Kétszáz hektár feletti területű, életképes családi gazdaság



Veszprémfajsz a Bakony déli lábánál fekvő egyutcás település, mintegy 260 lakossal, kőhajításnyira a Balaton északi partjától. Nevét Árpád unokájáról, Fajsz fejedelemről kapta, aki Jutas fia s a magyarok fejedelme volt a X. század közepe táján.

A jelenlegi község a XVIII. században épült ki, de a középkori falu majd egy kilométerre innen helyezkedett el. Ez a község a török korban megsemmisült, ma már akkori templomának csak a romjai láthatók.

Veszprémfajsz lakosságának egy része egyébként német eredetű telepesek leszármazottja. A település látnivalója a Kálvária-hegyen épített szép Kálvária. A keresztek mellől gyönyörű panoráma tárul az ide látogatók szeme elé, hiszen ellátni a kenesei löszfalakig, és megcsodálható a Balaton és a környék hegyeinek látványa. A falu központjában, a volt tsz-telephely gépműhelyének szomszédságában – amit a területtel együtt már megvásárolt – lakik családjával Eigner Ferenc családi gazdálkodó, korábbi egyéni gazda, aki gyerekkorától él a faluban, és nagyon jól érzi itt magát…

Génjeiben van a gazdálkodás

A faluban 1973-ig a helyi szövetkezet működött, amely 100 fejőstehénnel rendelkezett, és további 120 tehén tartását karolta fel, a korabeli integráció keretében. Kiszolgálták, segítették a háztáji termelést, más tekintetben is, és ez tetszett a falubelieknek. Majd amikor a nemesvámosi “Csopaktája” szövetkezettel egyesült, sok minden megváltozott. Kezdett eltűnni a munka családias jellege, és a háztáji támogatása is egyre kevésbé működött.

Eigner Ferenc szülei is a tsz-ben dolgoztak, így aztán a család érintett volt a mezőgazdasági munkában. A fiuk, amikor eljött az idő, mégsem a mezőgazdaságot választotta, hanem asztalosnak tanult, ami persze nem jelentette azt, hogy nem értette alapfokon és nem tanulta meg a paraszti munkát.

A fiatal szakmunkás a Balaton Bútorgyárban kezdett dolgozni, majd katonának hívták be. Utána, 1981-ben kisiparosnak állt odahaza, és sikerrel gyakorolta is az asztalos szakmát, egészen a privatizáció időszakáig. Aztán, az idők változásával együtt lépni kellett: gazdaportrénk szereplője azért váltott a gazdálkodásra, mert az asztalosmunka keresettsége is visszaesett a rendszerváltás utáni időszakban, a kárpótláson viszont sikerült földre szert tennie, és mellé bérlethez jutni. Eigner Ferenc úgy fogalmaz, hogy “a génjeiben mindig is benne volt a föld és a jószág szeretete”. Asztalosként is mindig tartottak állatokat, tehenet, sertést, baromfit és nyulat is, mert mindent szerettek kipróbálni.

Bérmunka után borsos bérletek

Nem volt természetesen problémamentes az indulás, hiszen eleinte gépeik sem voltak, ezért hárman álltak össze “feltörekvő gazdák”, a cél érdekében. Aztán hamar kiderült, hogy nem egyformán gondolkodnak, nem azonos képességűek, így aztán két év után Eigner Ferenc különvált. Egyedül próbálkozott – közben a területek is szaporodtak -, és egyre biztatóbb eredményeket ért el. Pedig eleinte bérmunkával, majd egy MTZ-vel indult a gazdálkodás, majd szépen, lassan, a nyereséget visszaforgatva szaporodtak a gépek is.

Négy falu határában áll össze a művelendő földterület, ami sok mozgással, vonulással jár, és a földek minősége is jelentős eltérést mutat. Minden évben néhány hektár új terület csatlakozik az addigiak mellé, bár a bérleti díjak már egyre borsosabbak – persze ezt mindig a minőségükhöz képest kell érteni. Az ötéves bérleteknél, lejáratkor mindig emelni kellett, így mára 35 kg napi áron számított búza/Ak a fizetség.

A földek minősége nem túl jó, sekély a termőréteg, nagyon vigyázni kell a művelés mélységével, hogy ne hozzák fel a gépek a követ. Ezért kellett például a forgatásos művelést háttérbe szorítani, mert a jó minőségű kultivátor sokkal biztonságosabban és alaposabban, a gép sérülése nélkül végzi el a lazítást. De, visszatérve a kezdeti nehézségekre, azt kell mondani, hogy nehéz volt a semmiből megkapaszkodni. Egy CLAAS Mercator kombájn is segített azért a fejlődésben, amit külföldről vásároltunk – emlékszik Eigner Ferenc -, és amellyel annyi bérmunkát végeztek, éjjel-nappal aratva, hogy az komoly árbevételt hozott…

Fokozatosan alakult ki a géppark

A gépek vásárlásánál a célszerűség volt a szempont, ezért amikor már egy kicsit erősödött a gazdaság, úgy egyre inkább a CASE IH gépek domináltak. Az E-525 kombájn mellett – ami tíz évig dolgozott – az erőgépek kiválasztásakor is a Case IH traktorokra szavaztak. Aztán a CLAAS Mega 360-ast már Lengyelországból hozták, lényegesen kedvezőbb áron. Hamarosan arra is ráéreztek, hogy a Vaderstad talajművelő gépek a helyi körülmények mellett kiválóan alkalmasak a földek megmunkálására, a fizikai állapot és a talajélet, valamint a talajtermékenység megőrzésére, illetve fenntartására. Mindennek szerepe volt abban, hogy a szóbeszéd ne igazolódjon be; nevezetesen, hogy 150 ha alatt – a legjobb szándék és gazdálkodói akarat mellett is – életképtelenek a kisgazdaságok. Nos, ez az elmélet akkor dőlt meg, amikor az alaposság mellett a terület mérete is meghaladta a 200 ha-t, és jó minőségű gépek kezdték segíteni a munkákat.

Nem kell és nincs is sok gép, hiszen a már említett kombájn mellett két CASE IH traktor – Puma 195, Maxxum 115 -, egy RAU permetező, egy TopDown 400-as és egy Rapid 300-as dolgozik, és mindent megoldanak, a két szállításra alkalmas pótkocsival kiegészülve. A Rábawerk négyfejes eke ehhez képest már szinte csak ipartörténeti emlék, és csak akkor használják, ha valahol barázdát kell húzni… Megszűnt tehát a forgatás, ami a gyomosodás tekintetében még okozhat kisebb gondokat, de arra is van más megoldás…

A ritka növényektől a baktériumtrágya hatásáig

Eigner Ferenc azt bizonygatja, hogy a múlt évi szárazságban is elértek 6 t/ha búzatermést, mégpedig a völgyben meghúzódó táblában, amelynek a vízellátottsága jobb volt a többinél. Igaz, máskor meg éppen azon a táblán okoz gondot a belvíz, de a gazdálkodás már csak ilyen. Az időjárás, meg a földek fekvése gyakran kárpótolja a gazdát, és a gazdaság szintjén kiegyenlíti a különbözőségeket. Ettől szép is ez a munka, amiért feladta tanult szakmáját, és ma már teljes mértékben a gazdálkodás összetevői foglalkoztatják. Sőt, egyre mélyebben ássa bele magát az apró részletekbe is, különösen a talajművelési kérdésekbe. Mint mondja, nagyon sok múlik azon, hogy a sajátos helyi talajviszonyok mellett sikerül-e minden évben megtalálni a legjobb és optimális időben elvégzendő talajmunkát, ami a megoldást jelenti.

A vetésszerkezet úgy áll össze, hogy a búza, kukorica, napraforgó mellett facéliát és olajlent is termelnek. Ez utóbbiak ritka növénynek számítanak, de meghozzák a változatosságot, a talajok szempontjából a kedvező változásokat. Oda kell figyelni ezekre a növényekre, mert szépen tudnak teljesíteni, ha a törődést megkapják, részben pedig az elővetemény kérdését is megoldják. Természetesen minden évben jó lenne sikeresen termelni az ipari növényeket, minden táblán, de a természeti és gazdasági körülmények változnak, és az ember csak részben tudja ezeket kompenzálni. Minden értelmes lehetőséget meg kell próbálni a terméseredmények növelése érdekében – mondja -, hát ennek érdekében most az egyik ismert baktériumtrágya hatásait próbálják meg, hozzávetőlegesen a terület felén. A TopDown kultivátorra szerelt tartályból juttatják ki ezt az anyagot, és a terméseredményekben várják majd a növekedést. Emellett természetesen az alaposan megdrágult műtrágyákat is megkapják a növények, hiszen csak úgy lehet jó termést várni, ha a növényt kiszolgálják. Most tavasszal éppen a pétisó fejtrágya kiszórását végezték el, hogy a tavaszi indulást minél jobban elősegítsék…

A hobbiját soha nem hanyagolná

Tanult szakmája, valamint az eredményesen végzett mezőgazdasági vállalkozása mellett Eigner Ferenc a hobbijára is szakít időt. Úgy alakította ki a műhelyüket, hogy abban az asztalosműhely és egy lakatosműhely gépei is helyet kapjanak. Természetesnek veszi, hogy a ház körüli barkácsolási munkák mellett a mezőgazdasági gépek kisebb hibáit is orvosolni tudja. Mégis vannak arra utaló jelek, hogy másra is jut ideje, hiszen most éppen elektromos hajtással malomköveket igyekszik mozgásba hozni, amit mini malomnak is nevezhetünk. Céltudatosan teszi, hiszen néhány zsákban már az általa vásárolt tönkölybúza várja, hogy a malomkövek közé kerülhessen. Kisebb emésztési, illetve gyomorpanaszainak házi orvoslására szándékozik teljes kiőrlésű tönkölylisztet előállítani – majd abból sütni a pékárut, pogácsát -, hogy azzal segítse elő komfortérzetének javítását. Minden apró részletet kimunkál a gép működésének sikere érdekében, ami minden bizonnyal meghozza majd az eredményt.

A család egysége

Az Eigner család nagy egyetértésben és békében él abban a hatalmas családi házban, amelyet közösen építettek. Ezt úgy kell érteni, hogy a családfő – asztalos ismereteire és gyakorlatára támaszkodva – megtervezte és az alapanyagok megmunkálásával felépítette a favázat, majd pedig azt korszerű anyagokból “felöltöztették”. Az ember mintha szentélybe lépne, olyan gyönyörűen kialakított belső fogadja, és természetesen a berendezés is a családfő keze munkáját dicséri. Különösen a konyha U-alakú megépítése figyelemre méltó, amelyben minden apró részlet szépen kimunkálva várja a ház asszonyát, és nap mint nap ébreszt kedvet benne a háztartási munkához, konkrétan a főzéshez. Nem tagadja ezt Marika – a feleség – sem, akinek arcáról az elégedettség olvasható le, amikor a házukról beszélgetünk. Egy percig sincs tétlenül – kávéval kínálja a beszélgető férfiakat, aztán meg hamarosan egy adag mosott ruhával bukkan fel a hóna alatt. Karnyújtásnyira állította fel a vasalódeszkáját, és közben-közben kiegészítette, pontosította és időben elhelyezte a családi történések részleteit.

Négy gyermekük született, akik közül az egyetlen fiú, az ifjabb Ferenc szintén a családi gazdaságban dolgozik, mégpedig nagyon aktívan. A lányok között nagy a korkülönbség; egyikük külföldön dolgozik, másikuk a szomszédban lakik, és már unokákkal örvendeztette meg a szülőket. A legkisebb van már csak odahaza, mert ő még középiskolás Veszprémben.

A családi házat a megvásárolt volt tsz-gépműhely – a jelenlegi telephelyük – szomszédságába építették, így szemmel tarthatják a gépudvart és az épületeket, amely összesen 3 ha területen fekszik. Emellett zöldmezős beruházásban a falu másik végén építettek támogatással egy 360 m2 alapterületű síktárolót, amelyben a termény mozgatásához egy régi homlokrakodós Ford traktor áll rendelkezésre.

Eignerék ma is sokat dolgoznak, ahogyan eddig, hiszen kétkezi munkával teremtették meg mindenüket. Eigner Ferenc a kézügyességével, a józan paraszti gondolkodásával, a falu közösségébe történő beilleszkedéssel mindent megtett azért, hogy család érvényesülni tudjon, a négy gyerek ne szenvedjen hiányt semmiben, és zavartalanul révbe érhessenek. Ma már az asztalosság csak kiegészítő tevékenység számára, a gazdálkodás okozza az igazi örömet, amit a fiával együtt végezhet. Nem nagy a 200 ha körüli nagyságrend, de munkát és megélhetést biztosít, elfoglalja egész évben a gondolataikat.

A gépesítés, a munkaszervezés, a gazdálkodás évenkénti változásai és ezek követése folyamatosan érdekes, izgalmas feladatot jelent számukra. Mellette pedig mindig akad barkácsolni-, javítanivaló a ház körül vagy a gazdaságban. Eigner Ferenc univerzális ember, aki addig nem nyugszik, amíg a tökéletes megoldást nem találja meg az éppen aktuális problémára – s mindezt hihetetlen nyugodtan teszi. Külön életforma ez, amit a családban élnek, és nagyon élveznek is. Az egyre jobban megnyíló családtagok, az eredményeik kapcsán megnyilvánuló mosolyok mind arra utaló jelek, hogy még sokáig szeretnék ezt – a családot is összetartó – gazdálkodási formát együtt gyakorolni…


Ez a cikk a MezőHír 2012/04 - áprilisi számában jelent meg.