A remény növénye lett a kukorica



Kevés olyan gazdaság van ma Magyarországon, ahol legalább egy táblában ne termelnének kukoricát. A beszűkült termelési lehetőségek egyik hozadéka, hogy sajnos még azokon a területeken is vetették ezt a növényt, ahol igazán jó termésre nem számíthatnak.

Az — a szakmával ellentétes — rendezőelv kezdett kialakulni, miszerint “ha mindenki vet, hát én is vetek”. Ehhez persze a kukorica hazai marketingje is hozzájárul, hiszen már késő ősztől szinte naponta bombázzák a termelőket ajánlataikkal a vetőmag-forgalmazók. A vetőmag-értékesítés sikere így nem marad el, annál inkább sem, mert a gazdák eszközparkja szinte mindenütt alkalmas az “egyszerűsített” technológia betartására, és ezáltal könnyen meggyőzhetők. A kukorica piaca ugyan nem mindig “hajlamosító tényező”, de a vethető növények korlátozott száma és az ebből eredő tanácstalanság viszont mindenképpen az.

Szerény átlagos eredmények

A magyar növénytermesztés idei éve katasztrofálisan gyenge — a kalászosok, a repce, az alternatív növények és egyéb kisebb területen termelt kultúrák betakarítása után. Késésben van a napraforgó is, amelynek kilátásai csak közepesek vagy még gyengébbek voltak a szeptember első dekádjának végén beköszöntött nagy csapadékhullám után. A remény és az érdeklődés egyértelműen a mintegy 1,2 millió ha-on elvetett, és most betakarításra váró kukorica irányába mutatkozik meg ezután. Sajnos a hatalmas belvízkárok és árvizek következtében a betakarításra váró terület csak 1,12 millió ha körüli lesz, ami egyben a termés mennyiségi csökkenését is jelenti.

Az álló kukoricák nagyon vegyes képet mutatnak az ország egyes vidékein szeptember közepén, de a potenciális termőhelyeken, a hagyományosan jó és felkészült termelőknél mégis optimizmusra adhatnak okot. Azért különösen izgalmas kérdés a kukoricával foglalkozni, mert közben megismétlődni látszik — hasonlóan a néhány évvel ezelőtti időszakhoz — a gabonapiac feltámadása. Ez a piaci feltámadás a nagy termelőknél, ahol sok kukoricát várnak, valóságos mentőöv lehet. Mentőöv, amely kihúzza őket a bajból, kompenzálja a többi növény gyenge szereplését, és az állattenyésztésnek is — ahol vegyes gazdálkodás van — nagy segítséget jelent. 7,4 millió tonna a hazai termés hivatalos becslése, de ez erősen optimista álláspontnak tűnik, látva a sok elgyomosodott, tőhiányos, alacsonyabb, helyenként rossz lábon álló állományt. Az ősz pedig hozhat még meglepetéseket, hiszen a folyamatosan érkező sok csapadék a táblák megközelítését, a gépek mozgását és munkájának minőségét is erősen befolyásolja. A 7 millió tonnát közelítő idei országos termésmennyiség elérése talán közelebb áll a realitáshoz, és a körülmények figyelembe vételével ez is szép eredmény lenne. A becslés nehéz feladat, amit ugyan tudományos módszerekkel végeznek, de gyakran a termelők bevonása, véleményük meghallgatása nélkül, ami növeli a pontatlanságot. Igaz, a gazdálkodók nem érnek rá mindenre, hiszen a földet művelik, nekik a vetés, aratás a dolguk, vagyis termelniük kell, mert ebből élnek. Persze örökké reménykednek, és az idei évben ez még fokozottabban így van. A Bábolnai Gazdanapokon — ahol szintén esős kellemetlen idő volt — ellesett beszélgetésekben már az volt a téma a gazdák körében, hogy legalább a Szent Mihály-napi fagy kerülje el őket, hogy hosszú, száraz ősz legyen. Tudják, hogy rekord kukoricatermésre már nem számíthatnak, de legalább a betakarítás legyen zavartalan, mert még ez is segíthet. Nem mellékesen pedig a valós kereslet-kínálat alapján működő, tisztességes árat alakító piacot emlegették, mert sajnos ebben is rossz tapasztalatok születtek az elmúlt években…

A kukorica a világpiacon

A legnagyobb kukorica-nagyhatalom, az USA idei terméskilátásait elemző USDA augusztusi jelentése szerint a kukorica-vetésterület közel 70%-án nagy reményekre jogosító, kiváló állapotban lévő állományok találhatók. A múlt év hasonló időszakában valamivel gyengébb eredményeket prognosztizáltak a mintegy 35 millió hektáron, ami ebben az évben 1,5%-kal növekedett. A termésmennyiségük minden évben meghatározó a világ tőzsdéin, és természetesen az európai piacon is mérvadó az árak alakulására. Az uniós nagyhatalom Franciaország terméskilátásai viszont mintegy 15%-kal rosszabbak a múlt évhez képest, Így csak 13,5 millió tonnás becslés született. A területarányosan szintén gabona-nagyhatalomnak aposztrofálható Magyarország kukoricatermésének számai még szeptemberben is nagyon bizonytalannak látszottak. Az állományok jelentős része kiegyenlítetlen, ezért a várható termés pontos mennyiségét megbecsülni, s ebből kiindulva árat közölni felelőtlenség lenne — így nyilatkozott a kereskedő cégek többsége. Ilyen esetben a piacra amúgy is a kivárás a jellemző; mindenki megpróbálja kitolni a vásárlását, s a lehető legkésőbbi időpontban megjelenni az árakkal. Az tény, hogy az ókukorica-készletek már nem jelentősek — hogy hova tűntek el és mikor, azt nehéz nyomon követni –, a Dunántúlon szinte már alig lehet ilyen terményt felvásárolni. A betakarítás elkezdődött, és csak bízni lehet az időjárás kedvező alakulásában, ami egészséges, alacsony víztartalmú kukorica magtárba kerülését teszi lehetővé. A piacon közben megindult az árak emelkedése, amely remélhetőleg kompenzálja majd a terméskiesést, és amellyel a termelők és a kereskedők is elégedettek lesznek. Nos, ehhez hasonló megnyugtató hangvételű kereskedői és médianyilatkozatok születtek augusztus-szeptember hónapokban, de az első készre jelentett tételek után eldördül a rajtpisztoly, komolyra fordulnak a dolgok, és a szóbeszédet a cselekvés váltja fel…

Élénknek ígérkezik a kukoricapiac

Amire a termelők vártak, az most megvalósulhat, hiszen a kukorica ára tempósan elindult felfelé. Ezt jelzi, hogy az aratás megindulásával sorban születnek a kombájn alól szállítandó kukoricára az ajánlatok. Egyetlen kikötés talán, hogy a víztartalom nem lehet 30% feletti, de az ilyen termést nem is nagyon lehetne még betakarítani. Az ár a kombájn alól vitt kukorica esetében szeptember derekán meghaladta a 40.000 Ft/t-át, ami egyértelműen a keresleti piac beindulását jelenti. Ezzel egyidejűleg elindul a találgatás, hogy meddig emelkedhet az ár, mennyi lesz a májusi morzsolt tavaszi ára, stb. Nos, vannak termelők, akik a spekulatív értékesítést választhatják, de sokkal többen vannak, akiknél létkérdés a mielőbbi árbevétel. Sokan értékesítenek minden bizonnyal ad hoc módszerrel, ami azzal jár, hogy a piac étvágyát egy időre letörhetik; feltelhetnek a felvásárlók, kereskedők az aratás utáni felvásárolt mennyiségekkel, és akkor következik a találgatás. A találgatás arról, hogy érdemes volt-e a teljes készletet betárolni egy tavaszi, esetleg jóval 50.000 Ft/t feletti ár reményében, vagy el kellett volna adni ősszel, ezen az áron. Mindkét esetre volt már példa, hiszen a 60.000 Ft/t körüli kukoricaár esett már közel a felére május elején, de olyan is előfordult, hogy tavasszal mindenki számításai szerint, magas áron értékesítette a tengerit. A döntés az árutulajdonos kezében van tehát, akit nyomhat értékesítési kényszer, de okos kivárással szép többletnyereséget realizálhat. Persze csak az, akinek piacképes kukoricát sikerül betakarítania, hiszen ne feledkezzünk el arról sem, hogy az idei csapadékos évjáratban sokkal alaposabban vizsgálják a vevők a minőséget. A fuzáriumgomba — amit a kenyérgabonánál gyakran a termelők megfélemlítésére, ijesztgetésére, taktikai okokból, az árak letörése érdekében emlegetnek — a kukoricában idén talán sokkal nagyobb valószínűséggel van jelen…

“Vis maior”helyzet — és értelmezése

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) elfogadhatatlannak tartja, hogy egyes terményfelvásárlók figyelmen kívül hagyják a magyar gazdákat sújtó vis maior helyzetet, és kötbért követelnek tőlük — áll a közleményben. Ez a jogi kategória kétségtelenül létezik, de helyes értelmezésével két évtizede adósak a vertikum szereplői. Van ún. puha értelmezése és van kategorikus; — évjárattól, az anyagi kár mértékétől függően ragaszkodtak valamelyikhez a szerződő felek, illetve mentek bíróságokra.

A tárca közleménye szerint a VM-hez érkezett bejelentések alapján idén tavasszal a felvásárlók a 2010. évi termésre úgy kötöttek adásvételi szerződést, hogy az áru valójában még meg sem termett, akkor tehát az érintettek a kereskedelmi gyakorlat szerint 2010. évi termésű gabonafélékre legfeljebb szállítási vagy mezőgazdasági termékértékesítési szerződést köthettek volna, nem pedig adásvételit. Egyes terményfelvásárlással foglalkozó vállalkozások most nem fogadják el a gazdák “vis maior” (szélvihar, jégeső, belvíz, árvíz) igazolását, és követelik a kötbér megfizetését, illetve a terményt. Kötbér ugyanakkor csak a kötelezettnek felróható magatartás esetén követelhető. Az igazolt “vis maior” eset pedig mentesíti a kötelezettet a kötbér megfizetése alól — a VM álláspontja szerint.

Az elmúlt két évtizedben számos esetben fordult elő hasonló helyzet, mint az idei évben. Anélkül, hogy bármelyik fél igazát kimondanánk, gyakran előfordul, hogy a kereskedők is év elején lekötik a terménymennyiségeket, mégpedig szállítási szerződésekkel külföldi vevők felé. Nemteljesítés esetén fedezeti vásárlással — más partnertől, más országból — beszerzik az árut a vevők, és az árkülönbséget megfizettetik a nem teljesítő féllel. Ez gyakorlat, aminek hozadéka, hogy a belföldi partnerek felé kötbérérvényesítési igénnyel lépnek fel a hazai kereskedők. Ezek a jogi anomáliák a kárenyhítés jegyében mindig előkerülnek a rendellenes teljesítések idején, hiszen senki nem bír hatalmas veszteségeket elkönyvelni.

Kétségtelen, hogy a termelők a követelések miatt a fizetésképtelenség határára sodródnak, hiszen a termésük nagy része, de akár teljes meny-nyisége is megsemmisült. Azt azonban pontosan tisztázni kell, hogy a vis maior helyzet teljes termőterületre vagy csak területrészekre vonatkozik. Ha a felek együttműködnek, akkor a szerződés mennyiségeihez képest részteljesítésekkel enyhíteni lehet a kárt a partnerek mindegyikénél. Nem mellékesen pedig az érvényben lévő agrárpolitika célkitűzéseivel ellentétes kereskedelmi gyakorlat mindenképpen elítélendő, helytelen, és a későbbi együttműködést is kétségessé teszi. A vis maior-igazolással rendelkező gazdálkodókkal a kereskedő cégeknek tárgyalniuk kellene a szerződés teljesítésének dolgában, megoldásokat keresni, és ez a kukorica szerződéses felvásárlása esetében is így van. Az árak emelkedése a szerződéses árhoz képest — egy nagyobb árbevétel reményében — sokakat eltántorít a jogi normák betartása alól, de a rend kell hogy uralja a termelői-kereskedői kapcsolatokat, még a szélsőségesre váltó piaci viszonyok között is…

NZ.


Ez a cikk a MezőHír 2010/10 - októberi számában jelent meg.