Életbe lépett a “magyar termék” rendelet



Csak a kizárólag magyar alapanyagokból készült élelmiszer viselheti a jövőben a “magyar termék” megnevezést a szeptember elején életbe lépett miniszteri rendelet értelmében. A rendelet fogadtatása egyelőre vegyes, életképességét a gyakorlat fogja igazolni.

A kormány által is elfogadott jogszabály három kategóriát határoz meg.

A “magyar termék” megnevezés kizárólag akkor tüntethető fel az árun, ha az magyar alapanyagból, Magyarországon készült. A növényi eredetű élelmiszer esetében alapanyagait kötelezően belföldön termesztették, a vadon termő növényt Magyarországon gyűjtötték, kezelték, csomagolták. Az állati eredetű élelmiszereknél pedig akkor, ha az ezekhez felhasznált állatok itt születtek, azokat határokon belül tenyésztették, dolgozták fel, illetve a halakat honi vizekből fogták ki, a vadakat pedig szintén Magyarországon ejtették el. Információink szerint a rendelet ugyanakkor tartalmaz némi könnyítést ezen a téren: a csak exportból beszerezhető alapanyagokat, így például a sót és a borsot nem számítják az alapanyagok közé.

Azok a termékek, amelyek 50 százalékban magyar alapanyagot tartalmaznak és Magyarországon gyártják, a “hazai termék” kategóriába tartoznak. Példaként említhetjük itt a hurkát, amelynek egy fontos összetevője, a rizs külföldről származik.

A harmadik kategória a “hazai feldolgozású termékek” köre. Ide tartoznak a Magyarországon feldolgozott, de többségében import eredetű összetevőket tartalmazó élelmiszerek, mint például a csokoládékészítmények vagy a marcipán.

A rendelet nem teszi kötelezővé a kategóriák használatát, csak a tájékoztató szöveg önkéntes feltüntetésének szabályairól intézkedik, továbbá nem kapcsol hozzá védjegyet sem. Erre azért volt szükség, mert ha állami védjegynek minősül a kategória, az uniós jogot sérthet. A Vidékfejlesztési Minisztérium ugyanakkor támogatja a rendeletnek megfelelő civil tanúsító védjegyek használatát.

Azon élelmiszerek, amelyek csomagolásán a rendelet előírásainak nem megfelelő állítást helyeznek el, a hatálybalépést követő egy évig még forgalomba hozhatók, és minőségmegőrzési idejük végéig forgalomban tarthatók.

A minisztérium álláspontja szerint a fogyasztók egyre gyakrabban keresik a boltokban a magyar termékeket, nő a magyar élelmiszerek iránti igény, ugyanakkor a vásárlók nehezen igazodnak el a különféle címkék és jelölések között. Ezért a szaktárca elkészítette “az egyes önkéntes megkülönböztető jelölések élelmiszereken történő használatáról szóló” rendeletet, amely szabályozza, hogy milyen feltételek mellett tüntethető fel a jövőben az élelmiszerek csomagolásán a “magyar termék”, a “hazai termék” és a “hazai feldolgozású termék” megjelölés. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a GfK Hungária korábbi piackutatásai inkább azt mutatták, hogy a vásárlók csak bizonyos termékeknél – ilyen például a zöldség, gyümölcs – figyelik árgus szemmel a termékeredetet, míg a húsipari termékeknél például alig.

“Rendkívül szigorúnak” tartják a húsipari szereplők a kormány által elfogadott rendeletet. Egy név nélkül nyilatkozó, a húsipart jól ismerő szakértő kijelentette: “érdemes elgondolkodniuk majd a cégeknek azon, hogy akarnak-e élni ezzel az egyelőre nem kötelező rendszerrel. Ha úgy döntenek, hogy igen, az jelentős problémákat, számos nyomon követési feladatot, új és nagyarányú adminisztrációs terhet jelent az élelmiszer-ipari vállalkozásoknak.”

A rendelet annak ellenére került bevezetésre, hogy a tavaszi uniós egyeztetés során több kifogás is megfogalmazódott. Az Európai Bizottság legfőbb érve a rendelet bevezetésével szemben az volt, hogy a származási hely ilyen formában történő feltüntetése nincs összhangban az általános európai szabályozással. Bár elismeri a használat önkéntes jellegét, úgy véli, ez mégis alkalmas arra, hogy befolyásolja a fogyasztókat abban, hogy ne az import, hanem a hazai terméket vásárolják – ez pedig a brüsszeli megítélés szerint diszkriminatív a más tagországból érkező élelmiszerekkel szemben. A kormány és a Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontja ezzel szemben az, hogy a rendelet megalkotásával olyan szabályozás jött létre, amely nem ütközik az unió jogrendjébe és a nemzetközi szerződésekbe. A magyar megközelítés szerint a lényeg az önkéntes alkalmazás lehetőségén van. A szabályozás ugyanis nem kívánja helyettesíteni, felülírni a már meglévő uniós szabályozásokat. Mindössze azon a helyzeten kíván változtatni, hogy a gyártók az önként alkalmazott származási megjelöléssel, vagy a nemzeti szimbólumok használatával saját értelmezésük szerint hivatkozzanak termékeiken a “magyar” jellegre. Így fordulhat elő ugyanis, hogy – az uniós jognak megfelelően – nemcsak a Magyarországon tenyésztett állatból készült húskészítmény lehet magyar termék, hanem az is, ami kizárólag import anyagok felhasználásával készült. Ez azonban a magyar álláspont szerint megtéveszti a fogyasztókat. A vita még nem zárult le.

Tényleg magyar a magyar?

A szaktárca az idén mintegy 500 millió forintot szándékozik elkölteni a hungarikumok és ezen belül a “magyar”, illetve “hazai” termékek népszerűsítésére. A propagálás mellett azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap a szankcionálás is, amelynek gyakoriságában és mértékében az új rendelet életbe lépésével emelkedés várható.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) eddig is figyelemmel kísérte a vállalkozások tájékoztatási gyakorlatát. Az év végi ünnepek közeledtével szokás szerint várható a hatósági ellenőrzések számának növekedése. A hatóságok ugyanis úgy találják, hogy az üzletláncok forgalmuk növelése érdekében ilyenkor gyakrabban alkalmaznak a termékek magyar eredetét hangsúlyozó reklámszövegeket, illetve jelzéseket. A GVH a közleménye szerint a bejelentések és panaszok alapján az elmúlt években több esetben indított eljárást. Három ügyben már döntés is született.

Az egyik legutóbbi döntés egy francia tulajdonú áruházláncot érintett. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) megállapította, hogy a cég tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amikor egyes termékeinek népszerűsítése során valótlanul azt a látszatot keltette a fogyasztóban, hogy magyar terméket vásárol.

A vállalkozás 2010. augusztus 6-12. között, a nyomtatott és internetes reklámkiadványában, valamint egyéb hirdetéseiben egyes termékeit magyar népi motívummal, piros és zöld színekkel, valamint “Auchan Hungarikum” felirattal népszerűsítette. A GVH megállapította, hogy a vállalkozás a jelölésekkel azt a látszatot keltette a fogyasztóban, hogy az adott termék választása esetén magyar terméket vásárol.

A magyar termék fogalmát a GVH döntésének időpontjában nem határozta meg jogszabály, ugyanakkor az érdemi döntés meghozatalához nem volt szükség a “magyar termék” fogalom elemeinek pontos meghatározására. A GVH eljárásában az Fttv. (fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. tv.) alapján járt el, amely kimondja, hogy megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely olyan információt tartalmaz az áru származási helyére, eredetére vonatkozóan, ami alkalmas a fogyasztók befolyásolására.
A GVH eljárásában az átlagfogyasztó szemszögéből vizsgálja azt, hogy mi a magyar, vagyis azt, hogy mit tart a fogyasztó magyarnak, és ehhez képest értékelte a vállalkozás kommunikációját. A magyar termék fogalma hétköznapi értelmezésben a magyar alapanyagból, magyar cég által, magyar munkaerő közreműködésével, Magyarországon előállított termékeket jelöli.

A GVH megítélése szerint az átlagfogyasztó a vállalkozás hirdetéseit látva az indás, tulipános virágmotívum, a nemzeti színek és a Hungarikum kifejezés alapján magyar termékre asszociál. Az áruházlánc ugyanakkor a reklámozott termékek jelentős részének nem bizonyította magyarságát.

A fentiek alapján a Versenytanács megállapította, hogy a vállalkozás a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, és a céget 10 millió forint bírság megfizetésére kötelezte.

Az új magyar termék rendelet bevezetésével a fentihez hasonló döntések meghozatalakor a “magyar termék” fogalom pontos meghatározását már jogszabály rögzíti. Erre támaszkodva gyakoribb és szigorúbb ellenőrzésekre lehet számítani a jövőben.

Érdekvédelem olasz módra

A Coldiretti, Olaszország legnagyobb mezőgazdasági szakmai érdekvédelmi szervezete néhány éve Brüsszelben nemzetközi fórumot tartott “Hogyan változtatja meg Európa az olaszok vásárlásait – a szőlő nélküli bortól a tej nélküli sajtig” címmel. Az összejövetel főbb témái a minőség, a nyomon követhetőség, az átláthatóság, a fogyasztók jobb tájékoztatása és az élelmiszer-biztonság voltak. Felhívták a figyelmet azokra a csapdákra, amelyek a szupermarketekben várnak a fogyasztókra. Az azonos néven árusított termékek között ugyanis nagy különbségek lehetnek a minőség tekintetében. Ebbe a körbe tartoznak az olyan alacsony minőségű, és a fogyasztókat megtévesztő termékek, mint például a narancs nélküli narancslé, a szőlő felhasználása nélkül készített bor, a tej nélküli sajt és a GMO-val szennyezett biotermékek. Nem véletlen, hogy 2008-ban a hamisított élelmiszerekkel szemben Olaszországban meghirdették a “zéró tolerancia” elvét. Azóta több tucat művelet keretében nagy mennyiségű lejárt, helytelenül tárolt, bizonytalan származású és tartalmú élelmiszert koboztak el.

A Coldiretti “Spesa sicura” (biztonságos bevásárlás) kezdeményezésével lelepleződnek a hamis “Made in Italy” feliratú élelmiszerek. A program elnevezését fordíthatjuk “Biztos, ami olasz” kezdeményezésnek is. Az olasz fogyasztók asztalára kerülő “Made in Italy” feliratú élelmiszer-ipari termékek kétharmada egyáltalán nem tartalmaz olasz alapanyagokat, amiről a fogyasztók semmit sem tudnak. A fogyasztói megtévesztés sajnos nem ütközik uniós jogszabályba, ugyanis az uniós szabályozás egyelőre nem teszi kötelezővé az alapanyagok származásának jelölését a csomagoláson. Néhány példával illusztrálható a helyzet tarthatatlansága: három olasz feliratú sonkából kettő külföldről (főleg Hollandiából) importált sertéshúsból van; öt különböző tartós tejből négy külföldről behozott tejből készül; az eredetvédelemmel nem rendelkező mozzarella sajt legalább felét külföldi tejből gyártják, a száraz tészták legalább egyharmada nem tartalmaz olasz búzát.

A Coldiretti nemcsak Olaszország, hanem egyben Európa legnagyobb mezőgazdasági szervezete: a hivatásos olasz mezőgazdasági termelők 53%-a (2009-ben 1 627 608 termelő és vállalkozás) tartozik a tagok közé. A tagok a mezőgazdasági földterület 55%-át művelik, és az állattenyésztés 65%-a is az ő kezükben van. Sikereinek kulcsa a méretében, az összefogásban rejlik – ennyi termelő érdekét, véleményét és szempontjait sem az ország mindenkori kormánya, sem az Európai Unió nem hagyhatja figyelmen kívül.

Egy felmérés alapján az olasz fogyasztók szinte 100%-a szükségesnek tartja az élelmiszerek címkéjén annak feltüntetését, hogy az összetevők között felsorolt mezőgazdasági termékek honnan származnak. A Coldiretti utóbbi években végzett ilyen irányú mozgósító tevékenységének eredményeként a gyártók már igen sok termék címkéjén kötelezően feltüntetik az alapanyagok származását.

Bízunk benne, hogy a hazai szabályozás itthon is hasonló eredményeket hoz, és a magyarnak tartott termék valóban magyar termék lesz a jövőben.

Források: vg.hu, nol.hu, aki.gov.hu, mti.hu


Ez a cikk a MezőHír 2012/10 - októberi számában jelent meg.