Mégis lesz ára a búzának?



Az elmúlt évi gabonapiaci fiaskó bizony kedvét szegte a búzatermesztőknek. Ennek nyomán számos szakmai szervezet fejtegette egyre hangosabban, hogy a magas termelési költségek és az alacsony árak miatt egyre nagyobb hátrányba kerül a kenyérgabona a többi ipari növénnyel szemben.

A termelési kedv hanyatlása már a vetésterületi adatokban is megmutatkozott, hiszen mintegy 10%-kal csökkent a terület, amit az is tetézett, hogy az árvíz és a belvíz további 35.000 ha kipusztulását eredményezte. Megindultak a találgatások, miszerint azonban a kevés kenyérgabona ára ennek ellenére sem emelkedik majd, hiszen csak nálunk, Magyarországon ilyen kedvezőtlen a helyzet. Nos, időközben arról érkeztek hírek, hogy máshol – a környező országokban – sincsenek sokkal jobb kilátások. Kiderült, hogy nemcsak a magyar gabonatermést tizedelte meg az időjárás; a régióbeli viharok és áradások mellett NyugatEurópában inkább az aszályos időjárás pusztított a földeken. Végül pedig a globális gabonatermés is kevesebb lesz a becsültnél, ami a piaci viszonyokra minden bizonnyal szintén hatással lesz.

Aratás előtt 4 t/ha termésátlag tűnt a legvalószínűbbnek

Ha kitekintünk a határainkon kívülre, láthatjuk, hogy Lengyelországban – hozzánk hasonlóan – a víz okozta a legtöbb problémát. Pesszimistább becslések szerint akár 1,5 millió tonna is lehet az ottani gabonaveszteség, amit az aszály is tetéz. Csehországban 10-15%-kal esett az áradások miatt a korábban becsült gabonahozam, a nedves időben ráadásul sok gazda nem védekezett megfelelően, így a betegségek tovább csökkenthetik a termés mennyiségét. Szlovákiában 300.000 ha mezőgazdasági területet mosott el a víz, ebből 60.000 ha-on termett volna búza. Romániában 60.000 ha-nyi mezőgazdasági területen pusztított áradás, s az ottani búzatermés a jelenlegi becslés szerint 6 millió tonna körül alakul – ami ugyan több, mint a tavalyi 5,2 millió, de kevesebb, mint a korábban becsült 6,7 millió tonnás hozam.

Amikor még félidőben járt az aratás

A kenyér árának emelkedésére utaló nyilatkozatok már az aratás megkezdése előtt is elhangzottak, hiszen az világosan körvonalazódott, hogy a termésszint jóval elmarad az elmúlt évitől, és a 4 t/ha átlagos termés elérése tűnik valószínűnek, amit július elején az első táblák aratása is bizonyítani látszott. Egyelőre, az aratás félidejében – július derekán – sem lehet többet és bölcsebbet mondani, mint hogy közepes termés várható, de a minőséggel bizony vannak gondok. Úgy tűnt, hogy a környező országok bőséges termése miatt nyomottak maradnak az árak, de ha július közepén a magyar tőzsdére pillantottunk, már jól látszott, hogy az étkezési búza ára rohamosan kúszott felfelé. Persze, ez idő tájt teljes gőzzel folyt az aratás országszerte, és aligha nézegették a termelők az árak alakulását. Ők azzal voltak elfoglalva, hogy a nagy teljesítményű gépekkel azokat a területeiket célozzák meg, takarítsák be, ahol a jobb minőséget remélték. Az időjárásra aratási szempontból csak egyféle panasz lehetett július elejétől, hiszen rekkenő volt a hőség, amely már-már gépet és embert is a végsőkig próbára tett, hiszen nem volt ritka a 35 fokos hőmérséklet sem, ami napokon, sőt heteken át tartott. Ez persze már nem javított a kenyérgabona minőségén, de legalább a víztartalma, a betakarítha-tósága nem jelentett külön akadályt, leszámítva azokat a tartósan belvizes területeket, ahol még a gumihevederes kombájnok bevetésére is sort kellett keríteni, annyira nem tágított a víz. Visszatérve a kenyérhez; talán nem is foglalkoztatja a lakosságot az, hogy éppen mennyibe kerül – akkor, amikor számos más mindennapi fogyasztási termék ára is folyamatos változásban van. Előfordulhat, hogy a fenti termelői csalódások ellenére sincs miért aggódnunk, mert jelentős változásra talán nem kerül sor. Ez azonban nem annyira a környező országok remek termésátlagának köszönhető, hanem annak, hogy a legtöbb gabonatermelő államban még így is több lesz a termés, mint a saját fogyasztás. S ami még ennél is jobban befolyásolja a piacot, hogy a tavalyi termésből – aminek a minőségével nem volt annyi gond – bőven maradtak készletek a raktárakban…

A világ termése is csökken

Az Európai Unióban a tavalyi 293 millió tonnás gabonahozamhoz képest az idén csak 283 millió tonnára lehet számítani – igaz, ha csak a búzát nézzük, valamivel jobb a helyzet. A tavalyi 130,6 millió tonna után ebből most 132,2 millió tonnányi lehet a termés, ami azonban kevesebb, mint a korábban becsült 133 millió tonnás meny-nyiség. Ami egész Európát illeti; a gabonatermés a tavalyi 307,7 millió tonnához képest az idén csak 298 millió tonna körül alakul majd.

Az aratás ma már csak jórészt a nagy teljesítményű gépek próbatétele

Európán kívül sem túl optimisták az elemzők. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma (USDA) néhány napja kiadott előrejelzésében 7,5 millió tonnával csökkentette becslését a globális gabonahozamra vonatkozóan. A termés mennyisége szinte csak az Egyesült Államokban és Kínában nőtt, de ez nem tudja ellensúlyozni azt a hozamcsökkenést, amit a világ egyéb országaiból, így az Európai Unióból, Kanadából, Oroszországból és a Független Államok Közösségéből (a volt Szovjetunió tagállamainak nagy része), Indiából és Törökországból jelentettek. A világ gabonatermésének csökkenése persze még nem veszélyezteti az ellátást, a pékségek természetesen hozzájutnak szükségleteikhez. Az idősebb, többet tapasztalt szakemberek viszont pontosan tudják, hogy voltak ennél nagyobb gondok is a kenyérgabona-piacon, és akkor is megoldották a pékek a kenyér- és pékárukészítést, úgy, hogy a lakosság abból szinte semmit nem észlelt. Ma, amikor az adalékanyagok, a szintetikus kiegészítők révén csodákat művelnek a malomiparban, aligha kell attól tartani, hogy akár a bagett, a zsúrkenyér vagy az egyéb igényesebb pékáru alapanyag hiányában ne készülne el ugyanolyan íncsiklandozó formában. Mindig voltak gyengébb évjáratok a gabonatermesztésben, pedig a fajták szortimentje sokkal kisebb skálán mozgott, mint ma. Lehet, hogy a malomipar „varázslói” – vagy éppen avatott szakemberei – most is kihúznak valamit a kalapból, s bár kétségtelen, hogy nagyobb erőbedobásra kényszerülnek, hogy a sütőipart kiszolgálják, de erre a célra remek malomipari technika és végszükségben még szintetikus adalékanyagok is a rendelkezésükre állnak.

Kenyérgondok idén semmi esetre sem fordulhatnak elő

Ha vége lesz az aratásnak

Az aratás mára elvesztette korábbi varázsát, hiszen nem mozgat meg széles tömegeket, nem dolgoznak alkalmi napszámosok tömegei a cséplőgépek környezetében. Ma a technikáé lett a főszerep, hiszen hihetetlen teljesítmények mellett néhány ember végzi azt a munkát, amit fél évszázada még százak verejtékes munkája révén lehetett csak teljesíteni. Az aratás beleszürkült a hétköznapokba, nem érdekel senkit igazán maga a folyamat, a gazdasors alakulása, csak legfeljebb a kenyérár változása jelent hírértéket, okoz esetleg felháborodást. Szinte látens állapotban zajlik az aratás, csak a drága gépekre tesznek rosszalló megjegyzést az utakon haladók, meg esetleg a porra, amit az aratógép kelt. Egy alapvetően és ismét agrárberendezkedésű országban nem biztos, hogy ez jól van így…

Az aratás ettől függetlenül – kihasználva a száraz napokat – zavartalanul folyt egész július hónapban. A termelők egyetlen célja az utolsó szemig betakarítani a termést, aztán a többi már a raktárakban zajló feladatot jelent. A tisztítás a műszakilag felkészültebb helyeken csodára képes, hiszen az értéktelen szemek elválasztása révén az áru állaga lényegesen javulhat. Idén a piac minden bizonnyal honorál néhány százalékos kedvező irányú minőségi eltérést, ezért érdemes a raktári munkákat a korábbinál is komolyabban és szakszerűbben végezni. Az árak kétségtelenül elindultak felfelé, már ami a jó minőséget képviselő étkezési búzáét illeti; augusztusi jegyzésre már 40.000 Ft/t árat is látni, ami bizony sokak fantáziáját megmozgatja… Lehet, hogy nem is lesz olyan sürgős a jobb tételek áruba bocsátása, mert ha így szökik felfelé az ár, akkor még ott is nyereséget képezhet, ahol veszteséggel számoltak…

Augusztusi jegyzésre 40 000 Ft/t árat is látni lehet...

Hát, ilyen természetű a terménypiac. Egyszer gyűlöletesen rossz, és nyomorba dönti a termelőt, máskor megcsillantja emberibb oldalát és a reményt – most éppen a kenyérgabonatermelők számára. Emellett sok múlik a bankok hozzáállásán is, mert ha ugyanolyan visszafogott módon adagolják – saját biztonságukra törekedve – a pénzt, ahogyan a múlt évben, akkor lassú felvásárlás és nagyon sok keserűség vár a termelőkre. A várakozás talán a legrosszabb, mert a tarlóhántás, a zöldtrágyázás, az alapműtrágyázás és az ősziek vetésének előkészítése, inputanyagai már költségeket emésztenek fel. Ehhez viszont likvid pénzekre van szükség. Kár, hogy ezt még nem érzi, nem érti vagy nem akarja érteni a mezőgazdasággal kapcsolatban álló piaci szereplők mindegyike…

NZ.


Ez a cikk a MezőHír 2010/08 - augusztusi számában jelent meg.