A méhészeti ágazat helyzete 2012-ben Magyarországon



Termelési eredmények, helyünk a világban

Ez év tavaszán ismét nem várt kellemetlen és súlyos kár érte a magyar méhészeket: húsvét után az akácok jelentős fagykárt szenvedtek. Mindez tetemes kiesést okoz az idei méztermésben. Az aktuális helyzet alkalmat adott arra, hogy megkérjük Bross Pétert, az Országos Magyar Méhészeti Egyesülés (OMME) elnökét, foglalja össze röviden lapunk számára a hazai méhészet helyzetét.

– Elvirágzott az akác hazánkban. Még a laikusoknak is feltűnhetett, hogy nem érezték az oly jellegzetes akácillatot a májusi estéken. Nem csoda! Április 10-én hajnalban elfagyott az akácerdők 70%-a. Tudni kell, hogy az akác fagyérzékeny növény, a virágbimbók kipattanásuktól kezdve védtelenek a faggyal szemben.

Hazánkban kb. 420 ezer hektár akácerdő van, ez 2/3-a az európai állománynak. De ez a hatalmas területű akác csak akkor ér valamit a méhészek számára, ha virágzását ki tudják használni a méhek. Idén sajnos nem ez történt. A fagy kártétele mellett még a virágzás ideje alatti rossz időjárás is nehezítette a méhészek sorsát. Nyugodtan kijelenthető, hogy az elmúlt 50 év egyik legrosszabb akáctermésére számíthatunk idén.

Az akác előtt virágzott a repce, amely időben a legkorábbi árumézet adó növényünk. Sajnos már a tavaly nyári-őszi aszály következtében alaposan csökkent a területe, ráadásul a tavaszi, szintén aszályos időjárás következtében kevés nektárt adott. A hirtelen beköszöntött nyárias tavasz nagyon előrehozta a repcevirágzás kezdetét, de a méhek addigra még nem fejlődtek fel. Egy méhcsalád 20 000 egyeddel telel ki, de a repce- és az akácvirágzás sikeres kihasználásához legalább 60-80 000 egyed szükséges méhcsaládonként. Ennek a méhmennyiségnek a kifejlődéséhez pedig idő kell, és a méhek 21 napos fejlődése független az időjárástól.

Nagyon szomorúak a hazai méhészek, hogy épp ebben a piaci szituációban eddig nem lett jó évük. Ennek oka, hogy ma tulajdonképpen bármennyi mézet el lehet adni a világpiacon.

Az Európai Unió a világ legnagyobb mézimportőre. Ennek két oka van: ebben a régióban, a történelmi hagyományok miatt, a legmagasabb a világon az egy főre eső mézfogyasztás. A másik ok pedig az, hogy a liberalizált piacszabályozás következtében egyre kevesebben méhészkednek Európában, mert nem éri meg ez a tevékenység, gazdaságtalan a méhek tartása; elsősorban az unió nyugati felén. Az ázsiai és dél-amerikai régiókból ugyanis olyan alacsony áron érkezik a méz Európába, hogy annyiért itt nem lehet előállítani. A keresleti piac tehát számunkra adott Európán belül, de 4 éve a világon is keresleti helyzet alakult ki. Ennek oka, hogy sorozatban kedvezőtlen eredmények születtek a legnagyobb méztermelő térségekben (Ázsia, Dél-Amerika, Észak-Amerika), miközben a méhcsaládok száma fokozatosan, de az elmúlt 2-3 évben felgyorsulva, csökken. A csökkenés oka, azaz a méhcsaládok pusztulásának oka mind a mai napig nem tisztázott, összetett jelenségről van szó, ezért nem lehet kifejezetten egy tényezőt felelőssé tenni. A klímaváltozás, az intenzív mezőgazdasági növénytermesztés térnyerése (hatalmas területű monokultúrák, a gyomok eltűnése, az új típusú rovarölő szerek térnyerése, stb.), a méheket érő egyre több stressz, a károkozók (ázsiai nagy atka, kaptárbogár, stb.), mind-mind megoldhatatlan feladat elé állítják a méhészeket. Hazánkban szerencsére még nem jelentős mértékű a méhcsaládelhullás jelensége.

A hazai méztermés évente 25 000 tonna körül alakul. Hazánkban az átlagos mézfogyasztás kb. 60 dkg/fő/év, azaz kb. 6 ezer tonna méz fogy el idehaza. Mivel az üveges import aránya elhanyagolható, azaz a fogyasztó alig-alig találkozik import mézzel, kijelenthető, hogy a 6 ezer tonna méz, ami elfogy, hazai termelésű. A többi 15-20 ezer tonna méz exportra kerül; 98%-a uniós országokban értékesül. A legtöbbet Olaszország vásárolja, majd Franciaország következik, a harmadik helyen pedig Németország áll; külföldre történő eladásunk 80%-a e három országba megy.

Az unió 60%-ban önellátó mézből, az évi kb. 150 000 tonnás import 40%-a Kínából származik. A legtöbb mézet Spanyolország termeli, és az unió méztermésének kb. 12%-a terem hazánkban.

A világ méztermelésében hazánk szerepe nem számottevő, hiszen a világon összesen 1,5 millió tonna méz terem. Viszont ennek mindössze 30%-a vesz részt a nemzetközi mézkereskedelemben, azaz ennyi méz válik “fölöslegessé” az egyes országokban. Argentínát kell megemlíteni e téren, ahol például a megtermelt méz 99,5%-a (ez évi kb. 70 ezer tonnát jelent) exportra kerül, belföldön ugyanis egyszerűen nem lehet eladni mézet.

A világ mézkereskedelmében 5% részesedése van a magyar méznek. Ez értelemszerűen nem ármeghatározó, hanem árkövető szerep. De egyet tudni kell: hazánk, területi méretéhez, lakosságának számához viszonyítva, nagyon nagy méztermelő országnak számít. A világ méhészeti szakmai elitje ezzel tisztában van, elismerik a magyar méhészek szaktudását és teljesítményét. Talán a legszemléletesebb adat arra, hogy mekkora méhésznemzet vagyunk: 2003-ban, amikor a kínai méz importja tiltva volt az unióban, Argentína és Mexikó után Magyarország szállította a legtöbb mézet európai országokba!

Hazánkban 1 millió méhcsaládot tart 16 ezer méhész. Ez az állatlétszám óriási! Ezt mutatja az úgynevezett méhsűrűség is, amely a négyzetkilométerenkénti méhcsaládszámról ad tájékoztatást: Magyarországon 11 méhcsalád van négyzetkilométerenként. Ez a legmagasabb szám Európában, ami büszkeségre ad okot, de a szakmában résztvevőknek gond is. A méh ugyanis nem istállóban, ólban tartott haszonállat, hanem a környezetünkben szabadon mozgó rovar. A különböző szakmai felkészültségű, eltérő emberi hozzáállással bíró méhészek haszonállatai így teljes mértékben érintkeznek egymással, ami állategészségügyi szempontból óriási veszéllyel jár. A méheknek ugyanis számtalan fertőző betegsége, fertőzéssel terjedő parazitája van, nem beszélve arról, hogy a méhlegelő (a nektárt és virágport adó növények összességét nevezzük méhlegelőnek) mennyisége is véges: egy adott virágzó területet minél több méh látogat, annál kevesebb nektár jut egynek, annál kevesebbet termel egy méhcsalád, annál kevesebb pergethető méz jut a méhésznek.

Megkerülhetetlen, hogy egy mezőgazdasági ágazat ismertetésénél ne beszéljünk a támogatásokról. A hazai méhészek egy speciális keretből részesülnek támogatásban. Ezt a keretet az unió 1997-ben nyitotta meg, elismerve a térség méhészeinek nehéz helyzetét. A keret pénzügyi összege folyamatosan nőtt, így ma 36 millió euró áll a méhészek rendelkezésére. Ezt a tagországok méhcsaládjai számával arányosan osztják szét, és természetesen csak akkor hívható le a pénz, ha a nemzeti kormányok ugyanannyit hozzátesznek. A tagországoknak 3 éves programot kell benyújtaniuk, amely a Brüsszel illetékes bizottsága által előre meghatározott jogcímek részletes kidolgozását tartalmazza. Évente így a hazai méhészek 1,2 milliárd forint ágazati támogatásban részesülnek. Ebből az ágazat megyei szaktanácsadó hálózatot tart fent, vándorlást elősegítő eszközök, méhanya és gyógyszerek vásárlását támogatja, ismeretterjesztő szakmai előadásokat, régiós szakmai rendezvényeket látogathatnak díjmentesen a méhészek – ez a teljesség igénye nélkül csak néhány részlet a Magyar Méhészeti Nemzeti Programból.


Ez a cikk a MezőHír 2012/06 - júniusi számában jelent meg.