Talajművelés aszályos években – Beszélgetés Dr. Birkás Márta tanszékvezető egyetemi tanárral



Az elmúlt évek szélsőséges időjárása a talajművelésben sem engedte meg a rutinszerű eljárások alkalmazását; hol a túlzott nedvesség, hol a tartós szárazság okozta helyzet állította megfontolt döntés elé a gazdákat. Munkatársunk a művelési fogásokon kívül az utóbbi években végbement szemléletváltozásról és a nemzetközi együttműködésről is kérdezte Dr. Birkás Mártát, a talajművelés professzorát.

Birkás Márta sokrétű munkájában fontos szerepe van a gyakorlati bemutatóknak
Birkás Márta sokrétű munkájában fontos szerepe van a gyakorlati bemutatóknak

– Az általánosan nehéz gazdasági helyzetben, különösen a mezőgazdaság krónikus bajai mellett milyen szerepe lehet az agrotechnika egyes elemeinek, így pl. a talajművelésnek abban, hogy segítse a gazdát a számára legjobb megoldások megtalálásában? Egyáltalán; összeegyeztethetők-e a szakmailag elképzelt és igazolt optimális agronómiai szempontok a kényszer diktálta gazdálkodási, gazdasági lehetőségekkel? Meddig beszélhetünk elfogadható kompromisszumról a talajművelésben?

– A kényszertakarékosság mindig rossz következményekkel jár; felidézhetjük példaként a tárcsázást búza alá, kukorica alá és így tovább, éveken át. Ne szépítsük: volt ilyen, s néhol ma is előfordul. Az ilyen takarékosság talajminőség-romláshoz, növényvédelmi bajokhoz, veszteséges termeléshez vezet. Az okszerű takarékosság ellenben azt jelenti, a feltétlenül szükségeset (művelés, trágyázás, növényvédelem, jó vetőmag) nehéz időkben sem vonják meg a talajtól és a növénytől, mert csak így számíthatnak a befektetések megtérülésére és fejlődésre.

A nehéz idők kritikus önvizsgálatot is szükségessé tesznek: hol, s mivel lehet ésszerűsíteni anélkül, hogy a termések csökkennének. Ez a talajművelésre is vonatkozhat. Vagy húsz éve egy KITE-rendezvényen megkérdeztem, ki hány Ft/ha-ból végzi a lazítást. A válaszokban a költségek 16000 és 56000 Ft között mozogtak, s a legmagasabb összeg egyáltalán nem kötött talajra vonatkozott.

Ma már valós válasz adható az erőgépek hajtóanyag-fogyasztásának ismeretében. S kiderül: nem a lazítás a legdrágább művelési eljárás, ám a legfontosabb! Az energiatakarékos művelésre alkalmas gépek drágábbak, ugyanígy a hozzájuk alkalmas traktorok is, ám a művelés maga jelentősen kisebb költségű. Nehéz időkben még fontosabb, hogy több évre lássunk előre, ne csak egy fél idényre.

– Az időjárás nem kényeztette el a földművelőt az elmúlt három évben sem. 2010-ben soha nem látott vízbőség, 2011-ben száraz, aszályos év, 2012-ben, ha lehet, még kevesebb csapadék, óriási károk volt tapasztalhatóak a növénytermesztésben. Milyen károkkal, hátrányokkal járt a talajok állapotára nézve ez a tartós csapadékhiány?

– Sok év óta tanítom, hogy a vízzel akkor is takarékosan kell bánni, ha sok van. Aki ezt megfogadja, jó évet zárt 2011-ben, és idén is túlélhetők a veszteségei. Kárt a klíma is okoz, a sok eső ugyanis eliszapolja a morzsákat, mélybe mossa az apró frakciókat, a hő kérgesíti a felszínt, erősen szárít, s nem várt stresszt okoz a talajéletben; a fagy porrá omlasztja a hantok felszínét. A károk ellen azonban lehet tenni! Nem szabad hantokat a felszínre hozni, tudni kell, hogy a “szeretett” fagymorzsa valójában por, amelyet az esők egészen az első talpig lemosnak. Ha kisebb felszínt hagynak tél előtt, kevesebb lesz a por. Nem szabad védtelenül hagyni a talajt aratás után, takarni kell a felszínt az épp learatott növény jól zúzott maradványaival. Hátrányt idén nyár végén csak a hantosan szántott, és a nehéztárcsával 3-4-szer ledöngölt, elporosított talajokon láttam!

– Kerüljünk még közelebb a barázdákhoz! Az eddigiekből kiderült, hogy első számú feladat lett a nedvesség megőrzése. Mi módon? Tudjuk, mire e sorok megjelennek, december első napjaiban járunk, már túl leszünk az őszi talajmunkák nagy részén, az őszi vetések már a földben lesznek, de a kérdés mégsem kerülhető meg. Legalább utólag gondoljuk végig az előző hónapokban javasolt követendő megoldásokat, művelési eljárásokat!

– Néhányat felsorolok: 1. Vízkímélő nyári művelés, kis felszín, porhanyós felszín, lezárt felszín, takart felszín hagyása. 2. Okszerű, jól időzített tarlókezelés! 3. Pontos talajállapot-ismeret a tarlókon és a művelések után (nem pajszerrel és nem szemre!) 4. A talajállapot hibáinak időbeni felfedése, a hibajavítás jó időzítése, fokozatosság (pl. a tömör talajok lazításában). 5. A bolygatott talajok takarása; sajnos idén kevés volt a szalma, a szár, ez 2-3 ujjnyi porhanyós réteg kialakítása adott kis segítséget. Bár kiszárad, de alatta megmaradt a nedvesség, és a felnyirkosodás is bekövetkezett; lehetett a kukoricatarlókat is művelni, kisebb kárral, mint a mostani esők után. 6. A vízvesztést mérséklő felszín bármely idényben okszerű, a talajok áttelelése előtt is. 7. Lehet, hogy újra csapadékos időszak következik; akkor a talaj vízbefogadását javító műveléseknek sok hasznát látják.

– Mely vagy milyen művelőeszközöket volt célszerű választani ennek érdekében? Kik döntöttek helyesen – figyelembe véve a szorosan vett agronómiai szempontokat, de ezen túlmenően a vonóerő-igényt és – nagyon hétköznapian fogalmazva – a gázolajszükségletet is?

– A sokat segítő eszközök a talajlazítók, elmunkálóelemmel (a régi lazítókon ilyen nincs, de ha ott állt a tábla szélén a henger vagy a tárcsa, kevesebb víz veszett el); a síktárcsák tarlóművelésre, rögös alapművelések elmunkálására; a kultivátorok (amelyek száraz és nedves, de még járható talajon is jól dolgoznak); s ha ekék, akkor csak pakkerral vagy egyengetőgereblyével. Kisebb költséggel művelni csak ott lehet(ett), ahol aratás óta – jobb esetben 2011 tavasza óta – vigyáztak a nedvességre. Vagy nem szántottak szántásra alkalmatlan nedvességnél!

– S aki nem tudta vagy nem tehette ezt meg ez év őszén, tavasszal javíthat, korrigálhat még a talajművelési munkák során?

– Esők után vagyunk, nedves talajon kár nélkül nem lehet művelni; kisebb kárral is csak kultivátorokkal.

Kultivátorral tavasszal is lehet művelni, 2011-ben erre sok bizonyosságot szereztünk. Egyébként pedig, lehet szemre szép, esetleg jó magágyat készíteni, de jó termés tömör talpakkal lerontott talajban nem várható. Az elmúlt két év tanulságai is segítenek ebben.

– Ejtsünk szót az elővetemények hatásáról, szerepéről, kedvező vagy kedvezőtlen voltukról is, jóllehet a mai egysíkú növénytermesztési palettán e téren nem beszélhetünk nagy változatosságról.

– A repce jó – lett volna, valószínű, idén is kevesebben vetettek -, ha nem rontják el a tarlóművelést. Van, aki a repceszárat is eladja, nos, ott ez az elővetemény sem lesz jó.

A búza és a kukorica érdekében is örülünk a szójának. A kalászosok aratása után jó lehetőség van a talajállapot javítására, ám csak ott, ahol gondos a tarlóhántás, és marad 35-45% takarás. Idén bevált a tarlók bolygatatlanul hagyása, de jól kellett időzíteni a kémiai kezelést.

Száraz nyáron elhúzódik az árvakelés, de ahol vízvesztő a tarlóművelés, ott még jobban. Már három-négy lehetőségünk van a jobb vízmegtartásra. Ezek között nincs ott a nehéztárcsázás henger nélkül (pedig idén is voltak ilyen tarlóművelések!). A kukorica, ahogyan a szárzúzás minősége javul, és bővül a jó keverésre alkalmas eszközök száma, egyre jobb elővetemény. Mitől jobb a hiányosan aláforgatott szárakkal tűzdelt szántás, kérdezném többektől, mint a keverőkultivátoros? Ha szántás, akkor legyen tökéletes az aláforgatás! Visszasírjuk, jogosan, a cukorrépát, vele együtt a jó talajmunkára késztetést is. Ezen felül a cukorrépatarlók nem szorulnak szántásra, legfeljebb akkor, ha összetaposták betakarításkor és szállításkor a talajt.

– Napjaink másik neuralgikus pontja a szerves anyag kérdése, a tarlómaradványok, a szalma, a kukoricaszár sorsa. Tudom, hogy ez önnek különösen szívügye. E téren nagy az ellentmondás a rövid távú érdekek és a hosszabb távú szakmai gondolkodás között.

– Soroljam? 1. Fenntartható növénytermesztés csak pozitív talajszénmérleg esetén valósul meg. 2. Ha a rendszerből x tonna szenet elvonnak, ugyanannyit vissza is kell oda juttatni. 3. Magyarország energiakiszolgáltatottsága tény, amelyre okszerű, az ország élelmiszer-termelését és ehhez kapcsolódó bevételeit nem veszélyeztető megoldásokat kell találni. 4. Amennyiben a tarlómaradványokat hosszú távon energia célra is kívánják használni, szabályozni kell – AKG-feladat! – ennek feltételeit (egy tábláról 5 évente csak egyszer). 5. Ha az energiaforrásba a kezdetektől a tájképrontó, csatornák működését, stb. gátló biomassza összegyűjtését is beszámították volna az érdekeltek, Magyarország a tájak gondozottságában bárkivel versenyezhetne. 6. A gödöllői fűz- és nyárfakísérletek nyomán látható, hogy ezzel a módszerrel megvalósul a talajminőség kímélése és javítása. 7. Az energiafű, -nád, rövid vágási idejű fafajok az élelmiszer-termelésre alkalmatlan területeken gondozott élőhelyek is, emellett javítják a mikroklímát és a tájképet.

„Visszasírjuk a cukorrépát, vele együtt a jó talajmunkára késztetést is”
„Visszasírjuk a cukorrépát, vele együtt a jó talajmunkára késztetést is”

Továbbá, a fenntartható jelző az energiára igaz lehet, a talajra, ahonnan származik a biomassza, sajnálatosan nem, mivel szervesanyag- és tápelemelvonás történik, és a pótlás bizonytalan. A masszából elégetés útján nyert energia nem lehet “bio” akkor, ha a termőhely biológiai élete, káros klímahatásokkal szembeni ellenállása is veszélyeztetve van. A talajokat fenyegető tényezők között a szervesanyag-csökkenés az EU állásfoglalása szerint a második helyen van! A leginkább veszélyeztetett talajok megyéi Magyarországon Baranya, Tolna, Bács-Kiskun déli része, Békés, Somogy, Vas, Győr-Moson-Sopron és újabban Fejér.

A klímától félők figyelmébe ajánlom: a szerves anyag három és félszer több vizet képes visszatartani, mint az agyag. Idézek idei mérési eredményt: a takaróanyagot veszített, bolygatatlan, repedezett talaj meleg napon mélyen felmelegszik (15-20 cm-ig átlagosan 28 oC). A nemkívánatos felmelegedés miatt 30-35%-kal nagyobb a vízveszteség és a kiszáradás. A vízveszteség száraz idényben nem vagy alig pótlódik (2011-2012!). A hántott tarló 0-8 cm rétege hőségnapon 28-30 oC, e réteg alatt csak 22-24 oC. Takart talajban, 2012. júliusban 2 hét alatt 17-24 mm-rel volt több a víz, mint a takaratlanban. Ezekre alig gondolnak (a zöld mozgalmak sem); vajon miért?

– Sokéves tapasztalata alapján hogyan látja a gazdálkodók szemléletét, hozzáállását és gyakorlatát: felmérik azt, hogy több évre előre, mondhatjuk, rendszerben gondolkodva kell megtervezni az egymást követő kultúrák talajművelését, a szükséges gépek beszerzését, vagy csak a pillanatnyi helyzettől és a pénztárcától függően döntenek az aktuális tennivalókról? Ebben persze nagy szerepe van a gazdaság méretének, a gazda szakmai képzettségének, stb.

– Kezdetektől úgy látom, hogy szaktudás, szakértelem nélkül nem sikerül jobbítani a talajokat. A talaj a szakértő gazdálkodás mellett élő anyag marad, és minőségében javul, ám hozzáértés nélkül szinte holt masszává válhat. Kérem a gazdálkodókat, agrármérnöki, növénytermesztői tanulmányokra ösztönözzék a fiaikat, leányaikat, hogy biztosan szakavatott kézbe kerüljön majd a saját földjük. Jelenleg jó néhány, talajért aggódó és tevő diplomaterves hallgatóm van, akik mellesleg gazdálkodnak is otthon. Örömmel számolnak be a talajmunkákról, az új módszerek eredményéről. Az új nemzedék, jó tudással, többet tehet a talajokért!

– Ön tudományos és egyetemi oktatómunkája mellett nagyon sokat tesz a mindennapi gyakorló gazdák ismereteinek bővítése, szélesítése érdekében is. Hogyan fogadják ezt a termelők? Kikkel szeret együtt dolgozni? Látja mindennek eredményét, értelmét?

– Szerencsémre azt tehetem, amit a munkahelyem, a Szent István Egyetem és a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar: a mezőgazdasági gyakorlatot segíthetem a tudományos ismereteim és kidolgozott módszereim átadásával.

Kezdetben, az 1980-as évek elején nehezebb volt, de akkor is akadtak követők, és egyre többen lettek! Ma már a szántóterület felén biztosan talaj-, szén- és vízkímélően művelnek! Nagyon sok tudományos vizsgálat, mérési adat kellett és kell a jó javaslatokhoz. Ott kell lenni a helyszínen, rámutatni a rossz döntésre, hibára (ha eltitkolják, felfedni), és be kell mutatni, igazolni a jobbat. Sok jó gazda ma már maga terjeszti a jó tanácsokat: Mikó Ferenc, Hegedűs József, Légrádi Miklós, Csizmadia Sándor, Cserveni Csaba és még sokan!

– Az ön által írott és/vagy szerkesztett könyvek ennek a több évtizedes szellemi műhelynek olyan termékei, amelyekben ismert hazai és külföldi oktatók, kutatók mellett szerzőtársként mindig helyet kapnak a fiatalok, vagy esetenként a gyakorlatban dolgozó szakemberek is. Jól tudjuk; ez a nézet sok szakterületen ma nem általános. Ön ezt másként látja. Miért?

– Kortársaimmal az 1970-es évek közepén kezdtünk felelni a szakma kihívásaira. Sok jó előzmény, eredmény volt már akkor is – hálásak vagyunk a nagy elődöknek -, ám sok-sok kérdőjel is akadt. Ezek számát eredményeinkkel sikerült csökkenteni, de magunk is kreáltunk és találtunk is újabb kérdőjeleket. Nem velünk kezdődött a talajművelési szakma felemelkedése, de – ha jó tanítványokat neveltünk – nem is velünk zárul. Köszönetet mondhatunk a tanítványoknak, akiktől az elismerés élményét csakis a folyton megújított és hasznosítható tudás ellenében kaphatjuk. A megkezdett munkát ők fogják folytatni.

Magam hálás vagyok a tanítóknak, az intézeti, kari, egyetemi kollégáknak, a hazai és külföldi társintézmények oktatóinak és kutatóinak, a gazdálkodóknak, a gépgyártóknak és -forgalmazóknak a közös munkákért, a kihívásokért, az ösztönzésért. Így születhetett sokszázezer hektár talajon hasznosítható eredmény.

– Az is közismert, hogy aktív és intenzív külföldi szakmai kapcsolatokkal rendelkezik, ami a 21. században és az információs forradalom után talán nem meglepő. De hogy ebbe a nemzetközi vérkeringésbe nemcsak a nyugati partnerek tartoznak, hanem a szomszédaink, csehek, szlovákok, horvátok, szerbek is, az ismét csak nem mindennapi.

– A térség talaja közös érték, miért ne munkálkodnánk érte közösen? Más szemmel látom, mint ők a sajátjukat, hamarabb észreveszem, hol lehet és kell javítani. A sors kegye, hogy elfogadnak partnernek, és a tanácsaimat is szívesen veszik és alkalmazzák. Így például a Szlavóniában működő P.P. Orahovica gazdaság (6200 ha) nagyot lépett előre glejes talajainak művelési módszereiben és a talajra alkalmas gépek beszerzésében is. 2012-ben a szárazság ellenére az őszi árpa (9 t/ha), búza (7,2 t/ha), repce (3 t/ha), szója (2,8 t/ha), kukorica (7,0 t/ha) jó termést adott. A talajok 2012. őszi művelésminősége is biztató. Ezen a talajon a talp-tömörödés és a visszaülepedés ellen szinte állandó harcot kell folytatnunk, meg kell előzni a kiszáradásukat, vagy a felszíni, felszín közeli vízpangást is, de sikerül.

Feladatom 900 ha tőzegtalaj okszerű művelésének serkentése is, Boszniában. A vastag tőzegréteg alatt lévő agyag forgatása tilos, vagy csak 1-2 cm-t szabad felszínre forgatni, majd jól elkeverni a tőzeggel. Idén a tavaszi árpa és a szója sikerült, ősszel pedig búzát is vetettünk. A sokáig nem bolygatott tőzegen a vízkedvelő gyomok ellen is keményen harcolunk.

A vízkímélő művelés mellett az öntözés okszerű alkalmazása a térségben régi-új kihívás. Ahhoz, hogy a víz áldás legyen, s ne káros, van már néhány jó módszerünk. A 2010. esős év hatása a talajokra nekem tudományos és szakmai szempontból is sokat segített, az ekkor szerzett ismereteket át tudom plántálni az öntözött talajokra.

– Oktatás, kutatás, könyvek írása, a gyakorlati agronómiában való részvétel – sokoldalúság jellemző szakmai tevékenységére. Hogyan fogalmazná meg ars poeticáját?

– A feladatunk okosan tanítani és tanulni. Nem túlzás; ebben a változó világban, klímában folyton tanulnunk kell, és a jobb tudást folyvást tovább kell adnunk.


Ez a cikk a MezőHír 2012/11 - novemberi számában jelent meg.