Egyensúly a klímaváltozás és a növekvő élelmiszer-előállítás között?



Az elkövetkező években, évtizedekben Európának arra kell törekednie, hogy hozzájáruljon az egyensúlyi helyzet kialakításához a klímaváltozás és a globális élelmiszerhiány között. A kihívás jelentős: elegendő élelmiszer-előállítás mellett alkalmazkodni kell klímaváltozáshoz, oly módon, hogy a változás ne a nemkívánatos irányban menjen végbe.

A megoldandó feladatot a jelentős népességnövekedés, a termőföldterületre nehezedő környezeti igénybevétel és a mezőgazdaság okozta igénybevétel együtt jelenti. A helyzet kezeléséhez megfelelő módszerek szükségesek, méghozzá nagyon is a közeli jövőben.

Egy változó világ táplálása

Az ENSZ népesség-előrejelzése szerint a Föld lakossága 2050-re eléri a 9,2 milliárdot. A G8 csoport véleménye szerint eddig az időpontig az élelmiszertermelést meg kell duplázni ahhoz, hogy ne lépjen fel a világ egyes részein nagy tömegekre kiterjedő éhínség. Jelenleg a Föld mezőgazdasági termelésre egyáltalán alkalmas területén mezőgazdaságinak sok esetben alig nevezhető extenzív termelést folytatnak, ugyanakkor nagy nyomás nehezedik a kormányokra, hogy a még meglévő ökoszisztémák és zöld területek többé-kevésbé háborítatlanul megmaradjanak. Hogyan lehet ezt a helyzetet egyensúlyban tartani?

Az egyetlen megoldás talán az lehet, ha a technológiai fejlesztés és a tudományos kutatás eredményeit a modern mezőgazdaságba integrálják. Tény, hogy 1960 óta az egységnyi földterületen megtermelt mezőgazdasági termény mennyisége megháromszorozódott, és ez jelentős mértékben a növénynemesítésnek, valamint az intenzív növényvédőszer-használatnak köszönhető. Ha ez a fejlődés nem ment volna végbe, a világ számos országában már most éhínség lépne fel.

A magas termésátlagok nem lehetnének biztosíthatók a növényvédő szerek intenzív használata nélkül. Jelenleg még a legintenzívebb gazdaságban is minimálisan 20%-os veszteséggel számolhatunk a kártevők, gombák, gyomok jelenléte miatt. Ott, ahol a növényvédő szerek nem állnak rendelkezésre, az egész termés elveszhet a kártétel következtében.

A jövőben a klímaváltozás csak növeli a potenciális termésveszteségeket, az egyre növekvő és előrejelezhetetlen időjárás-változás okozta szárazság, az árvizek és a kártevők, kórokozók elszaporodására alkalmas körülmények fokozódó fellépése miatt. A mezőgazdasági ökoszisztémák folyamatos tönkremenetele, ami a klímaváltozás következménye, már gyorsuló sivatagosodást eredményezett sok olyan országban, ahol az élelmiszer-előállítás eddig is gyenge lábakon állt. A sivatagosodás vagy akár annak kezdeti fázisa a terület termőkapacitásának teljes elvesztését jelenti, és egyben csökkenti a termesztésre alkalmas területek nagyságát.

A mezőgazdaság hozzájárulása a klímaváltozás hatásának csökkentéséhez

Az élelmiszer-ellátás biztonsága és a klímaváltozás közötti kapcsolat komplex és fontos kölcsönhatások összessége. Az éghajlat meghatározza a termés mennyiségét és minőségét, nemcsak a termesztési viszonyok befolyásolásával, hanem a kártevők, kórokozók, gyomnövények számára kedvező környezeti viszonyokon keresztül; olyan, az elszaporodásukra kedvező körülményeket teremt, ami a mezőgazdasági termelést ellehetetleníti, de legalábbis nagyon problematikussá teheti. A mezőgazdaság ugyanígy befolyásolhatja az éghajlatot. Mint bármilyen iparág, a mezőgazdaság szén-dioxid-gazdálkodása már eddig is hozzájárult az éghajlatváltozáshoz, pl. a trópusi esőerdők fokozott mezőgazdasági termelésbe történő állításával.

Az éghajlatváltozás legrosszabb következményeinek elkerülésére, de legalább csökkentésére az egyöntetű tudományos vélekedés szerint 80%-kal kell csökkenteni a globális széndioxid-kibocsátást 2050-ig. Hogyan vihető ez végbe a mezőgazdaságban, a termelés csökkentése nélkül?

Integrált mezőgazdasági termelés

A megoldás egyik lehetősége sokak szerint a biogazdálkodás lenne, de ennek hatása a várakozásokkal szemben éppen negatív, mivel alkalmazása esetén a mezőgazdaság környezeti hatása növekedne. Újabb vizsgálatok szerint ugyanis ahhoz, hogy a biogazdálkodás alkalmazásával az intenzív termeléssel azonos mennyiségű élelmiszert állítsanak elő, 65-200%-kal nagyobb földterületet kellene művelésbe vonni, ami a szántással, növényápolással és betakarítással kapcsolatos gépi műveletek által kibocsátott káros anyagok mennyiségét megháromszorozná. A biogazdálkodás során a legnagyobb kárt azzal okoznák, ha a biogazdálkodáshoz szükséges megnövekedett területet erdőirtással, korábban mezőgazdasági célra nem használt területek igénybevételével vonnák be a termelésbe.

A megoldást végül is az integrált mezőgazdasági termelés jelenti, amely magában foglalja a mezőgazdasági termelés állandó figyelemmel kísérését, a kártevők előrejelzését, az agrokemiká-liák okszerű használatát.

Forrás: ECPA Dr. Kádár András


Ez a cikk a MezőHír 2010/02 - februári számában jelent meg.