A lucerna – a pillangós szálastakarmány-növények “királya”



A lucerna termesztését Magyarországon Tessedik Sámuel honosította meg, 1768-ban. A lucerna nagy zöld- és szárazanyag- (széna-) termést adó, magas fehérjetartalmú, pillangós virágú szálas takarmánynövény.

Kép

Jelentősége

Kiváló takarmányértékét – a benne található fehérje kitűnő biológiai értéke mellett – a magas karotin-, ásványianyag- és vitamintartalomnak is köszönheti. Jelentős emészthetőnyers-rost-tartalma miatt elsősorban a kérődzők kiváló szálastakarmánya.

A fenntartható gazdálkodás fontos pillangós növénye; növeli a talajok termékenységét, mert gyökérzete nitrogénben és – feltörés után – szerves anyagban is gazdagítja a talajt. A vele szimbiózisban élő Rhizobium baktériumok évente 60-80 kg légköri N-t kötnek meg hektáronként. Mélyre hatoló gyökérzete révén (20 m-re is lehatol) kalciumot, káliumot és foszfort hoz fel, gazdagítva ezzel a felső, termékeny talajréteget. Elővetemény-értéke azonos egy közepes adagú istállótrágyázással. Víz- és szélerózió (defláció) ellen védi a talajt, mivel állandó fedettséget biztosít egész évben, illetve több éven keresztül, továbbá erőteljes, a felszínhez közel – főként a tarkavirágú fajtáknak – dúsan elágazó gyökérzete átszövi a talajt. Zöldtermése etethető hagyományosan zölden és renden szárítva szénaként; szilázs, szenázs és szárítmányok (lucernaliszt és granulátum) formájában. Kedvező táplálkozásélettani hatása miatt humán célú fogyasztása (lucernakapszula, lucernacsíra) is terjed. A magyar lucernavetőmag pedig Észak- és Dél-Európába egyaránt jól exportálható.

A világon 33 millió hektáron termesztik; a legtöbbet Észak-Amerikában (USA), majd Európa, végül Ázsia következik.

Magyarországon a vetésterülete 150 ezer hektár körüli, ami az 1996-2000 közötti időszak átlagának (216 ezer ha) 70%-a. A lucernaterület -elsősorban az állatállomány csökkenésével összefüggésben – csökkenő tendenciát mutat.

A lucerna átlagtermése 5 t szárazanyag/ha körül alakul, de jobb agrotechnikával a jelenlegi mennyiségnek akár a duplája is elérhető lenne.

Biológiai alapok

A magyar lucernafajták kiváló tulajdonságaik révén külföldön is versenyképesek, így vetőmagjuk egész Európában keresett. A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő 33 fajta zömében magyar nemesítésű.

Magyarországon (Pannon-medence) szaporítására azok a tájegységek a legalkalmasabbak, ahol a virágzás és betakarítás időszakában meleg, száraz időjárás jellemző. Talaj szempontjából a gyengébb termékenységű talajok (meszes homok, réti) jobbak a vetőmagtermesztésre. Ezt tükrözi a magyarországi szaporítóterület elhelyezkedése is, amely az Alföld melegebb, szárazabb tenyészidőszakú, talajadottság szempontjából pedig gyengébb termékenységű területeire koncentrálódik. A lucernavetőmag-szaporítások 85%-a a Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Szolnok és Heves megyei területeken helyezkedik el.

Magyarországi termesztésében a kékvirágú lucerna a legjelentősebb, majd a tarkavirágú lucerna következik. A ma termesztett fajták közül több fajtában – elsősorban a kisvárdai nemesítésű „homoki lucernákban” -előnyösen kombinálódnak a két faj kedvező tulajdonságai. A fajtaminősítő hatóság ezért e két fajt és a fajtákat nem különíti el a Nemzeti Fajtajegyzékben, hanem egységesen Lucerna-Medicago sativa L. néven sorolja be. A tarkavirágú típusú fajták – elsősorban a felszínhez közel dúsabban elágazó gyökérzetük révén – igénytelenebbek, jobban hasznosítják a talaj

kisebb tápanyag- és vízkészletét, ezért inkább a kitet-tebb, gyengébb területeken – főleg homokon – terjedtek el, de az újabb „fajhibrid” fajták (Pl. Olimpia) a jobb termékenységű talajokon is versenyképesek a kékvirágú fajtákkal.

Grábner Emil, az Országos Növénynemesítő Intézet igazgatója már 1910-ben megkezdte az Óvári tarkavirágú lucernafajta nemesítését, amelyhez a nemesítési alapanyagot homokvidékekről gyűjtötte.

Kisvárdán az Állami Királyi Növénynemesítő Telep alapítását (1943) követően indította Teichmann Vilmos a savanyú homoktalajokon is eredményesen termeszthető, ún. „homoki” tarkavirágú lucerna nemesítését, majd a termesztéstechnológia kidolgozását. A nemesítés kezdetén (1943) egyedkiválasztásos nemesítési eljárással a Tuzsoni lucerna és Medicago falcata természetes keresztezéséből származó populációs kiindulási anyagból állították elő az 1956-ban fajtakísérletekre bejelentett Kis-várdai fajtajelölt lucernát. Teichmann időközben folyamatosan javította a fajtajelöltet, és a Kisvárdai fajta végül a tömegkeresztezési (polycross) kísérletben a savanyú homoktalajon legjobban szereplő klónok keverékéből származik. Így az 1963-ban történt előzetes elismerés után 1967-ben Kisvárdai néven állami minősítésben részesítették az első fajtát, ami lehetővé tette, hogy a savanyú homoktalajokon is – megfelelő technológiával – eredményes lucernatermesztést lehessen folytatni.

A legújabb ilyen típusú fajhibrid fajta az Olimpia, amely integrált és ökotermesztésre is kiválóan alkalmas. Termesztése gyen ge termékenységű homok talajokon, erdőtalajokon és lejtős, erodált, sekély termőrétegű és savanyú talajokon is eredményes. Jó termékenységű talajokon is versenyképes fajta. Megfelelő agrotechnikával savanyú, gyenge termékenységű talajokon is képes 5-6 éves élettartamra és jó termésre. Ilyen talajokon telepítés előtt javasolt legalább 2-3 t/ ha CaCO3 (mész) kiszórása.

Termesztése

A lucerna az egyik legjelentősebb pillangós növényfaj lehet az integrált szántóföldi növénytermesztésben.

A növény tavaszi tiszta (takarónövény nélküli) telepítése javasolt. A tavaszi telepítés biztonsága a csapadék nagyobb valószínűsége miatt jobb, viszont a nyárvégi telepítés előnye a következő évi nagyobb termés és kisebb gyomosodás. Ennek ellenére csak akkor válasszuk a nyárvégi telepítést, ha a keléshez szükséges nedvességet biztosítani tudjuk a talajban (vízmegőrző talajművelés, öntözés). Önmagában történő (tiszta) telepítés esetén nemcsak a telepítés biztonsága, de a lucerna várható termése is növelhető. Öntözetlen, csapadékszegény körülmények között és a nyárvégi telepítés esetén viszont minden esetben takarónövény nélkül vessük a lucernát! A takarónövény nélküli, tiszta telepítés esetén egyenletesebb és optimális növényszámú állományt érhetünk el, míg takarónövényes vetéssel a lucerna ritkább lesz, és a jelentős terméskiesést a takarónövény termése sem pótolhatja.

A lucerna tiszta telepítésének vetési paraméterei: vetőmagmennyiség 20 kg/ha (10 millió csíra), vetésmélység 2 cm, gabona sortávolságra (12-15 cm).

Dr. Kruppa József
tb. egyetemi docens, címzetes főiskolai tanár


Ez a cikk a MezőHír 2010/02 - februári számában jelent meg.