Őszi vetésű kultúráink kilátásai aszályos év után



Növényvédős szemmel

A 2011-es esztendő kétségtelenül rekordernek számított a rossz időjárás tekintetében. Ezt követte az idei év, amelyik szintén a negatív rekordokról marad emlékezetes, mivel szélsőségesen csapadékszegény, az átlagosnál melegebb időjárást hozott eddig hazánkban. Az itt következő írás az őszi vetésű repce és búza agrotechnikai és gyomirtási teendőit, esélyeit elemzi az idei szélsőséges időjárás várható következményei és hatásai tükrében.

Az előzmények

2012 áprilisában már jelentős csapadékmennyiség (100 mm) hiányzott a talajokból, és ez a helyzet sajnos év közben sem javult, sőt a vegetáció során a talajok víztartaléka tovább csökkent. A nyár forróbb és szárazabb volt, mint a sokévi átlag, és szeptemberig sem érkezett meg a kellő mennyiségű csapadék az ország területére. Szemléltetésképpen: a párolgással 60-90 milliméternyi víz távozik el egy átlagos hónapban a talajokból, ám egy meleg nyári hónapban ez az érték akár 200 mm is lehet. Meleg nyári hónapokban volt részünk 2012-ben, ezt ellensúlyozó csapadékban viszont sajnos nem.

Előző évi vegyszerhatás 2012 tavaszán őszi búzában

A szárazság következményeit a szántóterületeken a repce és a kalászosok betakarításakor már lehetett tapasztalni. A terméseredmények a legtöbb esetben jelentősen elmaradtak az átlagtól. A jelenlegi, őszi betakarításoknál is sajnos a szokásosnál lényegesen alacsonyabb termésátlagok realizálódnak minden kultúrában. A kukoricatermő területek nagyjából negyedén nem lesz mit betakarítani, a többi területen is legfeljebb az előző évi termésmennyiség felére-harmadára van kilátás (augusztus végével elkezdődött a betakarítás országszerte). A napraforgó esetében talán kevésbé rossz a helyzet, mint a kukoricánál, ám ez utóbbi kultúra betakarítása is közel egy hónappal korábban elkezdődött a szokásosnál, a szárazság miatt.

Hogyan kezdődtek az őszi talajmunkák és a vetések?

Augusztus végén, amikor az őszi vetésű növények alá a talajt kellett volna előkészíteni, még mindig fennállt a rendkívüli szárazság, így a talajok nagy része alkalmatlan volt a művelésre, és sajnos még jelenleg, szeptember közepén is az. Sem az őszi káposztarepcének, sem az őszi vetésű kalászosok alá nem lehet megfelelő minőségű vetőágyat készíteni. Sokan aggódnak e két növény miatt, mivel az együttes vetésterületük meghaladja az 1,3 millió hektárt. Ekkora területen kerülhet veszélybe a már elvetett vagy elvetendő kultúrnövény, ha a jelenlegi szárazság marad.

Az aszály egyéb következményei

További gondot, problémát okoz az a körülmény, hogy a talajok rendkívüli szárazsága miatt a talajélet is lényegesen gyengébb aktivitást mutat a megszokottnál, így az év során kipermetezett növényvédő szerek nem tudtak olyan mértékben lebomlani, mint ahogyan az elvárható lenne (leginkább a gyomirtók, de a rovarölő és gombaölő szerek egymásra gyakorolt hatását sem ismerjük ilyen extrém száraz időjárás esetében). Ez már a tavalyi évi szárazságot követően is megmutatkozott 2011 őszén, illetve 2012 tavaszán. Több gazdálkodó tapasztalhatta a tábláin, hogy az ősszel elvetett kalászosok, ha ki is keltek, olyan, növényvédőszer-hatásra (döntően gyomirtókra) utaló tüneteket mutattak, amelyeket addig nem ismertek. Ezek a tünetek már ősszel megjelentek, és nem múltak el tavasszal sem, sőt a szárazság miatt a már legyengült növények a legtöbb esetben el is pusztultak. A tüneteket azonban a termelők több esetben észre sem vették, ha csekély mértékűek voltak, vagy nem gondoltak arra, hogy ez az előző évi vegyszerezésből (gyomirtásból) adódhatott. Voltak olyan táblarészek, ahol a napraforgó ki sem kelt, az esetlegesen kikelt növények pedig súlyos depressziós tüneteket és a tipikus gyomirtószerhatás nyomait mutatták. Megfigyelhető volt ez a kukoricaállományokon, de más érzékeny kultúrákban, így a burgonyában és a héjnélküli olajtökben is.

Ha továbbra is marad a száraz időjárás, akkor a kalászosok alá végzendő őszi talajmunkák is kényszerű munkálatok lesznek, a kellő mértékű talajforgatás nélkül. Ennek következtében az idei év során kijuttatott növényvédő szerek nem kerülnek bedolgozásra a talajba, így a bomlásuk, felhígulásuk sem tud olyan mértékben bekövetkezni, mint ami szükséges lenne. Ebből adódóan várható, hogy az őszi és/vagy a tavaszi időszakban hasonló vagy esetleg még szembetűnőbb fitotoxikus tünetekkel fogunk találkozni.

Kilátások

A cikk írásakor azok a termesztők, akik úgy döntöttek, hogy vetnek repcét (lényegesen kevesebben, mint 2011-ben), bár bíztak az augusztus végére prognosztizált csapadékban, de a magágyat a legtöbb területen nem tudták megfelelő minőségben elkészíteni. A kellő mennyiségű csapadék azonban nem érkezett meg, így az elvetett repce kelése biztosan nem lesz egyöntetű, illetve azokon a területeken, ahol a csapadék reményében a preemergens gyomirtásokat is elvégezték, a szerek már biztosan nem tudják kifejteni a gyomirtó hatásukat.

A kalászos gabonák alá történő talaj-előkészítések sem történtek meg megfelelő minőségben, és a jelenlegi helyzet ismeretében az elkövetkezendő időszakban is nehéz lesz optimális talajállapotot teremteni. Mivel a talaj-előkészítés már csorbát szenved, az elvetett vagy elvetésre váró őszi kalászosok is óriási hátránnyal indulnak az idei évben. E sorok írásakor (szeptember második hetében) az előrejelzés nem jósol csapadékot, így a szárazság nem fog szűnni, viszont az ősz az első talaj menti fagyokkal egyes helyeken már most megérkezhet! Mindez tovább súlyosbítja a 2012. év kárait, és előrevetíti a 2013-as év nehézségeit és problémáit.

Mit tehet még a repcetermesztő?

A repce gyommentesen tartása az egyik, ha nem a legfontosabb teendő az ősz folyamán. Ezt a feladatot a kelést követő első 1-2 hónapban kiemelten kell kezelni. Ebben az időszakban kell gyommentesen tartani az állományt, ami az esetek döntő hányadában csak vegyszeres gyomirtással lehetséges. Ha ezt sikerül elérni, akkor a repce fejlődése zavartalan lesz az ősz során, így optimális fejlettséggel és jó eséllyel megy majd a télbe, tehát gyorsabban regenerálódik majd a tavasz folyamán.

Úgy tűnik azonban, mindezt az idén sem sikerül majd kellő szinten megvalósítani, mivel az időjárási körülmények nem optimálisak. Ezért az ősz folyamán a repcében minden munkaműveletet olyan szakmai hozzáértéssel végezzünk, amivel nem, vagy a lehető legkisebb stresszt okozzuk a fejlődő növénynek! Ehhez azonban a leginkább érezhető stresszt, a csapadékhiányt kellene orvosolnia a természetnek. Amíg ez nem történik meg, addig hiába kívánjuk gyommentesen tartani az állományt, ha az heterogén, ha nem kelnek benne úgy a gyomnövények, hogy megfelelően lehessen időzíteni a védekezéseket. Hiába próbáljuk majd a kártevőket visszaszorítani a repcetáblákról, mert ha nem lesz máshol “táplálékuk”, a betelepedésük, a megjelenésük szinte folyamatos lesz.

Nem ez az optimális talajállapot a repcének sem

A jelenlegi állapotokat ismerve még kevesebb állomány fog optimális fenológiai állapotban a télbe menni, ha nem lesz csapadék. Ha mégis lenne, akkor figyelembe kell venni az esetleges őszi gyomirtások további lehetőségét, hogy tovább segítsük az állományunkat a zavartalan fejlődésben.

Őszi állománykezelések (korai poszt, poszt technológiák) az egy- és kétszikű gyomnövények ellen:

A kezelések időzítésénél a kultúrnövény és a gyomok fenológiai állapotát fontos szem előtt tartani. A korai poszt kezelésekre a repce a szikleveles állapotban a leginkább érzékeny, ezért várjuk meg, míg a valódi levelek megjelennek az állományon! A gyomirtáskor a magról kelő kétszikű gyomnövények maximum 2 valódi leveles állapotban, a magról kelő egyszikű gyomnövények minden esetben még a gyökérváltás előtt legyenek, a kellő hatékonyság érdekében! Figyeljünk a hőmérsékletre is, a posztemergens herbicidek ugyanis az intenzíven növekvő gyomnövények ellen fejtik ki a hatásukat, tehát csak abban az esetben permetezzünk, ha a levegő hőmérséklete legalább 10 C° vagy afelett van!

A szelektív egyszikűirtókról általánosságban elmondható, hogy a kijuttatni kívánt adagot minden esetben táblánként külön meg kell határozni, mivel az a gyomok fejlettségétől és azok életformájától (magról kelő, évelő) függ. Az engedélyezett legalacsonyabb dózis a 2-4-leveles magról kelő gyomnövényekre vonatkozik. Ha ennél fejlettebbek a gyomnövények, sőt évelő gyomok ellen is próbálunk védekezni, akkor az engedélyezett legmagasabb dózist szükséges választani. Azt is fontos tudni, hogy jelenleg a legtöbb szelektív egyszikűirtó készítmény csak önmagában juttatható ki, tehát semmi esetre sem szabad kombinációban, vagy egyéb más kémiai növényvédő szerrel egy menetben kijuttatni (a kivételekről az engedélyokiratban, illetve a termék címkéjén lehet olvasni)! A megfelelő gyomirtó hatás érdekében az egyszikű gyomnövények a kezeléskor 10-20 cm magasak legyenek, mivel ebben az állapotban veszi fel a növény a szükséges mennyiségű hatóanyagot.

A 2011. évtől egy újabb lehetőség is a repcetermesztők rendelkezésre áll, mégpedig az imidazolinon-ellenálló (CLEARFIELD) őszi káposztarepce. Aki ilyen vetőmagot vetett, annak lehetősége van korai posztemergensen az imazamox+metazaklór gyári kombinációt használni. Ezt a technológiát a repce 2-leveles állapotától 8-leveles koráig lehet alkalmazni. A magról kelő egyszikű gyomnövények 1-3-leveles, a ragadós galaj (Galium aparine) 1-3-leveles, a magról kelő kétszikű gyomfajok 2-4-valódi leveles korukban a legérzékenyebbek a készítményre. Erősebb gyomosodáskor, illetve fejlettebb gyomnövények esetében az engedélyokiratban meghatározott magasabb dózist kell alkalmazni. A gyomirtó hatás fokozására a készítményhez 0,5-1,0 l/ha adagban Dash HC adalékanyag hozzáadása szükséges.

A kalászosok őszi gyomirtásáról

Az őszi vetésű kalászosok közül a legnagyobb vetésterületű őszi búza vetése előtt állunk. Sajnos az előzőekben ismertetett tények alapján a búzát vetni kívánó gazdálkodók sem sok jóra számíthatnak.

Ismeretes, hogy az őszibúzatáblákban – akár ősszel, akár tavasszal végezzük a vegyszeres gyomirtást – a gyomnövények ellen mindkét időszakban létezik kellően hatásos herbicid. Hazánkban nem az őszi vegyszeres gyomirtás a döntő, de terjedése folyamatos, így egyre többen alkalmazzák az őszi vegyszeres védekezéseket.

Az idei évben azonban még inkább szükség lehet a nem vegyszeres gyomszabályozás módjaira: mivel az állományok vélhetően nem lesznek homogének, a gyomnövények kelése is elhúzódó lesz, így még inkább előtérbe kellene helyezni a gyomok mechanikai irtását. Itt szóba jöhet a fogasolás, ahol a sekélyen gyökerező, kevésbé fejlett gyomnövényeket tudjuk irtani, abban az esetben, ha a gyomfésűt, a rezgő fogú boronákat megfelelő időben és beállítással alkalmazzuk.

Természetesen herbicides gyomirtásra is van mód, sőt egyre több a rendelkezésre álló készítmény. A preemergens gyomirtásnál (vetés után, kelés előtti kezelések) többek között arra kell ügyelni, hogy az erősen porosodó, erózióra, deflációra hajlamos és a rendszeresen vízállásos területeken ne alkalmazzuk ezt a kijuttatási technológiát. A növénykárosodások (fitotoxicitás) elkerülése érdekében fontos továbbá az egyenletes, megfelelő mélységű (4-6 cm) vetés, mivel a preemergensen alkalmazott gyomirtó szerek úgy fejtik ki a hatásukat, hogy a csapadék a talaj felső rétegébe bemossa a hatóanyagot, és az ott csírázó gyomnövények elpusztulnak. Ezt a technológiát az idén – a jelenlegi talajállapot, illetve a bemosó csapadék megérkezésének egyre nagyobb bizonytalansága miatt – nehéz lesz alkalmazni.

A kelés utáni védekezésekre is van mód ősszel a kalászosgabona-állományokban. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy a vegyszeres védekezést minden esetben táblaszintű gyomfelvételezés előzze meg! Az éghajlati adottságokból adódóan természetesen hazánkban sem alkalmas a teljes gabona-vetésterület őszi gyomirtásra, így a legtöbb termelőnek a hagyományosnak mondható tavaszi posztemergens kijuttatási technológiákat kell majd alkalmaznia.

Ott, ahol mégis szükséges az őszi gyomirtás, a gyomfelvételezést követően a megfelelő készítmény kerüljön kiválasztásra, majd kijuttatásra! Az őszi kezeléseknél még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a helyes kijuttatástechnológiára, mivel az őszi kezeléseknél a gyomnövények lényegesen kisebb levélfelülettel rendelkeznek, mint egy tavaszi posztemergens kezelés idején. Így még inkább fontos a cseppméret és a kijuttatott víz mennyisége. Az őszi gyomirtás 2012-ben sok nehézségbe fog ütközni, mivel előreláthatóan a kalászosok állománya nem lesz homogén, és a gyomnövények kelése sem lesz egyöntetű. Akkor járunk el helyesen, ha az adott terület körülményeinek, adottságainak leginkább megfelelő technológiát választjuk.

Összefoglalva elmondható, hogy az őszi vetésű növényeknél a gyomszabályozást, gyomirtást többféle módon, illetve több lehetőség párhuzamos alkalmazásával meg lehet oldani. A preventív, megelőző intézkedésekkel, a termesztéstechnológiai módszerekkel, nem utolsósorban a mechanikai és a vegyszeres eljárások helyes választásával, kombinálásával érhetjük el a gyomok egyedszámának alacsony szinten tartását. Ehhez minden esetben táblaszintű ismeretekre van szükség.

A 2012-es év már eddig is jelentős kihívások elé állította a gazdálkodókat, s csak bízhatunk abban, hogy megjön a várva-várt eső, és még ilyen szélsőséges időjárási viszonyokat követően is sikeres lesz az újabb termelési év.


Ez a cikk a MezőHír 2012/10 - októberi számában jelent meg.