Nemzetközi konferencia Nádudvaron: A mezőgazdaság uniós támogatása a tét



A Közös Agrárpolitika jövőjével foglalkozott március elején, Nádudvaron a III. Magyar Agrárakadémia. A több mint 500 résztvevő előtt nyolc uniós tagállam és az Európai Bizottság képviselői fejtették ki véleményüket.

Az első agrárakadémiát francia mintára 2008-ban kezdeményezte Tabajdi Csaba, az Európai Parlament (EP) mezőgazdasági bizottságának főtagja. Az Európai Unió stratégái már akkor is a Közös Agrárpolitika (KAP) 2013-at követő jövőjén dolgoztak. Noha a 2014 és 2020 közötti új költségvetési időszak távolinak tűnik, mégis a magukra valamit adó tagországok 2010 elején már kész tervekkel, tárgyalási alappal rendelkeznek arról, hogy nekik milyen KAP lenne jó. Néhány tagország azt szeretné, ha megszabadulnának a közös agrárpolitikától, és ezáltal felszabadulna a reá költött tengernyi pénz. Nem a véletlen szülte tehát az idei agrárakadémia alcímeit: Közös Agrárpolitika, mi védi meg a gazdákat?, illetve Ki védi meg a Közös Agrárpolitikát?

Támogatások nélkül nem folytatható

Az uniós tagországok 2013 utáni finanszírozásáról és annak szabályairól hamarosan európai szintű vita kezdődik, amelynek tétje Magyarország számára többezermilliárd forintban mérhető. A magyar vidék felzárkózási, fejlődési esélyei jelentős mértékben függenek attól, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban lesz-e, illetve milyen formában működik majd a KAP A magyar érdekek hatékony képviseletéhez, a magyar álláspont kissé már megkésett kialakításához nyújtott támpontokat a nádudvari fórum. Az előadók első hallásra semlegesnek tűnő véleményei mögött is nagyon kemény nemzeti érdekek húzódnak meg.

Megmenthető-e, fenntartható-e a közös agrárpolitika? — szólt a kérdés a plenáris ülés első harmadának előadóihoz. Támogatások nélkül az unió tagországainak többségében nem tartható fenn a mezőgazdaság — vélekedett Luis Manuel Santos, Portugália EP képviselője, volt mezőgazdasági minisztere. Igazságosabb agrárpolitikára van szükség, olyanra, amelyben a régebbi tagországok lemondanak történelmi jogon szerzett támogatásaikról. A jelenlegi közvetlen támogatási rendszer ezen alapszik, ám a kizárólagos területalapú támogatást fel kell váltania egy, a környezeti és a foglalkoztatási szempontokat is mérlegelő rendszernek. A portugál gazdák ezen felül az üzemek korszerűsítését és jobb felszereltségét előnyben részesítő szabályozás mellett teszik le a voksot.

A csokoládé és a sör hazájából, Belgiumból érkezett Nádudvarra Marc Tarabella, volt miniszter, aki jelenleg egy tízezer lakosú kisváros polgármestere. Mint a Közös Piacot alapító hatok — Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország — egyikének képviselője emlékeztetett rá: a közös mezőgazdasági politika megteremtéséről azért döntöttek, mert 1957-ben, az alapítás esztendejében élelmiszerhiány volt jellemző Nyugat-Európában. Mára alapvetően megváltozott a helyzet, ezért sokan felteszik a kérdést: miért kell a KAP, amikor nincs például sem közös ipar-, sem közös idegenforgalmi politika.

Tarabella szólt arról is, milyen sokkoló volt tavaly a földekre kiöntözött tej látványa. Belgiumban akkor 9 eu-rócentet adtak a feldolgozók a tej literjéért, miközben az 35 centjébe került a gazdáknak. Az ilyen piaci kilengések is a változtatás szükségességére hívják fel a figyelmet. Noha Belgiumban az aktív keresőknek csupán két százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, de ennél mind a társadalom szövetében, mind a termelési értékben sokkal nagyobb az agrárgazdaság szerepe. Belgiumban a jelenlegi KAP kedvezményezettjének számító gabonatermesztés és szarvasmarha-tenyésztés egyaránt fejlett, mégis tágabb látókörrel kell szemlélni a világot — fogalmazott kissé talányosan.

Egyértelműen beszélt viszont a szomszédos Romániát képviselő Kelemen Attila állatorvos. Legyen az EU agrárpolitikája igazán közös — utalt egy, a rendezvényen korábban bemutatott ábrára, amelyen csupán 25 tagország szerepelt, a 2007-ben csatlakozott Bulgária és Románia még nem. Senki ne higgye, hogy azért fontos a nemrég megválasztott román mezőgazdasági biztos személye, mert kivételezni fog Romániával. Ezt Dacián Ciolos természetesen nem teheti meg, ám a kelet-európai viszonyokat ismerő gondolkodásmódja nagyon lényeges tényező lehet a következő időszakban. Romániában minden harmadik ember a mezőgazdaságból él, és önámítás azt gondolni, hogy belátható időn belül öt százalék alá csökken majd az arányuk, mint az EU fejlett országaiban. Az RMDSz tagjaként, illetve a román parlament képviselőjeként beszélő Kelemen szerint a KAP-ban van mit a helyére tenni. — Meggyőződésem, hogy a 27 tagország képes mindenki számára elfogadható agrárpolitikát kidolgozni. Ha Sarkozy elnök hajlandó vállalni a francia nacionalizmus vádját azzal a kijelentésével, hogy a nemzet létérdeke a gazdatársadalom létezése, akkor, Teleki Pállal szólva, mi is merjünk magyarok lenni, még Erdélyországban is — zárta nagy tetszést arató felszólalását a marosvásárhelyi állatorvos.

Két cél felé egyszerre?

Az uniós agrárköltségvetés megnyirbálását már évekkel korábban kezdeményező Nagy-Britannia képviseletében Sabine Mosner, a Brit Vidékfejlesztési, Élelmezési és Környezetvédelmi Hivatal helyettes államtitkára leszögezte: a következő, 2014-2020 közötti uniós agrárköltségvetés szerényebb lesz a jelenleginél. A dilemma tehát így hangzik: kevesebb támogatást a gazdáknak, vagy visszafogott fejlesztést a vidéki térségekben.

Ha Nagy-Britannián múlik, akkor az EU közvetlen támogatásait, vagyis az I. pillért 2020-ra átgondoltan nullára csökkentenék, és inkább a II., vidékfejlesztési pillér építésére fordítanának többet.

A KAP-ra, mint biztonsági hálóra szükség van 2013 után is, az I. pillér pedig, némi átalakítással, maradjon meg a minőségi élelmiszer-termelés érdekében — érvelt brit kollégájával szemben az EU jelenlegi elnökségét adó Spanyolországból érkező Alicia Villauriz, a Spanyol Környezet-, Vidék és Tengerügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Emellett szükség van a vidéki területek fejlesztésére is. Portugália képviselője szerint viszont nem “pillérekben”, hanem globálisan kellene a vidékről gondolkodni, hiszen mezőgazdasági technológiára ugyanúgy szükség van, mint oktatásra, gyógyszertárra és éttermekre.

Márpedig változtatni kell — és ezt az akadémia második kérdésköre így fogalmazta meg: Milyen irányú és mélységű legyen a KAP reformja?

Jelenleg az EU tagországai két csoportra oszthatók: a kisebbség nettó befizető, a többség nettó haszonélvező. Vagyis államonként a GDP fél százalékára rúgó befizetést utóbbiaknál meghaladja a közös kasszából kapott támogatás. Hollandia többet fizet be, mint amennyit kap, ezért a KAP megváltoztatásának egyik élharcosa. Ráadásul, mint arra a mélyföldi országot képviselő Jan Mulder utalt, a mezőgazdaságra fordítható költségvetést nem a mezőgazdasági miniszterek, hanem az EU más testületei határozzák meg. A holland szakember világosan kifejtette: az unió I. pilléres mezőgazdasági kifizetéseit száz százalékban a közösség finanszírozza, míg a többi jogcímhez különböző mértékű nemzeti önrész is társul.

Hollandia úgy látja, hogy a nemzeti kormányoknak is hozzá kellene járulniuk az agrárkifizetésekhez, vagyis a mezőgazdasági politika újranacionali-zálására lenne szükség. Itt az ideje, hogy megszűnjön Nagy-Britannia kivételezett pénzügyi státusza. A britek ugyanis kiharcolták, hogy többletbefizetésüket az unió évente térítse vissza, ennek ellenére az angolok sem támogatják a jelenlegi KAP fenntartását. Most a több mint ötvenmilliárd eurós éves agrárköltségvetés több mint 90 százalékát a 2000-ben rögzített történelmi referenciák alapján jövedelemtámogatásként kapják meg a farmerek, ezt a szisztémát azonban túlhaladta az idő, hiszen hogyan értse meg például egy lett nemzetiségű gazdálkodó, hogy ő hektáronként 80 eurót kap, görög társa viszont tízszeres összegben, 800 euróban részesül.

Nincs még egy olyan szigorú környezetvédelmi és állatjóléti rendszer a világon, mint az EU rendszere. Ezt más, az unióba élelmiszert szállító országok nem fogadják el, s erre Brazília a legjobb példa. Márpedig az “európai minőségnek” ára van — fejtegette Mulder –, amit a harmadik országokkal szemben is érvényesíteni kell.

Valódi hazai stratégiát!

A gazdák nyugtalanok, a mezőgazdasági árak csökkennek, a bizonytalanság nő — foglalta össze az európai gazdák életérzését Jacques Loyau francia gazda, az EP szakértője. A mezőgazdaság alapkérdése most az: mi lesz a támogatásokkal, vagyis mennyire képes megtartani hitelességét a KAP A termelés, a feldolgozás és kereskedelem kapcsolatát felül kellene vizsgálni, és változtatni kell a jövedelemosztozkodás mai gyakorlatán. Ugyanezt a témát feszegette Paolo Magaraggia, az olasz gazdákat tömörítő Coldiretti Szövetség képviselője. Miközben a felvásárlási árak csökkennek, a fogyasztói árak mit sem változnak. Olaszországban a termelők saját kézben lévő farmermarketeket hoznak létre, így a helyi piacok erősödése révén rövidebb az értékesítési láncolat, nőhet a gazdálkodók jövedelme.

Az agrárakadémia témakörei közül “A magyar élelmiszer-gazdaság jövője a KAP reform tükrében” címűt övezte a legnagyobb érdeklődés, amely kérdés kapcsán ismert hazai szakemberek, tisztségviselők foglalták össze véleményüket. Máhr András, az FVM szakállamtitkára szerint a jövedelempozíció javulása nélkül a magyar élelmiszer-gazdaság versenyképességének javulása sem várható. A szakminisztérium képviselője kitért egy többek által is érintett alapkérdésre: világos kép kell(ene) arról, hogy mit gondolunk mi, magyarok a hazai élelmiszer-gazdaság jövőjéről. Forgács Barna, a Magyar Agrárkamara (MAK) elnöke leszögezte: létezik ugyan magyar agrárprogram, de az nem konszenzuson alapul. Ezért meg kellene végre fogalmazni, merre tart, hová akar eljutni a hazai agrárgazdaság, mert “a cél nélküli hajósnak mindig rossz a széljárás”. Vancsura József, a Gabonatermelők Országos Szövetségének elnöke sokkal keserűbb véleményt fogalmazott meg minderről: szerinte Magyarországon sem program, sem stratégia nincs. Hovatovább még a hitünket is elveszítjük, hiszen folyton azt halljuk, hogy nemzetközi összehasonlításban drágán termelünk.

Popp József, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgató-helyettese szerint a jövőben még inkább felgyorsul az agrármodernizáció. Ennek során a kutatás-fejlesztéshez szorosan kapcsolódnia kell az innovációnak, tehát a K+F+I a siker zálogának képlete. Másként szólva: innováció vagy halál — jelentette ki Popp. Még inkább fontossá válik a jövedelemtranszfer, vagyis az az arányszám, ami kifejezi, hogy egységnyi támogatásból mennyi marad a termelőknél. Jelenleg ez nálunk alig 50 százalék; legalábbis azoknál a gazdálkodóknál, akik nem földtulajdonosok.

Részletesen is elemezte a nagyarányú földbérlettel jellemezhető magyar földhasználati viszonyokat a MAK elnöke. Forgács szerint a területalapú támogatások jelentős része — évente mintegy százmilliárd forint — földbérleti díj formájában egyszerűen kifolyik az ágazatból. A jelenlegi földbérleti díjak kifejezetten magasak a hazai mezőgazdaság jövedelemtermelő képességéhez viszonyítva, sőt ebben a tükörben még a magyar termőföldárak is túlzottak. Ha mindez nem így lenne, akkor a gazdálkodók vennék a földeket és nem a spekulánsok — vélekedett az elnök.

— Sokkal rosszabb a helyzet a magyar élelmiszeriparban belülről nézve, mint azt korábban kívülről gondoltam — osztotta meg benyomásait a hallgatósággal Éder Tamás, aki néhány éve tölti be az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöki posztját. A hazai élelmiszeriparban nagy a baj, hiszen az utóbbi két évtizedben itthon szenvedett legnagyobb vereséget, elveszítve az élelmiszerüzletek polcainak harminc százalékát. Az agrárgazdasági exportszerkezet mindinkább a nyersanyagok felé tolódik, miközben a behozatalban egyre nagyobb a magas hozzáadott értéket tartalmazó fogyasztásra kész élelmiszerek aránya. Némelyek a kedvezőtlen irányzatról egyszerűen úgy vélekednek, hogy a magyar agrárgazdaság munkahelyeket exportál. A 2004-es uniós csatlakozás óta csupán egyszer, 2006-ban volt nyereséges az ágazat egésze, a tavalyi évben pedig jó esetben plusz nulla lesz az ipar eredménye.

Ha a KAP jövőjének forgatókönyve netán az angol elképzelés alapján zajlik, akkor a magyar élelmiszer-gazdaság helyzete még rosszabb lesz, mint amilyen jelenleg-vizionálta az ÉFOSZ elnöke. Tetézheti számunkra a gondokat, ha a KAP reform és a WTO tárgyalások egymástól függetlenül történnek. A dohai forduló még nem zárult le, és olyan megállapodás is születhet az unió és a WTO között, ami gyengíti az unióban termelt élelmiszerek vámvédelmét, és korlátozza a kivitel ösztönzését. Ebben az esetben még nagyobb mennyiségben jöhet be az amerikai földrészen olcsón termelt élelmiszer, amire a szegénységük miatt árérzékeny magyar fogyasztók vevők lesznek. — Nekünk tehát az uniós támogatásokért az utolsó leheletünkig küzdeni kell — összegezte mondandóját Éder Tamás.

A vitának ezt a részét vezető Raskó György az aggályok hallatán és saját ismeretei alapján szintén nem festett biztató képet. Magyarország támogatási pozíciója bármilyen forgatókönyv szerint zajló KAP reform esetén rosszabb lesz, mint jelenleg — jelentette ki az agrárközgazdász.

Igazságosabb rendszer várható

Az agrárakadémián Gráf József földművelésügyi miniszter meghívásának eleget téve részt vett és felszólalt Dacián Ciolos, az Európai Bizottság nemrég kinevezett román mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztosa. Az új biztos első útja Franciaországba, Németországba és Olaszországba vezetett, de ezt követően Magyarországra látogatott először. Budapesten tárgyalt Font Sándorral, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnökével, Nádudvaron pedig Gráf miniszterrel.

Ciolos helyzete nem egyszerű, hiszen mint előadásában is kitért rá: az EU agrár szabályozását úgy kell korszerűsíteni, hogy közben a gazdálkodók ne bizonytalanodjanak el. Határozottan leszögezte: kiáll az európai mezőgazdasági modell mellett, ami egyebek mellett azzal jár, hogy a közösség belső piacán a jó minőségű európai termékeket részesítik előnyben. A WTO-val kapcsolatos aggályokra reagálva a biztos úgy fogalmazott, hogy az EU már megtett a tárgyalásokon néhány lépést, az unió belső piacán pedig meg kell védeni mindazt, amit eddig felépítettek.

Az EU 27 tagországa között jelentős különbségek vannak. A “régiek” hatmillió mezőgazdasági foglalkoztatottal állítják elő az agrártermékek 78 százalékát, míg a 2004 óta csatlakozott “újak” ugyancsak hatmillió foglalkoztatottja a produktum fennmaradó 22 százalékát termeli. Az eltérő fejlettségből adódóan a vidéki szociális feszültségeket mérsékelt haladással és a mezőgazdasági termékek hozzáadott értékének növelésével, megfontoltan célszerű kezelni -válaszolta a felvetésre a biztos. Elsősorban tehát nem a gazdaságok méretét célszerű növelni, hanem a bennük előállított értéktöbbletet, akár úgy is, hogy nagyobb szerepet kap a helyben megtermelt élelmiszerek helyi, illetve környékbeli értékesítése, fogyasztása.

Az agrárakadémia sajtótájékoztatóján Ciolos leszögezte: a 2013 utáni elképzelésekről a bizottság az idei év végén nyújtja be konkrét javaslatait. A hátralévő időben a biztos nemcsak a gazdálkodók körében, hanem az élelmiszert naponta fogyasztó társadalom egészére kiterjedően is vitát kezdeményez. Fontosnak tartja ugyanis a nyilvánosság tájékoztatását az agrárköltségvetés tervezett arányairól, felhasználásáról. A kérdésre, miszerint 2013 után milyen alapon adják majd a közösségi támogatásokat, Ciolos döntés hiányában még nem felelhetett. Annyi bizonyos — fűzte hozzá mégis –, hogy a feltételek minden tagország számára azonosak és átláthatóak lesznek. Vagyis ha rajta múlik, akkor a jelenleginél nagyobb egyenlőség és több méltányosság jellemzi majd a közösségi agrárpolitikát. A támogatásokat mindenesetre a jövőben minden bizonnyal nem szerzett jogon, vagyis történelmi alapon folyósítják majd az egyes tagországok gazdálkodóinak.

A magyar földvásárlási moratórium 2011-ben lejáró meghosszabbításának esélyeit firtató kérdésre Ciolos úgy felelt, hogy ha a megállapodásban lévő feltételek együtt állnak, akkor azt meg lehet valósítani. A magyar kormánynak a szándékról hivatalos kérést kell eljuttatnia Brüsszelbe, amiről a 2004. májusi csatlakozási szerződésben foglaltak alapján dönt majd az unió illetékes testülete.

T. Dögei Imre


Ez a cikk a MezőHír 2010/04 - áprilisi számában jelent meg.