Töltött akkumulátorral áttelelni



Az indítóakkumulátornak ápolásra van szüksége ahhoz, hogy a traktort még a kemény fagyokban is biztosan beindítsa. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány tippet, amelyek segíthetnek az energiatároló élettartamának meghosszabbításában és a tél átvészelésében

Az akkumulátorok szempontjából a tél nagyon kedvezőtlen körülményeket teremt: az önindítónak hozzávetőlegesen másfélszer több erőre van szüksége a motor beindításához és a sűrű olaj mozgatásához. Hidegben az akkumulátorban lezajló kémiai folyamatok lassabban, vontatottabban mennek végbe, aminek a teljesítmény látja kárát. Ehhez társulhatnak még a nyári hibás mélykisütés okozta károk is, amelyek most derűlnek ki. Fagypont körüli hőmérsékleten az önindítónak kb. harmadannyi kapacitás és indítóáram áll rendelkezésére (lásd „Hidegben kevesebb áram” c. diagram); egy 170 Ah-s akkumulátor kapacitása 0 °C-on mindössze 112 Ah.

1. Vezetékek ellenőrzése

Az áram az akkumulátorsarukon keresztül áramlik. Ha a pólusok korrodáltak, akkor pólustisztító segítségével ismét helyreállítható az érintkezés. A későbbi korrózió megelőzéséhez speciális akkusaru kenőzsír használható.

Beégett pólusoknál gyakran érintkezési hiba lép fel. Ilyenkor meg kell húzni vagy szükség esetén ki kell cserélni a sarukat. A saruk levételekor először a negatív, majd a pozitív pólus következik. Beszereléskor a pozitív pólust csatlakoztassa először, ezt követi a negatív.

  

2. A cella savszintjének ellenőrzése

Az akkumulátor folyadékszintjének a minimum és maximum jelzés között kell lennie. Túl alacsony elektrolitszint esetén desztillált vízzel (nem savval!) való utántöltés szükséges.

Minden cellában azonos folyadékszint legyen! Ha az egyik cella szintje lényegesen eltér a többi celláétól, akkor az adott cella valószínűleg sérült és rövidzárlatos. Az elektrolitszint ne haladja meg a MAX jelzést, különben töltés során a dugók furatain keresztül sav spriccelhet ki a cellákból.

Tipp: Ha az egyik cella záródugója sötéten elszíneződik, vagy az egyik dugó elszíneződése lényegesen eltér a többiétől, akkor az sérült/defektes cellára utalhat.

  

3. Savsűrűség ellenőrzése

A savtartalom elárulja, hogy az akku töltött állapotban van-e. A hagyományos savas ólomakkumulátorok celláit csavaros záródugók fedik, ezeket levéve egy savsűrűségmérővel ellenőrizhető az akkumulátor savsűrűsége. Vigyázat: az elektrolitoldat maró hatású! A vizsgálat során használjon védőkesztyűt és szemüveget! A sűrűség alapján megállapítható a töltöttségi állapot: 1,2 kg/l savsűrűség alatt az akkumulatort tölteni kell  (lásd „ A savsűrűség és a töltöttség” c. táblázatot).

   

4. Töltöttség mérése

Az akkumulátor pólusai közti nyugalmi vagy kapocsfeszültség multiméterrel állapítható meg. Ehhez minden fogyasztót le kell kapcsolni az akkumulátorról, amelyet a mérést megelőző néhány órában nem szabad használni vagy tölteni. Egy teljesen feltöltött akkumulátor esetében a multiméter rendszerint 12,75 V-os értéket mutat. Egy félig lemerült akkumulátor sarkai között kb. 12,2 V feszültség mérhető.

5. Töltés a befagyás ellen
A téli teljesítménycsökkenés okozója az akkumulátorban levő és felhíguló elektrolit. A csökkenő kapacitás az elektrolitoldat fagyáspontjának lefelé való eltolódását okozza. Egy kisült akkumulátor már 0 °C-on befagyhat, így az önindító meg sem mukkan. Ezzel szemben egy teljesen feltöltött akkumulátornak még az extrém hidegek sem ártanak. Ezért télen különösen fontos, hogy az akku mindenkor teljesen feltöltött legyen.

6. Töltőáram és töltési mód megválasztása

Az akkumulátor töltésének három módja létezik: normál, gyors- és fenntartó töltés. A normál töltésnél az akkumulátor teljesen feltöltődik. A megfelelő töltőáram megválasztásánál néhány gyártó a névleges kapacitás 1/20 vagy 1/10 részét javasolja. Például ha a traktort egy 170 Ah-s akkumulátor látja el, akkor a töltőáram 17 A legyen! Gyorstöltésnél az a cél, hogy a gyenge akku rövid időn belül újra használható legyen. A töltőáram ebben az esetben háromszor-ötször nagyobb, mint normális töltéskor. Ezért a gyors-töltést csak sürgős esetekben ajánlott használni.

Mindegyik akkumulátornál beszélhetünk önkisülésről, amelynek mértéke napi 0,1-1%. Csepptöltésnél az önkisülést nagyon kicsi, 0,1 A/100 AH erősségű töltőáram egyenlíti ki.

7. Tárolás és karbantartás

Lehetőség szerint az akkumulátort ne kisült vagy részben kisült állapotban tároljuk. A nem fogyasztóra kapcsolt, kiszerelt akkuk maguktól lemerülnek, ezért hűvös, száraz helyen tárolandóak. Alacsony hőmérsékleten ugyanis a kémiai folyamatok aktivitása és ezzel az önkisülés lehetősége is csökken. A karbantartást nem igénylő akkumulátorok havonta a teljesítményük 1-2%-át veszítik el, míg a karbantartást igénylő akkuknál ez az érték akár a napi 1%-ot is elérheti. Éppen ezért érdemes a savsűrűséget és a nyugalmi feszültséget 3-4 havonta ellenőrizni. 12,4 V nyugalmi feszültségnél már töltésre van szükség.

forrás: dlz magazin