Küzdelmes egyensúlyozás



A szegény embert még az ág is húzza. Manapság talán ezt a közmondást érezhetik magukra nézve legtalálóbbnak a mezőgazdaságból boldogulni akarók.

A természet most a belvízzel teszi próbára a növénytermesztőket, a magas takarmányárakkal küszködő állattartók zöme pedig az árletörő késztermékimport vagy a fizetőképes kereslet hiánya miatt nem képes a rentábilis gazdálkodásra. Tágabb környezetünk olykor hektikus piaci mozgásai mellett az elmúlt hetekben a forrongó arab világ a nagypolitika kiszámíthatatlanságát is erősítette.

Egyaránt küzdelmes egyensúlyozás vár most emberre, országra és világra. S a küzdelem lényege, hogy előre feladni semmit nem szabad. Vagyis jómagam hiszek a belvizet apasztó kegyes időjárásban, legalábbis addig, amíg nem zuhog nyakamba az eső. Bizakodni nem szégyen, így még az is elképzelhető, hogy nyáron és ősszel pont elegendő csapadék hizlalja a termést. S még egy ajándék jár mindenkinek: a tavasz üde zöldje.

Gépek, előtérben

Ha a tavaszi vetések időszakában az időjárás kevés időt hagy az optimális munkavégzésre, egy-egy gazdálkodó esélyét a jó gépellátottsága tarthatja életben. Nem véletlen, hogy a tél a mezőgazdasági gépkiállítások szezonjának is tekinthető. Most kettő is volt belőle, egyik a hagyományos budapesti helyszínen, a másik Etyeken. Az mmg.online híradása szerint utóbbit Feldman Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg. Mint hangsúlyozta, az elmúlt tíz évben a magyar mezőgazdaság szereplői több mint 800 milliárd forintot ruháztak be a különböző gépek cseréjébe, technológiai kapacitásuk bővítésébe. Az Űj Magyarország Vidékfejlesztési Program több mint 1300 milliárd forintos keretéből jelentős összeg jutott a hazai versenyképesség, a gépesítési technológia fejlesztésére. Az elmúlt években meghirdetett jogcímek az ágazatot teljes egészében lefedték. Ha csak a traktorokat és a betakarítógépeket nézzük, a hazai állomány csaknem felét le tudták cserélni.

Amikor a többi uniós tagállammal a közös agrárpolitika jövőjéről tárgyalunk, a vidékfejlesztési programoknál mindenekelőtt a versenyképesség fontossága a leghangsúlyosabb. — Ezért mi is azt szeretnénk, ha ezek a lehetőségek 2013 után ugyanígy a rendelkezésünkre állnának — mondta az államtitkár. Az idén, az uniós és hazai forrásokat is figyelembe véve, várhatóan csaknem 600 milliárd forintnyi támogatás érkezik a magyar mezőgazdaságba. Ez százmilliárddal több, mint amennyi 2010-ben az ágazatba érkezett.

Látlelet

A Népszabadságban pedig sajnálatos módon azt olvashattuk, hogy kiváló adottságaink ellenére egyre kevesebbet termel a magyar agrárium. Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára az Élelmezésbiztonság című kötet bemutatóján tette összegző megállapításait. “Magyarország területének 75 százaléka mezőgazdasági művelésre alkalmas, ez a terület azonban egyre fogy. Márpedig védeni kell a termőföldet, hiszen a Föld lakossága az évszázad közepére eléri a kilencmilliárd főt, ugyanakkor az élelmiszerek és alapanyagok előállítására szolgáló termőföld a fejlett és a fejlődő országokban folyamatosan csökken.

Magyarországon az állatitermék-előállítás mindössze 35 százalékban részesedik a mezőgazdaság bruttó termeléséből a növénytermelés 65 százalékával szemben, holott ez az arány épp fordított az Európai Unióban és a fejlett országokban. Magyarország ugyanakkor az EU-tagállamok átlagánál kedvezőbb ökológiai és éghajlati adottságokkal, valamint megfelelő szakemberekkel rendelkezik a hatékony állatitermék-előállításhoz, miközben környezete az uniós országokénál kevésbé szennyezett. Adott tehát egy kiváló adottságokkal rendelkező ország, amelynek mezőgazdasági termelése 1990-2003 között 26 százalékkal visszaesett, miközben a világé 30 százalékkal bővült.

A kutatók az értékes állati eredetű fehérjék, valamint a kertészeti termékek iránti igény növekedésére számítanak világszerte. A szerzők szerint a lakosság biológiailag értékes fehérjefogyasztása szorosan összefügg az adott ország gazdasági fejlődésével.

Sajnálatos tény, hogy Magyarországon eddig nem született széles társadalmi egyetértésen alapuló agrárstratégia. Az akadémikusok szerint átgondolt fejlesztéssel Magyarország agrárgazdasága a jövőben 15-20 millió ember ellátására is képessé tehető. Nyers és feldolgozott termékeink igen jelentős hányadával azonban a külpiacokon kell megjelennünk, miközben agrárgazdasági termékeinknek kelendőknek kell lenniük itthon is. A kutatók szerint hiba volt az élelmiszer-kereskedelmet szinte feltétel nélkül átengedni a nemzetközi láncoknak. A tanulmány emellett elfogadhatatlannak tartja, hogy az ország alig három százaléka öntözhető — ezt az arányt tizenöt százalékra kell emelni.

Mi mennyi?

Statisztikát értelmezni nem könnyű. Hiszen amikor arról olvasunk, hogy tavaly több mint 40 százalékkal nőtt a növényi termékek termelői ára, ebből az egy adatból egyből arra következtethetnénk, hogy busás hasznot vágtak zsebre a növénytermesztők. A Magyar Agrárkamara honlapján olvasható elemzés azonban ennél körültekintőbb. “A mezőgazdasági termelői árak 2010 során 31 százalékkal emelkedtek a megelőző évhez képest. Ezen belül a kétségbeejtő időjárás miatt a növényi termékek vitték prímet, 45 százalékos áremelkedéssel, míg az állati termékek ára csak 11 százalékkal nőtt. A magasabb termelői árak mögött természetesen magasabb költségszint áll, vagyis az árszint nem tükrözi a gazdák jólétét, de a jelek szerint tavaly végre sikerült érvényesíteniük egy jelentős emelést a felvásárlókkal szemben, és ez stabilizálta az ágazat helyzetét. A hústermékek drágulása idén folytatódhat, hiszen a takarmányárak csak most kezdenek igazán emelkedni a tavalyi rossz termés miatt.”

A szektor kedvező helyzetéről alkotott képet hamar eloszlatja Laczkó András, a Magyar Agrárkamara főtanácsosa. “Legjobban akkor látjuk át a helyzetet, ha a tavalyi évet egy kilengésnek írjuk le, ami értelemszerűen átmeneti jelenség, így nem oldja meg az ágazat problémáit” — véli a főtanácsos. Laczkó szerint biztosan vannak, akik jól kerestek a tavalyi eseményeken, de ez korántsem általános; az állattenyésztés az erős importverseny és a múltbeli beruházások óta görgetett hitelek miatt kifejezetten nagy bajban van. Magyarország sertésből nettó importőrré vált, és az egykor 10 milliós állomány csökkenése most, 3 millió alatt még gyorsulni is látszik, mert a takarmányárak a jelenlegi kiskereskedelmi árak mellett megfizethetetlenek.

A szántóföldi növényeknél azok érhettek el extraprofltot, akiknek volt raktáron terményük, a többiek általában szerződéses áron adták el a lényegesen kevesebb árut.

Kitekintés

A Szegedma portálon Glattfelder Béla, fldeszes EP-képviselő tálalásában arról cikkeztek, hogy az Európai Parlament strasbourgi ülésén elfogadott jelentés szerint aggasztó méreteket öltött az élelmiszerárak növekedése. “A FAO élelmiszerár-indexe az utóbbi hónapokban újabb és újabb rekordokat döntött. Az élelmiszerválság fő oka, hogy a világ mezőgazdasági termelése nem tud a népesség növekedésével hasonló ütemben bővülni. Ráadásul számos kedvezőtlen adottságú területen hosszú távon a termelési feltételek romlásával számolhatunk. Az erózió által érintett földeken a fokozódó talajpusztulás, az öntözött területeken a felszín alatti vízkészletek kimerülése csökkentheti a termelést. A mezőgazdasági termékek árának növekedéséhez nagymértékben hozzájárultak a termelési költségek, különösen pedig a fosszilis energiahordozók árainak emelkedése.

Az élelmiszerár-robbanás következtében tovább nőhet az éhezők jelenleg 1 milliárd fő körüli tábora. A forrongó észak-afrikai térség például, noha a világ lakosságának csupán 2%-át teszi ki, a világ gabonaimportjának közel 20%-át vásárolja fel. Ez a tény rendkívül kiszolgáltatottá teszi ezeket az országokat a világpiaci árak ingadozásának.

A 2008-as élelmiszerár-robbanás után, rövid időn belül ez a második válság, amivel a világnak szembe kell néznie. A két időszak között a gazdáknak, különösen például az európai és magyar tejtermelőknek, az árak váratlan zuhanásával kellett találkozniuk. Mindez azt mutatja, hogy a korábbi időszaknál nemcsak magasabb, hanem jóval kiszámíthatatlanabb világpiaci árakra kell felkészülnünk. Ehhez a tartalékok kimerülése mellett hozzájárul az is, hogy számos agrárexportőr ország (például Argentína, Vietnám, Ukrajna), annak érdekében, hogy saját lakosságának ellátását biztosítsa, időnként exporttilalommal reagál az árak emelkedésére.

Az Európai Uniónak, mint a világ legnagyobb agrárexportőrének, kiemelkedő felelőssége van a világ élelmiszer-biztonságának garantálásában — hangsúlyozta a néppárti politikus. Ehhez azonban a Közös Agrárpolitika megerősítésére, a támogatások megőrzésére van szükség. Glattfelder Béla szerint meg kell erősíteni az utóbbi években leépített gabonaintervenció rendszerét. Az elmúlt évek áringadozásai bebizonyították, hogy ez az intézkedés súlyos hiba volt az Európai Unió részéről, mivel növelte az európai termelők spekulációval szembeni kiszolgáltatottságát és hozzájárult az áringadozásokhoz.

Glattfelder Béla ezért üdvözölte, hogy az Európai Parlament által elfogadott jelentés szerint a Közös Agrárpolitika piaci eszközeit, így az intervenciót is, meg kell erősíteni. Ez nemcsak az élelmiszer-segélyezésre felhasználható, és így az élelmiszer-biztonságot növelő készletek felhalmozását teheti lehetővé, hanem visszaszoríthatja a mezőgazdasági termékekkel való spekulációt is.”

Tóth Szeles István


Ez a cikk a MezőHír 2011/03 - márciusi számában jelent meg.