Magyar szürke gulya Nemesgulácson



Tovább zuhant az állattenyésztés aránya a mezőgazdaságon belül, és így már csak 25%-kal képviselteti magát ez a stratégiai ágazat, miközben 75%-os értékre emelkedett a növénytermesztés nagyságrendje. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége szerint továbbra is hiányoznak az állattenyésztési stratégiák, miközben az ágazat gazdasági, politikai és morális súlya is csökkent az utóbbi időben.

A kormány vallja ugyan elkötelezettségét a szektor talpra állításában, de előrelépés nincs. Továbbra is csak szándék van, aminek újabb megnyilvánulásaként hamarosan újra állami kézbe veszik a korábban privatizált gazdaságok földterületeinek egy részét. Ugyanakkor az állattenyésztőket az improduktív beruházások, a lehetetlen hitelfelvétel, a magas kamatterhek és a feketegazdaság is sújtja, emellett romboló hatású az állat-egészségügyi mentesítő programok késése, illetve az állami kihátrálás a genetikai alapok fejlesztéséből. Nem csökkennek, sőt olykor nőnek az adminisztrációs követelmények (MVH, Bio-áttérés), miközben az NFA- és fiatal gazda pályázatok elbírálásánál az állatot vállalók és őshonost tartók többletpont értékelése elenyésző!

A magyarszürkemarha-állomány nem csökken

Talán az egyetlen üde színfolt a magyar állattenyésztés egén a magyarszürkemarha-tenyésztés és -tartás, az emelkedő trendjével. A jelenlegi regisztrált állatlétszám 7 000 körüli, de emellett nagyon sok a nem regisztrált állat az országban. Kicsit a “magyarkodás” jelképévé vált – egyébként gyönyörű szép állatok gyakran láthatók “csalogatónak” kitéve panziók, jól menő éttermek, falusi turizmusra alapított kisvállalkozások udvaraiban. Nincs is ezzel semmi baj, csak éppen regisztrált tagság nélkül a tartók elesnek egyes támogatási formáktól. Emellett ellenőrzés nélküli szaporítás folyik, aminek semmi köze a szakszerű tenyésztéshez – mondja a Baracskay Lajos, a Magyar Szürkemarhát Tenyésztők Egyesületének vezetőségi tagja, a kistermelői szekció vezetője. Az erdész alapképzettségű – a közelmúltban az egyik legmagasabb országos vadászati kitüntetéssel, a Magyar Vadászatért Érdeméremmel elismert – szakember nem mellékesen a Veszprém megyei vadászkamara titkára és fővadásza. Talán azért vonzódik a magyar szürke fajtához, mert az valahol a vad- és a haszonállatok között helyezkedik el. Magatartása vadsága, nyersessége, természetessége szembetűnő, amit a mostanában nálunk sokat forgolódó török állatkereskedők is visszaigazolnak. A török piac megítélése változóban van, így a már megindult próbavásárlások visszajelzése lesz irányadó.

Baracskay Lajos magángazdálkodó-tenyésztő

Erdészből állattenyésztő

Baracskay Lajos 1981-ben diplomázott Sopronban, majd a nemesgulácsi mezőgazdasági termelőszövetkezetnél erdészeti ágazatvezetőként helyezkedett el. Elkötelezetten természetszerető, ami éppen úgy megnyilvánul az erdőgondozási, erdőtelepítési munkákban, mint a vadgazdálkodásban. A jövőt – koránál fogva – mégis állattenyésztő magángazdaként képzeli el, és tudatos előkészítő munkával, jelentős invesztícióval az utóbbi 17 évben mindent meg is tett ennek érdekében. Olyan magyarszürke-állományt tenyésztett ki, és folyamatosan dolgozik az állomány genetikájának javításán, amely a regisztrált magyar magángazdák hazai sorrendjében a Dunántúlon az első három közé emelte.

Kifejlett magyar szürke bika a tehenek között
Kifejlett magyar szürke bika a tehenek között

A nemesgulácsi gulya

A tanúhegyek: Csobánc, Tótihegy, Gulács által bezárt medencében nagyon megtalálta helyét ez a sokszor alföldi állatnak aposztrofált fajta. A terület bazalthegyei nemcsak egyedülállóan érdekes és festői geológiai emlékek, hanem számos igen ritka növény- és állatfaj élőhelyei is. Nemesgulácson – ahol Baracskay Lajos is él – és a falu határában található kissé savanyúfüves, de jól hasznosítható legelőkön még 1995-ben kezdte a magyar szürke betelepítését. 10 vásárolt borjúval indult neki a vállalkozásnak, majd mire eljött az idő – nem könnyen ugyan – de pedigrés bikát is tudott szerezni. Így indult el a tenyésztés, és a szaporulat megtartásával mára elérte a 450-es egyedszámot. Azt meggyőződéssel állítja, hogy a magyar szürke igénytelenségéről felesleges beszélni, hiszen bizonyítottan meghálálja a jó tartási és takarmányozási viszonyokat.

A Tapolcai-medence nem az Alföld, legelői kövérebbek, kiszámíthatóbbak. Ez persze éppen az idei szárazságban így nem igaz, és ezért esténként néhány bála ballaszt takarmánnyal vagy szénával rá kell segíteni a takarmányozásukra. Azt mindenképpen meg lehet tapasztalni, hogy az egyébként kétségtelenül lassú fejlődésű fajta ivarilag koránérő, ha jó körülmények között tartja az ember – mondja Baracskay Lajos. Olyannyira, hogy az üszők hároméves korukra már túl vannak az első ellésen, szemben a lassúbb fejlődésű alföldi fajtatársaikkal, ahol hároméves koruk előtt nem kerülhetnek bika alá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állatok ezt a tempót rosszul viselnék, hiszen a takarmányozásuk révén a testi és ivari fejlettségükben előbbre vannak, azaz hamarabb elérik fejlettségben a tenyésztési programban megkövetelt 400 kg-os termékenységi súlyt. Persze ehhez oda kell figyelni arra is, hogy tavasszal – különösen a kemény teleket követően – megfelelő abrakolással és a kiürült ásványianyag-készleteik feltöltésével jó kondícióba kerüljenek. Komfortjukat is biztosítani kell megfelelő védett helyekkel, épületekkel, árnyékolással.

A legelők flórája

Az a fűösszetétel, amely a legelőkön megtalálható, minden bizonnyal megfelel az állat igényeinek. Az irodalomban szívesen említik a szerzők a magyar szürke lassú fejlődése mellett a rendkívül gazdag – gyógyfüvekkel tarkított – magyar flórát, de ennek talán valamivel kisebb a jelentősége a rostos, kiváló ízanyagokkal rendelkező marhahús kialakulása szempontjából. Kétségtelen, hogy a takarmányok zömét kitevő legelői füvek, majd a telepített gyepek, kaszálók lucernával kevert szénatermése már-már ideális összetételt sejtet. Az állatok komfortja, nyugalma, életritmusa, stresszmentessége azonban talán még sokkal meghatározóbb a színhúskihozatal és a hús minősége szempontjából.

A 450 marha éves szinten mintegy 3 500 nagy körbálát fogyaszt el, ami önmagában is igen jelentős költséget jelent. Az idei év ebből a szempontból még kritikusabb, hiszen a gabonák szerény termése mellett a szalmatermés is igen gyér volt. Így Balatonkeneséről kellett nagyobb mennyiségű árpaszalmát vásárolni, amit különösen szeretnek az állatok.

Sajátos rituálé keretében bontják szét és jellegzetes – némelyik szép példánynál tulipánállású – szarvukkal dobálják egymásra a kitűnő ballaszt takarmányt, hogy utána mind egy szálig elfogyaszthassák. A Csobánc és a Gulács völgyében nevelkedő magyarszürke-állomány a gazdag szálaskínálat és a borjak fejlődéséhez nélkülözhetetlen abrak mellett érthetően jó húsalapanyagot ad a húskészítményekhez és marhahús ételekhez. A gulya húsából származó, lágy kellemes fűszerezésű – minden esetben eredetigazolt, tanúsítással rendelkező “Magyar Szürkemarha Hús”-ból készült kitűnő termékek pedig méltán kelendőek. Csobánci termékcsalád név alatt egyre többen keresik a magyarszürke húskészítményeket – amelyek Baracskay Lajos gondozásában és receptjei alapján készülnek -, és válnak rendszeres fogyasztóivá.

Magyar szürke a piacon

A megnövekedett hazai magyarszürkemarha-állatlétszám eredményezte azt, hogy az értékesítés gondjaival is egyre többet kell foglalkozni. A fajta húsa ugyan egyre népszerűbb, sőt kiváló minősége és magasabb ára miatt már sajnálatos módon hamisítják is. Emiatt a Magyar Szürkemarhát Tenyésztők Egyesülete kidolgozott egy eredetigazoló rendszert, hogy a fogyasztókat pontosan tájékoztassa, a tévedés és a csalódás lehetőségét kizárja – mondja Baracskay Lajos. Ez a fajta jövője szempontjából is nagyon fontos. A hazai húsmarhapiacon kell elsősorban pozíciót fogni, és rászoktatni vagy visszaszoktatni az embereket a vöröshús fogyasztására. Sajnos a jelenleg nagy hazai húsmarhamennyiséget felvevő török piac még nem ismeri a magyar szürke marhát, bevezetése folyamatban van, de a többi külföldi vevő sem nyúl elsőként érte. Így elsősorban a hazai piacon kell értékesíteni vagy még inkább feldolgoztatni. A magyar szürke marhából készült termékek ugyanakkor népszerűek, a készételek pedig különleges kulináris élvezetet szolgáltatnak.

Növendék tenyészbikajelöltek
Növendék tenyészbikajelöltek

A tenyésztés és a fajta jövője

A tenyésztés és a fajta jövője kardinális kérdés, hiszen ha sikerült felfuttatni az állományt, akkor kötelesség megőrizni a genetikáját. A neves hazai szaporodásbiológus, embriószakértő Zubor Tibor gyakran látogat el Baracskay Lajos marhafarmjára, és közösen kutatják a fajtában rejlő lehetőségeket.

A magyar szürke genetikai előnyeit megtartva és kihasználva vizsgálják a más fajtákkal való keresztezésből származtatható előnyöket. Különösen a szürke kiváló anyai tulajdonságait, könnyű ellését kívánják kihasználni, amikor Charolais, Limousine vagy Blonde d’Aquitaine fajtákkal keresztezik. A cél természetesen egy piacosabb, a húsmarha-tulajdonságokat kiválóan egyesítő F-1 előállítás lehet, amely vágóértékben, színhúskihozatalban, gyorsabb fejlődésben és az állat szelídebb természetében új minőséget hozhat.

A húsmarhatenyésztésben sem lehet eltekinteni az ökonómiai szempontoktól, vagyis nyereségesen kell állatot tenyészteni/tartani. Nem véletlenül találkoznak évről évre egymással a magyar szürke tenyésztői, mindig valamelyikük gazdaságban, 1982 óta. A fanatikus tenyésztők önzetlenül osztják meg tapasztalataikat egymással, éppen annak érdekében, hogy a magyar szürke marha genetikailag fennmaradjon, és tartása gazdaságosan megoldható legyen. Szinte minden országnak van a magyarhoz hasonlóan egy ridegtartású, a magyar szürkéhez hasonló fajtája, amelyet dédelget, amelyet, mint nemzeti büszkeséget, kiemelten támogat. Valamennyi podóliai fajtakörbe tartozó fajtánál felismerhető és talán természetes is ez a törekvés.

Hazánkban három tenyésztő foglalkozik a növendék bikák felnevelésével, és ősszel a két és fél éves tenyészbikák bemutatása, elosztása, illetve értékesítése kerül sorra, adott esetben árveréssel. Így őrzik a genetikai alapokat, garantálva az apaállatok révén a fajtatulajdonságokat, a pompás küllemet, a robusztus megjelenést, stb…

A munka szépsége

Baracskay Lajos számára még a 450 marha tartása, takarmányuk beszerzése sem jelent gondot, annyira szereti állatait. A farmon mindössze hárman dolgoznak a tenyésztési szempontok szerint csoportokra osztott gulya érdekében. Ő egy szépkorú Land Rover nyergében, gyakran csak felezővel haladva, araszolva szemléli az állományt, mert egy-egy pillantás is elég ahhoz, hogy észrevegye a fontos tennivalókat. Csak a több kilométer hosszúságú villanypásztor költsége, fenntartása, megújítása is jelentős összegeket emészt fel, nem beszélve ilyen szárazságban a vízutánpótlásról.

A területet átszelő patakmedrek kiszáradtak, szerencsére egyetlen forrás még segít a gondok enyhítésén. Aztán jön a tél, és a még nagyobb rutint igénylő ellések időszaka. Sajnos a múlt télen nyolc “áldozatot” követelt a kíméletlen fagy – említi Baracskay Lajos -, mert az anyjuk nem tudta időben lenyalni a magzatmázat. Ez a ritka baleset mégis csak elenyésző hibaszázalék, amely hosszú távon kiegyenlítődik, és a tenyésztő kénytelen elviselni – mondja. Baracskay Lajos elkötelezte magát e munka mellett, és ebből nem enged, hiszen amikorra végleg csak a magángazdaságával foglalkozhat, talán addigra a tenyésztési munka is meghozza a várt eredményt, a nagyobb elérhető nyereséget…


Ez a cikk a MezőHír 2012/08 - augusztusi számában jelent meg.