Gondok és lehetőségek búzatermesztésünkben



Búzatermesztésünk már-már állandósuló problémáiról és a kilábalás lehetséges módjairól is hallhattunk azon a két tanácskozáson, amelyekre lapunk is meghívást kapott a szervezőktől. A május 27-én a Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézete és a Hajdú Gabona Zrt. által szervezett tanácskozáson, valamint az előtte való napon a Szerencsi Mg. Zrt.-ben megtartott rendezvényen szinte teljes látleletet kaptunk a hazai búzatermesztés mai állapotáról, annak okairól, miközben az előadók a kivezető útra is rámutattak.

Immár évek óta hagyomány, hogy május utolsó vagy június első napjaiban a Debreceni Egyetem agrárfakultása a Hajdú Gabona Zrt.-vel és a kísérletekben résztvevő cégekkel együttműködve országos jelentőségű búzatermesztési tanácskozást és bemutatót szervez. E rendezvényeken nemesítők, agrotechnikusok, kutatók, kereskedők -– valamennyien ismert és elismert szakemberek – szólnak a búzatermesztés aktuális kérdéseiről, problémáiról, azok lehetséges megoldásairól. Az idei debreceni tanácskozás programjából most a búza világpiaci és a hazai helyzetéről elhangzottakat foglaljuk össze.

Jó termések, magas átmenő készletek – a búzapiac helyzete

A búza világpiaci helyzetéről Pótsa Zsófa, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -kereskedők Szövetségének (Gabonaszövetség) főtitkára adott áttekintést. Az USA mezőgazdasági minisztériumának (USDA) májusi becslése szerint a világ búzatermése 672 millió tonnára tehető, ami – fgyelembe véve az elmúlt néhány év termésadatait – azt jelzi, hogy tovább tart a nagy búzatermések ideje. A rendelkezésre álló mennyiség, a forrás folyamatosan nő; 2010/2011-re elérjük a 880 millió tonnát. A felhasználás is növekszik, de ennek üteme elmarad a készletek növekedésétől. A zárókészletek is emelkednek; a 2010/2011-es szezon végére elérhetik a 198 millió tonnát, amelyhez hasonló adat kb. tíz évvel ezelőtt fordult elő. Az export-import forgalom meglehetősen stagnál; ez éves szinten kb. 120 millió tonnára tehető. A legnagyobb exportőr továbbra is az USA, az EU-27, Kanada és Oroszország, majd

Ausztrália, Ukrajna és Kazahsztán következik.

Az EU búzatermését az USDA 145 millió, az IGC 142 millió tonnára becsüli; ezen belül a magyarországi termést 4,7 millió tonna körül várják. Számunkra fontos prognózis, hogy Romániában jóval több termés várható, mint az elmúlt évben, ami a hazai piac alakulására is hatással lesz. Összességében az EU-ban igen jó termés várható.

Mire számíthatunk e termés felhasználásában? Az élelmiszer célú fogyasztás nemigen fog változni, erre kb. 47,6 millió tonna; takarmányozásra – csekély várható növekedéssel – 52,6 millió tonna kalkulálható, de jelentősebb növekedés a búza ipari célú felhasználásában várható. A jelenlegi 11,2 millió tonna helyett – amelyből 4,8 millió tonna az etanol előállítását szolgálja – 2011-re 12,6 millió tonnára becsülik az ipari felhasználás mértékét, amelyből 6 millió tonnára teszik az etanolgyártás igényét. Az EU ebben az évben kb. 18,8 millió tonna búzát exportál; az import 3,1 millió tonna, és hasonló adatokat jeleznek előre a következő évre is. Ellentétben a világpiaccal, az EU-ban a készletek nem fognak nőni, inkább stagnálnak vagy kicsit csökkennek.

Mi várható Magyarországon? Hivatalos termésbecslés az előadás napján (május végén) még nem állt rendelkezésre, miközben a betakarításra váró terület az árvíz- és belvízkárok miatt 1 millió hektárra tehető. Az előadó véleménye szerint országosan 4,3-4,5 millió tonna termés prognosztizálható. A 2009/2010. évi szezon gabonamérlegéről szólva elmondta, hogy a Gabonaszövetség szerint a források mennyisége a jelentős átmenő készletek miatt 2009. július 1-jén 5,5 millió tonna volt. A hazai összes felhasználás optimista számítás alapján 2,5 millió tonna, így 3 millió tonna várt exportra, illetve került tárolásra. Ebből 2010 márciusáig 1,2 millió tonnát sikerült exportálnunk, intervenciós felvásárlásra pedig várhatóan 200 ezer tonna kerül. A július 1-ig teljesülő további export alapján az átmenő készletek elérik az 1-1,2 millió tonnát. A hazai felhasználásból 1,2-1,3 millió tonnát vásárolnak meg a malmok (45 malomipari vállalat); az előadó érdekességként mutatta be, hogy 2009-ben ennek a mennyiségnek a 80%-át tíz malom vette meg. Amint az minden szakember előtt ismert, a takarmány célú felhasználás – az állatállomány csökkenése miatt – évről évre kevesebb.

Az árak alakulásáról a szakember nem mondhatott biztatót. Az általa bemutatott adatok szerint 2008 áprilisa óta kisebb-nagyobb megszakításokkal egyre csökken a búza ára, s a nemzetközi prognózisok szerint ez a tendencia egyelőre nem változik meg. Az eredmény: a felhasználás stagnálása mellett a készletek további halmozódása. Ennek tényleges alakulása nagyban függ a forint árfolyamának alakulásától, illetve a dollár/ euró árfolyamának változásaitól is. További kérdés, hogy fognak-e változni a hitelezés feltételei? Amennyiben nem, úgy a malmok sem változtatnak a mostanra kialakult vásárlási gyakorlatukon. A következő szezonban, 2010. július 1-jétől változni fog viszont az intervenciós rendszer. Ennek lényege, hogy árpából és cirokból nem lesz felajánlható mennyiség, búzából pedig limitáltan 3 millió tonna; e fölötti mennyiség esetén egy pályáztatási rendszer lép életbe. Megszűnik a 0,46 euró/tonna havi növekmény, s ami ennél sokkal hátrányosabb: felajánláskor 20 euró/tonna biztosítékot kell letétbe helyezni. Mindez oda vezet, hogy a hazai termelők még annyira sem élnek majd az intervenciós felvásárlás lehetőségével, mint ebben a szezonban.

Céltudatosabban kell termelni!

D. Lakatos Zoltán: Napszámosként vagy tulajdonosként fogjuk művelni földjeinket?...

-– Mi fogjuk megtermelni vagy velünk fogják megtermeltetni azt a búzát, amelynek megtermesztéséről, értékesítéséről, piacáról beszélünk. Napszámosok leszünk-e vagy tulajdonosként fogjuk művelni földjeinket? – ezekkel a gondolatokkal vezette be előadását dr. Lakatos Zoltán, a Hajdú-Gabona Rt. vezérigazgatója. Tette mindezt azért, hogy ezen a fórumon is ráébressze a hallgatóságot: a maga területén mindenkinek tennie, lobbiznia kell a hazai mezőgazdaság érdekeiért. (Ők most éppen azon vannak, hogy a gabonapiaci láncban csak a végfelhasználónak kelljen megfzetni az áfát, ami jelentős pénzügyi könnyítés lenne a résztvevőknek.) A jelenlegi kedvezőtlen helyzet nehézségei mélyen gyökereznek, mondta, mert be kell látnunk, a kilencvenes évek földosztásával legalább huszonöt évet esett vissza a hazai növénytermesztés technológiai színvonala. A szétaprózott birtokrendszer és a szövetkezés elmaradása következtében a gépek és eszközök kihasználtsága nem kellően hatékony, a termelés gazdaságtalan, nem tudunk nagy mennyiségű és homogén minőségű árut kínálni, mindez pedig állandósult versenyhátrányban tart bennünket. Pedig a fejlett nyugati országokban (Franciaország, Dánia, stb.) már rég felismerték a közös fellépésben rejlő piaci előnyöket. Súlyosbítja a helyzetet az a kétes értékű hírnév, amit Lengyelországgal együtt vívtunk ki magunknak az EU-ban, s amely szerint 15% alattira esett a vetőmag-felújítás mértéke! Ez a magatartás nem a jó mezőgazdasági gyakorlat és a nyomon követhetőség elvárásai és normái felé tart, amelyek teljesítése nélkül pedig az igényes piacokon nem fognak velünk szóba állni. Indokolatlannak tartotta az előadó azt is, hogy jelenleg legalább 140 búzafajta szerepel a nemzeti fajtalistán, holott ennek a töredéke is elegendő lenne a megfelelő színvonalú termesztéshez. Ismét külföldi példát hozott: Kanada 3-4 államilag engedélyezett búzafajta termésével jelenik meg a világpiacon, ahol közismerten vezető szerepet tölt be. Ha mi továbbra is kitartunk amellett, hogy természeti adottságaink predesztinálnak bennünket a jelenlegi, évi 1 millió hektár körüli búza termesztésére, és ez aligha vitatható, akkor sürgősen szemléletet és stratégiát kell váltanunk. A belföldi szükséglet feletti mennyiséget csak akkor tudjuk eséllyel eladni, ha valamiben többet nyújtunk, mint a konkurensek. Ez a valami pedig csak a minőség lehet! Be kell látnunk, hogy a kommersz búza piacán közvetlen szomszédainkkal, pl. Ukrajnával és egyes években Romániával sem mennyiségben, sem árban nem versenyezhetünk. A minőség felé való fordulás jele itthon a Pannon búza program.

A jelenleginél sokkal céltudatosabban kell termelni, tudnunk kell, ki lesz a vevő: a malomipar, a takarmánygyártás vagy exportra szánjuk? Ennek megfelelően kellene megtervezni a fajtákat, a terméshozamot, és végiggondolni a piaci lehetőségeket. Bármely célra is termelünk, csak egészséges búzát vihetünk a piacra. Az elmúlt év fuzáriumos történései nyomatékosan felhívják a fgyelmet a technológiai fegyelem betartására és a – sajnos nem kellően szigorú vagy nem elegendő számú – állami ellenőrzés fontosságára. E téren a kedvezőtlen május végi-júniusi időjárás miatt idén is adódhatnak problémák.

A technológiai hiányosságok mellett az előadó a pénzügyi kérdésekről, mindenekelőtt a hitelfelvétel nehézségeiről is szólt. A bankok a korábbiaknál sokkal óvatosabbak lettek a hitelnyújtásban, ezzel egyidejűleg – különféle visszaélések miatt – megrendült a bizalom a közraktári rendszerben. A kialakult helyzetben a malomipar az általában szokásos 1,2 millió tonnás igényének az aratás utáni időben csak 10-20%-át fogja felvásárolni, a korábban szokásos 60-70%-kal szemben. A többi szükségletét folyamatosan szerzi be a piacról, azaz a fnanszírozás terhe áttolódik a termelőkre. Ezt a gyakorlatot fogja követni az előadó személyében képviselt Hajdú-Gabona Zrt. is, különösen amiatt, hogy a cég két évvel ezelőtti búzafelvásárlásai nyomán, a bekövetkezett pénzügyi válság, illetve a forint leértékelés következtében súlyos veszteséget kellett elkönyvelniük. A több évtizedes múltra visszatekintő, és részvénytársasággá 1992-ben átalakult vállalat most változtatni kényszerült korábbi üzletpolitikáján: ebben az évben is 100-110 ezer tonna búzát szándékoznak vásárolni, de csak fokozatosan. Az eladásra szánt búzát pedig el tudják helyezni raktárukban, de fzetni csak a felhasználáskor fognak. S hogy mennyit? – becslése szerint tonnánként 25 ezer Ft körüli lesz a búza ára.

Pannon búza – Egy lehetséges megoldás

Mintha a fentiekben vázolt problémákra kívánt volna – legalább is részben – választ adni az a tanácskozás, amely ugyan egy nappal korábban zajlott, a Szerencsi Mg. Zrt.-ben, de mondanivalója szervesen illeszkedett a Debrecenben elhangzott kérdésekhez. Az előadásokban a kiemelkedő és ellenőrzött minőséget megcélzó ún. Pannon búza termesztési program eddigi eredményeiről és a további teendőkről esett szó.

Dr. Bedő Zoltán: A versenyképesség megtartása csak fejlesztéssel és hatékony marketinggel lehetséges

Az előzményeket összefoglalva dr. Bedő Zoltán, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének (Martonvásár) igazgatója arra emlékeztetett, hogy a Kárpát-medence a világ azon kevés régiója közé tartozik, ahol a környezeti feltételek együttesen adottak a jó minőségű gabona nagy mennyiségben történő előállításához. A gabona- és ezen belül a búzatermesztés és -feldolgozás Magyarország és az egész Pannon régió történelmének része. A jelen nagy kihívása, hogy a búza terméklánc mai szereplői – nemesítők, termesztők, feldolgozók, a kutatás-fejlesztés szakemberei – hogyan tudnak élni az adottságokkal, hogyan tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó piaci követelményekhez úgy, hogy közben a búza élelmezési stratégiai szerepéből adódó alapellátás is biztosított legyen.

A nagy búzaexportáló országok példája mutatja, hogy a világpiacon márkás termékkel akkor lehet megjelenni, ha e mögött egy jól szervezett búzavertikum található. Ez magában foglalja a minőségi standardok/áruosztályok felállítását, a nemesítést és fajtakiválasztást, a szakszerű termesztést, a szigorú átvételi rendszert, a gondos tárolást, feldolgozást, a minőség és a termelési folyamat tanúsítását és a jó marketinget, és mindezt ernyőként lefedő kutatás-fejlesztési hátteret.

A Pannon búza minőség kialakításának gondolata regionális szinten közel egy évtizede fogalmazódott meg. Célja a magyar búza versenyképességének növelése, mégpedig a világ gabonaiparában alkalmazott legfontosabb minőségi rendszerekre és a magyar búza minőségi tulajdonságaira alapozva. A magyar gabonatermesztés előnyének számít, hogy mennyiségi és minőségi termesztésre egyaránt ad esélyt, hagyományosan jól felépített a gabonavertikum és fejlett termékpálya jellemzi. Ugyanakkor hátrányként említette, hogy bár mára az ágazatban csak a magyar gabona az egyetlen olyan termékünk, amely nemzetközileg jelentős, de tételként a világpiacon nagynak kicsi, kicsinek pedig nagy.

Más szavakkal: tömegterméknek túl jó és drága, minőséginek pedig nem elég jó és nem elég homogén. Mint mondta, a termékpályán belül hiányzik egymás érdekeinek és az egymásra utaltságnak az elfogadása, továbbá a nemzetközi kompatibilitásnak és a nemzeti sajátosságnak az egysége. Mindezek fgyelembe vételével dolgozták ki a Pannon minőségű búza fejlesztése c. programot, amelynek sikeres megvalósítása 2005 és 2007 között zajlott. Az eredmények alapján a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal a projekt folytatását egy konzorcium keretei között tartotta megfelelőnek; ennek tagjai kutató és fejlesztő intézmények, termelő és integrátor szervezetek és különböző termelői és kereskedelmi szövetségek. Az együttműködés célja:

– minőségorientált alapanyag-előállítás, minőségstabilitás,

– az adott minőségi potenciállal rendelkező fajták termesztési rendszerbe illesztése,

– élelmiszer célú hasznosítás, a Pannon búza minőségi program kiterjesztése a feldolgozóiparra,

– a minősítési módszerek és a minősítési rendszer folyamatos fejlesztése.

Előadásának további részében szólt a jelenlegi termesztéstechnológiáról és annak jövőben szükséges változtatásairól, bemutatta azokat a nemesítési célokat, törekvéseket és eredményeket, amelyek a megkívánt minőség elérését szolgálják; ismertette a Pannon búza minőségi kritériumait és az e célra alkalmas martonvásári fajtákat. Mondanivalóját azzal az összegzéssel zárta, hogy a nemzetközi versenyképesség megtartása csak innovációs fejlesztéssel, egységes termékpálya szemlélettel és hatékony marketinggel érhető el.

Buvár Géza: A prémium búza termesztéséhez prémium termelőre van szükség

A minőségfejlesztés szükségességét hangsúlyozta Buvár Géza, a KITE Zrt. vezérigazgatója is. Mint a legnagyobb hazai mezőgazdasági integrátor szervezet vezetője, a gyakorlat oldaláról kiindulva, bevezetőjében utalt a gabonatermelők mindennapi gondjaira: egyre inkább állandósuló probléma a búza alacsony ára; a terményt nem lehet eladni, illetve nem likvid a búzapiac. Úgy tűnik, hogy az immár két éve tartó állapot nehezen fog megoldódni, a kiút nem nagyon körvonalazódik. Piaci kilátásainkról szólva elmondta, hogy a magyar gabonának elsősorban a környező országokban lenne piaca. Az ottani termelők hozzánk hasonló természeti feltételek között gazdálkodnak, legfeljebb a termesztés színvonalában van némi lemaradásuk, aminek következtében egyes években eladóként jelenhetünk meg náluk, de rendszeresen nincs erre lehetőség. Ha f-gyelembe vesszük, hogy e téren fokozatosan felzárkóznak, akkor lassan ott tartunk, hogy öt évből egyszer lehetünk sikeres eladók. A hazai búzatermesztés strukturálatlan, az esetlegesség jellemzi, nagy az ingadozás a kínálatunkban, és nincs kiegyenlített jó minőségű áru nagy tételekben. Az előadó megerősítette Vancsura Józsefnek, a GOSZ elnökének szavait: a hazai búzapiac átmenő készletek nélkül nem működhet jól, mert csak így lehet kiegyenlíteni az évek közötti mennyiségi és minőségi ingadozásokat.

Pannon búza bemutató a Szerencsi Mg. Rt.-ben

A megújuláshoz elengedhetetlen a prémium kategóriájú búza előállítása és bevezetése, amelyre a Pannon búza program kínál lehetőséget. A szakember nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ez nem azonos az általában minőségi búzának nevezett fogalommal, hanem több annál. A prémium búza egy olyan termék, amely adott fajtákból áll, minőségi paraméterei alapján jól megkülönböztethető, s az erre igényt tartó vevők igen szigorúan ellenőrzik is ezeket a jellemzőket. A prémium kategória előállítására példaként említette a kanadai búzát és a közvetlen szomszédunkban, Burgenlandban már több mint tíz éve folyó ilyen célú termesztést. Ezt a terméket nemcsak a termelők ismerik, hanem mindenekelőtt a malmok és a malomipari termékek felhasználói. Az ilyen, elismertetett termék esetében nem a vetőmag-kereskedő győzködi a termelőt a megtermelhető búza kiválóságáról, hanem a termelők közösségei vagy a kereskedők, akik piacra viszik a búzát, fogadtatják el a molnárokkal és pékekkel, hogy miért, milyen célból érdemes nekik ezt a minőségű alapanyagot megvásárolni. Ez olyan, megkülönböztetett minőség, amely mögött olyan termelő áll, aki tudatosan vállalta ennek a terméknek az előállítását.

S hogy minek lehet alapanyaga Európában a prémium búzákból készült liszt? Egyrészt az olyan speciális tésztáknak, amelyeknek gyártása megköveteli az ilyen minőségű lisztek választását, használatát; pl. nálunk a Fornetti-termékek (fagyasztott tészták) vagy Dél-Európában a különböző pizzatészták. Másrészt az átlagos minőségű lisztek minőségének feljavítására, kívánt igények szerinti beállítására használják. A sütőipar automatizálásával ugyanis egyre nagyobb az igény a standard minőségű alapanyag folyamatos, egyenletes biztosítására. Az előadó hangsúlyozta: aki prémium búzát akar előállítani, annak meg kell célozni azt a piacot, amely csak ezt igényli. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez egy determinált piac, amelyen a termékből nem több millió tonna az igény. A prémium búza, mint minden minőségi áru, bizalmi cikk; az üzlet folyamatosságához a prémium fajta, a prémium technológia, a prémium termelő és a kereskedő együttesen jelenti a garanciát. Bár jegyzik a tőzsdén is, de termesztésében, forgalmazásában sokkal meghatározóbb az a kötelem, amely a termelő, kereskedő és feldolgozó között egy szerződéses viszonyban kialakul.

Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy szemléletváltásra van szükség: az a gondolat nem tartható, hogy majd akkor termelünk prémium búzát, ha megfzetik. Előbb ugyanis a termelői és kereskedői oldalnak kell bebizonyítania, hogy folyamatosan és biztonságosan képes ezt a minőséget produkálni, majd utána – nem jelentéktelen áldozattal és szívós marketingmunkával – erre a zárt, speciális piacra be kell törni.

A májusi viharkár nehéz aratást sejtet

A minőségi kérdésekről szólva megemlítette, hogy Európában a prémium búzák fehérjetartalma 14-14,5%, tehát ezt nekünk is teljesíteni kell. A búza-minőségvizsgálatok sokat emlegetett országonkénti különbözőségét pedig tudomásul kell vennünk, s az adott piacon követett módszer szerint kell eljárnunk. Végezetül arra hívta fel még egyszer a fgyelmet, hogy a prémium búza termesztéséhez prémium termelőre van szükség! A termesztéshez szükséges inputtöbblet ugyanis könnyebben teljesíthető, mint kivitelezésben megkívánt minőségi munka. A prémium minőségű búza termesztésére a termesztők egy szűk köre vállalkozhat, akik minden esetben betartják a technológiai fegyelmet, és az agrotechnikában is képesek kikerülni azokat a buktatókat, amelyekkel kockáztatnák a kitűzött minőség elérését.

Princzinger G.


Ez a cikk a MezőHír 2010/07 - júliusi számában jelent meg.