A csávázószer-betiltás – és ami mögötte van



Az EU Bizottság május 24-én elfogadta és közzétette a 485/2013/EU végrehajtási rendeletet, amely 2013. december 1-jét követően megtiltja a klotianidin, tiametoxam és imidakloprid hatóanyagokkal csávázott vetőmagok forgalmazását és felhasználását.

A rendelet teljes egészében és közvetlenül alkalmazandó az EU összes tagállamában. Ezzel a Bizottság betiltotta az egyik leginnovatívabb, legkisebb környezeti terheléssel járó precíziós növényvédelmi technológiát.

Történt ez mindannak ellenére, hogy a csávázószerek betiltását Magyarország több tagországgal egyetemben kifejezetten ellenezte. A hazai agárkormányzat proaktív módon azt képviselte, hogy semmilyen tudományos bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy ha a csávázószereket az előírásoknak megfelelően használják, akkor bármilyen jelentős fenyegetést jelentenének a méhállományra. Emellett ennek a növényvédelmi eljárásnak a betiltása alig vagy csak nagyon nehezen pótolható a mezőgazdaságban és különösen a vetőmagtermesztésben.

A példátlan eljárást követő tiltás azonban számos problémát és kérdést vet fel, amivel a vetőmagszektornak, a növényvédőszer-iparnak, valamint a növénytermesztőknek az elkövetkező hónapokban szembe kell nézniük. A hatóanyagcsoport kivonásának a növénytermesztésre és különösen a vetőmagtermesztésre és a vetőmagexportra gyakorolt negatív hatásáról több független tanulmány is készült. Mindemellett jelenleg talán az a legnagyobb kérdés, hogy mi fog történni azokkal a csávázott, főként napraforgó- és kukorica-vetőmagokkal, amelyek már bekerültek a kereskedelmi forgalomba, és az új szabályzással a felhasználásuk a következő vetési időszakban lehetetlenné vált.

A tiltás közvetlen következményei sem elhanyagolhatóak, de annak hatásait véleményünk szerint azok a gazdálkodók, akik rendszeresen használják az érintett termékekkel csávázott vetőmagokat, meg tudják ítélni. Talán érdekesebb azt boncolgatni, hogy milyen módon született meg ez a döntés, illetve amennyiben ez a fajta eljárás precedenst fog teremteni, az milyen következményekkel járhat az európai növénytermesztés jövője szempontjából.

A döntés hátterében elsődlegesen az állt, hogy ezeknek a hatóanyagoknak csávázószerként történő felhasználása hozzájárul egyes méhbetegségek kialakulásához, illetve a méhpopulációk csökkenéséhez. Ezt a megállapítást azonban a tagországokban végzett szántóföldi vizsgálatok egyáltalán nem támasztják alá. Több tanulmány egybehangzóan azt állítja, hogy a neonikotinoid hatóanyagok hatása elhanyagolható, egyéb a méhek egészségét jelentős mértékben károsító faktorokhoz képest, mint a varroatózis, illetve egyéb károsítók, valamint a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék hiánya.

Ennek ellenére a Bizottság a döntését egyedül az Európai Élelmiszer Biztonsági Hivatal (EFSA) meglehetősen hiányos, szinte kizárólag laboratóriumi vizsgálatokon nyugvó és nem publikált metodika alapján készült tanulmányára alapozta. A tanulmány teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azokat a gyakorlati monitoring eredményeket, amelyek azt bizonyítják, hogy a technológiát az elmúlt évtizedben több millió hektáron biztonsággal használták, mindemellett olyan vizsgálati eredmények hiányára hivatkozik, és azt kockázati tényezőként említi, amelyek jelenleg sem képezik a hatóanyagok értékelésének részét, nemhogy akkoriban, amikor e csávázószerek engedélyeztetése történt.

A tanulmány ebben a formában nagyjából annyit bizonyít, hogy a szóban forgó termékek rovarölő szerek, és ebben a minőségükben megölik a rovarokat. A méhek is nyilvánvalóan rovarok, és bizonyos körülmények között valóban az áldozatául eshetnek ezeknek a szereknek. Pontosan ezért van szükség kockázatbecslésre, illetve a kockázatok kezelésére, hogy a gyakorlati felhasználás során kiküszöbölhetők legyenek a nem kívánt hatások. Éppen ez az a terület, ahol az EFSA-tanulmány nem vette figyelembe a rendelkezésre álló információkat, és a kockázatcsökkentés helyett a kockázatok teljes kiiktatása irányába tolta el a vitát. Tehát ahelyett, hogy arról szóltak volna a tárgyalások, hogy a vetőmagipar, a növényvédőszer-ipar, illetve maguk a gazdák milyen intézkedéseket tettek, illetve tehetnek még a jövőben annak érdekében, hogy minimalizálják a környezetterhelést és a kockázatokat, egyedüli alternatívaként csak a teljes tiltás jött számításba.

A rapid gyorsasággal lefolytatott eljárás alapján – amely az eddigi gyakorlattal ellentétben szinte átmeneti időszakot sem biztosít a már kereskedelmi forgalomban került tételek levezetésére –, tulajdonképpen bármely Európában jelenleg forgalomban lévő rovarölőszer alkalmazása korlátozható vagy betiltható.

Az intézkedés arra sincs tekintettel, hogy biztosítható-e a gazdák számára olyan alternatív megoldás, amivel megfelelő hatékonysággal fel tudják venni a küzdelmet a talajlakó kártevőkkel szemben. Erre vonatkozó hatástanulmány egyáltalán nem készült, de gyaníthatóan a technológiának a kiváltása csak jóval kevésbé hatékony talajfertőtlenítés+permetezés kombinációval lesz lehetséges, ami nagyobb környezeti terhelést és kisebb hozamokat eredményez majd.

Az egész eljárás érzelmek által vezérelt módon, jelentős társadalmi nyomás alatt, a konkrét tényeken és bizonyítékokon alapuló szakmai érvek mellőzésével történt. Félő, hogy az intézkedés nem éri el a kívánt hatás, hanem épp ellenkezőleg, negatívan hat majd a növénytermesztésre, az elérhető hozamokra és az árakra, anélkül hogy a méhek helyzete érezhetően javulna. Nem véletlen, hogy ezt felismerve a tagországok közel fele a társadalmi nyomás ellenére is a Bizottság által javasolt tiltás ellen szavazott.

A jövővel kapcsolatban számos tanulság levonható. Talán az egyik legfontosabb az, hogy a gazdálkodóknak, illetve a vetőmagipar és a növényvédőszer-ipar szereplőinek tovább kell fokozniuk az együttműködésüket ezen a területen. Mindemellett a szakmának nyitnia kell a szélesebb társadalmi elfogadottságának növelése érdekében, proaktívan, határozott választ adva a felvetésekre, együttműködéssel, egységes állásfoglalással, hogy hosszú távon fenntarthassa működését.

Dr. Ruthner Szabolcs VSZT


Ez a cikk a MezőHír 2013/07 - júliusi számában jelent meg.