A Négy Mancs Alapítvány nyomában



Állatvédelem, vagy az állatvédelem bőrébe bújt üzleti vállalkozás?

Botrány botrány hátán. Akciózás a töméses májasliba-hizlalás és a lúdtépés ellen, az élelmiszer-ellenőrző hatóság hatékonyságának kétségbe vonása, több mint kétszáz magyar munkahely megszűnése. Magyar baromfifeldolgozó üzemek a feketelistán, ügyészségi törvényességi vizsgálat, rejtélyes kommandók a libatelepeken, magyar termékek ellen bojkott, profitérdekelt és non-profit cégek osztozkodása az állatvédelemre fordítandó adományokon. A Négy Mancs jelentené a korszerű állatvédelmet? Vagy a Négy Mancs nem más, mint az állatvédelem bőrébe bújtatott üzleti vállalkozás?

A VIER PFOTEN Magyarországra jön

A VIER PFOTEN (Négy Mancs) Alapítványt 1988-ban Ausztriában alapították, a magyarországi alapítvány 2005 őszén alakult. Az alapítvány megalakulásakor a szervezet céljaként az állatvédelem és a természetvédelem, tevékenységi köreként állatvédelmi projektek szervezése, kivitelezése került megnevezésre.

Az állatvédelem jogi szabályozása az Európai Unióban tagállami hatáskör

A Négy Mancs Alapítvány ügyködése kapcsán érdemes áttekintenünk az EU-s és a hazai állatvédelem jogi helyzetét.

Az állatvédelem jogi szabályozása az Európai Unióban tagállami hatáskör. A hazai állatvédelemről szóló 1998. évi XXVIII. törvény nem tekinti a hízott máj előállítását állatkínzásnak. A 2008. évi FVM-rendelet alapján a hizlalás útján előállított termékeket jelöléssel kell ellátni: “Az állatvédelmi előírásoknak megfelelő töméses hizlalásból” felirattal.

Az EU-ban több ország tiltja a kényszeretetést, a töméses hizlalás betiltásáról azonban egyedül Lengyelországban van jogszabály. Ennek ellenére a Négy Mancs folyamatosan azt kommunikálja, hogy 14 európai ország tiltja a tömést, holott, mint láttuk, csak egy országban van erre törvény. Fentiek miatt a Négy Mancsnak a magyar baromfiiparra vonatkozó feketelistája megtévesztő, hiszen a felsorolásban szereplő cégek egyike sem sért törvényt, a feketelistával azonban törvénysértő állattartásra utalnak.

Eredendő bűnünk: a libamáj

A hazai termelők évente 1500-1600 (2011-ben 1480), tonna liba- és 400-450 tonna kacsamájat állítanak elő. A libatest értékesítéssel együtt az árbevétel 18-20 milliárd forint. A hazai libamájtermelés a világtermelés több mint 80 százaléka. Magyarországon kb. 30-32 ezer család foglalkozik közvetlenül és közvetetten hízott máj előállításával.

Ahhoz, hogy a liba mája “hízott májjá” váljon, vagyis megfelelő tömegű (jó esetben 800 grammos) legyen, és zsírtartalma meghaladja az 50%-ot, az állatot tömni szükséges. A tömés folyamata az ehhez nem szokott emberi szemnek furcsa lehet, de akik vidéken nőttek fel, jól tudják, a libák már maguktól is jönnek a gazdaasszony elé tömés idején. Ez pedig azt jelenti, hogy a töméstől az állat nem fél. A libák tömése az állattartásban nem véletlenül alakult ki. A libánál (és még néhány víziszárnyas fajnál), a túlélés egyik feltételeként, a természetben is észlelhető a vonulásuk előtti túlfogyasztás és a zsírok tárolása a májban. Ez az ún. “vándorló zsír”, amely a nyár végi csökkenő fény hatására gyűlik fel, és a vándorlás befejezésére kimerül. A “vándorló zsír” nem azonos a “téli zsírral”, amely az állatok hőszigetelését szolgálja. A hízott máj előállítása ezen az örökletes, és hangsúlyozzuk ki, természetes adottságon alapul. Nagy máj csak akkor alakulhat ki, ha a szerv egészséges és működőképes. Ezért is oktalanság a radikális állatvédők által előszeretettel hangoztatott “hízott máj egyenlő beteg máj” megállapítás. A máj elzsírosodása visszafordítható folyamat, amit a lúd esetében kísérletek is igazoltak. És végezetül még egy anatómiai adottság, amely megkönnyíti a libák tömését: a lágy szájpadlásnak a fajra jellemző hiánya. Ennek tudható be, hogy szakszerű használat esetén a tömőcső a libának egészségkárosodást nem okoz.

A libamájháború lépésről lépésre, de szó esik a libatollról, a nyulakról és a marhákról is

2006. szeptember 15-én megtörténik a Négy Mancs bemutatkozó sajtótájékoztatója. A rendezvényen a nemzetközi Négy Mancs Alapítvány kitalálója, Helmut Dungler, a magyarországi vezető és Verók János, a hatodik kerület polgármestere tartott beszédet.

2006 decemberében az osztrák lapok arról cikkeznek, hogy nem lesz libamáj Ausztriában, mert visszavonja polcairól egy osztrák áruházlánc a kacsa- és libamáj termékeit a Magyarországon indult kampány hatására. A hírügynökségnek Hercsuth Éva elmondta, hogy egy hét alatt tízezer aláírást gyűjtöttek össze Ausztriában.

2007. június 21-én a Négy Mancs Alapítvány petíciót ad át Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének. A petícióban a kacsa- és libatöméssel előállított zsírmájtermelés beszüntetésére irányuló jogi folyamat azonnali elindítását követelik. A találkozást a Négy Mancs úgy kommunikálja, hogy Szili Katalin a beadványt támogatásáról biztosította. Az Országgyűlés Sajtószolgálatának 2008. augusztus 29-ei közleménye szerint az Országgyűlés elnöke nem a petíciót biztosította támogatásáról, hanem az ezzel kapcsolatos tárgyalásokhoz kívánt sikert.

2008. július 9-én a Négy Mancs közzéteszi “feketelistáját”. A listára több mint 20 cég, többek között a Hungerit Zrt., a Pannon Lúd Kft. és a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Zrt. került fel. A lista furcsasága, hogy a listára került üzemek egy része soha nem foglalkozott májfeldolgozással, és a felsorolásban évek óta bezárt gyárat is szerepeltettek.

2008. szeptember elején a szentesi Hungerit Zrt. bejelenti, hogy a Négy Mancs akciója miatt dolgozókat kell elküldenie. A Négy Mancs azt követeli, hogy a Hungerit tegye hozzáférhetővé az adatbankját, hogy ellenőrizni tudják, megszűnt-e a tömöttliba- és kacsavágás.

2008. szeptember 10-én a Hungerit Zrt. leállította a hízottáru feldolgozását, s emiatt csaknem kétszáz dolgozójától kellett megválnia. Hiába állították azonban le a májfeldolgozást, továbbra is a feketelistán maradtak, 20 másik magyar üzemmel egyetemben. Körülbelül 10 német és osztrák áruházlánc állította le a vásárlásokat. Nemcsak a májat tartalmazó termékekét, hanem minden Hungerit termékét, például a csirkéből készültekét is. Így előnybe kerültek a konkurens nyugati beszállítók. Az alapítvány programvezetője közölte: nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban is zajlik hasonló kampány.

2008. szeptember 16-án a magyar baromfiágazat érdekében lépett fel Tabajdi Csaba (MSZP) európai parlamenti képviselő az Európai Bizottságnál, kérdezve: “Tudomása van-e a bizottságnak arról, hogy a Négy Mancs állatvédő szervezet diszkriminatív, versenyszabályokkal ellentétes, kifejezetten a magyar baromfitermelőket és -feldolgozókat megcélzó kampányt indított a magyar liba- és kacsatömés ellen? A Metro, a REWE, a Kaufland és a Spar áruházláncok ezzel súlyosan megsértik a nemzeti alapon történő bármiféle diszkrimináció tilalmát, valamint az európai versenyjogot.” Az említett áruházak két uniós alapelvet is súlyosan megsértenek: a verseny egyenlőségét és szabadságát és a nemzeti alapon történő bármiféle diszkrimináció tilalmát. EU-s fellépés azóta sem történt. Az áruházláncok hivatalosan nem bojkottálják a magyar cég termékeit külföldön, s miután minőségi kifogások nincsenek, a bojkott miatt megbüntetné őket az uniós versenyhivatal. A multik azonban nemcsak az uniós versenyhivataltól, de attól is félnek, hogy a Négy Mancs ellenük is kampányt indít, ha a feketelistán szereplő cégek termékeit forgalmazzák.

2008. október 6-án megjelenik Dr. Lorászkó Gábor és Prof. Dr. Sótonyi Péter tanulmánya, amelyben leírják egyrészt, hogy lehet úgy végezni a libatömést, hogy az biztosan nem jár együtt állatkínzással, másrészt kijelentik: önmagában a megnagyobbodott máj biztosan nem jelent szenvedést a libának. A “kényszertömés” kifejezést hangulatot keltőnek, és félrevezetőnek tartják a szakemberek. A tömés csak másodpercekig tart, ami az állatok számára legföljebb kismértékben zavaró körülmény, különösebb jelentőséggel nem bír.

2008 októberében a Négy Mancs-üggyel a köztelevízió is foglalkozott. A riportból nem derült ki, hogy az alapítvány a hazánkban gyűjtött adományokat mire fordítja, mivel állatvédelemre nem. Az adásban kiderült, hogy az összevágott riportot a német RTL-en mutatták be, ahol a tudósítás azzal zárult, hogy a nézőket német eredetű bio-libatermékek vásárlására ösztönözte.

2008. november elején a magyar kormány az Agrármarketing Centrumon keresztül a libamáj-előállítás támogatására reklámkampányt tervezett.

2008. november 18-án a Négy Mancs (ugye nem felejtettük el: civil állatvédő szervezet) éles hangú közleményt tett közzé: “A NÉGY MANCS még egyszer kihangsúlyozza: Csak akkor lesz a magyar agráriparnak biztos a jövője, ha felhagy a hízottmájtermeléssel és a tömés nélküli hizlaló módszerre áll át.” A közlemény aránytévesztésén, stílusán és fenyegető hangnemén most lépjük túl, de ne hagyjuk figyelmen kívül a piac igényére történő hivatkozást. Piaci igényen természetesen a Négy Mancs által manipulált piacra vonatkozó igényt értik.

2008. november 19-én a Négy Mancs sikerként közli, hogy a svájci tévé “Kassensturz” nevű adása miatt a Coop és a Migros áruházai nem akarnak magyarországi nyúlhúst rendelni.

2008. november 28-án az Országgyűlés határozatot fogadott el arról, hogy a kormány a hungarikumokról – beleértve a magyarországi hízottkacsa- és libamájtermelést – törvényjavaslatot nyújtson be. Az Országgyűlés a tradicionálisan hizlalt kacsa- és libamáj-előállítást védendő nemzeti értékeknek minősíti. A jogszabályi előkészítő munka megakadt.

2008. december 23-án Dr. Turi-Kovács Béla a Parlamentben kérdést intézetett az illetékes miniszterhez, miszerint mit kíván tenni annak érdekében, hogy megszűnjön a Négy Mancs nevű, a magyar gazdálkodókat a tönk szélére sodró kártékony szervezet. A törvényes feltételek a határozott fellépésre mind az ügyészségnek, mind az FVM-nek, mind az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak a rendelkezésére álltak.

2009. január 12-én a Hungerit Zrt. újraindítja a hízott libák és kacsák vágását. A termékeket a rendelkezésekben előírt jelölésekkel látják el, a vásárlóra hagyva a döntést, hogy kíván-e vásárolni hízott állatból készült árut, vagy sem.

2009 novemberében a Négy Mancs a magyar állat-egészségügyi hatóságok szakszerűségét is megkérdőjelezte. Az alapítvány szóvivője ekkor úgy nyilatkozott, hogy “szúrópróbaszerűen hipermarketben vásárolt magyar libahúst teszteltek akkreditált laborokban, és előfordult, hogy az ellenanyag tesztek pozitívak lettek egy, az Európai Unióban már betiltott antibiotikumra.” Ugyanakkor az európai állat-egészségügyi gyorsriasztási rendszerbe nem került olyan jelentés, hogy Magyarországról fertőzött hús került volna Ausztriába. A cikk megírása előtt a nyilatkozatra vonatkozóan szerettük volna megtudni, mely hipermarketben, hány esetben vásároltak magyar(nak vélt) libahúst, a mintákat mely akkreditált laborokban vizsgáltatták meg, hányszor fordult elő, hogy az ellenanyag-tesztek pozitívak lettek, és milyen antibiotikumra? Megkérdeztük, hogy vannak-e a mintavételi jegyzőkönyvek, és azok hitelesek-e. Az írásban megküldött kérdésekre választ nem kaptunk.

2010. április 28-án a Négy Mancs pozitív listára tette azokat a magyar baromfitenyésztőket, akik vállalták, hogy az állattartás során nem alkalmaznak “az állat kínzásával” járó technológiákat, és a “listát” átadta 30 osztrák nagykereskedőnek, illetve szupermarketláncoknak. A többi cég maradt a feketelistán. Nem teljesen világos, milyen kritériumok alapján kerülnek le egyes baromfifeldolgozók a listáról, míg mások a Négy Mancs követeléseinek teljesítése ellenére még mindig szerepeltek azon.

2011. május végére elkészült a vízi szárnyasok tartási kódexe. Ez nemcsak szakmai elvárásokat, de állatvédelmi minimumkövetelményeket is meghatároz a termelők számára. Az állatbarát módszerek elterjesztése ma már Magyarországon is vásárlói igény.

2011. június közepén a lúdtolltermelés került a Négy Mancs célkeresztjébe. Szerintük ugyanis a pihék élő állatokról történő szedése szenvedést okoz a ludaknak. Szakemberek szerint a szakszerű tollszedés fájdalommentes és szükségszerű. A tolltermelők a ludak vedlésekor tépik az állatokat. Az állatjóléti normák betartására a Baromfi Terméktanács – együttműködésben a szakhatósággal és magyar állatvédőkkel – etikai kódexet alkotott, amely megteremtette a kíméletes tollszedés szakmai kereteit.

2011. július: A Négy Mancs a töméses hizlalás ellen tiltakozva elérte, hogy a kölni élelmiszeripari szakvásárról kitiltsák a hízott májból készített magyar termékeket.

2011. augusztus 30-án Budai Gyula, elszámoltatásért felelős kormánybiztos a Fővárosi Főügyészséghez fordult, kérve a hatóságot az alapítvány működésével kapcsolatos törvényességi vizsgálat lefolytatására.

2011. október 6-án a Hungerit Zrt. keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságra az osztrák és a magyar Négy Mancs alapítvány, illetve azok elnöke ellen, jó hírnévhez fűződő jogainak sérelme, kártérítés, illetve a jogsértéstől történő eltiltás iránt. A cégnek nagyjából 2,5 milliárd forint kára keletkezett. Ez az első ilyen kereset a Négy Mancs ellen.

2011. november 30-án közölte az MTI, hogy lefolytatta a Fővárosi Főügyészség a Négy Mancs állatvédő alapítvány működésével kapcsolatos törvényességi vizsgálatot, amelynek során több törvénysértést és mulasztást is megállapított. A törvényes működés megteremtése érdekében javaslatokat is tett az ügyészség. Az alapítványt az adóhatóság is ellenőrzi.

2011. december 5-ei közleményében a Baromfi Termék Tanács felhívja a figyelmet: “Újabb támadást intézett a Négy Mancs a hazai baromfipiaci szereplők ellen. A Négy Mancs levélben megfogalmazott kérdőívet küldött a tojásfeldolgozóknak, amelyben adatokat kér az élelmiszerek “tojástartalmának címkézési irányelveiről”. A levélen nem szerepel aláíró személy, így a NM ismét “rejtőzködő” módon igyekszik kellemetlen helyzetbe hozni a hazai baromfipiaci szereplőket. Az alapító okirata szerint ilyen jellegű tevékenységet a Négy Mancs nem folytathat.

2011. december 28-ai MTI-hír, hogy jogsértően folytatott adatgyűjtést az úgynevezett tojáskampánya során a Négy Mancs állatvédő alapítvány az ügyészség megállapítása szerint. Az adatgyűjtés során arról érdeklődnek cégeknél az állatvédők, hogy az adott vállalat élelmiszer-ipari termékei közül melyik milyen tojásból származik, azaz, hogyan tartották a tojótyúkokat. Egyúttal jelzik, hogy ha nem töltik ki a kérdőívet, és termékeiken nem tüntetik fel a felhasznált tojások származását, vagyis a tojótyúkok tartási formáját, úgy “abból kell kiindulniuk, hogy nagy valószínűséggel ketreces tartásból származnak, és ezt így fogják nyilvánosságra hozni”.

2012. január 12-én a magyar marhahústermelőket támadja több nyugat-európai állatvédő szervezet. Azt kérik az Európai Bizottságtól, hogy függessze fel a Törökországba tartó élőállatexportot. Szerintük a szarvasmarhák szörnyű körülmények között utaznak, szomjaznak és éheznek. Hazánkból az elmúlt másfél évben 60 ezer tenyésztésre, továbbhizlalásra és vágásra szánt állatot szállítottak Törökországba.

2012. február 3-án a Lánchíd rádiónak nyilatkozik Marcus Müller, a Négy Mancs szóvivője. Elmondása szerint sohasem állították, hogy a libatömés be van tiltva Magyarországon, és az is kiderül, hogy csak a gépi tömést ellenzik. A pénzügyi kérdéseket a szóvivő elhárította. Puhulnak a “mancsok”?

Pénzügyek: mennyi marad jótékonykodásra?

Népszerű témákkal lehet sikeresen kampányolni, az adománygyűjtők jól ismerik a jelenlegi toplistát: a rák, az állatvédelem és a fogyatékossággal élők. Az adománygyűjtés és az önfenntartás sok pénzbe kerül. Adna-e ön segítséget, ha tudná: feladott ezer forintjából csak száz forint jut el a címzetthez, a többi egy profitérdekelt, a levélkampányt szervező vállalkozáshoz kerül, a maradék száz forint nagyobb részét meg az adománykérő önfenntartásra fordítja?

Az 1997. évi CLVI. tv. 19. §-a alapján az alapítványoknak tevékenységükről Közhasznúsági jelentést kell készíteniük, amelyet közzé is kell tenniük. A Négy Mancs éves közhasznúsági jelentései (vélhetően a Fővárosi Főügyészség 2011 őszén lefolytatott törvényességi vizsgálatának hatására) immár az interneten is elérhetők. Ezek átvizsgálása alapján megállapítható, hogy a hazai adományozók befizetéseiből állatvédelemre csak fillérek jutottak. Öt év alatt 45 millió forint körüli összeget költöttek személyi jellegű kiadásokra, több mint 20 millió forintot fordítottak pénzügyi műveletekre, 305 millió forintot anyagjellegű kiadásokra, amelyen szóróanyagokat és reklámanyagokat kell értenünk. Ennek a 305 millió forintnak jó része a SAZ Dialog Agentur Kft.-hez, egy direktmarketinges céghez vándorolt. A libamájkampány hatására a hazai adományozási kedv alaposan visszaesett: a támogatóktól 2007-ben beszedett 71 millió forintos összeg 2008-ra 45 millióra, 2009-re 6,6 millióra, 2010-re 3,5 millió forintra csökkent. Ahhoz, hogy az alapítvány évente akár 100 millió forintos költségvetéssel működhessen, a VIER PFOTEN öt év alatt közel 98 millió forintot pumpált a Négy Mancs Alapítványba, alapítói támogatás címén.

Meddig tart még az álcivil Négy Mancs ámokfutása?

Feltehetjük azt a kérdést is, hogy miért pont Magyarországon ennyire aktívak a “mancsok”, miért a gazdasági haszonállatok körében, és miért éri meg a VIER PFOTEN-nek (láttuk: 5 év alatt összesen) 98 millió forintot átfolyatni a hazai leánycégébe? Az egyik ok bizonyára az, hogy a minél nagyobb összegű adományok elérése érdekében időről időre bizonyítaniuk kell: van létjogosultságuk. Rájöttek arra is, hogy árva kutyakölykök, gazdára váró kis cicák, sérült lovak, menhelyek mutogatása ma már nem elég, az adományok maximalizálásához a reklámon és a pozitív megszólításon túlmenően az embereket is szükséges mozgósítani, ehhez pedig jó ellenséget kell találni. Ellenségként felkínálták azt, amit az adományozók látni szeretnének, s ami a pénztárcájukat is megnyitja: “az állatkínzó, könyörtelen, barbár kelet-európai állattartási technikákat”, amely technikáktól meg kell védeni a szenvedő állatokat. Azokat a magyar termelőket nevezték ki ellenségnek, akiknek se hatalmuk, se pénzük nincs a nyugati közvélemény elérésére, tájékoztatására és formálására.

A Négy Mancs a valódi állatvédelmi problémákat megoldani igyekvő mozgalmak hátára mászva ellehetetlenítette a hazai termelők európai piacait, tönkretéve ezzel magyar gazdálkodók ezreit. Magyarországon egy állatmenhellyel sem rendelkeznek, jelenlétük a hazai állatvédelemben elhanyagolható, s egy fő magyarországi helytartóval ezirányú tevékenységük vélhetően a jövőben sem fog növekedni.

A Négy Mancs ámokfutására 2011 augusztusáig nem volt érdemi válasza Magyarországnak. Ekkor Budai Gyula, elszámoltatásért felelős kormánybiztos a Fővárosi Főügyészséghez fordult, kérve a hatóságot az alapítvány működésével kapcsolatos törvényességi vizsgálat lefolytatására. A korábbi években a Baromfi Terméktanács, a hazai állatvédő szervezetek (Fehérkereszt Állatvédő Liga, HEROSZ), a Magyar Állatorvosi Kamara és a Hungerit Zrt. időről időre megpróbált szembeszállni a Négy Mancs erőszakos akcióival, de a több éven át évi 100 millió forintos költségvetéssel dolgozó alapítványról rendre lepattantak. Az ámokfutás ideje függ attól is, hogy a VIER PFOTEN-nek mekkora összeget érdeke áldozni a budapesti alapítványba, annak fényében, hogy a hazai adakozások erőteljesen csökkentek, s e tárgyban az ügyészségi vizsgálat milyen eredményre jut. Mára egyértelműen kiderült, hogy az alapítvány közhasznúsága megkérdőjelezhető, a Fővárosi Főügyészség a Négy Mancs állatvédő alapítvány működésével kapcsolatban pedig évekre visszanyúlóan több törvénysértést és mulasztást is megállapított, s úgy tűnik, hogy a jogsértő tevékenységet az ügyészség immár rövid határidővel felfedi.

Észnél legyünk!

2011 végén a Négy Mancs Alapítvány kuratóriumi ülését Bécsben tartották. Az ülésen részt vett Helmut Dungler (a kuratórium elnöke), Josef Pfabigan (a kuratórium titkára), Johanna Stadler-Wolffersgrün (kuratóriumi tag), Eszter Bárány (pénzügyi és adminisztrációs vezető, Magyarország) és vendégként Harald Kilian (pénzügyi és adminisztrációs igazgató, a felügyelőbizottság elnöke). A kuratóriumi ülés egyik napirendi pontja szerint 2012-ben növelni kell a magyarországi adományok összegét. Jó lesz figyelni!


Ez a cikk a MezőHír 2012/03 - márciusi számában jelent meg.