A kutya érzékei



A kutya érzékei hasonlóak az emberéhez, ennek ellenére kedvencünk az érzetek olyan világában él, amely a miénktől teljesen eltérő módon van megalkotva. Nem lehetünk tisztában viselkedésének okaival, ha nem tudjuk, hogy az érzékei mit rögzítenek.

A kutya viselkedése sohasem ok nélküli. Mindennek, amit tesz, megvan a miértje, legyen az nyújtózkodás, ugatás, fülmozgatás, ülés, állás, evés vagy ivás. E ténynek a tudomásulvétele szükséges ahhoz, hogy viselkedéséből valamit is megértsünk. Ám mindenekelőtt meg kell ismerkednünk azzal, hogy milyen mechanizmusok irányítják érzékszerveit, vagyis hogyan működik élettani mechanizmusa. Természetesen tarthat valaki kutyát úgy is, hogy semmit sem tud róla, mint ahogy anélkül is vezethet egy gépkocsit, hogy tudná, mi van a motorház fedele alatt. Ám az igazi tulajdonos ismeri autójának bonyolult szerkezetét. És menynyivel jobban értékeli, élvezi autóját, mint mások!

Kép

Mi megy végbe a kutya szervezetében akkor, amikor fekszik, és láthatóan tudomást sem vesz a külvilágról, de egyszercsak váratlanul felugrik, az ablakhoz rohan, és ugatni kezd? Pedig az imént még aludt. Igen ám, de a kutyának van olyan képessége, hogy csak “félszemmel” alszik. Ez persze a szó szoros értelmében nem igaz, csupán arról van szó, hogy sokkal inkább tudomásul veszi a zajokat, mint az ember. Az a hang, amihez nincs hozzászokva, meglepi. Hallóidegeitől elektromos impulzus fut agyának egy bizonyos területéig. Az agy idegszövetének ingerlése hatást gyakorol azokra az idegekre, amelyek szabályozzák az izmok mozgatását. Az ingerre válaszként az összehangolt működésű izmok hirtelen összerándulnak: a kutya felugrik, és a hang irányába indul.

Az a központi szerv, amely szabályozza a kutya egész viselkedését, cselekedeteit, az agyban található. A különböző érzékszervekből érkező valamennyi érzet szűrőkamrája ez: a látásé, a hallásé, az ízlelésé, a szaglásé, stb. A kutya képtelen a tanulásra, ha eltávolítják ezeket az idegpályákat.

Miután a fej ad otthont az agynak, sokan tévesen azt gondolják, hogy a keskeny fejű fajtáknak (például az agaraknak) kisebb az agyuk, mint a széles, gömbölyű fejűeknek. Mi a helyzet valójában? Az agár feje például azért látszik olyan rendkívül keskenynek, mert vékony az izomréteg a koponyáján. Az újfundlandi csodálatra méltóan nagy agykoponyája ugyanakkor főként szőrből, nagy nyakszirtcsontból, vastag izomszövetből áll a fej, a koponya és a homloküregek mentén. Az agykoponyája a testméretéhez viszonyítva ezzel szemben nem nagyobb, mint az agáré. Vagyis a fejforma nem lehet a tényleges oka a fajták közötti esetleges értelmi különbségeknek.

Amikor a kutya képességeire gondolunk, nagyon is természetesen ösz-szehasonlítjuk azokat a saját képességeinkkel. Ez azonban csak addig nevezhető természetesnek, amíg nem várunk el ugyanannyit a kutyától, mint saját magunktól. A kutya koponyája jóval kisebb az emberénél, aminthogy agyának súlya is. Még nagyobb a különbség, ha az utóbbit egy ló agyával hasonlítjuk össze. Ez a különbség azonban a kutya javára mutatkozik. Az agyméret és a testméret összehasonlítása még jelentősebben különbözik. Mint tudjuk, valamennyi emlős között az ember agya a legnagyobb, 1250-1450 gramm. A kutya agya viszont a testének arányához viszonyítva sokkal nagyobb, mint a lóé.

A kutya kifejezési módja a vokali-záció, az arckifejezés, a füleinek állása, a testtartása, a mozdulatai rendkívül sokat mondanak arról, hogy egyes helyzetekben a magatartására melyik érzéke hat döntően. A különböző érzékek érzékenységének beható tanulmányozása nélkül azonban nagyon könnyen válhatunk téves értelmezések áldozataivá. Valójában nem mindig könnyű annak meghatározása, hogy vajon az adott esetben a látás, a szaglás vagy a hallás-e az, ami a kutya részére meghatározó információt ad. így pl. megtörtént, hogy egy kutya megvakult anélkül, hogy gazdája észrevette volna. A kutya ugyanis képes arra, hogy ismerős környezetben a látás segítsége nélkül tájékozódjék. Minden gazda tudja azonban, hogy pl. a városi lakásban lakó kutya, amint valamilyen riasztó zajt hall, az ablakhoz rohan, vagy más olyan helyre, ahonnan képes a helyzet áttekintésére. Általában véve tehát a látás a kutyáknál igen fontos szerepet játszik.

Nem könnyű dolog a kutyák érzékszervei élességének és funkciójának megállapítására irányuló kísérletek végzése, ezért e tekintetben az évek során a különböző kutatók nagyon eltérő következtetésekre jutottak.

A szagemlékezet

A szaglás rendkívül fontos érzék valamennyi kutya számára, és ez alól az ölebek sem kivételek. Mondhatjuk, mi emberek képtelenek vagyunk elképzelni a szagoknak azt a gazdag világát, amelyben a kutya él. A kutya szaglómezőjének mérete az emberénél tízezerszer nagyobb. Az agyvelő részét képező szaglebenyek, amelyek felfogják a szaglóidegek üzenetét, szintén igen magas szinten vannak kifejlődve. Lényeges körülmény, hogy a kutyának nemcsak nagyon érzékeny a szaglása, hanem igen jól kialakult képessége van a szagokra való visszaemlékezésre, és arra, hogy különböző eseményekhez kapcsolja ezt az emlékezetét, olyanokhoz is, amelyek magával a kutyával történtek meg.

Számos bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a kutya éveken keresztül, néha egész életén át képes visszaemlékezni szagokra, amelyekkel ilyen vagy olyan körülmények között, elrettentő tapasztalattal vagy valamilyen kellemes eseménnyel összefüggően találkozott. A saját kutyám kétéves korában összeverekedett egy nagy erős egyeddel a sétáitatás során. Öt évvel később ugyanazon a területen kószálunk, amikor a boxerem kezdett izgatottan viselkedni, morgott és ugatott. Általában nem volt támadó hajlamú, de ekkor, mint a villám, megtámadta ugyanazon ház új, és rendkívül barátságos kutyáját, amely csupán színe és mérete tekintetében volt hasonló a boxerem fiatalkori ellenségéhez. A terület szaghatásai és a verekedés közötti gondolattársítás eredményeként a boxerem fiatalkori élményei öt év után oly erővel ébredtek fel, hogy azok döntően hatottak a magatartására.

A kutya szaglása sokkal analitiku-sabb, mint a miénk. Azok az impresz-sziók, amelyek náluk a szag nyomán kialakulnak, valószínűleg lehetővé teszik számára, hogy egyszerre érzett nagyszámú szag között megkülönböztetést tegyen. Egy ilyen környezeti “szagfestmény” természetesen nem alkalmas arra, hogy a forma és a távolság tekintetében tájékoztatást adjon, ugyanakkor azonban bizonyos fokig egészen eltérő jellegű attól az információtól, amelyet ez az érzékünk nekünk ad. Képesek vagyunk például észlelni, hogy két összetett szag egy bizonyos szagérzetet eredményez, e korábbi tapasztalat nélkül azonban nagyrészt lehetetlen számunkra annak megállapítása, hogy a szag milyen ösz-szetevőkből épül fel. A kutya kitágult orrlyukakkal és felemelt fejjel elemez egy a szél által hozott, érdekes szagot. A kutyának az a képessége, hogy nyomokat kövessen, vagy hogy kiszimatoljon tárgyakat, ellentétben az emberekkel, arra mutat, hogy valójában nagyon alacsony szagintenzitásokat különböztet meg olyan esetben, ha a másfajta háttérszagok erősek. Az ember szagérzete csak kevés szagfajta tekintetében rendelkezik nagyfokú érzékenységgel. A kutya orra talán megfelelő módon érzékeny nagyszámú szagra, azonban sokkal fontosabb az, hogy képes a különböző szagok között megkülönböztetést tenni.

Természetesen ugyancsak jellemző a kutyákra, hogy képesek észlelni kevert szagokat, pl. olyan helyzetekben, amelyekben megtalálják az utat hazafelé egy olyan helyről, ahol még nem jártak. Az autóban levő kutya gyakran követi az utat a környező szagaival együtt anélkül, hogy szükségszerűen megmutatkoznék ez a magatartásán. Az ismert útról való letérés azonban az eb számára abban a pillanatban szembetűnő módon észlelésre kerül, amikor a léghuzat a környezetnek olyan szagait hozza magával, amelyet korábbi utazásairól nem ismer.

Igen sok vadászkutya esetében észlelhető, hogy elsősorban a levegőben észleli a vad szagát. Feltartott fejjel a levegőbe szimatol, és észleli a szagot, amit a szél hoz magával a vad által hagyott nyomokból. Más kutya inkább magának a nyomoknak a szagát követi. Főleg az utóbbi esetben feltehető, hogy a szagok több más olyan tárgy szagából is állnak, amelyek nem tartoznak hozzá a vad szagához. A nyomokon levő talaj és vegetáció valószínűleg nagy szagmennyiséget bocsát ki, amely elüt attól, amit a talaj más helyeken bocsát ki. Sok vadászkutyának az a képessége, hogy eldönti a nyomokból, hogy a vad milyen irányba szaladt, egyszerűen csodálatraméltó. Feltehető, hogy a kutya igen rövid szimatolás után, amely mindössze talán csak néhány méterre terjed, képes meghatározni, hogy a szag milyen irányban erősödik. A csapázó ebek közül a teljesen tapasztalatlan kutyák is jól beválnak itt, de a gyakorlat révén igen sokat javulnak. Azok a fajták, amelyeknek hosszú az arcorri részük és nagy orrterjedelmük van, szinte kivétel nélkül jó szaglásúak, míg a rövid és igen hegyes orrú vagy szűk orrlyukú kutyák feltehetően kevésbé jó szaglásúak.

Ha egy kutya a levegőben szimatol, rövid lélegzetekben vesz levegőt, kitágítja orrlyukait, ugyanakkor pedig gyakran felemeli a nyakát és a fejét. Néha egyik oldalról a másikra mozgatja az orrát. Sorozatos szimatolás után, miután rövid lélegzeteket vesz eközben, egy sóhajtásszerű hang kíséretében kifújja a levegőt. Ha egy kutya kissé behunyja a szemét szimatolás közben, ez azt jelenti, hogy átél valamely általában kellemes érzetre utaló szagot, amelyet nem tud azonnal lokalizálni. Ilyenkor az embernek az a benyomása, hogy ezekben az esetekben a kutya hallási és látási érzékét kizárja, és kizárólag arra koncentrál, hogy meghatározza orra segítségével a szag eredetének irányát. Sok esetben azonban a kutya szaglószervi érzékének ösztönzése hat a látására és hallásara is.

A kutya orra élesen reagál nagyobb koncentrációban levő bizonyos szagokra. Az alkoholpára, pl. egy ember lélegzetében, nagyon intenzív tüsszentést eredményez, de ugyanilyen hatású az erős dohányfüst. Másrészt ez orrára gyakorolt gyengéd ráfújás tüsszenté-si reflexet kelt, és ennek semmi köze a szagláshoz. Sok terrier prüszköl, ha nyomon vezetik, talán mert azonnal erős szimatolásba kezd, és ez izgatja a szaglónyálkahártyákat. A mindennapi életben, kiválóan éles szaglása ellenére, azonban a kutya nem elemzi állandóan és feltűnően a környező szagokat.


Ez a cikk a MezőHír 2010/11 - novemberi számában jelent meg.