A hamvasság megőrzésében rejlik az igazi esztétikai érték



A borszőlő és a csemegeszőlő között nem csak ízében, feldolgozásában, de a művelési módban is roppant sok különbség mutatkozik. Aki csemegeszőlő termesztésre vállalkozik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy e növény “zöldmunkaigénye” lankadatlan kitartást, folyamatos odafigyelést követel.

A sok odafigyelés és törődés nélkülözhetetlen, ha a gazda szép termést akar szüretelni. A hazai klíma, talajviszonyok, időjárás mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a beérett magyar szőlő páratlanul zamatossá váljon. Kiss Gábor – aki édesapja nyomdokait követve hamarosan átveszi a családi szőlőbirtokot – nem a hazai termelőkben lát versenytársat, hanem a minőségi mutatóiban messze alulmaradó és olcsó import szőlőben. A fiatal gazdával soltvadkerti ültetvényükön beszélgettünk.

– Hogyan kerültetek kapcsolatba a szőlőtermesztéssel?

– A dédszüleim és nagyszüleim is foglalkoztak már szőlővel. Nemcsak a futóhomok megkötését szolgálták az ültetvények, hanem a családok megélhetését is biztosították. Ennek a területnek a megöröklése révén került szüleim birtokába a családi tulajdon egy része. Édesapám gyermekként maga is sokat vett részt a munkákban, már idejekorán elsajátította a szőlőtermelés csínját-bínját. Az egyetem elvégzése után, miután gépész-közgazdász diplomát szerzett, a Kiskőrösi Állami Gazdaságnál helyezkedett el a szőlészeti és erdészeti egységben gépesítési ágazatvezetőként, de mellékállásban borszőlő termelésével is foglalkozott.

A területeiket folyamatosan vonták művelés alá szüleim, édesapám azonban már akkor látta, hogy a borászkodás kis tételben halálra van ítélve, így nagy lépésre szánták el magukat: a csemegeszőlő iránti növekvő keresletre alapozva az egész borszőlős területet átoltották csemegére. Ekkor szűnt meg édesapám főállása, ezért a teljes bevételi forrást nem akarták elveszíteni – hiszen a termőre fordulás minimum 2 év -, így a műveletre két lépcsőben került sor.

Jelenleg 2 hektár területen folyik a termelés, amelyből 1,2 hektár került ilyen gyökérnyakas átoltásra 1994 év végéig. Egy nagyon munkaigényes folyamatról van szó, a megeredést nem lehetett garantálni. A jelenlegi állapotból is látszik azonban, hogy nálunk 100 százalékban sikeres volt az átoltás.

– Már gyermekként is erre a pályára készültél?

– Az általános iskola után gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat, az informatika iránt éreztem elhivatottságot. Az utolsó évben azonban a mezőgazdaság irányába mozdultam el, ebben láttam igazi perspektívát. A Kecskeméti Kertészeti Főiskolára nyertem felvételt, a tanulmányaimat azonban csak 2 év halasztással kezdtem meg. Fontosnak tartottam ugyanis a szakirányú előtanulmányokat, ezért egy kertész és növényvédelmi technikusi képesítést is szereztem előtte.

A főiskola utánra azt terveztem, hogy a családi szőlőbirtokon fogok dolgozni. Testvéreim mind gépészként vagy a mezőgazdaságtól távol eső tevékenységgel foglalkoznak, ezért édesapám a szőlészet feladataiban leginkább rám számíthatott. Idővel a munkám a legfontosabb hobbim is lett. Már a főiskolán éreztem, mennyi szépsége van ennek a tevékenységnek, s ez azóta csak fokozódott. A csemegeszőlőben mindig akad tennivaló, de szeretek egész nap kint lenni a szabadban. Egész nyáron reggel 6-tól este 6-ig dolgozok. A munka nem kevés, és sosem fogy el, ennek ellenére mégis nagyon szeretem. Szüleimnek köszönhetően a felelősségérzet mind nálam, mind testvéreimnél már korán kialakult. Gyerekként a könnyebb munkákból vettük ki a részünket, később már a komolyabb “zöldmunkákat” bízta ránk apám. Tudatában voltunk annak, hogy a feladatokat mindig időben kell elvégezni, mert különben a termést veszélyeztetjük a késéssel. Ma is ezt tartom szem előtt.

– Mutasd be az ültetvényt!

– Közel 2 hektár területen 5 fajta csemegeszőlőt termelünk: Pannónia kincse, Cardinale, Hamburgi muskotály, Pölöskei muskotály és az ötödik egy Muscat-féle (késői érésű, a piacon nagyon kedvelt, édeskés, kemény húsú, viszonylag nagy szemű fajta). Olyan integrált, környezetkímélő technológiát alkalmazunk, amelyben a lehető legkisebb mértékben terheljük vegyszerekkel a természetet. A “zöld” besorolású növényvédő szereket korlátozás nélkül, a “sárga” lista hatóanyagai ebben termesztésben csak a mindenkori korlátozások, technikai eljárások szerint alkalmazzuk. Ezzel a módszerrel a permetezések számát 10 alatt tudjuk tartani, és fogyaszthatóbb, egészségesebb termést kaphatunk.

– Milyen művelési módot választottatok?

– Egy a Lenz-Moser-tól kicsit eltérő, magasművelésű módot alkalmazunk. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy kettő, egymástól 90 cm-re elhelyezkedő kartartó huzal gondoskodik a termőkarok vezetéséről. Az első kartartó a földtől 60 cm-re található, felette 2 huzalpár a szálvesszők és karok egyenletes bujtatását biztosítja, majd ismét egy kartartó huzal és a hozzá tartozó 2 szál bújtatóhuzal következik. Édesapám saját ötlete alapján kezdte ennek a módszernek a kidolgozását és megvalósítását. A hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy a termés mennyiség így szinte megduplázható, 2 hektáron így annyit termelünk, mintha más módszerrel 4 hektáron gazdálkodnánk. Előnye, hogy az állomány szellősebb, így a gombás betegségek és kártevők megjelenésének kockázata is lecsökken, a terméseloszlás pedig egyenletesebb lesz.

– Van lehetőség a területek bővítésére?

– Az ültetvényünkön alkalmazott módszerrel a termésátlagot tehát sikerült szinte megkétszereznünk, de ezzel a munkák mennyisége is növekedett, még ha nem is arányosan a duplájára. A területek korlátlan növelése nem cél, hiszen az a minőség rovására menne, ezért mindössze 3-4 hektárra szeretnénk a területeinket bővíteni. Ez egy ember számára még művelhető, és emellett biztonságos megélhetést is biztosít. A minőségi termelés számunkra a kezdetektől fogva elsődleges és nagyon fontos szempont, amely meghatározza a munkák, feladatok irányát.

– Tápanyag-utánpótlásról hogyan gondoskodtok?

– Édesapám testvére a területünk melletti birtokán szürkemarhákat tart, így adott a minimális szállítási költséggel kijuttatható szerves trágya. Ezen kívül speciális lombtárgyát szoktunk alkalmazni, műtrágyát egyáltalán nem használunk.

Mivel az első osztályú áru mellett mindig van osztályon aluli, eladásra, vagy kereskedelmi forgalomba nem kerülő szőlő, így ez is a tápanyag-utánpótlást biztosítja, miután visszaforgattuk a sorközökbe. A talajok sem egységesek: a kötöttebb agyagos talajtól a szegényebb homokig szinte minden előfordul. A tápanyag-utánpótlásnál ezt is figyelembe kell vennünk. A talajok különbözőségének azonban megvannak a maga előnyei, de mindez nagy odafigyelést igényel, mert más és más buktatói vannak a különböző adottságú területeken folyó termelésnek. Amit mi hátránynak élünk meg, az előnyére válik a termésnek, ugyanis így valósul meg a csemegeszőlő folyamatos érése a különböző talajokon.

– Milyen munkák hárulnak rád elsősorban?

– A főiskola alatt a nyári időszakban folyamatosan dolgoztam a birtokunkon. Már akkor is a növényvédelem összeállításában és az ezzel kapcsolatos teendőkben voltam segítségére édesapámnak. Mivel integrált szőlőtermelést folytatunk, behatárolt azoknak a szereknek a használata, amelyek ebben a művelési rendszerben alkalmazhatóak. Amikor elindulnak a tényleges munkák, igyekszünk tartani magunkat az előzetesen elkészített tervekhez. Minden védekezési művelet során édesapámmal egyeztetek, kikérem a véleményét.

5-6 éve már a nyárközi munkákat én végzem. Korábban is szabad kezet kaptam számos feladat megoldásában, azonban ez a 2012-es év az első, hogy édesapám az ültetvénnyel kapcsolatos teendőket szinte teljes egészében rám bízta.

– Milyen gépesítést igényel a szőlőtermesztés, hogyan tudjátok ezeket elvégezni?

– 1991-ben édesapám gépész szaktudásának köszönhetően saját maga készített egy kimondottan szőlőterületen alkalmazható, minden igényt kielégítő hidrosztatikus traktort, illetve megtervezte és kivitelezte az összes munkafolyamathoz szükséges eszközt (takaró-, nyitóeke, pneumatikus nyitógép, kultivátor, tárcsa, permetezőgép, venyigetúró, emelővilla, ároknyitó, csápos vegyszerező). A traktor előnye, hogy nem sebességváltós, hanem egy karral lehet fokozatmentesen szabályozni az előre- és hátramenetet. A csemegeszőlő művelésénél különösen fontos, hogy a különböző munkák kellő időben elkezdődjenek. Számunkra nagy jelentőséggel bír, hogy teljes gépparkkal rendelkezünk, mert amikor egy munka aktuálissá válik, nem függünk mástól.

A házilag készített hidrosztatikus traktor a szőlőültetvény összes munkafolyamatában kiválóan helytáll

– Milyen fontosabb munkák fordulnak elő a szőlőültetvényen?

– Lombhullás után végezzük el a következő évi termés biztonsága érdekében az egyik legfontosabb és legnagyobb munkát, a szálvesszők lehúzását. A kiszámíthatatlan időjárás gyakran komolyabb fagyokat is hoz, ami egy ilyen melegigényes növénynél, mint a szőlő, nagy pusztítást okozhat, hiszen sok esetben teljes elfagyással teszi lehetetlenné a következő évi termelést. Ezért év végén szálveszőt húzunk le, ezeket földdel takarjuk, s ha télen kemény a fagy, ezek a vesszők biztosíthatják a termést. Az idén nagyon jót tett ez a művelet, bár kimondottan munka- és időigényes, de megéri vele foglalkozni.

A tavaszi munkák az időjárástól függően március, április körül kezdődnek, ekkor nyitunk. Sok múlik a metszésen, amely meghatározza a növekedés irányát, a termés mennyiségét, bár ezt a munkafolyamatot nem mi végezzük. A metszést követi a karkötözés, majd miután megindul a hajtásnövekedés, bújtatunk a huzalpárok közé. Fontos a lombozat szellős kialakítása, a betegségek és kártevők távoltartása miatt. A csemegeszőlő nagyon kézimunka-igényes, sok törődésre, odafigyelésre van szükség.

4-5 leveles állapotában kezdődik meg a növényvédőszeres kezelés, amit finomporlasztású axiálmotoros permetezővel végzünk el. 8-10 alkalommal folytatunk permetezést az év folyamán, az integrált növényvédelemben alkalmazható szerekkel.

Az érés időszakában végezzük a fürtforgatást, levelezést, hajtásritkítást, amely mind a fürtök cukrosodásában, egyenletes színeződésében, és a formás alaki jellemzők kialakulásában játszik szerepet. Augusztus 20-a körül kezdődik meg az első szedés. Általában 2-3 osztályba soroljuk a szőlőt, figyelve, hogy egy személy csak egy osztályt szedjen, így lesz szép és egységes a rekesz. A szedés során a fürtöt fogdosás és simogatás nélkül kell a ládába helyezni, így nem sérülnek a szőlőszemek, valamint az esztétikai értékét adó hamvuk.

– Hol és hogyan értékesítetek?

– Augusztus 20-a után alakul ki igazán a szőlő íze és zamata, ekkor megyünk először piacra. Budapesten a nagybani piacon adjuk el az árut, mint csemegeszőlőt. Többnyire üzletekbe kerül a termék, vagy nagykereskedők vásárolják meg. A piacon nagyon fontos, hogy egységes árut vigyünk, amit egy kéz készített, s az egymás mellé helyezett, azonos osztályú rekeszek mutatósak legyenek. Mindig a piac határozza meg, hogy mennyit és mit viszünk árulni.

Ha a kereslet olyan, akkor akár heti 5 napot is fent vagyok a piacon. Éjjel megyek, nappal alszom. Szerencsére ebben az időben vannak nagyon jól betanított segítőim, akikre mindig számíthatok, és akikben megbízhatok, mert becsületesek, és gyorsan, jól dolgoznak.

– Milyen a kereslet a hazai szőlőre?

– A legnagyobb problémát az import szőlő megérkezése jelenti; ekkor egy nagyobb árzuhanás következik be. A kereskedők, vásárlók sokszor szívesebben veszik meg a bizonytalanabb minőségű külföldit, mert az árban kedvezőbb. Azonban vannak olyan vásárlóink, akik a jobb minőségű hazaiért többet is fizetnek, mert tudják, hogy amit kapnak a pénzükért, az ízletes és valóban első osztályú áru lesz. Az import szőlő azonban többnyire vegyszerekkel kezelt, hogy a szállítás során ne károsodjon, természetes ízében viszont elmarad a hazaitól. Mi azért vagyunk jó helyzetben, mert a hosszú évek alatt a minőségből sosem engedünk, így kialakult egy olyan kereskedői kör, amelyiknek igénye van a minőségi árura, és ők visszatérő, állandó vásárlóink.

Sajnos szomorúan kell mondanom, hogy a piacon nem a hazai szőlő a versenytárs, hanem a külföldről érkező import. Adott esetben a piacon raknak át külföldi árut magyar rekeszekbe, megtévesztve ezzel a vásárlót. Ezt a felháborító és piaci magatartáshoz nem méltó “magyarosítást” tapasztalhatja a szemlélő a piacon számos terménynél. Bízom benne, hogy ez a jövőben pozitív fordulatot vesz.


Ez a cikk a MezőHír 2012/08 - augusztusi számában jelent meg.