A piaci igényekhez igazodva



Mostani lapszámunkban egy fiatal testvérpárt mutatunk be, Marton Sándort és Balázst, akik a Lajosmizse határában működő, 20 hektár területű családi ültetvényükön gazdálkodnak. A megművelt területeik közel felén fóliás és szabadföldi paprika termesztése folyik. Szomorúan tapasztalják, hogy a kertészet az ágazaton belül kissé “mostohagyermekként” kezelt szerepet kapott, és az ezzel járó hátrányok folyamatosan megnehezítik a működésüket. Ennek ellenére bíznak abban, hogy a minőségi termelésre való törekvés, az újdonságokra nyitott szemlélettel párosult elszántságuk előbbre viheti a vállalkozást.

Amerre csak nézünk, fóliasátrak tarkítják az alföldi tájat. Már a nagyszülők is ezzel a tevékenységgel foglalkoztak? – kérdeztük Sándort, a testvérpár idősebb tagját.

– Nagyapámék paraszti gazdálkodásból éltek ugyan, de akkor még állattenyésztés is folyt a növénytermesztés mellett ezen a területen. Miután a központosítás során elvették a földjüket, már csak kicsiben folytathatták tovább. Az újabb váltás aztán a ’90-es évekre tehető, amikor visszakerültek a családunk tulajdonába a régi földterületek, viszont az állattenyésztés ekkorra már teljesen visszaszorult, és szinte csak a növénytermesztés felé orientálódtunk.
A jelenlegi vállalkozás alapjait édesapám és édesanyám tették le. A csemegekukorica volt az első növény, amivel foglalkozni kezdtünk, majd folyamatosan bővítettünk, a piaci igényekre alapozva. Figyeltük, miben van nagyobb lehetőség, s így került be a termelt növények körébe a fehérpaprika, ami ezekben a kezdeti években nagyon jó választásnak tűnt. A hajtatott és a szabadföldi termesztést erőnk és pénzünk függvényében lépésről-lépésre fejlesztettük tovább. Mindent a családunk épített, kétkezi munkával hoztuk létre mindazt, amit a ma kialakult kép mutat.

Egy ilyen ültetvényen sok dolgos kézre van szükség. Az általános iskola alatt ti is részt tudtatok venni a munkákban? Balázs, hogyan emlékszel az életednek erre a korszakára?

– A szüleinktől mindig azt láttuk, hogy szorgalmasan dolgoztak, a tennivalókból pedig akadt bőven. Nem volt jellemző ránk, mint a mai gyerekekre, a reggeltől estig tartó tévénézés; a legtöbb időnket a szabadban töltöttük. Édesanyánk bármit ránk bízhatott, ott segítettünk, ahol tudtunk. Mivel a paprika egy szezonális és sok odafigyelést igénylő növény, csúcsidőszakban gyakran “égett a kezünk alatt” a munka.

A nyári szünet igazán mozgalmasan telt: bátyámmal sokszor egész éjjel, felváltva locsoltunk. Az automatizált öntözőrendszer csak évekkel később került kiépítésre, és ez a technológia aztán sok terhet levett a vállunkról.

Amikor a pályaválasztás előtt álltatok, volt-e bennetek bizonytalanság, hogy milyen irányba induljatok?

Balázs: – Az általános iskolát mindketten Lajosmizsén végeztük. Ezt követően a szépen felépített családi vállalkozás egy stabil alap lehetőségét jelentette, de azért számunkra sem volt egyszerű a döntés. Egy megszokott, jó életszínvonalon éltünk, amit szerettünk volna megtartani. E szempontok mellett az iskola helye is fontos volt, a vállalkozás miatt.

Számomra a továbbtanulás kérdése, a választás nagyrészt a racionalitáson alapult. Úgy láttam, hogy a kertészeti irány, amelyben a szüleink tevékenykedtek, lesz a legideálisabb, amely biztos megélhetést ad az iskola elvégzése után. Természetesen a mezőgazdaság, a föld szeretete nélkülözhetetlen volt mindehhez. A középiskola elvégzését követően kertészeti főiskolára jelentkeztem.

Sándor: – Nálam egy kicsit egyszerűbb volt meghozni a döntést. Mivel nem voltam eminens tanuló, egy szakma megtanulása tűnt a legészszerűbbnek. Én is a jövőmre gondolva választottam a mezőgazdasági iskolát, mert az összes lehetőség között ez a pálya még mindig ígéretesebbnek mutatkozott, mint bármely másik.

Szüleink azt tervezték, hogy mire befejezzük a tanulmányainkat, akkorra olyan volumenűre bővítik, fejlesztik a vállalkozást, hogy a családi ültetvény mindannyiunknak megélhetést biztosítson.

Kérjük, ezek után mutassátok be a gazdaságot!

– Hideghajtatott és szabadföldi paprikatermesztéssel foglalkozunk. A teljes terület 20 hektár, amelyből 3 hektár fóliasátorral fedett. 5 hektáron szabadföldi termesztés folyik.

Néhány éve kezdtünk el szamócával is foglalkozni, jelenleg 40 ezer tő az állomány. Az ezzel kapcsolatos teendőket öcsémmel és a feleségemmel folytatjuk. A fennmaradó részen többnyire lucerna, gabona, kukorica kerül vetésre, amely a háztáji sertésállomány takarmányozását biztosítja. Ez a melléktevékenység segít a kertészetileg csendesebb téli időszakban. A fóliasátrakat saját magunk építettük.

A vetőmag kiválasztásánál milyen szempontokat vesztek figyelembe?

– Nem ragaszkodunk egy cég termékéhez sem, általánosságban elmondható, hogy elsősorban az ültetvény adottságai határozzák meg ezt a döntést. A területeinken a sívó homoktól az igazán kötött fekete talajig minden előfordul, ezért a fajta igényeit kell figyelembe vennünk. Több cég kísérleteiben vettünk és veszünk részt, ahol számos típus kipróbálására adódik alkalom. Ennek előnye, hogy gyakorlatban láthatjuk a különböző fajtákat, magunk tapasztalhatjuk meg az eltérő talajokon produkált eredményeket, a növény fizikai mutatóit, ellenálló-képességét. Ezek a próbaterületek egy ideig kiesést okoznak, de több esetben egy-egy ilyen kísérleti vetés után döntöttünk bizonyos fajta használata mellett, ami később a fő fajtánkká vált. Azt azért elmondhatom, a minőségi mag számunkra nagyon fontos, mert csak így tudunk a piaci igényeknek megfelelni.

Egy más jellegű kísérletben is részt veszünk ebben a szezonban. A kutatás a GATE irányításával zajlik, és ennek során különböző színű (sárga, piros, zöld) árnyékolóhálók és fóliák a növényekre, terméshozamra, kártevőkre gyakorolt hatását vizsgálják. Az egyik fóliasátorban pedig biológiai védekezés folyik, és kíváncsian várjuk az eredményeket.

Ismert, hogy az általatok is végzett kertészeti tevékenység kimondottan szezonális és gyakran kiszámíthatatlan vállalkozás. Át tudjátok hidalni az ebből adódó nehézségeket?

– Sokszor lenne jó, ha több lábon is tudna állni a vállalkozás, de egyelőre a terület nagysága és az a sok munka, ami egy ekkora ültetvénnyel jár, nem teszi lehetővé, hogy mással is foglalkozzunk. Minden energiánkat ez köti le. A paprikán, kevés szamócán és az állatok etetését biztosító szántón kívül nincs más művelési ág. Mivel azonban fiatalok vagyunk, és nyitottak az újra, így gyakran mérlegeljük a változtatás lehetőségét.

A paprikatermesztés munkaerőigénye szezonálisan változik. Hogyan oldjátok meg ezt a nehézséget?

– Állandó alkalmazottat nincs lehetőségünk foglalkoztatni, mert a téli időszakban nem tudnánk munkát biztosítani számára. A főszezonban, csúcs idején több embernek ad munkát az ültetvény, ebbe beletartoznak a napszámosok, rokonok, ismerősök és a saját családunk.

Más időszakokban minden feladatot mi magunk végzünk el szüleimmel, feleségeinkkel. Nem is bírna el több embert a terület, és így a bővítésen sem gondolkodunk.

Hogyan néz ki egy szezon nálatok?

– A felkészülés időszaka már ősszel megkezdődik. A palántanevelőre felkerül a fólia, februártól fűtjük fel a helyet. A magvetés szaporítóládákba történik, majd ezt követi egy hosszabb, 6-7 hetes időszak, a palántanevelés.

A kiültetésre általában április közepén kerül sor. Persze az időjárás nagyon gyakran megnehezíti a munkánkat. Az idén április elején beköszöntött fagyok miatt féltünk nekifogni bárminek. Ezek a komoly hőmérsékleti ingadozások azonban nem befolyásolják a palántanevelést a fűtött termesztőberendezésben, viszont a kiültetett növényeket súlyosan károsíthatja egy hirtelen jött fagy vagy erőteljes lehűlés.

Jelen pillanatban a kiültetés folyik; teljes lendülettel dolgozunk reggeltől estig. A szedés hat-hét hét múlva várható, ez június közepe-végétől ismét egy erős munkacsúcsot jelent majd.

A szezon végén, mivel téli időszakban nem fűtjük a fóliákat, és termesztés sem folyik, a sátrakról lebontjuk a ponyvát. Ez egy komoly és nehéz feladat, amit mind együtt végzünk. Ennek a műveletnek két előnye is van: a téli fagy károsító hatásától megóvjuk a fóliát, másrészről ugyanez az alacsony hőmérséklet elvégzi a talajfertőtlenítést helyettünk, ezért egyéb beavatkozásra nincs szükség.

A téli holtidőszakban a gépek, berendezések karbantartását végezzük. A pihenésre is ekkor kerülhet sor, de azokat a munkákat, amiket a nyár folyamán nem tudtunk elvégezni, szintén télen kell bepótolnunk.

Komoly gépberuházásra szükség van-e a tevékenységetekhez?

– A kertészetről köztudott, hogy teljes egészében nem gépesíthető, sajnos nagyon sok a kézimunkaerő-igénye. Nálunk a legfontosabb és legkomolyabb beruházás a csepegtető öntözőrendszer kiépítése és működtetése; ez a fóliák alatt és a szabad területeken biztosítja az egyenletes vízutánpótlást. A szabadföldön félautomata, a sátorban teljesen automata rendszert építettünk ki.

Hogyan tudjátok megoldani a nagy mennyiségű paprika értékesítését?

– GlobalGap-tanúsítvánnyal rendelkezünk, ami egy az Európai Kiskereskedők Egyesülete által létrehozott élelmiszer-biztonsági és minőségirányítási szabvány, amely a frissen fogyasztható és a feldolgozatlan mezőgazdasági termékek előállításának szabályozására, ezen területek nemzetközi tanúsítására alkalmazható. A szabvány a Jó Mezőgazdasági Gyakorlaton (GAP-Good Agriculture Practice) alapul. Lényege, hogy a termelőgazdaságban az elérhető legjobb technológiákat alkalmazzuk, és a fenntartható mezőgazdaság követelményeinek megfelelően állítsunk elő élelmiszert. A GlobalGap a tanúsított termék teljes mezőgazdasági termelési folyamatát lefedi, az ültetést megelőző munkáktól egészen a feldolgozatlan végtermék előállításáig. Egyéni termelők és csoportok (termelési és értékesítési szervezetek) is tanúsíthatóak a szabvány alapján.

Közel 15 éve dolgozunk együtt a Bács-Zöldérttel és a Hírös Paprika TÉSZ-szel, a nagy tételben történő értékesítés rajtuk keresztül történik.

Az idei évben a fajtakiválasztásnál a korábbi esztendőkhöz képest változtatunk. Eddig 60%-ban fehér és 40%-ban kápia paprikát termesztettünk. Ettől az évtől azonban szeretnénk bevezetni a biológiai növényvédelmet. Mivel a GlobalGap-rendszer tagjai vagyunk, ahol az alkalmazható szerek köre meglehetősen szűk, ezért optimálisnak tűnt egy másik, ellenállóbb fajtára átállás, így 90%-ban kápiát fogunk termeszteni. A fehérpaprika ennél sokkal érzékenyebb, az ára pedig folyamatosan alacsony, így a jövedelmezősége is minimális.

Mi az a körülmény, ami az utóbbi időben esetleg jelentősen nehezíti a munkátokat?

– A növényvédő szerek és műtrágyák magas ára meglehetősen érzékenyen érint bennünket. Ehhez képest a paprika ára – ellenkező értelemben – egyenesen elkeserítő.

A betegségek szempontjából azonban szerencsére nincs panaszunk, mert nagyon figyelünk a megelőzésre, a folyamatos védekezésre, így ritkán üti fel a fejét egy-egy kórokozó, és szívó-rágó kártevők is csak elvétve fordulnak elő nálunk. Az időjárás azonban sokszor tudja keresztülhúzni a számításainkat, így nem könnyű a munkaszervezés a kiszámíthatatlan természeti körülmények között.


Ez a cikk a MezőHír 2012/05 - májusi számában jelent meg.