A silókukorica rostemészthetőségének jelentősége



Korszerű silókukorica-hibrid vizsgálata hazai nagyüzemi tejelőszarvasmarha-kísérletben

A tejelő szarvasmarha takarmányozásában az egyik legfontosabb tömegtakarmány a silókukorica-szilázs. Korábban a silóhibrideket a növénytermesztő kollégák a szárszilárdság, a fertőzésekkel szembeni ellenálló-képesség mellett a zöldhozam alapján rangsorolták, majd a szárazanyag-hozam, később pedig a táplálóanyag- és energiatartalom is meghatározó tényezővé vált.

Napjainkban a silókukorica táplálóanyagainak emészthetősége áll a nemesítők (és reméljük lassan a termelők) érdeklődésének középpontjában. A nagy mennyiségben etetett silókukorica-szilázs NDF-emészthetősége meghatározza a termelést.

A kísérleti eredmények szerint az NDF emészthetőségének minden 1%-kal történő javulása a TMR-ben a 4% FCM tej mennyiségét 0,25 kg-mal növeli (Oba and Allen, 1999). Az USA-ban ezért speciális lignin-összetételű, ún. BM (brown mibrid) silókukoricákat fejlesztettek ki. A kukoricanövény négy mutációját ismeri a tudomány (bm 1-4). A mutációk vörösesbarna elszíneződést okoztak a levél és a szár edénynyalábjaiban (innen az elnevezés: barna mibrid). A mutációk lignintartalma és ligninösszetétele is eltér a hagyományos hibridekétől, ezért a BM-kukoricák rostemészthetősége sokkal jobb, mint a hagyományos hibrideké. Potenciálisan a mutációknak nagyobb a táplálóértékük, az alacsonyabb lignintartalom és a kedvezőbb sejtfal-emészthetőség miatt. Az e mutációkat tartalmazó, speciális silókukoricák azonban hazai körülmények között nem termeszthetők.

Egy, a kukoricában természetes módon is előforduló “LFY” gén, hagyományos nemesítési technikával ‘beépítve’, már a hazai köztermesztésben is megtalálható. Ez a gén átalakítja a növény architektúráját, mert megnöveli a fotoszintézis szempontjából fontos csőfeletti levelek számát (9-10 levél). A levélfelület így 0,35-0,45 m2 értékről (hagyományos hibrid) 0,53-0,84 m2 értékre növelhető a leafy hibrideknél (Tóthné Zsubory és mtsai 2009, Hegyi és mtsai, 2009). Ennek eredménye a nagyobb terméshozam. Az LFY génnel összefüggően azonban nemcsak a silótermés nő meg, hanem a nagyobb levélarány miatt a minőség is javul.

Egy európai cég olyan nemesítőmunkába kezdett, amely a silókukorica rostemészthetőségét célzott javítani, speciálisan a nagy termelésű tejelő szarvasmarhák megnövekedett táplálóanyag-igényének kielégítése érdekében. A rost a növényi sejtet körülvevő sejtfalban található, ezért a rost emészthetőségének javulása nemcsak azt jelenti, hogy a kérődzők több energiát nyerhetnek a rostból, hanem azt is, hogy a ‘sejtfalhatás’ csökken, azaz a sejtfal könnyebben ‘kinyílik’, és a sejt belsejében található értékes táplálóanyag emészthetősége is javul (pl. fehérjék, cukorszerű szénhidrátok, stb.). A rostot három fő komponens (a cellulóz, a hemicellulózok és a lignin) alkotja. Az NDF (neutrális detergens rost) ezen három rostfrakció összege. Az ADF (savdetergens rost) a cellulóz és a lignin együttese, míg az ADL (savdetergens lignin) túlnyomórészt ligninből áll.

A lignin még a kérődzők számára is emészthetetlen anyag. A rost emészthetőségét ezért általában a lignintartalom csökkentésével lehet növelni, ez azonban a szárszilárdságot rontja. Van azonban más lehetőség is az NDF emészthetőségének javítására. A lignin bioszintézisének mélyebb megismerése által befolyásolható a lignin és a cellulóz, valamint a hemicellulóz molekulák közötti kémiai kötés. A ‘cippzár-elmélet’ szerint ahol gyengébb a kötés a lignin és az egyes rostfrakciók között, ott ‘kinyílik a cippzár’, és jobb lesz a rostfrakciók bendőbeli lebonthatósága, valamint emészthetősége.

Az alábbiakban közölt kísérletben egy olyan silóhibridet vizsgáltunk, amelynek a rostemészthetősége a nemesítőmunka hatására kedvezőbb lett, anélkül, hogy a szárszilárdsága romlott volna.

Egy hazai nagyüzemi kísérlet körülményeinek leírása

A szántóföldi kísérlet a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. két, egyenként 10 hektáros területén zajlott. Az etetési kísérletet a tehenészeti telepen hajtottuk végre 2011. november 7-e és 2012. január 10-e között. A vizsgálatok során két hibridet hasonlítottunk össze, egy általánosan használt, 580 FAO-számú silókukorica-hibridet és a jobb emészthetőségre nemesített LG 34.90 (FAO 480) hibridet.

A két hibrid egyszerre lett elvetve, de a betakarítást a 100 FAO-szám különbség miatt 3 nap különbséggel hajtottuk végre. A betakarítás során célként tűztük ki, hogy a két hibrid szárazanyag-tartalma 2-3% eltérésen belül maradjon, és egyik se haladja meg a 36%-ot. A kedvezőbb emészthetőség ugyanis elsősorban a 33-35%-os tartományon belül tud érvényesülni. A kifejezetten jó emészthetőségre nemesített silóhibridek esetében a szárazanyag-tartalom kritikus szempont! A betakarítás előtt szántóföldi szemlét tartottunk, illetve próbavágással döntötte el az ágazatvezető a betakarítás napját. A kukoricazúzalék betakarításkor mért szárazanyag-tartalmát az 1. táblázatban közöljük.

1. táblázat. A két kukoricanövény-zúzalék szárazanyag-tartalma a betakarítás során (Mezőhegyes, 2011. augusztus 20. és 23.)

A kísérleti eredmények szerint az LG 34.90 (FAO 480) hibrid terméshozama 2011-ben Mezőhegyes térségében 10%-kal kevesebb volt, mint a hagyományos, 560 FAO-számú hibridé (a nagyobb FAO-számú hibridet 3 nappal később, hasonló szárazanyag-tartalommal betakarítva). A növénytermesztési kísérletek eredményei akkor tekinthetők relevánsnak, ha 3 év adatait vesszük figyelembe, ezért ezen információ megerősítése, illetve finomítása mindenképpen ismételt kísérletet igényel.

A két silókukorica-hibridet a betakarítást követően 2-2 fóliatömlőben (kb. 200 tonna/fóliatömlő, összesen 400 tonna/hibrid), külön tárolta be a cég. Az etetés ebből a 2-2 fóliatömlőből történt. A két kukoricaszilázs mért táplálóanyag-tartalma a 2. táblázatban látható. Az LG 34.90 (FAO 480) silóhibridből készült szilázs nyersrost-, NDF-, ADF- és ADL-tartalma kisebb, keményítőtartalma nagyobb volt, mint az azonos körülmények között termesztett, hasonló szárazanyag-tartalommal betakarított, 560-as FAO-számú hibridé. A metabolizálható fehérje- és a nettóenergia-tartalmat a szabvány emésztési együtthatókkal számoltuk ki mindkét hibrid esetében, ezért ezek csak tájékoztató jellegűek. Az új, korszerűbb silókukorica-hibridek hazai emésztési együtthatói még nem állnak rendelkezésre.

2. táblázat. Az LG 34.90 (FAO 480) és egy hagyományos (FAO 560) kukoricaszilázs táplálóanyag- és energiatartalma

Az etetési kísérlet során a két szilázst külön-külön építettük be a nagytejű csoportok receptúrájába. A cég kérésére a két receptúra összetétele azonos volt, tehát minden komponensből azonos mennyiséget etettek. A két TMR ezért hasonló, de nem pontosan egalizált táplálóanyag-tartalommal rendelkezett. Hozzá kell tenni, hogy a két kukoricaszilázs mért keményítőtartalmában jelentős volt az eltérés az LG 34.90 javára. Ebből következően a két TMR-keményítőtartalma között volt eltérés. Így a kísérlet során nem lehetett az emészthetőségből származó különbséget mérni, de arra vonatkozóan értékes adatokhoz jutottunk, hogy az azonos körülmények között előállított LG 34.90 szilázs azonos TMR-receptúrát alkalmazva hogyan befolyásolja a termelést az ugyanazon termőhelyen termesztett hagyományos silóhibriddel szemben.

Következő lépésként a két szilázs táplálóanyagainak látszólagos emészthetősége és bendőbeli lebonthatósága állatkísérlettel lesz meghatározva, in situ modellkörülmények között. Ezeket az adatokat később közöljük. A két nagytejű TMR számított táplálóanyag- és energiatartalma a 3. táblázatban látható.

3. táblázat. A két nagytejű TMR számított táplálóanyag- és energiatartalma (Mezőhegyes, 2011. november és 2012. január)

Az etetési kísérletet a Mezőhegyesi Ménesbirtok tehenészeti telepén végeztük el, két nagytejű csoporttal. Kiválasztottunk két párhuzamos csoportot (82 és 66 tehén csoportonként), és azon belül 24 olyan tehénpárt, amelynél az előzetes termelés, az ellés óta eltelt laktációs napok száma és az ellések száma páronként hasonló volt. Az összehasonlítás alapja a párok egyedeinek a kiindulási adathoz képest mért változása volt. A tehénpárok adatai az 4. táblázatban láthatóak. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kiindulási tejtermelésben mért 0,5 kg eltérést az értékelés során figyelembe vettük.

A tehenek kiesését nyomon követtük, továbbá hetente mértük a TMR-ek táplálóanyag-tartalmát. Tekintettel arra, hogy a TMR összetételében nem tapasztaltunk standard hibát (az egyik vagy a másik csoport javára), illetve a nagyobb mértékű eltérések rövid ideig álltak fenn, ezért telepi körülmények között a táplálóanyagok mért szórását elfogadhatónak ítéltük.

4. táblázat. A kísérletbe bevont 24 tehénpár kiindulási adatai (Mezőhegyes, 2011. november 7.)

A nagyüzemi etetési kísérlet eredményei

A kontroll csoport termelésében ingadozást tapasztaltunk a vizsgált időszakban. Az LG 34.90 szilázst tartalmazó TMR-t fogyasztó tehenek tartották, illetve növelték a termelésüket. A két csoport közötti abszolút különbség az 1. ábrán látható. A kontroll és a kísérleti kukoricaszilázst tartalmazó TMR termelésre gyakorolt hatásának változása a kiindulási értékhez viszonyítva a 2. ábrán látható (2012. november és január között, 24 kiindulási tehénpár esetében).

2. ábra. A tejtermelés változása a kiindulás termelési adatokhoz képest (Mezőhegyes, 2011. november-2012. január, n=24 tehénpár)

Az LG 34.90 kukoricaszilázst tartalmazó TMR hatására két hónap elteltével a tejtermelés 2,1 kg/nap/tehén értékkel javult (24 tehén összehasonlításakor, 14 kg/nap/tehén szilázsadagot etetve, hasonló TMR-összetétel mellett). A kontroll szilázst tartalmazó TMR hatására a tejtermelés-növekmény 1,5 kg kg/nap/tehén volt a kísérlet végén. Összességében megállapítható, hogy az LG 34.90 hibridből készült kukoricaszilázst (14 kg/nap/állat) tartalmazó TMR hatására 2 hónap etetés során a tejtermelés a kísérleti csoportban 0,6 kg/nap/tehén értékkel javult az azonos termesztési feltételek mellett termesztett, hasonló FAO-számú kontroll szilázst (14 kg/naptehén) tartalmazó TMR-hez képest.

1. ábra. A tejtermelés alakulása a kísérleti csoportokban Mezőhegyesen (2011. november-2012. január, n=24 tehénpár)

Összességében megállapítható, hogy az azonos laktációs stádiumban lévő 24 tehénpár összehasonlításakor, 2 hónap kísérleti periódus alatt a speciális, jobb emészthetségre nemesített LG 34.90 hibridből készült kukoricaszilázst tartalmazó TMR-t fogyasztó állatok 0,6 kg/nap/tehén értékkel több tejet termeltek, mint a kontroll szilázst fogyasztó tehenek, úgy, hogy a két kukoricahibrid azonos termőhelyi adottság mellett és klimatikus viszonyok között volt termesztve, hasonló szárazanyag-tartalommal lett betakarítva és azonos technikával volt tartósítva.


Ez a cikk a MezőHír 2012/08 - augusztusi számában jelent meg.