Gesztenyetermesztés, egyelőre kockázatokkal…



Kaposvár belvárosában található egy ízlésesen kialakított üzlet, amely a Gesztenyéző nevet viseli. Talán nem is gondolja az ember, hogy nem egyszerűen az ínyencek részére kialakított “nasizó” helyről van szó, sokkal inkább arról, hogy az egyetlen hazai szelídgesztenye-ültetvény tulajdonosa, Egyed Károly a gesztenyéből készült termékeken keresztül kívánja bemutatni szeretett növényét, amelyhez gyerekkora óta szoros érzelmi viszony fűzi.

Egyed Károly, a Sarkpont Zrt. tulajdonosa és ügyvezetője

Végzettségét tekintve a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán szerzett matematikus-mérnök diplomával 3 évig a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa volt, ahol az elméleti és kísérleti kutatómunkából alaposan kivette a részét. Akkor még nem gondolta, hogy később egy egészen más szakterületen – jelesül a gesztenyetermesztés és növényvédelme témakörében – ennek nagy hasznát veszi. Előrebocsátja, hogy a saját tulajdonú fiatal gesztenyeültetvényükből nem képes fenntartani magát a gesztenyetermelésre és feldolgozásra alapozott vállalkozás. A Kaposvár székhellyel működő Sarkpont Zrt.-nél folyó – a magyar gesztenyepüré, -masszaellátást részben biztosító – feldolgozóüzemi tevékenységhez zömmel import gesztenye alapanyagot használnak.

Nyolc gesztenyepüré volt a fejadag

A Gödöllőn nevelkedő Egyed Károly a gesztenyével kisgyerek korában ismerkedett meg, amikor családjával a Zalában élő nagyszülőkhöz az őszi szőlőszüretre érkeztek, hiszen a hazai szelídgesztenye túlnyomó része szórvány formában itt található. Nyolc éves lehetett, amikor a vadon kelő magoncokat gondosan kiásta és elültette gödöllői környezetében. Tette ezt annak reményében, hogy onnan majd, miután ez termőre fordul, annyi gesztenyepürét ehet, amennyit a termés lehetővé tesz, hiszen édesapja megrökönyödésére egymás után nyolc adagot is képes volt gyerekként elfogyasztani. Tizenévesen már Dr. Szentiványi Péter könyvét bújta, amely azóta is a gesztenye termesztésének egyetlen hazai irodalmi forrása.

Amikor huszonévesen Somogy megyéből származó feleségét megismerte, hamarosan az ottani gesztenyéző szokásokkal is találkozott. A család megfőzött 3-4 kg gesztenyét, és az asztal körül ülve, beszélgetés közben ki-ki félbevágta és kibontogatta a termést, majd a kistányérokban összegyűlt gesztenyelisztből püré készült. Ez Egyed Károly számára a kezét görcsberándító, s közben lassú folyamat volt. Ezért kitalálta és elkészítette azt a gépet, amellyel a gesztenye tisztítása és a pürékészítés gyorsabbá, egyszerűbbé vált, és amely első alkalommal 64 tonna gesztenye gépi feldolgozását tette lehetővé. Olyan jól sikerült mindez, hogy barátai bíztatására vállalkozást alapítottak a gesztenye feldolgozására, ami immár közel negyed évszázada történt, és amely azóta működik…

Szelídgesztenyefa és termése

Gesztenyések szórványban

Zalában és Somogyban az elmúlt évtizedekben az emberek egyszerűen összeszedték a lehullott érett gesztenyetermést, megfőzték vagy megsütötték, és nagy élvezettel elfogyasztották. Zalában létesült az első feldolgozóüzem is. A hagyományos gesztenyetermőhelyen mégsem tudott kiteljesedni a helyi termésű gesztenyére alapozott folyamatos üzem, sőt a kezdeményezés érdektelenségbe, majd kudarcba fulladt. Ennek, a szervezettség hiánya mellett a betegségek, illetve kártevők megjelenése és elterjedése is oka volt és oka ma is. Óriási kockázat van éppen ezért a telepítésben is, hiszen ameddig a védekezési eljárások tökéletesítése még folyamatban van – a kórokozók pedig eredményes védekezés hiányában egyre nagyobb károkat okoznak -, addig a gesztenyetermesztés óriási kockázatokat hordoz magában. A Sarkpont Zrt.-nél is csak a feldolgozás megindítását követően döntöttek a gesztenyetelepítés mellett, ismervén a már említett kockázatokat. Emellett azt is tudták, hogy a gesztenye lassan növekedő fafaj, és nyolc év után fordul termőre. A telepítés költsége igen tetemes összegre rúg, támogatás nélkül szinte elképzelhetetlen belefogni. Éppen ezért ma – telepített gesztenyeültetvények híján – jellemzően szórvány gesztenyések vannak csak, elsősorban az ország nyugati szegélyén, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Somogy megyében és Nógrádban, a Duna-kanyar térségében…

Gombakártevők tizedelnek

Egyed Károly szinte megszállottan küzd a gombakártevők elleni védekezés megoldásáért, hiszen egészen addig nem tudhatja biztonságban a mintegy 30 ha-os gesztenyeültetvényét, ameddig a biztonságos védekezés módszerét – karöltve az egyetemek illetékes tanszékeinek kutatóival (Dr. Szabó Ilona és Dr. Radócz László), illetve a hazai gesztenyefajták nemesítőjével, Dr. Szentiványi Péter professzorral – ki nem dolgozzák. Sajnálatos módon a gombakártevők ellehetetlenítik a magyar szelídgesztenye-ültetvényeken a biztonságos termesztést, kedvezőtlenül alakítják a termelés ökonómiai viszonyait és a termesztési kedvet.

A Cryphonectria parasitica gombafaj a szelídgesztenye kéregrák előidézője, ami ma a legveszedelmesebb betegség Magyarországon és az európai gesztenyetermesztő országokban. Sebparazita gombáról van szó, amely a 20. század első éveiben jelent meg az USA keleti partvidékén, ahol közel 50 év alatt szinte a teljes amerikai szelídgesztenye- (Castanea dentata) állományt megfertőzte és kiirtotta. A gesztenyefa növekedése közben előforduló, vagy sérülések után kialakuló kéregnyílásokon támad, és növekedése közben enzimjeivel bontja a kérget, majd pedig ha körbeér – akár a fatörzs legyen is az áldozati hely -, akkor a felette lévő rész elhal.

Szelídgesztenyefa és termése

A védekezés hagyományos módon lehetetlen, hiszen a károsító folyamat a kéreg alatt zajlik, és éppen a kéreg nehezíti a védekezést. Ezért csak a biológiai védekezési eljárás jöhet szóba, ami hypo-virulens – vírus által legyengített – módon és változattal valósulhat meg, amely elgyengíti a gombát. Így aztán az enzimjeivel a gomba már nem tud kárt okozni, és sporulálni, szaporodni is csak korlátozottan képes. Ezt a készítményt kell a gesztenyefába bejuttatni, amely aztán a gombafonalakon keresztül összenő a betegséget okozó gombákkal, és legyengíti azokat, megszüntetve a betegség további kialakulását, valamint segítve a fa gyógyulását. Természetesen az állomány folyamatos kéreg-mintavételezése kell, hogy megelőzze ezt a munkát, hiszen alapos gombaanalízis dönti el a gyógyító munka sikerét.
A gesztenyefa pusztulását előidéző betegségek közül a fitoftórás tintabetegség a legrégebben ismert, bár kórokozóit csak a század elején sikerült azonosítani. A gesztenye fitoftórás betegségének kórokozója a Phytophtora cambivora és a Phytophtora cinnamomi; mindkettő hasonló tüneteket idéz elő.

A Phytophtora cambivora 1917 óta a gesztenye tintabetegségének okozójaként ismert. A Phytophtora cinnamomi-t 1932-ben mutatták ki gesztenyén az Egyesült Államokban, és azóta terjedését az európai gesztenyetermesztő országok nagy részében is bizonyították. Az utóbbi kórokozó a gesztenyén kívül még számos más növényen is előfordul. A két kórokozó elkülönítése nehéz, mert parazita fejlődési szakaszukban nem képeznek szaporítóképleteket.

A betegség a gesztenyefák gyökerén és gyökérnyaki részén, néha a föld felett 10-20 cm-rel a háncsot és a kambiumot ún. nedves korhadással pusztítja.

A gesztenye legveszedelmesebb rovarkártevője pedig, amely szintén a fa pusztulását okozza, a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus), amely még csak az ország határainál van, de néhány éven belül a magyar gesztenyésekben is biztosan megjelenik. Természetes ellensége sajnálatos módon viszont nem jön vele, így a kártétele szintén igen jelentős veszélyforrás. A védekezés vélhetően rovarellenségének (Torymus sinensis) betelepítésével lesz megoldható. Ma egyelőre az egyetlen jó tanács ezzel kapcsolatban, hogy nem szabad fás részt (csemetét, ágat) behozni a már fertőzött gesztenyepopulációval rendelkező országokból (Olaszország, Svájc, Szlovénia, Szlovákia, Horvátország, Ausztria), hiszen így a fertőzés közvetlenül terjed. Ha már a gesztenyefán kóros kidudorodást mutató szimptómák (gubacsok) láthatóak, akkor a fertőzött ágat le kell vágni és azonnal el kell égetni.

A gesztenyeültetvény ökonómiája

Az elmúlt 15 év gesztenyeültetvényi tapasztalataiból kiindulva elmondható, hogy a várható eredmények nem hasonlíthatóak össze a többi gyümölcsféléével – mondja Egyed Károly -, hiszen a telepítéskori 200 fa/ha túlélési, illetve termőre fordulási esélyei az említett veszélyes betegségek miatt nagyon kedvezőtlenek. Az utolsó – 2000. évi – telepítésből induló 1 200 fa közül ma már csak 460 él. Természetesen a most beérett és ténylegesen alkalmazható védekezési technikáknak köszönhetően sokkal nagyobb reményekkel néznek a jövőbe.

Jelenleg gazdaságosságról beszélni felesleges, hiszen ez úttörő szerep és egyben egy nemes hobbi. Vagyis a társaság a feldolgozás nyereségéből jelentős összeget költ az ültetvénykutatási munkára. A cél nem lehet más, mint a hazai szelídgesztenye-termesztés biztonságos technológiájának megteremtése, amiért még nagyon sokat kell dolgozni. A jelenlegi közel 30 ha saját gesztenyeültetvény tehát szinte csak egy nagy kísérletnek fogható fel.

A gesztenye hektáronkénti termőképessége – a hat hazai fajta figyelembe vételével – egy jól termőre fordult egészséges állományban is változó, hiszen a korai és kései fajták között termőképességbeli eltérések is vannak. A jövedelmezőség szempontjából a nagy szemű és korai értékesebb a keresettség miatt, mint a kései apróbb, bár utóbbi termőképessége jobb és ez eltarthatóbb is. A termésszint ennek megfelelően változó, egy hektáronként 200 fát feltételező állományban 1,5-2 tonna lehet. A költségek pedig szinte kiszámolhatatlanok, amíg termőre fordul az ültetvény, hiszen a telepítési és ápolási munkák hosszú éveken keresztül folynak, és évjárattól függően öntözés is szükséges.

A gesztenye 200-400 Ft/kg közötti termelői áron értékesíthető, és a nyereségesség kérdése a termelési – azon belül is a növényvédelmi – költségek mértékétől függ. (Bolti kiskereskedelmi ára 1 000-2 000 Ft/kg között van, idénytől függően). Az átlagosan 450 000 Ft/ha árbevétel bizony a költségek figyelembe vételével nem nagy kedvcsináló azoknak, akik esetleg a gesztenyetelepítés gondolatával foglalkoznak. Kétségtelen azonban, hogy a technológiai finomhangolást követően, megfelelő termőhelyen érdemes lehet foglalkozni ezzel a sokak által kedvelt növénnyel, és kiváltani az exportot hazai, minőségi gesztenyével.

Egyed Károly természetesen hisz ebben a folyamatban és abban is, hogy a hazai szelídgesztenye-termesztés – új ültetvények képében – lendületet vesz a közeli jövőben. Akár szervezett formában, a termelők összefogásával, egy gesztenyeintegráció képes lesz a hazai gesztenyekészítményekhez az alapanyag egy részét előállítani úgy, hogy a gesztenyevertikumban minden szereplő megtalálja a számítását. Ehhez azonban még nagyon sokat kell tenni a sikeres növényvédelem, a termesztéstechnológia fejlesztése, a termelési kedv, a munka szervezettsége, valamint a kockázatok leszorítása terén.

A gubacsdarázs gubacsai

Van jövője

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Egyed Károly a hazai sikeres és gazdaságos gesztenyetermesztés megteremtésének újkori magyar követe, aki szorgalmával és kutatási költségeket nem kímélve dolgozik a jelenleg mélyponton lévő hazai gesztenyetechnológia felemelkedésének sikeréért. Meggyőződése, hogy a gesztenye méltatlanul, messze tényleges értéke alatt van besorolva az élelmiszerek rangsorában. A gesztenye, mint növényi termés egy nagyon hálás élelmiszer, amely minden más élelmiszerrel házasítható, nagyon egészséges, gluténmentes, és semmilyen allergén csoportba nem tartozik, így akár már csecsemőkortól is fogyasztható. Ők évente, októberben, a “Kadarkúti Gesztenyésnapon” mutatják be, mi minden készíthető gesztenyéből; nevezetesen levesek, köretek, hústöltelékek, sütemények, pékáruk, kandírozott gesztenyekészítmény, gesztenyesör, gesztenyelikőr, gesztenyepálinka, stb. Bemutató jelleggel készülnek évente kiválasztott ételházasítások, mint pl. medvehagymás-gesztenyés, zelleres-gesztenyés, szarvasgombás-gesztenyés változatok, annak érdekében, hogy a rendkívül egészséges és veszélyek nélkül fogyasztható gesztenye elkészítéséhez ötleteket adjanak. Egyed Károly meggyőződése szerint a gesztenyének esélyt kell adni Magyarországon is, hiszen termőhellyel, fajtákkal és egyre formálódó termesztéstechnológiával is rendelkezünk ahhoz, hogy a jövőben biztonságosan termeszthessük, és szélesítsük vele az élelmiszer-palettát…


Ez a cikk a MezőHír 2012/09 - szeptemberi számában jelent meg.