Ford traktorlegenda



A világhírű gépkocsigyáros, Henry Ford (1863-1947) által — a Michigan állambeli Detroithoz tartozó Dearnborn-ben — 1903-ban alapított legendás gyárüzemben, a Ford Motor Company-ban száz esztendővel ezelőtt született a cég első traktora, megelőzve ezzel a világhírű T Ford gépkocsi szériagyártását.

A kiváló autógyárosban már korán megfogalmazódott a gondolat: “A nehéz, kemény mezei munka elvégzését a húsról és vérről a vasra és szénre, vagy benzinre átvinni lett vágyaim netovábbja.” A 24 Le-s, négyhengeres Ford K névre keresztelt “önjáró szántógép” kísérleti példányai azonban nem váltották be igazán a szakemberek hozzáfűzött reményeit, és a tömeggyártása is elmaradt. Henry Ford maga is kipróbálta és tesztelte mezőgazdasági járművét.

Kép

A hőskorban napvilágot látott erőgép prototípusa szerencsére fennmaradt az utókornak. Az autókirály a becses technikatörténeti relikviát a Dearnborn-ben létesített házi, műszaki múzeumában helyezte el (Henry Ford Museum — Greenfield Village).

A kiváló autógyári tervezőmérnök-gárda — köztük Amerikába szakadt honfitársaink, Galamb József, a T Ford népautó alkotója, Farkas Jenő és Németh Géza — Henry Ford vezényletével nem mondott le egy mezőgazdasági és ipari rendeltetésű, univerzális traktor létrehozásáról. A gyártulajdonos az Életem és működésem című önéletrajzi könyvében erről így írt: “A mezőgazdasági traktor eszméjével tulajdonképpen korábban foglalkoztam, mint az autóval. (…) A közönség mind jobban megbarátkozott a ló nélküli kocsi gondolatával, s amikor az automobil vidéken is meghonosodott, a traktor nélkülözhetetlenné vált. Annak a traktortípusnak, amelyet megszerkesztésre érdemesnek tartottam, könnyűnek, erősnek és egyszerűnek kellett lennie, azon kívül olyan olcsónak, hogy azt mindenki megvehesse. (…) A négyhengeres motor mellett döntöttünk, amelyet benzinnel indítottunk, és petróleummal tartottunk üzemben. A legnagyobb erőkifejtésre képesítő legkisebb önsúlyt 1.200 kg-ban állapítottuk meg.”

1915-ben a fent nevezett jeles úriemberek megalkották az ideális, modern kistraktor mintadarabját, a Fordson F márkanévvel lajstromozott masinát. A közel két esztendeig tartó kísérletek és bevizsgálások meghozták a várva-várt sikert, és a tervezettnél egy évvel korábban, 1917-ben megkezdte a földkerekség legnagyobb ipari vállalata a tömeggyártást, és elindult világhódító útjára a négyhengeres, 20 Le-s — benzin-petróleumüzemű — Fordson F modell. Az első szántási kísérleteknél Olivel-féle kettős és hármas ekével vizsgálták be a gyár szakemberei az erőgépet. A traktor mindkét ekével kifogástalanul szántott 25 cm-es mélységben.

Kép

Az indulásról Henry Ford így vélekedett: “Kevesen tudják, hogy traktorunkat, amelyet mi Fordsonnak nevezünk, az antant hatalmak élelmezési nehézsége miatt egy évvel korábban kezdtük gyártani, mint eredetileg terveztük, és hogy össztermelésünket (kivéve azt a néhány gépet, amelyek kísérleti célokra visszamaradtak) kezdetben egyenesen Angliába küldtük. (…) 5.000 traktort küldtünk át a tengeren. A gépek jó állapotban érkeztek meg, és az angol kormány tisztjei odanyilatkoztak, hogy Anglia nem tudta volna ezek nélkül leküzdeni az élelmiszerválságot. A nagyrészt nők által kezelt traktorok szántották fel Anglia régi latifundiumait és ártéri legelőit, miáltal lehetővé tették, hogy Angliát termőfölddé változtassák anélkül, hogy a véderő a fronton és a munkástömegek a lőszergyárakban meggyengültek volna. (…) Az Egyesült Államokban gyártottuk őket, Angliában csak összeépítettük. (…) Az 5000 gépből álló rendeléssel három hónapon belül készen voltunk; így történt, hogy a Fordson Angolországban már régen használatban volt, az Egyesült Államokban pedig még nem is ismerték.” (Az angolok darabonként 700 dollárt fizettek.)

A tengerentúlon a Fordson traktorok 1918-ban indultak hazai hódító útjukra. Az amerikai farmerek 750 dollárért vehették meg az első szériagépeket. Egy esztendővel később a termelési költségek növekedése miatt a Ford művek kénytelen volt az árat 880 dollárra emelni.

Korának modern kistraktora — a nehéz mezőgazdasági erőgépeket háttérbe szorítva — világszerte óriási sikert aratott. Alig több mint egy évtized alatt 750.000 darabot gyártottak belőle. A sikertraktorokból a magyarországi gazdaközönségnek is kijutott.

Kép

A Fordson itteni diadalútja — a makói születésű Galamb József konstruktőrnek köszönhetően — 1922-ben kezdődött. Szülővárosába hat traktort küldött, és megalapozta a Ford gyári lerakatot. Ebben az esztendőben szervezték meg a fővárosban az országos gyári képviseleteket, amelyek lebonyolították a traktorok eladását, elszállítását és üzembe helyezését, valamint a pótalkatrészek biztosítását. (Hahn Arthur és Társai, Haltenberger Vilmos, Automobil és Kereskedelmi Rt., Magyar Mezőgazdák Szövetkezete). A budapesti kirendeltségen kívül vidéki képviseletek is létesültek (Antal János és Társa Kaposváron, Szilágyi és Diskant Gépgyár Miskolcon, Baranyai Gazdák Részvénytársasága, Pécs).

A korabeli hirdetések a Fordson traktort olyan univerzális gépként hirdették, amely talaj művelésre, mezőgazdasági gépek hajtására (cséplőgép, daráló, morzsoló, szecskavágó, répavágó, körfűrész, stb.) és vontatásra egyaránt használható. (Teljesítménye a föld minősége szerint kettes ekével 5-7 k. hold 10 órai munkaidő mellett.)

Kép

Országszerte nagy volt az érdeklődés e gépek iránt, olyannyira, hogy 1930-ig itthon is több mint 5.000 darabot adtak el, nemcsak gazdálkodóknak, hanem olyan bérvállalkozóknak is, akik bércsépléssel és bérszántással foglalkoztak. Az amerikai kistraktor így a két világháború között a honi géppark egyik meghatározó erőgéptípusává vált. A legkeresettebb és legolcsóbb traktor volt itthon; 1930-ban 6.360 pengőért lehetett megvásárolni (1926 tavaszán tértek át a koronáról a pengőre).

A “Budapesti Királyi József Műegyetem mezőgazdasági géptani tanszékével kapcsolatos mezőgazdasági gépkísérleti intézet” 1923. november 6-án ejtette meg az első hivatalos Fordson traktorvizsgálatot Budafokon. Ettől kezdve úgyszólván minden Magyarországon forgalomba került hazai és külföldi erőgépet elküldtek a gyárüzemek, vagy azok képviselői a nevezett intézethez vizsgálatra.

Ezek a gépvizsgálatok két részből — szántóföldi és laboratóriumi (fékezési) próbákból — álltak.

A szántóföldi próbán Oliver kétvasú ekével végeztek méréseket. Egy óra alatt a Fordson középkötött talajon 0.38 hektár területet szántott fel 21 cm-es átlagos mélységben. (A kitűzött parcella hossza 380 m, szélessége 53 m volt.)

1925-ben az itthon megjelent “Fordson tractor leírása” így mutatta be többek között az amerikai traktort: “A motor táplálása petróleummal történik, ami nálunk feleannyiba kerül, mint a benzin, a fogyasztás pedig körülbelül ugyanannyi, mintha benzinnel lenne táplálva. A petróleum a gép felső részén elhelyezett 80 liter űrtartalmú tartályból saját nyomásánál fogva kerül a gázosítóba (karburátorba). Ameddig a gép hideg, petróleummal csak nehezen és körülményesen lehetne az első gyújtást elérni. Ezért az indítás mindig benzinnel történik. Ebből a célból egy kicsiny, 2 literes űrtartalmú tartály van a petróleumtartály mellett elhelyezve. Induláskor mindig innen tápláljuk a porlasztót, ha azután a gép körülbelül 1 percig dolgozott, s így a gázosító felmelegedett, átváltjuk a beeresztő csapot petróleumra.” A Fordsonok behozatala után nem sokkal később fellendült a különböző gyártmányú traktorok importja. Ebben az időben jelentek meg a McCormick, a Case, a Twin-City, a Hart-Parr és Lanz Bulldog gépek.

A Fordson traktor számos hazai gépversenyen és gépbemutatón bizonyította megbízhatóságát. Honi sikerét Kneusel-Herdliczka Ernő, a mezőgazdasági gépészet jeles szakértője így jellemezte: “A Fordson iránt az érdeklődés első nyilvános megjelenése óta nem hogy csökkent volna, hanem mindjobban fokozódott. Gazdáink közül egyre többen vették meg, nyomban munkába állították, gazdatársaiknak üzemben is bemutatták, s ennek révén rövid idő alatt oly nagy lett a Fordson népszerűsége, hogy ez az előzőkben említett gépek által kiváltott érdeklődést is messze felülmúlta. (…) Ügyes szerkesztmény és szolid gyártmány, mely a traktorgyártás terén haladást jelent.”

A közkedvelt amerikai sikertraktorral napjainkban is gyakran találkozhatunk. Megszállott tulajdonosaiknak köszönhetően üzemképes állapotban is megcsodálhatjuk ezeket a muzeális masinákat a veterángép-bemutatókon és kiállításokon.

Réz Gyula


Ez a cikk a GÉPmax 2009/02 - februári számában jelent meg.