Mire kell ügyelnünk a téli felkészüléskor?



Mindig is elkerülhetetlen volt, hogy a szezon után gépeinket  hosszabb-rövidebb időre kényszerpihenőre küldjük.  Fontos azonban, hogy ezek a nagy értékű berendezések megfelelő módon legyenek felkészítve a téli pihenőre. Éppen ezért úgy gondoltuk, nem árt, ha csokorba szedve – egy értékes munkaeszköz példáján szemléltetve – még a tél beállta előtt közrebocsátjuk a felkészítésre vonatkozó hasznos tudnivalókat. Szakértőnek Rittgasszer Pétert, az Axiál Kft. szervizmérnökét, a szerviz üzletág igazgatóhelyettesét kértük fel, aki a kombájnok üzemeltetési kérdéseinek elismert szaktekintélye.

–  Miért  van  szükség  téli  felkészítésre? –  A kérdésre a választ keresve fusson végig a fejünkben az a kérdés-felelet, hogy az adott gép milyen értékű, és hány évet szeretnénk még a későbbiekben dolgozni vele. Mindebből biztosan kiderül, mennyire fontos az állagmegóvás, és az, hogy kellemetlen meglepetések nélkül végig tudjuk dolgozni az egész szezont. Most, hogy vége van az idénynek, frissek az információk, beszéljünk a kezelőkkel, gondoljuk át, írjunk magunknak egy listát, vagy vegyük elő a gépüzemeltetési naplót – ha ez rendelkezésünkre áll, és rendszeresen vezettük –, hogy milyen baj volt a gépünkkel, gépeinkkel. 2-3 hónap múlva újból elő kell venni az eszközöket, addigra már lehet, hogy el is felejtjük, mi is volt a baj. –  Mire kell különösen odafigyelni,  mielőtt  nekiállnánk  a  gép  téli felkészítésének? –  Készítsünk egy karbantartási tervet, amelyik tartalmazza, hogy melyik gépet kell felújítani, és mikorra kell elkészülnünk ezzel a munkával. A konkrét, „azonnali” teendők közül azonban az a legfontosabb, hogy legelőször takarítsuk meg a gépeket! Ezzel kapcsolatban van, aki a meleg vizes, nagynyomású mosásra esküszik, míg mások ezt teljesen kizárják, és csak a levegős tisztítást javasolják. Mind a kettőnek megvannak az előnyei és hátrányai. A levegős tisztításnak az az óriási előnye, hogy nem fog korróziót előidézni a csapágyakban, a szíjtárcsák környékén, de még az elektromos berendezéseknél, csatlakozóknál sem. Viszont az őszi betakarítás egy sáros, „dagonyázós” munkafolyamat, amikor azonban mégsem tudunk eltekinteni a járószerkezetek, a sebességváltó és környékének nagynyomású mosásától. Ezt viszont mindenképpen kombinálnunk kell a mosást követő zsírzással és az azt követő járatással. Lényeges, hogy ha valamilyen szennyeződés vagy nagy mennyiségű víz bekerült a gépegységekbe, akkor azt tiszta zsírral a lehető leghamarabb ki kell onnét szorítani. Megjáratjuk a gépet, a variátort, ha kombájnról beszélünk, illetve a kardánt, ha egy hajtott munkagépről. Mindenképp ezek legyenek az első lépések! A másik legfontosabb, amire figyelnünk kell, ha letakarítottuk a gépet, hogy megfelelő helyet találjunk a számára. Ez a szezonális gépekre vonatkozik, legyen az vetőgép, traktor, teleszkópos rakodó vagy egy betakarítógép. Valamelyik két hónapot áll majd, de lehet, hogy négyet, ötöt.        Találjuk meg az ideális helyszínt, de semmiféleképpen ne tároljuk a gépet gabona- és vetőmagtárolók környékén, mert azzal csak a rágcsálóknak fogunk tápanyagforrást biztosítani. A műtrágyakezelőt pedig végképp kerüljük el! A korrózióvédelemnek ez az egyik legfontosabb lépése, mert ezeken a helyeken a levegő annyira korrozív, hogy megtámadja az elektromos csatlakozókat, vezetőket, berendezéseket, ami a következő évre súlyos károkat okoz, és nagyon komoly költségeket jelent. Azt szoktuk javasolni, hogy a nagy értékű gépeket mindenképp fedett szín alá helyezzünk el! Senkit sem szeretnék nagy beruházásra buzdítani, de a féltetőnek nagy előnye, hogy kellemetlen huzatot fog eredményezni, amit nem szeretnek a rágcsálók, és a gép sem fog korrodálni a párásodás miatt. Egy silózógép vagy egy kombájn akkor fog tudni teljesen átszellőzni, ha a tisztítást követően kihúzzuk az előkészítő asztalt, a rostát; a kőgyűjtő már ki van nyitva, adott esetben a kosárszegmensek is ki vannak szerelve. –  Igényel-e különösebb felkészülést ez a tevékenység?  –  Az alapfelkészítés külső segítséget nem igényel, tehát a tisztítást, zsírzást, karbantartást minden ügyfél meg tudja magának csinálni. A kezelési útmutató kellő információt nyújt ehhez. Ha viszont már több ezer üzemóra van a gépben, akkor diagnosztikát is javasolok. Mindenki éljen ezzel a lehetőséget, legyen az egy motor- vagy egy teljes járműdiagnosztika, aminek köszönhetően ki lehet szűrni az egyes egységekre vonatkozó tárolt, illetve a szerviz szoftverekkel kiolvasható hibakódokkal jelzett hibákat. Ezekkel gyors megelőző és/vagy karbantartó javításokat lehet végezni. Öreg gépeknél kompresszió  méréssel következtethetünk a motorállapot százalékos jellemzőire (előtte ne feledjük a szelephézagot leellenőrizni!). Emellett lehetőség van a motorok teljes körű teljesítménymérésére is, TLT-vel rendelkező gépek esetén mobil fékpaddal. TLT-vel nem rendelkező gépek esetén ki kell szerelni a motort, és azt fékpadra illesztve kapjuk meg az erőforrás jellemzőit. –  Mit ajánl a gép felkészítésénél, mit végezzenek még el a gazdálkodók „saját erőből”? –  Ragadjunk ki egy géptípust, talán egy bonyolultabbat! Mivel a betakarítógépekkel foglalkozom, ezért erről szívesebben beszélek, valamint ezek esetében amúgy is nagy értékről van szó. A tisztítást, mosást, a tárolást már említettük, így kezdjük először a kombájnra szerelhető adapterrel! Betakarítást követően lehetőség szerint a kifényesedett lemezfelületeket, konzolcsigákat rögtön fessük le! Ezek a részek meghálálják a törődést a következő szezonban, amikor elkezdődik a betakarítás, mert nem tudjuk, hogy akkor majd milyen állományban fogunk dolgozni. Emlékezzünk csak vissza a 2003-as évre, amikor egy aszályos esztendő volt, gyenge terméseredményekkel, és a tavaszi árpát nem tudta levágni az a kombájn, amelyiknek rozsdás volt a konzolcsigája. 2-3 napba tellett, mire az ilyen géppel megfelelően lehetett dolgozni. A másik, hogy minden olyan egységen, amelyik kapcsolatba kerül a terménnyel, terménymaradványok találhatóak, és ezek eltávolítása, az utánuk való tisztítás – a csigavályúk, magfelhordó elevátor lábaknak a kinyitása, kifújatása, kijáratása – az egyik legfontosabb feladat. Lényeges, hogy nyissuk ki ezeket, mert ha úgy hagyjuk, be fognak korrodálódni, és amiről már beszéltünk, a rágcsálóknak is táplálékot biztosítanak. Mindenképpen javaslom, hogy a gépet bakoljuk fel!        Egy kombájn 10-16 t közötti tömegű, típustól függően, és a novemberi leállást követően, fél év múlva fogjuk majd elővenni. A gumiknak bizony nem tesz jót, ha hosszú ideig egy ponton terheljük őket. A kerekeket viszont semmiféleképpen se szereljük le! Maradjanak fenn, csak minimálisan emelkedjenek el a talajtól! Ha már vesszük a fáradságot, és alábakoljuk a gépet, mindenképpen javaslom, hogy csak olyan bakokkal tegyük ezt meg, amelyek megfelelő teherbírással, bizonylattal rendelkeznek, illetve be vannak vizsgálva. A következő a tehermentesítés; itt a szíjak és spanolók visszalazítására gondolok, amit van, aki elvégez, van, aki nem; ennek is megvan az előnye és a hátránya. Ha tehermentesítjük a szíjakat, akkor ott sem fog kialakulni az „elkockásodás”, viszont ne felejtsük el, hogy a következő szezonban mindet vissza kell majd állítani a megfelelő pozícióba. Viszont ha fellazítjuk, akkor már meg tudjuk vizsgálni az összes csapágyrendszert, akár a spanolókban, akár a tengelyek csapágyazását, ami segítséget nyújtani majd az alkatrészrendelésnél.        – Milyen  egységekre  érdemes még odafigyelni? –  Kétféle üzemanyagtartály-kialakítással találkozhatunk. A régebbi konstrukciójú gépeknél ez fémből készül, az újabbaknál műanyagból. A fémnek van egy hátránya: az üzemanyagszint fölött, ahol már csak levegő van, elkezd korrodálódni. Hogy ezt kiküszöböljük, töltsük tele a tartályt! Műanyag tartályok esetében is megjelenhet a pára, de az ott nem fog korróziót okozni, viszont le tudjuk engedni, a vízleválasztó szűrőn keresztül.        A kombájn szíve a motor, ami a legértékesebb egysége, és ezt is nagyon kell óvni. A következő feladat, ha a gép szívénél tartunk, a fagyálló ellenőrzése. Ha fagyállóról beszélünk, az emberekben mindig az szokott megfogalmazódni, hogy a fagyállónak – mérhető értékkel kifejezve is – az a feladata, hogy ne fagyjon bele a hűtőrendszerbe a hűtőfolyadék. Viszont a fagyállónak van egy élettartama, amit nem tudunk mérni, ezért azt egy adott időn belül le kell cserélni, azért, mert a korróziógátló hatása ezt követően megszűnik. A csereperiódusok időpontja a gépkönyvben megtalálható.        Ma már kevés az olyan gép, amelyik nem rendelkezik klímaberendezéssel, aminek szintén fontos a tisztítása. Először is a kabinszűrőt kell kitisztítani. Fúvassuk ki a párologtatót, hogy a gombák ne tudjanak megtelepedni benne! Lényeges, hogy a klímaberendezést időnként üzembe kell helyezni, bár megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen gyakran. 1-2 hónapot szoktak említeni a szakemberek, de inkább maradjunk az 1 hónapnál!        Az akkumulátorról még nem beszéltünk. Ez az egyik legfontosabb egység, amely majd a szívet fogja életre kelteni. Mindenki tisztában van azzal, hogy a gépek mennyire elektronizálva vannak, gondolunk itt a jelzőterminálokra, kezelőegységekre, hidraulikavezérlőkre, tehát a gépek áramfelvétele nagy. Ez azt jelenti, hogy az akkumulátor élettartamát a lehető leginkább szeretnénk megóvni. Ezért érdemes tehát ilyenkor kiszerelni. Végezzünk el a folyadékszint ellenőrzését, szükség szerint pótoljuk a hiányzó mennyiséget, illetve töltsük fel időnként az akkumulátort! Abban az esetben, ha ezt nem végezzük el, meglepetéseket okozhat majd indításkor. Ugye sokunk fejében megfordult az, hogy imént már fellazítottuk az ékszíjakat. Így igaz, de ez a cséplőrendszerre, a tisztítórendszerre, a magfelhordó rendszerre vonatkozott; a motornál az esetek 95%-ában automata feszítővel rendelkező egységet találunk, így ott ezt nem szoktuk megtenni.        –  A kenőanyagokról nem beszéltünk még. Mikor  kell  kenőanyagot és szűrőket cserélni? –  Fejből nem is kell mindent tudnunk, ott a kezelési útmutató, amire többször utaltunk már. Vegyük elő és olvassuk el, hogy mit is ír! Sokszor eközben jönnek rá partnereink, hogy éppen egy nagyszervize lenne a gépnek, és nem tudják, mit is csináljanak; végezzék el a leállás idején vagy esetleg a következő szezon előtt történjen mindez. A javaslatom az: ha nem megfelelő az olajszint, akkor töltsük fel, azon ne spóroljunk, tehát mindenképpen megfelelő szint mellett állítsuk le a gépet, de a nagyszervizt a következő szezon elején végezzük el! Miért is fontos ez? Mert a kenőanyagoknak van futásteljesítménye, illetve élettartama. Ez a kettő akkor találkozik, amikor futásteljesítményt a gép 2-3 év alatt teljesíti, viszont a kenőanyag is ez idő alatt veszíti el kenőképességét, vagy azokat a tulajdonságokat, amelyeket egy hajtómű vagy egy hidraulika-rendszer számára biztosítania kell. Tehát évente egyszer mindenképp le kell cserélni az olajakat, és vele együtt a szűrőket is. Ha nem végezzük el a szűrők cseréjét, gondoljunk bele, hogy mit is tudunk ártani egy papírbetétes szűrőnek, mert az esetek 90-95%-ában ezek ebből az anyagból készülnek. Egy papírnak ugyanis nem mindegy, hogy 1 vagy 2-3 évet áll a folyadékban. Ne feledjük: ezeknek a karbantartásoknak az elmulasztása vagy a nem megfelelő elvégzése akkora károkat okozhat, amelyeknek az elhárítása jóval magasabb összeg lehet, mint a szervizköltségeké.       Nem beszéltünk még a légszűrőről. A légszűrő kissé hasonló a klímaberendezéshez. Mindenképpen javasoljuk, hogy a légszűrők legyenek kitakarítva, és úgy állítsuk le a gépet. A belső szűrőt nem tudjuk tisztítani, az cserére szorul. A külső szűrőt azonban takarítsuk ki, mert a külső pára miatt megint létrejöhet az úgynevezett sarasodás, tehát a szűrő betömődhet, és teljesen használhatatlanná válhat. Ismét hasznos információt kaphatunk a gépüzemeltetési naplóból, ha a motorolaj-fogyasztást és a légszűrők állapotát összevetjük. Semmiképpen ne új szűrővel állítsuk le a gépet, hasonlóan járjunk el, mint a kenőolajak esetében!        Vannak gépek, amelyek rendelkeznek ablakmosófolyadék-tartállyal és egyeseken – itt főleg silózókra gondolok – az oldalablakon is található ilyen egység. Feltétlen töltsük fel még a fagyok beállta előtt téli ablakmosóval ezeket! –  Az  itt  vázlatosan  felsorolt  információkhoz  hogyan  juthat  hozzá a  gépkezelő  egy  új  gép  beszerzése kapcsán,  illetve  ha  használt  gépet vásárol? –  A már többször említett kezelési útmutatóban rengeteg információ megtalálható. Ezen kívül ha valaki az Axiál Kft.-nél motoros gépet vagy nagy értékű bálázót vásárol, kezelői tanfolyamot tartunk 1 fő részére térítésmentesen, és ezeket a témákat az oktatás ideje alatt érinteni szoktuk. Fontos megemlíteni, ha már a használt gépekről is beszélünk, hogy ha adott esetben nem is áll rendelkezésre kezelési útmutató, alkatrész-katalógus, akkor is próbáljuk beszerezni ezeket a dokumentumokat! Cégünk egyébként a területileg illetékes ügyfélkapcsolati vezetőkön vagy a szervizes kollégákon keresztül ebben is segítséget tud nyújtani. Hatala László [m3 id="megjelent-gm" ev="2009" ho="11" honev="novemberi"] >