Idegrendszeri problémák kutyánál



A kutyakölykök a különféle idegrendszeri bajokat örökölhetik, de egyéb betegségek (vírusos fertőződések, daganatos elváltozások, sérülések, stb.) is előidézhetik ezeket a problémákat. Idegrendszeri zavarok – természetes és szakszerű tartási körülmények között – egy egészséges ebnél ritkán lépnek fel.

Depresszió

Közismert, hogy a kölykeitől megfosztott szuka többnyire búskomorrá válik. Azzal sem mondunk újat, ha megemlítjük, hogy számtalan kutya szeretett gazdája hosszas távolléte miatt szenved és szomorú. Még “borzasztóbb” az állapotuk, ha a hazavágyódás is tetézi a megszokott társaktól való elválás kiváltotta depressziót. Ez a helyzet például akkor, amikor egy kutya vagy egy macska állatkórházba, vagy panzióba kerül, tehát egy teljesen idegen környezetbe kényszerül. Ilyenkor – vérmérsékletétől függően – néhány napig kedélybeteg is lehet. Valahányszor egy eb már megbékélt új helyzetével, nagyon helytelen, ha a gazda látogatásával ismét emlékezteti az immár lassan feledésbe merülő előző életére, mivel ezzel visszaesést idézhet elő javuló közérzetében és kedélyállapotában.

A levertség a kutyáknál nem minden esetben hasonlóképpen nyilvánul meg. Általában véve azonban a következő jelenségek jellegzetesek:

  • a mozgás iránti igény csökkenése,
  • a sarokba bújás,
  • a környezetben végbemenő történések iránti érdektelenség,
  • az álmatlanság, következésképpen az éjszakai nyugtalanság,
  • a táplálék visszautasítása, vagyis az étvágytalanság,
  • a játékosság és a szexuális érdeklődés elvesztése,
  • a túlérzékenység, fokozott izomfeszültséggel párosulva,
  • a pupillareflex lelassul, késlekedik,
  • a gyakori székrekedés vagy a hasmenés és a hányás,
  • a depressziós kutya küzdelem nélkül feladja rangját,
  • “elhagyja magát”, nem törődik a szobatisztasággal, nem tisztogatja bundáját,
  • elmulasztja a territórium védelmet,
  • a megfigyelések szerint az is kiválthatja a depressziót, hogy a túlontúl elkényeztetett kutya “falkájához” vendég érkezik, és a kedvenc erre az időre megszűnik a család középpontja lenni.

A depresszió gyakran sokkal kevésbé feltűnő módon nyilvánul meg. Egy háromesztendős kutya mandulaoperációját követően egyhetes szobafogságra kényszerült. Eleinte könnyen viselte a megváltozott körülményeket, mivel megszokta, hogy az utca helyett a lakás erkélyen is elvégezheti szükségét. A túlzottan aggódó gazda naponta háromszor megmérte az eb testhőmérsékletét. Az eredmény 37,4-37,6 Co volt. A normál érték, a 38,3-38,5 Co csak akkor állt helyre, amikor a kutya ismét a régi megszokott napirend szerint élhetett. Mikor azonban – mintegy kísérletképpen – néhány napra ismét szobafogságra kárhoztatták az ebet, a testhőmérséklete már a bezártság második napján lesüllyedt.

A macskák költözködés után gyakran eltűnnek, akárcsak az a kutya, amelyet felnőtt korában vásárolnak meg. Az ilyen eb rendszerint meglehetősen mogorván viselkedik merőben új környezetében, bizalmatlan, agresszív, s néha olyan jellemvonásoknak adja tanújelét, amelyeket korábban nem lehetett nála fellelni. Hogy aztán ez az elvesztett otthon és a régi társak eltűnése fölött érzett szomorúság korántsem tipikus megnyilvánulása, vagy egyszerűen csak arra irányuló kísérlet, hogy az eb az új szociális rangsorba beilleszkedjék, máig sem ismeretes.

Számtalan olyan körülmény adódhat, amely az egyik egyednél hóbortokat, például tartós, túlzott ingerlékenységet, fokozott agresszivitást eredményezhet, amit az eb még a hierarchiában felettes falkatársakkal, tehát a gazdával és családtagjaival is éreztet. Ismét más kutyáknál rombolási vágyat, túlzott evési vagy ivási kényszert válthat ki. A depresszió pszichoszomatikus zavarokat is előidézhet. Ilyen lehet például az idegesség okozta hasmenés, a szorongás okozta vizelési inger, stb. is.

Neurózis

Neurózison tág értelemben azt értjük, hogy a kutya a környezeti hatásokra nem a kívánt módon reagál, vagyis a helyes reakciókészség megszűnik, illetőleg zavarttá válik. A kutyáknak, csakúgy, mint az embereknek, lehetnek szorongásaik. Az egyik kutya esetleg fél a magasságtól, a másik az autótól, a harmadik idegen állattól. Természetes tartási körülmények között azonban a kutyánál nem lépnek fel idegrendszeri zavarok.

Minden neurózis mögött bizonyos tehetetlenséget találunk: az egyed képtelen megoldani valamilyen problémát, olyat, amelytől nem tud szabadulni. A kennelben tartott kutyák például “veszély” esetén nem menekülhetnek el, így alkalomadtán egyik-másik neurotikussá válhat. Ennek az egyik elég gyakori megnyilvánulási formája az, hogy a kutya körbe-körbe futkározik kennelében, és szinte képtelen abbahagyni ezt a nem éppen normális mozgást. Ezek a gyenge idegrendszerű ebek az említett körülmények miatt olyannyira neurotikussá válhatnak, hogy amikor kijutnak a szabadba, még nagy területen is kis körökben futkároznak.

Tanulmányozva a kutyák neurózisát a kutatók azt tapasztalták, hogy a kísérleti alanyok mindig “letörtek”, valahányszor a számukra feladott probléma megoldása túl nehézzé vált. Ha sokáig tartott a vizsgálat, a kutyákon az idegkimerültség jelei mutatkoztak, vagy levertek lettek, esetleg féktelen izgatottság vett rajtuk erőt. A szakemberek úgy vélik, hogy azok a kutyák, amelyek az idegösszeomlás jeleit mutatják, illetve valamilyen környezeti stressz hatására abnormálisan viselkednek, bizonyos mértékig öröklött tényezők hatására cselekednek.

Kutyákkal végzett kísérlet során kiderült: ha az egyed nem tud megoldani egy adott feladatot, s ez mindennek tetejébe fájdalommal is jár, kialakulhat benne a neurózis. Ezt a következő vizsgálat bizonyította: a kutya egyik mellső végtagjához súlyt erősítettek. A berregő hangjára a kutyának fel kellett emelnie a lábát a súllyal együtt. Ha nem emelte fel, áramütés érte. Fokozatosan növelték a súlyt, egészen addig a pontig, amikor az eb már nem volt képes felemelni a lábát.

A humánpszichológusok szerint minden emberi neurózis mögött megoldatlan konfliktus rejtőzik. Nagyjából így van ez a kutyánál is. Mindebből az a legfontosabb tanulság, hogy lehetőleg problémamentesen kell megszervezni a kutya nevelését, tanítását. A túl gyors ütemű kiképzés, a megerőltető feladatok halmozása során, továbbá, ha természetes (ösztönös) viselkedésének teljesen ellentmondó cselekedetek végrehajtására kényszerítjük, úgy neurózist idézhetünk elő a kedvencünknél.

A környezeti ingergazdagság hatása

Azok a kutyák, amelyek különféle érdekes tárgyaktól, játékoktól körülvéve nevelkednek, a tapasztalatok szerint gyorsabban fejlődnek, egyéniségük egyre gazdagodik, színesedik. Ezek érett korban nagyobb érdeklődést mutatnak, intelligensebbek, a változatos kölyökkori élmények hatására. Az ilyen fiatal egyed állandóan tanul, fejlődő idegrendszere olyan információhalmazt tárol, amely később felbecsülhetetlen értékűnek bizonyulhat.

A 12 hetes korukig kennelben tartott kölykök továbbra is ott akarnak maradni. Azok az alomtársak, amelyeket naponta akárcsak néhány percig kiemeltek a kennelből, ámde igen dús, stimuláns körülmények közé, viszont 12 hetes korukra roppant érdeklődők, aktívak lettek. A benntartott kölykök, ha nyitva hagyták is a kennelajtót, ritka kivételtől eltekintve nem merészkedtek ki, féltek az ismeretlen tárgyaktól. Ily módon tehát a legkiválóbb genetikai háttérrel rendelkező kölyköt is teljesen el lehet rontani.

Valószínűleg a kutyatenyésztés során sohasem fogunk “szuperlényeket” produkálni. Viszont törekedjünk arra, hogy az egyed potenciális genetikai adottságainak teljes kibontakoztatása érdekében biztosítsuk a legjobb környezeti feltételeket és szakszerű nevelést!


Ez a cikk a MezőHír 2012/08 - augusztusi számában jelent meg.