A napraforgóban a remény



Magyarországon a napraforgót, mint dísznövényt, szegélynövényt ismerték csak a gazdák, egészen a 19. század elejéig, majd 1812-ben, Ercsiben kezdték el kifejezetten haszonnövényként termelni, felismerve olajának értékét.

Persze azok a napraforgófajták – ha egyáltalán akkoriban voltak ilyenek – még jóval kisebb olajtartalommal rendelkeztek, aminek a kinyerése kezdetleges módon történt. A nagyüzemi termelése csak a két világháború között kezdett komolyabb méreteket ölteni, majd pedig a második világégés hadigazdálkodása kötelező termelési előírásainak következtében növekedett meg a vetésterület 100 000 ha-ig. A háború befejezése után mintegy 75 000 ha-ra korlátozódott, ami a termesztéstechnológia alaposságának hiányára, az alacsony termésszintekre és a mérsékelt jövedelmezőségre vezethető vissza.

A ’70-es években azonban megjelentek a lényegesen nagyobb termőképességű szovjet fajták, ami meghozta a termelési kedvet. A ’80-as évek második felében viszont már a hibridek jelentették a megújulást és egyben a vetésterület közel 300 000 ha-ra történő növekedését. A termésátlagok emelkedtek, a termesztéstechnológia tökéletesedett, az elérhető nyereség pedig egyre nőtt, ami újabb és újabb kihívást jelentett a termelők számára.

A ’90-es évektől napjainkig is ez a folyamat zajlik, aminek eredményeként a vetésterület elérte, sőt meg is haladta az idei évben a 600 000 ha-t, ami – figyelembe véve a növény-egészségügyi korlátokat – egyben a termeszthetőség felső határa is. A jelentős területi növekedéshez az is hozzájárult, hogy a termelhető – pontosabban a gazdaságosan termelhető – haszonnövények száma alaposan lecsökkent. A fehérjenövények, takarmánynövények – az állattenyésztés folyamatos sorvadása következtében – visszaszorultak, az ipari növények viszont előretörtek. Köztük a napraforgó is, amelynek termesztéstechnológiáját közös munkával szinte a tökéletesség szintjére fejlesztették a termeltetők és termelők. Nem olcsó ez a technológia, de az utóbbi években mindezt a feldolgozók a felvásárlási árakban igyekeznek elismerni. Ennek köszönhetően lett kedvelt és a vetésváltásban fontos növény a napraforgó…

A keleti országrészben jellemzően a csapadékhiány miatt szerényebb a terméskilátás

A nagyobb termés érdekében

A napraforgó és különösen a folyamatosan megjelenő újabb és újabb hibridjei felkeltik a termelők érdeklődését, különösen azokét, akik az elmúlt 2-3 évtizedben megtapasztalták azt a hatalmas változást, ami az olajnövény termesztésében bekövetkezett. Igaz, hogy a gazdasági környezet is ebbe az irányba kényszeríti a gazdálkodókat, hiszen számukra csak a nyereség lehet egész éves munkájuk után az elfogadható eredmény. A napraforgó a magyar viszonyok között nyereség termelésére alkalmas növény – különösen az utóbbi években -, de meg kell jegyezni, hogy a termőhelyek között jelentős különbségek vannak. Természetesen ezt a termelők is tudják, és ennek megfelelően gazdálkodnak a költségekkel, sáfárkodnak a hibridek megválasztásával és a technológiai elemek alkalmazásával.

A cél a kockázatok minimálisra csökkentése mellett a költség-hozam viszonyok és az értékékesítés optimalizálása. Ehhez ma már alapos elméleti ismeretekre, technológiai tájékozottságra és jó technikai háttérre van szükség, amely bizony nem minden gazdaságban áll még rendelkezésre. A növénytermesztésben kialakult termelési kényszer gyakran olyan gazdákat is belekényszerít a napraforgó termesztésébe, akiknél jócskán vannak olyan szakmai hiányosságok, amelyek a gazdaságosságot befolyásolják. Kétségtelen: a nagy táblaméreteken elért magasabb terméshozamok azt igazolják, hogy a napraforgó nagyüzemi körülmények között teljesít igazán jól. Ezt a lehetőséget azonban csak a közepes vagy nagygazdaságok tudják kihasználni, ahol a hibridtermesztésben egyre szigorúbban követendő technológiai elemek betartása is következetesebben valósítható meg.

Az időjárás beleszólt

Az idei év egészen pontosan 616 000 ha-os, rekordot döntő vetésterülete annak is köszönhető, hogy az ősziek – repce és az őszi kalászosok – jelentős területi kiesése következtében sokan a napraforgót választották. Persze csak akiknek a vetésváltási kényszer ezt megengedte, és akik a talajművelési és technikai feladatokkal képesek voltak megbirkózni. A napraforgó szempontjából a talaj-előkészítésnek és a vetésnek kedvezett az időjárás, aminek következtében jól indultak a vetések.

Jó szárazságtűrő növényről van szó, így a tenyészidőszak elején kialakult csapadékszegény viszonyokat jól átvészelte, majd a június elején érkező esők kifejezetten segítették az állományok fejlődését. A nyár azután még a napraforgótáblákat és főleg a termelőket is meglepte, hiszen a júliusi tíz napos, majd az augusztus elején beköszöntött újabb tíznapos hőség alaposan megviselte az olajos növényt. Különösen a virágzás idejére eső első száraz periódus okozott zavart a megtermékenyülésben, míg a második inkább a kaszat fejlődését, az olaj berakódását hátráltatta. A sajnálatos terméskiesést okozó jelenségek mellett viszont háttérbe szorultak a gombás megbetegedések, ami valamelyest csökkentette a növényvédelmi költségeket. Tény, hogy az ipari növények közül még ennek ellenére is a napraforgó jövedelmezőségi viszonyai látszanak a legkedvezőbbnek az ősziek gyenge szereplése és a kukorica hősokk okozta terméskiesése ismeretében. A napraforgó sem dönt termésrekordot – hiszen a csapadékeloszlás egyenlőtlensége miatt erősen változó termésszintek alakultak ki országszerte -, de rendkívül kedvező piaci helyzete – a 140 000 Ft/t körüli felvásárlási ár – következtében jelentős árbevételt biztosít az idei évben.

A költségszint termőhelyi adottságoktól függően és termelőnként változó, ezért az átlagos nyereségszintet nehéz megítélni. Azt azonban sejteni lehet, hogy a 170-200 000 Ft/ha-os költségszint felett még 2,5 t/ha termés esetén is 100 000 Ft/ha-t meghaladó nyereség képződhet. Ahol ez sikerül, ott biztosan folytatják a napraforgó termesztését a jövőben is, legfeljebb az idei tapasztalatokat hatványozottan használják fel a jövőben.

A nyugati országrészben átlagos vagy annál jobb termés várható

Tartalékok a termesztésben

A napraforgó haszonnövényként történő berobbanása a szántóföldi növények közé négy évtizede történt, de még messze nincs vége a fejlődési folyamatnak. A forradalmi változást kétségtelenül a hibridek megjelenése hozta, de azt is látni kell, hogy a hibridek jelenlegi 2,5 t/ha országos termésátlaga csak a potenciális termőképesség felénél jár, annak ellenére, hogy a gyomirtás kérdése és a gombabetegségek elleni védekezés is megoldódott.

A további tartalékok feltárása a terméseredmények növelése érdekében tehát várat magára. Az egyik lehetőség a tápanyag-ellátás optimális arányának a megteremtése a napraforgó igényeinek megfelelően, hiszen közismerten talajzsaroló növényről van szó.

A hibridek megjelenésekor – közel három évtizeddel ezelőtt – kétszer annyi műtrágyát használt fel fele akkora termésszint mellett a termelői szféra, mint ma. Ez beszédes adat, ami részben megmagyarázza az elmozdulás nehézségeit. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a termelők nagyobbik hányada – részben anyagi nehézségek miatt, részben az ismeretek hiányában – nem képes kiszolgálni a napraforgót megfelelő tápanyagokkal. Pedig az előrelépés érdekében áldozni kell erre, és ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a termelő ismerje meg alaposan a napraforgótábla fizikai és kémiai tulajdonságait. Előbbit a talajművelés praktikáival lesz képes javítani, míg utóbbinál elkerülhetetlen lesz a talajminta-vételezés és -elemzés. Ebből derül ki, hogy valójában az alaptrágyázásnál, majd a fejtrágyázásnál milyen elemek dominanciájával és milyen dozírozással lehet optimális viszonyokat teremteni a növény számára. Nem kevésbé nagy fontossággal bír a jövőben az egyre kedveltebb és praktikusabb lombtrágyázás is, amelynek alkalmazása költségkímélő és gyors hatású.

Az olajnövények – így a napraforgó – iránt is az utóbbi évtizedben egyre nagyobb igény jelentkezik a világban. Részben az élelmiszer-termelés elvárásai, részben a bioüzemanyagok iránti fokozott igény növelte meg az ipar érdeklődését. Ez egyidejűleg az árak emelkedésében is megmutatkozott az utóbbi években, ami a termelés ösztönzését célozza. Ezt a jelzést vették a termelők, és előtérbe is helyezték a napraforgó termesztését, annak érdekében, hogy bevételeiket és elsősorban nyereségüket növelni tudják.

Fontos azonban, hogy az igyekezet mellett ne feledkezzenek meg a napraforgó-termesztés írott szabályairól, elsősorban a vetésváltási kötöttségről. De a talajművelés, a hibridválasztás, a növényvédelem és -ápolás, valamint a gépi munkák praktikái is pontosságot, szakszerűséget és nem utolsósorban optimális időpontokat és időintervallumokat igényelnek. Ezek összehangolása – és kitartás nélkül nem lehet eredményes napraforgó-termesztést folytatni…


Ez a cikk a MezőHír 2012/09 - szeptemberi számában jelent meg.