Nem lehet telefonon hízlalni, a nyulat látni kell…



Magyarországon messzire vezetnek vissza a nyúltenyésztés hagyományai. A mindenkori gazdaságpolitika a maga eszközeivel vagy segítette vagy visszafogta ezt a tevékenységet, de megszüntetni soha nem tudta. Elsősorban azért, mert – kisállatról lévén szó – a vidéki háztájiban vagy a peremvárosi családi házas övezetekben mindig tartottak néhány nyúlcsaládot az emberek.

Részben azért mert kedves és tiszta állatról van szó, részben pedig kiváló biológiai értéket képviselő húsát rendszeresen fogyasztották. A legutóbbi csapás, ami nagyon érzékenyen érintette elsősorban a nagyobb a nyúltenyésztőket és -tartókat, az 2007-ben következett be, amikor megszűnt a nyúlketrecgyártási támogatás, és ezzel az EU-konform állattartás tárgyi feltételei között előírt ketrecpályázatok leálltak, nem voltak megrendelések. Id. Juráskó István, aki gépész-technikus alapszakmával, mint ketrecgyártó is erősen érintett volt mindebben, nem tehetett mást, mint a néhány évvel korábban mintegy 30 milliós beruházással létrehozott üzemét megrendelések hiányában becsukta.

Természetesen a megelőző években nagyon sok ponthegesztett technikával készült, nagyüzemi nyúltartásra alkalmas, korszerű nyúlketrec került ki a keze alól, amelyek meghatározóak voltak az országban a nagyüzemi nyúltenyésztés és -tartás szempontjából, sőt ma is azok, ahol ezt használják a nyulászok.

Ifj. és id. Juráskó István

Hatvanhat évesen ma már inkább szellemi irányítója saját nyúltenyésztő és nyúltartó gazdaságuknak, hiszen fiainak engedte át a Debrecen-Józsán működő Juráskó Kft., mint a Debreceni Fehér Nyúl Tenyésztőszervezet, munkáját. Továbbá azt a nemesítési munkát, amelynek eredményeként egy hazai közép-nagy testű – Debreceni Fehér – nyúlfajtát sikerült előállítani, és megfelelő tenyésztési eljárással fajtatisztán öt vérvonalban fenntartani.

Jó alapokra építkezve

Juráskó István gépésztechnikusként és gyártástervezőként az iparban dolgozott, de már 25 éves kora óta tagja, majd a ’70-es évektől már az elnöke volt a Debreceni ÁFÉSZ nyúltermeltetési szakcsoportjának. Szép termelési eredmények születtek az irányításával, amikor még Környére szállították a nyulat vágóba. Száz felett volt a tagok száma ekkoriban, és hetente fordult a pótkocsis szerelvény 10-12 tonna élő nyúllal. Ez azt mutatja, hogy kedvelték az emberek a nyúltartással való foglalatosságot, hiszen nagyon jó keresetkiegészítésnek számított, és a család hússzükségletét is kielégítette. Jellemzően egy család 15-20 anyát állított be, és hetente kitermelte azt a 20-30 nyulat, amit leadott.

A ’80-as évek hoztak azután fordulatot a nyúltartásban, mert a Környe Kombinát riválisaként megjelent egy olasz kereskedő – akinek már nyúlvágóhídja is volt akkoriban Baján -, és jobb feltételeket ajánlott szállításban és fizetési kondíciókban is. A Debreceni ÁFÉSZ átállt tehát, aminek hozadéka volt, hogy Olaszországban is alkalom kínálkozott a nyúlágazati viszonyokat megtekinteni. Olasz nagytestű tenyésznyulakat – főleg bakokat – kapott a szakcsoport, amelyeket tenyésztési céllal kihelyeztek a nem fajtatiszta anyákkal dolgozó termelőkhöz. Ezzel a szaporulat húskitermelése lényegesen javult, és az együttműködés jól prosperált, egészen addig, amíg a rendszerváltást követőn az ÁFÉSZ szakcsoportokat kormányrendelet szüntette meg.

A termelés és a termelők magukra maradtak, és kétségbeesetten keresték a megoldást a nyúltartás legális, szervezett folytatására, hiszen a rendszer egyik napról a másikra leállt. Juráskó István álláspontjára és tevőleges intézkedésére vártak a nyúltartók, benne bíztak, tőle remélték az ágazati munka folyamatosságának megteremtését. Ő volt akkor a józsai legeltetési bizottság elnöke is másodállásban, ahol szintén felborult a rend.

Szeretett volna mindkét területen segíteni a gazdáknak és nyúltartóknak, amikor a szakhatósággal konzultálva azt ajánlották, hogy váltson egyéni vállalkozói igazolványt, és vállalja fel a két szakterület gondjainak megoldását. Mivel felmenői révén a mezőgazdaságot az “anyatejjel szívta magába”, így nem riadt vissza a feladattól, és belevágott a munkába. Kihívásként élte meg ezt az új lehetőséget, amihez 27 éves ipari munkaviszonyát fel kellett mondania.

Új lendületet vett ekkor a nyúltartás, amely szervezett formáját megtartva, újraélesztette a kapcsolatot az olasz vonallal, és ekkortól Juráskó István vállalkozásán keresztül bonyolódott minden, amit korábban az ÁFÉSZ szakcsoport végzett.

Debreceni Fehér anyák

Volt jól szervezett időszak

A Debrecen környéki nyúltartók megelégedésére újraindult munkát aztán Juráskó István tovább bővítette, mert a felvásárlást, pontosabban már nyúltartási integrációt Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megyére is kiterjesztette. Az olasz cég egyre több nyulat igényelt, amit Juráskó István a kiterjesztett termeléssel folyamatosan teljesített is. Több mint száz felvásárlóhelyen vették át a nyulat három megyében. Másfél év alatt úgy felfutott a termelés, hogy négy pótkocsis szerelvény hordta folyamatosan a vágóba az állatokat, ami a korábbi felvásárlás háromszorosát jelentette. Ez a folyamat 2007-ig zajlott szinte zökkenőmentesen, a termelők megelégedésére, aztán jöttek a már fent említett rendeletek, amelyek egyre nehezítették a termelők dolgát, szaporították gondjaikat…

A tenyésztői munka sem váratott magára

Korábban Magyarországon csak a kaposvári tenyésztésű Pannon Fehér fajta volt tenyésztésben, a többi mind hibrid – Hycole, Zika, Hy-plus médium -, amelyek után a Debreceni Fehér nyúl kitenyésztése növelte a fajták számát. Ennek létrehozása Juráskó István ötlete volt, amihez a Debreceni Egyetem és a Kaposvári Főiskola (ma már egyetem) professzorai sok szakmai segítséget adtak, és belefolytak a munkába. Hét, korábbi árutermelésre “használt” hústípusú nyúlfajta anyaállománya és a hústípust tovább javító baknyulak bevonásával olyan húsnyúlfajta – a Debreceni Fehér – jött létre, amely nagyüzemi és háztáji /kistermelői/ körülmények között is gazdaságosan tartható, tenyészthető, folyamatos szülőpár-utánpótlás nélkül is. A fajta színhúskihozatala – hústermelése, illetve vágási kitermelése – 58% felett van, amiről a korábbi OMMI-igazolások tanúskodnak, ahogyan a fajta elismerését is dokumentálták. Továbbá a fajta jellemzője a kiváló egyedi testsúlygyarapodás, a szaporaság és a nevelőképesség, amely fajtatulajdonságok további javítása a cél a tenyésztői munkában – mondja Juráskó István. Ezek a paraméterek teljesen versenyképessé teszik a Debreceni Fehér nyulat a termelési gyakorlatban lévő jelenlegi – többnyire francia – hibridekkel, amelyeket egyes nagy vágóhidak favorizálnak, illetve részesítenek előnyben. A fehérnyúl országos termelésében így is az előkelő harmadik helyet tartja a Debreceni Fehér a képzeletbeli versenyben.

A tenyésztés ma csak telepen belül folyik öt vérvonallal – beltenyésztés kizárásával -, úgy, hogy sem idegen nyúl, sem idegen sperma nem kerülhet be, mint ahogyan 1994 óta nem is volt erre példa. Ez azért is fontos, mert ennek következtében idegen baktériumok sem kerülnek be az istállókba; nem mellékesen ezek már a dolgozókban, a nyulak közelében megforduló emberekben is benne vannak. Ennek fontos és érthető eredménye, hogy idegen baktériumtörzsek hiányában az elhullás jelentősen mérséklődött. A zárt rendszer másik előnye, hogy nem kell import nyulakat behozni, vagyis a tenyészállat-előállítás is helyben folyik. Ennek megvannak a praktikái, amelyhez laborkörülmények állnak rendelkezésre, és a tenyészállat kiválasztását objektív értékmérő tulajdonságok alapján lehet folytatni úgy az anyák, mint a bakok esetében. Ennek alapján kerülhetnek ki a tenyészállatok a termelőkhöz, természetesen megfelelő dokumentáció kíséretében. Éppen ezért szeretik a tenyésztők a Debreceni Fehér fajtát, hiszen pedigrés bakkal tudnak pároztatni, és a szaporulatban sem csalódnak…

A nyúlistálló csendes, tiszta, technikailag korszerű

Tartási gyakorlat

A Debreceni Fehér nyúl nem egészen 11 hét alatt képes elérni a 2,6 kg-os vágósúlyt, úgy, hogy a takarmányfogyasztása 2,9-3,4 kg 1 kg élősúlyra vetítve. A tenyésztési mutatók beszédes számokat tartalmaznak, miszerint a tenyésztésbe vételkor az anyák 17-18, míg a bakok 20-22 hetesek. A vemhesülési arány 70-80% között van. Az éves fialások száma anyánként 6,8-7, az átlagos alomlétszám 8-10 db, a napi átlagos súlygyarapodás pedig 42-44 gramm – sorolja fejből az értékmérő tulajdonságokat Juráskó István.

Az EU-csatlakozást követően aztán egyre több előírásnak és termelési szabálynak kell megfelelni, mint pl. a trágyakezelés, az uniós ketrecméret és férőhely-kialakítás alkalmazása, stb. A kistermelők ezeknek nehezen vagy egyáltalán nem tudtak megfelelni, továbbá elindultak a takarmányárak és energiaárak is felfelé, ezért sokan befejezték a nyúltartást. Ennek következtében megszűnt a szervezett felvásárlás, hiszen a gazdaságos termelés feltételei is szertefoszlottak sokak számára. Időközben a húsvizsgálat is megszigorodott, ami azt eredményezte, hogy a felvásárlók is tartottak az esetleges szermaradvány kimutatásától, ami egy egész szerelvény nyúl sorsát megpecsételhette. Márpedig egy kamion nyúl értéke elérheti a 8-10 millió Ft-ot, tehát óriási a kockázat egy rossz vizsgálati eredményt követően!

Következésképpen; ma a nyúltenyésztés és -tartás túlnyomó részben a nagyobb, üzemi méretet feltételező szigorú technológia mentén dolgozó nyúltartó telepekre korlátozódik.

Változó érdekeltség és piac

Juráskó István – ahogyan korábban is tette – igyekezett kitalálni a szabályzók sokasága közepette azt a működési formát, ami a Debreceni Fehér tenyésztését és árutermelését ilyen körülmények között is képes biztosítani. A 2005-ben megalapított szövetkezeti társasági forma keretein belül a nyúltenyésztést, -termeltetést és -felvásárlást, valamint a nyúltakarmány kis- és nagykereskedelmét felölelő integrációt, amely hetente 30 000 vágónyulat szállított a vágóba. Aztán ott is személyi változások következtek be, valamelyest lazult a fegyelem, amit más vágóhidak úgy használtak ki – jó magyar szokás szerint -, hogy a szövetkezet egységét kezdték bomlasztani, a termelőket elvinni. Ettől kezdve a Juráskó Kft. is 30 000 db-os állandó telepi állatlétszámmal, függetlenül folytatja a tenyésztői és vágónyúl-kibocsátási tevékenységét, amely kéthetente történő szállítással – egy svájci érdekeltségű vágóhíd részére, Lajosmizsére – 5 400 db vágónyulat jelent. A nyulak egy részét vágják, másik részét továbbtartják, ahogyan azt az igények megkövetelik.

A Juráskó Kft. a húsnyúleladások mellett Debreceni Fehér tenyészanyagot is értékesít, tenyésztési és tartási technológiával, illetve természetesen igény szerint szaktanácsadással. Ha valaki hobbi céllal beállít egy család húsellátására 20 anyát, annak szaporulatából minden héten levághat 3-4 db-ot, saját, illetve a baráti kör számára. Vállalkozásban legkevesebb 1000 anyával lehet/kell kezdeni, természetesen megfelelő színvonalú férőhellyel, infrastruktúrával, mert csak így van értelme…

A Juráskó Kft.-nél korszerű EU-konform istállókban, óriási tapasztalatok birtokában, nagy biztonsággal, a kockázatok mérséklése mellett termelik a nyulat. Minden nap etetnek, és jól bevált granulált takarmányt használnak. Nem iktatták ki a kézi munkaerőt, mert az állatokat minden nap legalább egyszer látni kell a gondozónak. – A nyulat nem lehet telefonon hízlalni, naponta látni kell – mondja ironikusan Juráskó István. Tudni kell, nincs-e beteg állat – hasmenéses, fehérfolyásos, tőgygyulladásos, vagy elpusztult – a többiek között, ezért nincs náluk gépi takarmánybehordás. A gondozónak feladata van, a kisnyulakat pedig dajkaasszonynak kell pártfogásba venniük, a biztonság és az eredményes termelés érdekében. A nyúl igényli a friss, tiszta levegőt, az optimális hőmérsékletet, egyszóval a jó gazda gondosságával elvégzett gondozást. Ebbe beleértendő a mixomatózis – a vérzéses betegség – elleni oltás januárban és szeptemberben, amelyre – a jelenlegi kormány intézkedése alapján – örvendetes módon támogatást lehet igénybe venni, ahogyan a hullamegsemmisítésre is.

Mekkora üzlet a nyúltartás?

Az istállóban már Ifj. Juráskó István agrármérnök veszi át a szót, és magyarázza el egy-egy anya ketrece mellett a falra felerősített írásos dokumentációban feltüntetett adatok jelentőségét. Elsősorban a beltenyésztés megakadályozását, illetve a felmenők ismeretét biztosító adatok sorakoznak pontosan minden állat ketrecén. Persze a vemhesítés, vemhességvizsgálat és az ellés időpontja is pontosan szerepel. Mesterséges megtermékenyítés folyik a telepen 1996 óta, ami ilyen méretű állománynál abszolút indokolt. Nagyon nagy előnye, hogy egyszerre fial az összes nyúl – egyszerre történő 1500 vemhesítésből 1100 -, és természetesen együtt nőnek fel a kicsik, és ugyanabban az időben érik el a vágósúlyt. Ezt a nagyon fontos munkát általában hat ember képes nagy alapossággal elvégezni. A ketrecek természetesen saját gyártásban készültek el, még 1998-tól számítva, amikor a nagyon bőkezű támogatások révén mintegy 50%-os áron sikerült termelésbe állítani három istálló berendezését.

A nyúl felvásárlási ára jelenleg 440-450 Ft/kg, amely a kereslet-kínálat és az euró/Ft árfolyam függvényében változik. A termelési költségek pedig 380-400 Ft/kg között alakulnak, amiből a nyúltartás ökonómiájára vonatkozóan már lehet számításokat végezni. Sajnos a közelmúltban a “Négy mancs” alapítvány nem éppen áldásos tevékenysége a nyúlpiacra is begyűrűzött, de szerencsére az érdekelt ágazatok és vágóhidak közös fellépése eredményesnek bizonyult az alaptalan vádakkal és a tudatos piacrombolással szemben.

A termelői kedv a kistermelői körökben visszaesett, vagy teljes egészében saját ellátásra alakult át. A 600-1000 anyától kezdődő nagyüzemek, sőt ennél lényegesen nagyobbak viszik a nyúlágazatot már egy ideje, ahol egyre szigorúbb a technológiai fegyelem, egyre korszerűbbek a tartás körülményei, és ennek kapcsán a nyereségtartam is indokolttá teszi ezt a nagy odafigyelést igénylő szakmai munkát – mondja Ifj. Juráskó István.

A Juráskó családban is fogyasztják a nyúlhúst, amióta a tartást elkezdték, hiszen nem lehet eléggé hangsúlyozni kedvező élettani hatásait; miközben persze folyamatosan népszerűsítik is. Konkrétan Debrecen-Józsán már nyolc éve minden esztendőben megrendezik a nyúlpaprikás-főző versenyt, amelyet 50 db vágónyúllal szponzorál a Juráskó Kft., miközben nagy népszerűségnek örvend a rendezvény az odalátogatók körében…


Ez a cikk a MezőHír 2012/09 - szeptemberi számában jelent meg.