A HERRIAU önjáró cukorrépa-betakarítógépek



A HERRIAU gépcsalád fejlődésének áttekintése előtt néhány mondat erejéig visszaemlékezünk a magyarországi cukorrépa-termelés, azon belül is a betakarítás gépesítésének helyzetére a 60-as évek második felében. Hazánkban körülbelül 1968-69 tájékán kezdett rohamosan növekedni a cukorrépa-termesztés területi aránya. Az időszak elején még zömmel nagy élőmunka-ráfordítással történt a betakarítás. A hatvanas évek vége felé, a mezőgazdaságimunkagép-gyártás egyre nagyobb tempóban történő fejlődésének köszönhetően egyre jobban gépesítették a cukorrépa-betakarítást. Ennek hatására a gyors és minőségi betakarítási eredmények lehetőséget teremtettek arra, hogy egyre nagyobb területeket vonjanak be a termesztésbe, és több mint egy tucat cukorrépa-befogadó/-feldolgozó cukorgyárat létesítsenek. Megalakult a Cukoripari Tröszt, amely a Mezőgazdasági Ellátó Tröszttel (Agrotröszt) karöltve zömmel a hazánkkal jelentős kereskedelmi és ipari kapcsolatban álló keletnémet és csehszlovák gyártmányú cukorrépa-betakarítógépeket szerzett be a termesztésben résztvevő üzemek számára. Ezek mellett alacsonyabb darabszámban francia (Barrault Lepine, Moreau), és amerikai (Heath, John Deere) gyártmányú betakarító-munkagépek is kerültek hozzánk, a nagyobb állami gazdaságokba. 1971-ben érkeztek meg hazánkba az első kétmenetes technológiát képviselő (fejezés+kiszedés+rendrakás/felszedés+tisztítás+rakodás), francia gyártmányú önjáró munkagépek, amelyek közül a legnagyobb elismerést a HERRIAU AM6 típusú önjáró cukorrépabetakarító-gép kapta, amely a Komáromi Állami Gazdaság által szervezett gépbemutatón, 1971 őszén mutatkozott be. Az itthon addig ismeretlen kialakítással rendelkező gép egy menetben végezte a répa fejezését, illetve a kiemelést és rendrakást. A franciaországi Cambrai-ben gyártott, hat sor cukorrépa betakarítására képes eszköz behozatalával többek között a bábolnai IKR jogelődjének számító, nagyigmándi székhelyű CFS termelési rendszer foglalkozott elsőként. A betakarítógép a fejezést három lépcsőben végezte. Először lengőkések vágták le a répalevelet, majd nagy sebességgel forgó gumilapkák verték le a répa felületéről a levélcsonkokat, elszáradt leveleket és fejrügyeket. A levágott levelek a lengőkések repítő hatására a kihordócsiga teknőjébe, onnan pedig a fejezőegység jobb oldalán rendre rakva a talajra kerültek. A gumilapkás tisztító által levert levelek hátrafelé szóródtak ki. A tulajdonképpeni fejezést a harmadik lépcsőben az úgynevezett finomfejező kések végezték. Ezek már a mellső tengely mögött, a kiszedő egység előtt helyezkedtek el. A fejező passzív tapogatója és kése között levágott fejszelet a talajra hullt. A gép alatt elhelyezett kiszedő adapter egy-egy répasort csúszótalppal vezetett tárcsával szedett ki. A kiemelés után a répagyökerek az előtisztító korongra kerültek, ott megperdülve megtisztultak, és a rendszélességet meghatározó rostélyok mentén a földre hulltak. A Renault gyártmányú mechanikus járószerkezet-hajtással ellátott alváz hátsó részén helyezkedett el a Renault-Saviem motor és mellette, jobb oldalon a vezetőfülke. A fülkéből valamennyi munkavégző egység vezérelhető volt. Hazánkban 1975-ben már több mint 170 darab HERRIAU AM6 betakarító gép üzemelt, és közel ugyanennyi, a technológiában szorosan hozzá kapcsolódó HERRIAU Super felszedő rakodógép is dolgozott. A betakarítóeszközök nélküli önjáró alváz kialakításánál fogva lehetőséget biztosított további — a cukorrépa termesztéstechnológiájával szorosan összefüggő — szántóföldi munkákban, egész évben való részvételre. Az előbb említett konstrukciós lehetőséget először a Bábolnai IKR termelési rendszer ismerte fel, és tette meg a szükséges átalakításokat a taggazdaságaiban üzemelő betakarítógépeken. Kialakításra kerültek az önjáró alváz alá szerelhető, erre a célra átalakított RAU cukorrépa-vetőgépek és sorművelő kultivátorok, illetve elkezdődött az RSP-3001 rászerelhető permetezőadapter gyártása hazánkban (Mezőgép Veszprém). Ezekkel az új megoldásokkal már az 1975-ös, 68. OMEK-kiállításon is találkozhattak a szakemberek, akik az IKR Bábolna standját meglátogatták. Az új megoldás kialakításába az IKR bevonta a RAU és a HERRIAU fejlesztőmérnökeit, akik ezt követően a beszerzésre kerülő gépeken már a gyárban elvégezték az ösz-szekapcsoláshoz szükséges átalakításokat. Az IKR szakemberei hátsó hárompont-függesztő szerkezettel és kardánhajtással is felszerelték az alvázat, amelyet a Komáromi Állami Gazdaságban kukoricavetésben is kipróbáltak. Ugyanebben az időben az importhányad csökkentése érdekében történtek próbálkozások a 6 hengeres Rába-Man motor beépítésére is a bábolnai termelési rendszernél. A fentebb említett új megoldások népszerűsítése a hazai gépesítésben való rohamos elterjedésükhöz vezetett, és a másik két nagy termelési rendszer (KITE, KSZE) taggazdaságai is az egész éves szezonban alkalmazták a HERRIAU betakarítógépüket.Az 1979-es Bábolnai Napokon a gyártó standja előtt már az AM6 következő generációját mutatták be a szakembereknek. Itt már többek között a motor- és erőátvitel-fejlesztés, illetve a vezetőfülke kezelési komfortjának a javítása számított nagyobb változásnak, de korszerűsítést hajtottak végre a fejezőszerkezeten, és a kiszedőegység munkaminőségén is javítottak. A 80-as évek első felében az ország cukorrépa-termőterületeinek már mintegy 2/3-ad részéről HERRIAU gépekkel történt a betakarítás. Csak a nádudvari KITE több mint száz AM6 betakarítógépet szerzett be gazdaságai számára a francia gyártótól ezekben az években. Időközben hazánkban a jobb munkaminőséggel dolgozó tolt rendszerű fejező és kiszedő adapterek is megjelentek. Az IKR Bábolna fejlesztőmérnökei elsőként oldották meg ezen adapterek összeépítését a betakarításból már kivont HERRIAU AM6 alvázakkal. 1982 őszén a Bábolnai Napok alkalmával már egy teljesen átkonstruált, korszerű, egymenetes önjáró betaka-rítógéppel találkozhattak az érdeklődők a gyártó standján, amely a HERRIAU NON-STOP nevet viselte. Ezt a gépet hidrosztatikus járószerkezettel, illetve 2,8 m3 befogadóképességű átmeneti gyűjtőtartállyal látták el. 1986-ban megérkezett hazánkba az AM6 betakarítógép jelentősen fejlesztett verziója, amelyet már teljesen körbeüvegezett, rendkívül kényelmes munkakörülményeket biztosító vezetőfülkével szereltek. Az új gép a korábban bemutatott NON STOP változattal egy szériában készült. Hátul az alvázon — a korábban fentebb említett újítást — a hátsó hárompontfüggesz-tést itt már külön rendelésre kivitelezte a gyártó, illetve kívánságra ellátta az alváz első kormányzott futóművét is mechanikus meghajtással, javítva ezzel a gép vonóerejét és terepjáró képességét. A Sauer, Sunstrad elemekből összeállított hidrosztatikus hajtásnak köszönhetően az alváz közúton kicsivel több, mint 30 km/h végsebességre volt képes. Hátsó hajtott hídja a lengyel Bizon-Gigant kombájnok első futóművével egyezett meg. Turbófeltöltős, 115 kW-os FIAT motorral szerelték. Az új hidrosztatikus hajtású változat mellett a hagyományos mechanikus járószerkezet hajtású kivitel is gyártásban maradt, MWM márkájú, 6 hengeres dízelmotorral szerelve. Sajnos a jelentős fejlesztés sem segített az AM6 korábbi népszerűségének visszanyerésében, hiszen a 80-as évek második felében a csökkenő beruházási keret egyre inkább a traktorokkal, eszközhordozókkal és önjáró silózókkal üzemeltethető, tolt rendszerű fejező, kiszedő adapterek térhódításának kedvezett, hisz ezek az önjáró betakarítógép beszerzési árának a töredékébe kerültek. A rendszerváltás után az egymenetes, nagy teljesítményű betakarító-gépek rohamos elterjedésével végleg háttérbe szorult a HERRIAU AM6 használata, így ezek inkább csak eszközhordozó alvázként üzemeltek tovább vetésben, sorművelésben, silózásban, illetve tereprendezésben közreműködve. Egyes példányok továbbértékesítésre kerültek Ukrajnába, illetve Romániába, ahol a cukorrépa-termesztés szebb napokat él, mint nálunk, így sajnos az itthoni gépek nagy része végleg az egykori hazai nagyüzemi telepek hátsó géptemetőiben kötött ki. Farkas Imre (A fotók Rau Ádám és a szerző magánarchívumának képei) farkas.imre@gepmax.hu   [m3 id="megjelent-gm" ev="2011" ho="02" honev="februári"] >