Gazdasági döntés született Rábapordányban…



A Rábaközben mindig is nagy hagyományai voltak a sertéstartásnak, ennek ellenére a háztájiból ugyanúgy eltűntek a sertések, mint bárhol másutt az országban. Szerencsére mégsem ezt gondolták követendő példának a nagyüzemi szektorban, a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.-nél.

Természetesen voltak itt is gondok szép számmal, de a vezetők következetesen ragaszkodtak a sertéstenyésztéshez és a hizlaláshoz. Ezért nagy árat kellett fizetni, alaposan meg kellett reformálni az ágazatot, de Rábapordányban ma már számokkal igazolhatóan jó gazdasági — nem érzelmi — döntést hoztak, amikor a TOPIGS Danubia Kft. ajánlata mellett tették le a garast. Olyan változást reméltek a sertéstenyésztés és -tartás tekintetében, amely versenyképessé teszi az ágazatot, s ez folyamat a legjobb úton halad…

Kép

Cselekedni kellett…

A telep jelenlegi épületegyüttese a 70-es évek végétől alakult ki — kalauzol végig a telepvezető, Horváth Csaba. Aztán folyamatos beruházások következtek — ellető és malacnevelő battéria, gázszolgáltatás bevezetése a telepre, hizlaldák, kocaszállások átépítése és előhizlaldák építése –, majd pedig az elkészült komplexumban Kahyb állomány és tenyésztési rendszer kapott helyet. Hosszú ideig a kor színvonalát megelőzve működött a rendszer, a 2000-es évek közepétől azonban termelési problémák egész sora jelentkezett. Ez természetesen súlyos kihatással volt az ágazat eredményességére. Az okok között említhető a technológia elöregedése, a karbantartási és fenntartási költségek jelentős növekedése, illetve az országos járványvédelmi fegyelem fellazulása következtében bekövetkező állat-egészségügyi problémák. Ezek hatására jelentősen romlottak a szaporasági és felnevelési mutatók, és napi küzdelem folyt a szaporodásbiológia terén. A zrt. vezetésének reakciója a kialakult helyzet ismeretében nem sokat váratott magára; Bóna János akkori igazgatósági elnök, az igazgatóság támogatásával, a telepi rekonstrukcióról és teljes állománycseréről döntött. Egyidejűleg az elvárásokat is megfogalmazták, amelyek:

— szaporasági és felnevelési mutatóiban versenyképes állomány;

— az előállított végtermék kiváló minősége;

— folyamatos tenyésztés- és takarmányozástechnológiai fejlesztés lehetősége;

— genetikai haladás biztosítása;

— magas termelési hatékonyság, befektetések megtérülése, vállalá-

sok fedezetének megteremtése; — a termelési eredmények nyújtsanak fedezetet a további fejlesztésekhez.

Horváth Csaba — aki az előzményeknél még nem volt, nem lehetett jelen — mindehhez hozzáfűzi, hogy a jó technológia, a kiváló fajták és telephelyi körülmények még nem elégségesek a sikeres termeléshez. Mindezt össze kell fogni, működtetni kell, és sajnos a magyar általános mentalitás, hozzáállás még nem mindenhol érett meg teljesen az ilyen fegyelmet és szakmai felkészültséget igénylő rendszer működtetésére. Olyan ez, mint a precíziós munka; teljes embert igényel, érteni kell az összefüggéseket, nem lehet felelőtlenül cselekedni egyetlen pillanatig sem. És ez az összes telepen dolgozó emberre, alkalmazottra vonatkozik.

Miért a holland technológiát választották?

Ha a Topigs rendszer megfelelőjét Magyarországon, magyar szakemberek fel tudták volna építeni és működne, akkor ma az lenne nagyüzemi alkalmazásban akár Rábapordányban is — fogalmazza meg egyszerűen Horváth Csaba a véleményét, aki egyébként a magyar áruk, termékek vagy éppen termelési rendszerek nagy tisztelője. Ahogy a magyar állattenyésztés minden ágazatára, úgy sajnos a sertés esetében is igaz, hogy az agrárium folyamatos leépülése a 90-es évektől a genetikai előrehaladás megtorpanását, a szelekciós bázis folyamatos szűkülését hozta. Az állattenyésztéssel foglalkozók kötelmei évtizedekre szólnak, ők előre menekülnek, mivel a “mókuskerék” forgását képtelenek kikerülni — és ha már így van, akkor a fejlesztést, a korszerűsítést választják. Ha a sertéstenyésztés és -tartás Nyugaton fenntartható, akkor azt a technológiát kell átvenni, legalább olyan genetikai és szelekciós lehetőségeket teremtve, hiszen sok tekintetben így is versenymalacárakhoz, ami novemberben 41-42 EUR/db volt. Magyar piaci viszonyok között — ahol változatlanul jelentős az import mennyisége is — 450-520 Ft/kg közötti 2010 év végén a malacán

Hollandiában járva

Horváth Csaba november közepén két hetes tanulmányúton vett részt Hollandiában. A TOPIGS-partnerek munkájába nyerhetett betekintést, és — őszintén megvallva — kíváncsi is volt a szakmai szemmel fellelhető különbségekre. Nos, hamar kiderült számára, hogy higiéniában nincsenek előbbre, sőt technológiai összehasonlításban talán még ott sem, ahol ők, Rábapordányban. A turpisság talán abban rejlik, hogy ugyan mindannyian a TOPIGS-rendszerben vannak, de mi, magyarok még nem tudjuk olyan hatékonysággal kihasználni a genetikát, ahogy a hollandok. Ez természetesen a tenyésztési mutatókban jelent előnyt. Szembetűnő ugyanakkor, hogy precíz takarmányozási rendszerükben sokkal több ipari mellékterméket etetnek, ami természetesen olcsóbb a szemes abraktakarmányoknál. Muszáj dolgozni a takarmányok olcsóbbá tételén, úgy, hogy az ne menjen a minőség és a hí-zékonyság rovására — mondja Horváth Csaba. Apróságnak tűnő dolgok ezek, de a már említett finomhangolás részét képezik, és sokszor ezeken múlik, hogy az élveszületési mutató ne 12,5 malac legyen, és ne kelljen megállni az éves 28 db éves választott malac mutatónál, hanem legyen az 30 vagy 32 db. Emellett pedig óriási különbségek vannak a fehérjehordozók áraiban, hiszen Hollandia lényegesen kisebb fuvarköltséggel kapja a szójadarát, hiszen azt nem kell további 1.500 km-t utaztatni. A tenyésztés lényege pedig nem változott, nincs mit misztifikálni a korábbi tenyésztési praktikák és a TO-PIGS-rendszer gyakorlatában sem. A korábban Nagy Fehér, meg Lapály vonalak a jelenlegi rendszerben TOPICS A vagy TOPICS N vonal néven szerepelnek. Ugyanúgy a Lapály és a Nagy Fehér keresztezése jelenti az alapot, a különbség az egyes vonalak kiválasztásában van. Ezek eredményeként jöttek létre a kiváló szaporaságú TOPICS 20, a biztos ivarzású TOPICS 40, vagy a TOPICS 90 áru előállító, szülő kocavonal. Előbbi vonalakra rávisznek egy jól kombinálódó terminál kant, ami magyar viszonyok között lehet Hungahib-39 vagy Pie train x Duroc Fj terminál kan. A TOPICS tenyésztési rendszerben működő telepeknél, így Rábapordányban és a holland farmokon is a TEMPO, TALENT és TOP Pl befejező kanokkal dolgoznak, nagyon eredményesen.

Kép

Miben maradt le a magyar sertéstenyésztés?

Horváth Csaba, amikor még 2000-ben, egyéni vállalkozóként elkezdte a sertéstenyésztést, kifejezetten híve volt a magyar fajtatiszta tenyésztésnek, és — többedmagával — kézzel-lábbal hadakozott a külföldi hibridek ellen. Most tárgyilagosan úgy fogalmaz, hogy a 2000 előtti helyzetet nem ismeri, de az azt követő időszakra vonatkoztatva állítja, hogy klasszikus érdemi tenyésztői munka idehaza nem volt, csupán új vonalakkal frissítettek a tenyésztők. A dán, norvég, finn és német tenyésztők szabaddá vált genetikáját — mert az újat nem adták -használhatták a magyarok. Ez valahol érthető is, hiszen minden tenyésztő szervezet vagy vállalat nagyon őrizte és féltette a mindenkori csúcsgenetikáját. Tapasztalatai szerint a Duroc, Lapály és Nagy Fehér kanokat szinte a hizlaldából kínálták fel. Ez nem volt túl elegáns, és nem is jelenthetett alapot a hazai tenyésztéshez. Magyarországon nem működik a Blapp-rendszer sem, amely a teljesítményvizsgálati adatokat rendszerben kezelte, értékelte volna. A magyar gyakorlat szerint a tenyészállatok származási lapjaira hagyatkozhattunk, ami az állat saját eredményei mellett a szülők, jobb esetben a nagyszülők eredményeit mutatta az aktuális eredményekkel. A Blapp-nak megfelelő, bár kibővített rendszer a TOPICS nem kevesebb, mint 240 ezer törzskoca adatait dolgozza fel heti rendszerességgel, Kínától az amerikai kontinensen át Európáig, kiegészítve ezt az árutermelő telepek és a vágóhidak adataival, természetesen a magyar adatokkal együtt. így mindig a friss eredmények birtokában lehet kocát és kocasüldőt indexálni, szelektálni, párosítási tervet készíteni, stb.

És ez csak a tenyésztés kritikája — emellett igen nagy hátrányt szenvedett el a magyar sertéstenyésztés és -tartás amiatt, hogy folyamatosan elmaradtak azok a támogatási pénzek, amelyek a fejlesztéseket segíthették volna elő. Nagyon rossz kényszerpályára és egyben versenyhátrányba került az ágazat, hiszen egyre több gazdálkodó egység volt kénytelen leamortizálódott, korszerűtlen telepeken termelni. A tartási körülmények között pedig a gazdaságossági kérdések egyre élesebben jelentkeztek, nem beszélve az állat-egészségügyi kérdésekről. Az uniós csatlakozáskor jött a szomorú felismerés, hogy képtelenség megfelelni az EU-konform normáknak, ami sok telep kényszerű bezárását jelentette. A sertésállomány létszáma ennek következtében zuhanni kezdett, és a rendszerváltás előtti 10 millióról ma már 3 millió alá fogyott. Ez az önellátásra sem elegendő, a sokkal bizonytalanabb minőséget képviselő import hús ezért árasztotta el az országot.

Végül pedig ama sokszor emlegetett és változatlanul fennálló probléma mellett ma sem lehet szó nélkül elmenni, ami — a fentiekkel is összefüggésben — az ágazatot körülvevő bizonytalanságban ölt testet, és a magasabb szintű szerepvállalás hiányaként fogalmazható meg…

Kép

Nincs jövő jó genetika nélkül

Ma a termelők elsősorban a minél magasabb színhússzázalék és minél magasabb hasított súly elérésében érdekeltek, hiszen ez képezi az elszámolás alapját a feldolgozóknál. Sokan azzal a felfogással élnek, hogy mivel az 55,1-re és az 59,9-re vágódó sertés is “E” kategóriába esik — és az ár ugyanaz mindkét esetben –, a minőség is mindegy. Ez igaz egy állat esetében, de 10-20.000 állat esetében hogyan lenne igazolható?

A rentábilis termelési folyamat rendezőelve pedig a minél gyorsabb testtömeg-gyarapodás elérése, minél kevesebb takarmány felhasználásával. Rába-pordányban a napi tömeggyarapodás — 25 kg súlytól vágásig — 800 g/nap, más megközelítésben 2,9 kg takarmányból állítható elő jelenleg 1 kg élősúly. Azt látni lehet, hogy amelyik telepen csak turnusonkénti hizlalással foglalkoznak, ott jobb fajlagos mutatókat lehet elérni, mint ahol bent álló állomány van — kocatartással, malacneveléssel és hizlalással. Hollandiában a látogatott komplex telepek esetében 780-830 g hizlaláskori napi tömeggyarapodás mellett 2,6-2,8 kg-os fajlagos takarmányfogyasztás tapasztalható.

A felvásárlási árak viszont meglepően közeliek a hazaihoz, és ugyanúgy felfedezhető a ciklikusság, a piaci viszonyokhoz igazodóan — bár a termelők az összefüggéseket Hollandiában sem értik. November közepén az ár 1,09 EUR/kg volt, ami szinte teljesen megegyezik a magyar árakkal. A termelés költségei viszont kisebbek, a hatékonyság jobb. A hasonló méretű telepeken, ahol magyar viszonyok között 12 ember dolgozik, ott ezt 3 fő oldja meg, és közöttük van a tulajdonos is.

Rábapordányban a sertéstenyésztés és -tartás szakmai megújulásában, az előrelépésben a TOPICS Danubia Kft. által képviselt genetikai háttér és tenyésztési rendszer nagyon sokat segített. Bevezetése lehetőséget nyújt — tenyésztési szempontból — arra, hogy a jövőben szabadon felhasználják a TOPICS bármely más, Magyarországon eddig még nem alkalmazott vonalát is. Ezzel a magyar tenyésztők a korábbinál rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a megnövekedett piaci igényekhez, csökkenthetik a sertéstartás gazdasági kockázatait — és a nyereséges termelést is megalapozhatják.

Nagy Zoltán