújik a barlangjába, így hosszú télre lehet még számítani. Ha azonban az idő borult, és árnyékot nem lehet látni, a zimankó már nem tart sokáig.

Ezekből az állati történetekből további tanulságokat is levonhatunk. A medvének, ha már úgyis felébredt, jól felfogott érdeke, hogy alaposan körülnézzen, mielőtt komoly döntésre adná a fejét. Az „akkor és ott” tapasztalását kell összevetnie a „mi szokott ilyenkor lenni” elméletével.

A gólya pedig a környezethez való alkalmazkodás iskolapéldáját adja elő. A jégkorszakbeli őseiknek lépniük, sőt repülni kellett ahhoz, hogy továbbra is élni és szaporodni tudjanak. Napjaink zordabbra fordult világában jobb híján már Európából Európába is vonulnak élőlények – mégpedig emberek százezrei, sőt milliói –, hogy jobb életfeltételeket keressenek. Most az uralkodó irány keletről és délről nyugatra és északra mutat. Magyarokból is már félmillióan tanulják ezt a leckét. Bár a globalizált világban van helye a röghöz kötöttség feladásának, de az igazi az lenne, ha nem a mindennapi kenyér megszerzésének kényszere tenné azt tömegessé.

Szám szerint

A Vidékfejlesztési Minisztérium honlapjára igazán nem panaszkodhatunk, ha a magyar élelmiszer-gazdaságban tapasztalható pozitív elmozdulásokról, vagy legalább az irányukba tett erőfeszítésekről szeretnénk olvasni.

A VM sajtóirodája közleményben tette közzé: míg a Közös Agrárpolitika európai uniós költségvetése mintegy 11%-kal csökkent, addig Magyarország a korábbi 10,4 milliárd euró helyett 12,3 milliárd euró agrártámogatást kap 2014-20 között. Ezzel Magyarország részaránya a Közös Agrárpolitika költségvetéséből a korábbi 2,36%-ról 3,19%-ra emelkedik.

„A Magyarországra következő években jutó közvetlen támogatások összege 1,9 milliárd euróval, azaz több mint 500 milliárd forinttal nő 2007-2013-hoz képest. A magyar támogatási szint továbbra is az európai uniós átlag közvetlen közelében marad. … Érthetetlen az MSZP kistermelőkkel és fiatal gazdákkal szembeni ellenérzése, hiszen sajnálja a számukra átcsoportosított támogatásokat. Felhívjuk azonban arra a figyelmüket, hogy a kormány számára kiemelten fontos a jövő mezőgazdaságának alapját jelentő fiatal gazdálkodók kiemelt támogatása és a kisgazdálkodók minél egyszerűbb módon történő támogatáshoz juttatása.

Sikamlós terep a számok világa az ellenzéki pártnak, hiszen a vidékfejlesztési forrásokkal kapcsolatban azt a számot sem sikerült eltalálni, hogy mekkora volt 2007-2013 között a vidékfejlesztési források európai uniós költségvetésből származó nagysága. 5 milliárd helyett 3,86 milliárd euróról beszélünk, amely szám 2014-20 között kb. 3,45 milliárd euró lesz az előzetes szakértői számítások szerint. Ha a vidékfejlesztési forrásokat egy hektárra vetítjük, akkor a 98 euró/ha támogatásnagysággal még így is bőven az európai uniós átlag (82 euró/ha) felett vagyunk. Ehhez járul hozzá a 25%-os nemzeti társfinanszírozás, melynek mértéke nem változik. Fentieken túlmenően a Vidékfejlesztési Minisztérium élni kíván a Közös Stratégiai Keret adta lehetőségekkel, amely révén a vidékfejlesztési célokra a kohéziós alapokból is lehet majd a jövőben forrásokat fordítani, jelentősen növelve azok finanszírozási lehetőségét.”

Mint láthatjuk ezúttal a témával kapcsolatos kritika kritikáját is sikerült beleszőni a mondanivalóba.

Az elmúlt hetekben más események, aktualitások is feladták a labdát a közélet szereplőinek, elsősorban politikusainknak, hogy a nagy igazságok felőlük érzékelhető, vagy érzékeltetett szeletein keresztül világosítsák fel a tájékozatlan, vagy annak tűnő állampolgárokat. Legékesebb példája ennek a hatalmas vajúdás közepette megszületett, 2014-2020 közötti új európai költségvetés kommunikációja, benne a fő kérdéssel: vajon Magyarország a haszonélvező vagy a kisemmizett államok közé sorolható-e, dicsekedjünk vagy siránkozzunk, vagy pont azt kaptuk (ha több, ha kevesebb), amit érdemeltünk? A felsőoktatásunkkal és földügyeinkkel szintúgy bajlódhattunk, s bajlódhatunk is még eleget.

Röghöz kötés

A röghöz kötés tanügyekben a szabadság rosszízű ellenpontjaként fogalmazódott meg a demonstráló diákok szószólóinak tolmácsolásában. Ugyanakkor földművelő vagy földtulajdonos körökben a röghöz kötődés lehetőségének felkínálása vagy épp annak hiánya is indukálhat feszültséget.

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége sajtóközleményében azt állítja, hogy termőföldről szóló törvény alkotmányellenes rendelkezéseket tartalmaz. „Az Országgyűlés 2012. december 17-én elfogadta az ’egyes agrártárgyú törvények módosításáról’ szóló törvényt, amely jelentős mértékben érinti a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényt is. A MOSZ véleménye szerint a módosítások egy része sérti a jogállamiságot és súlyos gazdasági következményekkel járhat.

A termőföld haszonbérletét érintő módosítás lehetővé teszi, hogy amennyiben sor kerül az osztatlan közös tulajdonban álló és haszonbérbe adott termőföld közös tulajdonának megszüntetésére az állami „kimérési program” keretében, a bérbe adó tulajdonos a gazdasági év végére felmondja a fennálló haszonbérleti szerződést, amennyiben egyidejűleg úgy nyilatkozik a haszonbérlő felé, hogy a földet saját maga kívánja használni.

Ma Magyarországon a volt szövetkezeti részarány tulajdonok kiadásának eredményeként mintegy másfél millió hektár van osztatlan közös tulajdonban, aminek legalább fél millió tulajdonosa van. … Az osztatlan közös tulajdonban álló földek túlnyomó többségét nem a tulajdonosok, hanem haszonbérlők műveli. Ezek egy része mezőgazdasági gazdálkodó szervezet (szövetkezet, gazdasági társaság), amelyek a tulajdonszerzési tilalom miatt a bérletre rá is vannak szorítva, de szép számmal vannak egyéni vállalkozók, családi gazdálkodók, akik a saját tulajdonuk mellett bérelt földön is gazdálkodnak.

A termőföld haszonbérlete sajátos jogviszony, amit a törvény külön is szabályoz. A mezőgazdasági termelés sajátosságához igazodóan a törvény a termelést folytató haszonbérlők termelési biztonságát tekinti elsődlegesnek, ezért a haszonbérleti szerződés annak időtartama alatt gyakorlatilag nem lehet egyoldalúan felbontani. … A földtörvény új rendelkezése a szerződések betartásának jogelvét, ezzel a jogbiztonságot teszi semmivé. Emellett várhatóan felmérhetetlen gazdasági károkat okozhat. A haszonbérlő termelők a szerződéssel biztosított földterületre alapozzák gazdálkodásukat, (pl. állattartás takarmányszükséglete), beruházásaikat, munkaerő-szükségletüket. A terület tartós hasznosítására különböző programok keretében kötelezettségeket vállaltak, aminek a teljesítését a terület fizikai megosztása lehetetlenné teszi.

Ha egy tábla kimérése után egy vagy több tulajdonos él a szerződés felmondásának lehetőségével, az megakadályozhatja a megmaradó részen is a racionális gazdálkodást. Ugyanakkor a haszonbérlőnél megmarad a többi tulajdonos részére a szerződés alapján való haszonbér fizetési kötelezettsége, akkor is, ha nem tudja a földjüket ésszerűen hasznosítani. Ha nagy számban kerül sor a felmondási lehetőséggel élésre, az gyakorlatilag elvonja a termeléshez szükséges földet és ezzel lehetetlenné teszi a gazdálkodás folytatását, ami a gazdaságok felszámolásához, munkahelyek megszűnéséhez és a műveletlenül maradt földek tulajdonosai megélhetését biztosító bérleti díjak elvesztéséhez vezet.

A joggal való visszaélésre ad alkalmat az, hogy a tulajdonos a művelési szándékát csak a haszonbérlőnek jelzi, de nincs semmi jogszabályi kötelezettsége a vállalás teljesítésére és nincs következménye annak, ha ezt nem teljesíti. …

Az érdekképviseletnek e kérdésben már nincs lehetősége az Alkotmánybírósághoz fordulnia, ezért az alapjogok biztosát kérte fel a rendelkezések alkotmánybírósági felülvizsgálatának kezdeményezésére.”


Ez a cikk a MezőHír 2013/03 - márciusi számában jelent meg.