A belvíz vagy árvíz által okozott károk mérséklésének egyik lehetősége



A belvíz, illetve árvíz által sújtott szántóföldeken a károk enyhítése érdekében érdemes lehet olyan növények termesztésével próbálkozni, amelyek másodvetésben is termeszthetők, így júliusban vagy augusztusban is vethetőek. Ezek közül szeretnék néhányat az olvasók figyelmébe ajánlani.

Mézontófű

Egyéb nevei: facélia, méhvirág, hernyóvirág. A mézontófű Észak-Amerikából származik, Kaliforniában és Arizonában honos. Európában először az 1870-es években találták meg elvadulva, viszonylag új kultúrnövény. Ausztriába, Csehországba és Magyarországra a 20. században került be.

Elsősorban méhlegelőként van jelentősége, de takarmányként is termesztik, és zöldtrágyaként is elterjedt. Dísznövényként az egész országban megtalálható.

Kiváló mézelő növény, ami gyors fejlődésének és hosszú ideig tartó virágzásának köszönhető. Vetésével a virágszegény időszakokban mesterséges, kiváló méhlegelő alakítható ki. Virágait nagyon kedvelik a méhek, szívesen látogatják. A nektár magas, az időjárási körülményektől függően 26-43% cukortartalmú. A hektáronkénti mézhozam a 600-1000 kg-ot is elérheti, és általában 4-6 méhcsalád telepíthető 1 hektár területre. Méze világos színű, illatos. A kelés után 6-8 hét múlva nyílik az első virág, és 8-10 héten keresztül tart a virágzása.

Zöldtrágyaként vetve – a tápanyagpótláson kívül – előnyös tulajdonsága, hogy a talajban élő fonálférgeket (nematodák) riasztja, illetve pusztítja. Termése zöldtakarmányként termesztve 20-40 t/ha, a magtermés 300-500 kg hektáronként.

A talajjal szemben nem igényes, bár a talaj tulajdonságai befolyásolják a termését. Jól fejlődik a csernozjom talajokon, réti talajokon, barna erdőtalajokon, öntéstalajokon. A kötött, nehezen felmelegedő talajokon, a gyenge homoktalajokon, a sekély termőrétegű, erodált talajokon azonban ne termesz-szük! Az 1,2%-nál magasabb humusztartalmú homoktalajokon már termeszthető, de a kis víztározó képesség miatt az aszály komoly kárt okozhat. A jobb minőségű szikes talajokat elviseli.

Vízszükséglete a gyors növekedés időszakában jelentős, később mérsékelt. Virágzásig a mérsékelten meleg, csapadékos időjárás kedvező számára. Virágzása idején napos, meleg időjárást igényel. Hűvös, esős időben a virágok nyílása lelassul, egyszerre kevés virág nyílik, és a méhek elmaradása miatt a termékenyülése is hiányos lesz.

A facéliáak alsősorban méhlegelőként van jelentősége, de takarmányként is termesztik, és zöldtrágyaként is elterjedt

Termesztési technológiája

A mézontófüvet vetésváltásban célszerű termeszteni, az önmaga utáni vetést nem szereti. Gyomelnyomó képessége gyenge, ezért kedvezőtlen minden olyan elővetemény, amelyik gyomosodásra hajlamos. Kedvező a két kalászos közötti termesztése. Zöldtrágyának vagy zöldtakarmánynak vetve jó előveteménye minden korán lekerülő kalászos vagy őszi takarmánykeverék.

A mézontófű a legtöbb növénynek jó előveteménye; kivételt képeznek ez alól a fehérpenészre (Sclerotinia) fogékony növények, például a napraforgó, repce.

Rövid tenyészideje és gyors növekedése miatt könnyen felvehető tápanyagokat igényel. A túlzott nitrogénadag megnyújtja a vegetatív növekedés időtartamát, és késői virágzást, érést eredményez. A nitrogénbőség laza szöveteket, ennek következtében gyenge betegség-ellenállóságot és rossz szárszilárdságot is okoz. Az egyoldalú nitrogéntrágyázás kisebb adagokban is káros. A foszfor javítja a növény betegségekkel szembeni ellenálló-képességét, a kálium fokozza a szárazságtűrő-képességet és az általános stressztűrőképességet.

A talaj-előkészítés során különleges igénye nincs, azonban apró magja indokolja, hogy jó minőségű, asztalsima-ságú, aprómorzsás magágyba vessük. Lényeges, hogy a magágy teljesen gyommentes legyen.

A vetésnél fgyelembe kell venni, hogy az elvetett magok jelentős része, 40-50%-a nem kel ki, bár a vetőmag csírázási százaléka legalább 85%. A gyenge kelés oka az apró mag, mely csak ideális körülmények között csírázik megbízhatóan. A gabonák vetésére használt vetőgépek alkalmasak a vetésére. Az egyöntetű kelés érdekében fontos a precíz, egyenletes mélységű vetés. Általában 2-3 cm mélyre vetik, esetleg laza talajon 4 cm-re is lehet, de az apró magvak 4 cm-nél nagyobb mélységből nem képesek kikelni.

Méhlegelőnek dupla vagy háromszoros gabonasortávolságra vethetjük, kisebb csíraszámmal (5-6 millió db/ha), július 30-ig. Magnak fővetésben termeszthető; leggyakrabban dupla gabonasortávolságra vetik, 5-6 millió csírával hektáronként. A magtermesztéshez március második felében kell vetni. Zöldtrágyának tavasztól őszig bármikor vethető, 12 cm-es sortávolságra, 8-10 millió csíraszámmal hektáronként.

Betegségei közül legsúlyosabb a fehérpenészes betegség, ami szárrothadást okoz. A generatív részeken a szürkepenész jelenhet meg és okoz eleinte barnás rothadást, majd szürke penész-kiverődést. A lisztharmat és a rozsda is megjelenik az állományokban, de ezek súlyos kárt ritkán okoznak. A kártevők közül a talajlakók jelentős tőveszteséget okozhatnak, a virágzatban a gyapottok bagolylepke lárvája tehet nagy kárt.

Gyomelnyomó képessége nem nagyon jó, ezért fontos a gyommentes magágy. Vegyszeres gyomirtása még nem teljesen kidolgozott.

Magja július végén, augusztus elején érik. Elhúzódó virágzása méhlegelőként való hasznosításakor előnyös, magtermesztésnél viszont hátrány, mert a termések érése is elhúzódik. Általában akkor kezdik a betakarítást, amikor a toktermések 2/3 részében a magok érettek. Éréskor hajlamos a pergésre.

Az egymenetes betakarítás előtt deszikkálásra van szükség. A vegyszer kijuttatása után általában 6-8 nap múlva lehet kezdeni a betakarítást; ekkor a magvak nedvességtartalma 10-13%. A szárítás történhet természetes úton is; ekkor két menetben takarítják be a mézontófüvet. Először magas tarlóval rendre vágják, majd 6-8 napi renden szárítás után kicsépelik. A kétmenetes változatnál nagy kockázatot jelent a betakarításkori időjárás. A termés 300-800 kg hektáronként, a mag 12% alatti nedvességtartalomnál tárolható.

Zöldtakarmánynak a virágzás elejéig lehet betakarítani. A virágzáskor kaszált mézontófűből széna is készíthető. A széna értékes, az állatok szívesen fogyasztják, a lucernaszénához képest kevesebb fehérjét, de több foszfort, káliumot, magnéziumot, mangánt és cinket tartalmaz.

A mézontófűszéna beltartalmi értékei:

  • nyersfehérje-tartalom 10-11%,
  • nyers-zsírtartalom 1,6-1,7%,
  • nyersrosttartalom 27-28%,
  • szénhidrátok 43-45%,
  • hamu 15-17%.

Pohánka

A pohánka vagy hajdina Közép-Ázsiából származik, a Mandzsúria és Turkesztán közé eső vidéken honos. Kína mérsékeltövi részén már az V. században elterjedt a termesztése, majd átkerült Japánba és Oroszországba. Európában a XIV-XV. században kezdték termeszteni. Lisztes magjáért termesztjük, és a középkorban jelentős szerepe volt az emberek táplálkozásában, leginkább kását készítettek belőle. A mezőgazdaság fejlődésével, a kalászos gabonák és a burgonya térhódításával, az életszínvonal javulásával párhuzamosan jelentőségét egyre inkább elvesztette. Az utóbbi időben, az egészséges táplálkozás előtérbe kerülésével, újra teret hódít, mert kiváló beltartalmi értékekkel rendelkezik, nagyon egészséges. Rendszeres fogyasztásával számos civilizációs betegség megelőzhető.

A mag szénhidrát-összetétele kedvező; a hántolt pohánka szénhidráttartalmának körülbelül egyharmada diétásrost. Magas rosttartalmának köszönhetően kedvező hatású az anyagcserére. Lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Virágzáskor kiváló méhlegelő, jelentős mennyiségű nektárt képes termelni kedvező körülmények között. A virágzás 1 hónapig is tarthat.

A talajjal szemben nem kifejezetten igényes; a középkötött vagy kissé lazább, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajokat kedveli. Eredményesen termeszthető csernozjom talajokon, barna erdőtalajokon, öntéstalajokon, a jobb réti talajokon, homoktalajokon.

Nem alkalmasak azonban a termesztésére a kötött, rossz vízgazdálkodású talajok. A gyenge termékenységű homokon is megterem, ha a vízellátás megfelelő.

Melegkedvelő növény, de a termesztési körzeteit Magyarországon csekély szárazságtűrése, az egyenletes vízellátás és magas páratartalom iránti igénye határozza meg. Keléséhez 10-12 oC talajhőmérséklet szükséges. Keléskor és a tenyészidőszak végén különösen fagyérzékeny. Tenyészideje rövid, 85-95 nap, ezért másodvetésben is termeszthető.

A pohánka virágzása 4-6 hétig is tarthat, emiatt a betakarítás optimális időpontját nehéz meghatározmni

Termesztési technológiája

Elővetemény tekintetében nem igényes. Másodvetésben bármelyik korán lekerülő kalászos után következhet. A korán lekerülő zöldbab és zöldborsó is kifejezetten jó előveteménye. Előnyös, ha az előveteménye jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik. A télen kipusztult kultúrák utáni vetésre is alkalmas, ekkor azonban a gyomirtószer-maradványok esetleges jelenléte gondot okozhat. Önmaga után nem vethető.

Viszonylag kis tömegű gyökérzete ellenére jól hasznosítja a talaj természetes tápanyagkészletét. Kedvező tápanyag-ellátottságú talajokon vegetatív növekedése erőteljes, folyamatosan virágzik. A nitrogénbőség buja, vegetatív növekedést eredményez, ilyenkor hiányosan köt magot.

A pohánka alá közvetlenül ritkán adunk ki műtrágyát. A szükséges mennyiséget az elővetemény vetése előtt dolgozzuk a talajba!

Az elővetemény lekerülése után minél kevesebb menetben kell a talajt előkészíteni a pohánka vetéséhez. Apró magja miatt egyenletes kelést csak asztalsimaságú, aprómorzsás magágyba történő vetés esetén várhatunk. A talajművelés során fontos szempont a gyorsaság, a talajnedvesség megőrzése és a gyommentes állapot elérése. Nagy lombozata ellenére könnyen elgyomosodik, a talaj-előkészítés során ezért különösen fontos szempont a gyomok irtása.

Minimálisan 10-12 °C-ot igényel a csírázáshoz, de gyors és egyenletes kelés 12-14 °C-os talajhőmérséklet esetén várható. Ez általában május közepén következik be. Ilyen körülmények között 5-6 nap alatt kikel, és gyors kezdeti fejlődése miatt a gyomosodás kevésbé jellemző. Másodnövényként magnak július közepéig vethető, ekkor még a kora őszi fagyok előtt beérik.

A sortávolság magnak vetve általában 24 cm; gabonavetőgéppel vethető. A kivetendő csíraszám 2,5 millió hektáronként. Laza talajokon a vetés mélysége lehet 3-5 cm, középkötött talajokon 2 cm mélyre vessük! Zöldtakarmánynak 12 cm-es sortávolságra, 3,5 milliós csíraszámmal vetik. Az egyenletes kelés érdekében vetés után ajánlatos hengerezni.

A pohánka gombabetegségei közül kiemelkedik a fuzáriumos csírapusztulás és hervadás, amely ellen megfelelő vetésváltással és a vetőmag gomba-ölőszeres csávázásával védekezhetünk. Jelentős terméskiesést okozhat még a fehérpenészes hervadás és szárrothadás, illetve a vegetatív részeken rothadást okozó szürkepenész. Az állati kártevők közül elsősorban a különböző bagolylepkék (gamma-bagolylepke, vetési bagolylepke) hernyói okozhatnak nagyobb károkat.

A kelés után 2-3 hétre a pohánka már virágzik; magnak termesztve 10-12 hét alatt érik be. Virágzása elhúzódik, 4-6 hétig is tarthat, emiatt a betakarítás optimális időpontját nehéz meghatározni. Aratását akkor kell elkezdeni, amikor az alsó oldalhajtásokon a magvak érettek, a középsőkön pedig félérésben vannak. Ebben az állapotban a pohánka egyes oldalhajtásai még gyakran virágoznak, ami megtévesztő lehet. Pergési hajlama miatt azonban nem szabad várni a betakarítással, mert akkor éppen a legelső kötésből származó, legértékesebb makkocskák mennek kárba. Napjainkban, különösen, ha az állományt előzetesen deszikkálták, gabonakombájnnal, egy menetben takarítják be. A deszikkálás után 3-4 nappal lehet kezdeni az aratását. A dob fordulatszámát célszerű 500-600-ra csökkenteni, és a dobkosarat tágra nyitni, mert az érett termések könnyen törnek. Az aratás után a termést azonnal tisztítjuk és szárítjuk. Biztonságosan 14% nedvességtartalom alatt tárolható.

Mohar

A mohar Kelet-, Délkelet-Ázsiából származik. Őshazájában már időszámításunk előtt 2700 évvel termesztették. Európában legrégebben Magyarországon termesztik, hazánkba Oroszországból került be. Értékes zöldtakarmány, de szénaként is felhasználható, bár szénáját az állatok kevésbé kedvelik erős szála és szőrözöttsége miatt, a lovak viszont szívesen megeszik. Magja takarmányozásra alkalmas, azt főleg a baromf kedveli. Díszmadár-eleségként is fontos szerepe van. Hántolva a mag emberi fogyasztásra is alkalmas, a köleshez hasonlóan használható fel. Rövid te-nyészideje eredményeképp másodvetésként is termeszthető.

A mohar igénytelen kultúra, amely jól termeszthető a kedvezőtlen tápanyag- és vízgazdálkodású területeken, valamint a kipusztult vetések tábláin is. A szélsőséges víz- és hőgazdálkodású, kötött, hideg talajok, az erodált (lepusztult) talajok, valamint a gyenge futóhomok talajok kivételével minden talajtípuson termeszthető. Kedveli a könnyen felmelegedő talajokat.

Melegigényes növény: a csírázásához legalább 10-12 °C szükséges. Hideg talajokon nehezen kel, és a kezdeti fejlődése is nagyon lassú. Vízigénye s a csírázáshoz és négyleveles állapotig nagy, utána a kialakult nagy gyökértömege miatt a szárazságot nagyon jól tűri. A bokrosodástól a bugahányásig tartó szakaszban különösen melegigényes. Tenyészideje 100-120 nap.

A mohar igénytelen kultúra, amely a kedvezőtlen tápanyag- és vzgazdálkodású területeken, valamint a kipusztult vetések tábláin is jól termeszthető

Termesztési technológiája

Rövid tenyészideje és igénytelensége miatt elsősorban másodvetésben termesztik. Előveteménynek kedvezőek a korán betakarított őszi takarmánykeverékek. A korán lekerülő őszi árpa után még beérik a magja. Zöldtakarmánynak vagy szénának a többi kalászos után is vethető. Utána kalászos ne következzen!

Az elővetemény lekerülése után minél hamarabb és minél kevesebb menetben kell magágyat készíteni számára. Nem igényli sem a mély, sem a for-gatásos művelést, a talajmunkák során azonban különösen fontos a talajnedvesség megőrzése. Apró magja miatt gondosan előkészített, aprómorzsás, sima, beéredett magágyat igényel. Rögös vagy egyenetlen talajba nem lehet jó minőségben elvetni, aminek következtében a kelés bizonytalan, az állomány kiegyenlítetlen lesz.

Másodvetésben a mohar sok esetben egyáltalán nem kap műtrágyát, ekkor azonban kevés termésre lehet számítani.

Másodvetésben július 10-éig lehet vetni, ezután vetve már a zöldtömeg termése sem lesz megfelelő. A sortávolság magnak 24 cm, zöldtakarmánynak vagy szénának 12 cm. Apró magja miatt nem lehet mélyre vetni; a vetés mélysége 1-2 cm. A kivetendő csíraszám magnak történő termesztésnél 6-7 millió hektáronként, zöldtakarmánynak pedig 9-10 millió csírát vetünk hektáronként.

Vetés után az egyenletes kelés érdekében hengerezzünk! A mohar kedvező körülmények között 6-7 nap alatt kikel.

A mohar betegségei közül hazánkban a mohar porüszög a legjelentősebb, de ez ellen sem indokolt a vegyi védekezés. Kártevői közül kiemelkedik a muharbolha, amely kelés után főként száraz időszakban apró rágásával kárt okozhat, szélsőséges esetben pedig a károsodott levelek el is pusztulhatnak. Ugyancsak nagy kárt okozhatnak a vetésfehérítő bogarak is. Vegyszeres gyomirtása posztemergens kétszikűek elleni védekezésből áll, amire a hagyományos hormonhatású herbicidek alkalmasak.

A mohar augusztus végén, szeptember elején érik. Aratását akkor kell megkezdeni, amikor a bugák színeződnek, a szemtermés fajtára jellemző színű, viaszérésben van. Elhúzódó virágzása miatt egyenlőtlenül érik, ezért betakarítását a főbugák éréséhez kell igazítani.

Magja nem pereg, de a madarak komoly kárt okozhatnak. Betakarítás előtt, a madárkár elkerülése érdekében célszerű deszikkálni az állományt. A vegyszer kijuttatása után 2-3 nappal lehet az aratást kezdeni. Betakarítható egy vagy két menetben. Kétmenetes betakarításkor a rendre vágott mohar 2-3 napig szárad, majd felszedik a rendet, és kicsépelik. Egy menetben gabonakombájnnal lehet betakarítani. Cséplés után a termést azonnal tisztítani és szükség szerint szárítani kell. A nedves termés könnyen bemelegszik, és csak tisztítva, vékonyan kiterítve, rendszeresen forgatva tárolható. Meleglevegős szárítás esetén a szárítólevegő hőmérséklete ne haladja meg a 40 °C-ot.

Zöldtakarmánynak bugahányás elején vágjuk, szénának egy pár nappal később, bugahányás után gyorsan vénül.

Olajretek

Ázsiai származású növény, az egyik legrégebbi olajnövény. Ázsiából a XVIII-XIX. században terjedt el a Földközi-tenger környékén, ahol többnyire kínai retek néven ismerik. Ebből az időből hazai termesztéséről mostanáig nincs tudomásunk. Európában általában az olajretek nevet használják.

Magyarországon szántóföldi termesztéséről bizonyítottan 1965-től tudunk, a szegedi kutatóintézetben (GKI) kezdték termesztését ebben az évben, francia fajtával. Sikeres termesztése és előnyös tulajdonságai következtében a 70-es évek végén, 80-as évek elején elterjedt az országban, amiben nagy szerepet játszott a hazai fajták megjelenése is.

Az olajretek többféleképpen hasznosítható növény. Az iparban, a mezőgazdaságban, a talajvédelemben és környezetvédelemben egyaránt jelentősége van.

Magjának 35-40% olajtartalmát a gép- és vegyipar hasznosíthatja, a műanyaggyártásnak is nyersanyagául szolgálhat.

A mezőgazdaságban fontos másodvetésű növény, amelynek – talajtakaró képeségének köszönhetően – jelentős talajvédő hatása van. Nyárutón és őszszel a juhoknak, kecskéknek és növendékállatoknak karotindús legelő lehet (fehérjetartalma 15%, nyerszsír 3%).

A talaj kultúrállapotának fenntartásában, javításában is nagy szerepe van. A növény gyökérnedveinek összetétele ritkítja a káros fonalférgeket, és kedvező hatása van a termőréteg biológiai egyensúlyára. A környezetvédelem és a biogazdálkodás jelentős zöldtrágyanövénye.

Az olajretek többféleképpen használható növény, de a talaj kultúrállapotának fenntartásában, javításában is nagy szerepe van

Zöldtrágyaként való alkalmazásának előnyei:

  • javul a talaj termékenysége,
  • növekszik a talaj szervesanyag-tartalma, megállítja a humusz fogyását,
  • javul a talaj fizikai, kémiai, biológiai állapota,
  • csökken a talajművelés energiaigénye (ezzel költsége is),
  • másodvetéssel is termeszthető,
  • erózió, defláció ellen talajvédő hatása van,
  • kedvező hatása, az istállótrágyáéhoz hasonlóan, legalább 2 évig érvényesül.

Hosszúnappalos növény. Tavaszi vetéssel a mag beéréséig 90-100 nap a tenyészideje. Nagyon jó az alkalmazkodóképessége, extenzív körülmények között is jól termeszthető. A tavaszi fagyokat jól tűri. A csírázásához szükséges legalacsonyabb hőmérséklet 2-3 °C.

Zöldtrágyának vagy zöldtakarmánynak augusztus első felében is vethető. Ilyenkor hamar kicsírázik, de a megvilágítási viszonyok miatt vegetatív típusú, a virágzó növény magot nem köt. Őszi fagytűrése jó, -7 °C-os hideget károsodás nélkül elvisel.

Termesztési technológiája

Lehetőleg ne legyen előveteménye pillangós virágú szálastakarmány és maghüvelyes növény, mert a talajban felhalmozott nitrogén elhúzza a virágzást és utóvirágzást is okozhat. Az elhúzódó virágzás miatt az érés nem egyszerre történik, és nagy lesz a betakarítási veszteség. Jó előveteményei a kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, rozs, tritikálé), silókukorica, csalamádékukorica; kedvezőtlenek a napraforgó, cirokfélék, repce, fehér mustár. Az olajretek kiváló előveteménye burgonyának, cukorrépának, dohánynak, valamennyi őszi és tavaszi kalászosnak, a szántóföldi zöldségféléknek, kivéve a retek- és káposztaféléket, a közös betegségeik miatt.

Az olajretek mélyrehatoló karógyökere révén jól hasznosítja a talaj természetes tápanyagkészletét, a mélyebb rétegeiben található tápanyagokat is képes felvenni, melyek a gyökér- és szármaradványokban a következő növény számára elérhetővé válnak. Zöldtrágyahatása ezért kifejezetten jó.

Fővetésben kora tavaszi vetésű növény, az optimális vetésidő március 20-30. közé esik. Zöldtrágyának vagy zöldtakarmánynak termesztve augusztus 1-15. között lehet vetni. A sortávolság kisebb, mint a magtermesztésnél, 12 vagy 15,4 cm. A vetés mélysége hasonló, a csíraszám lényegesen több, 2,5-3,0 millió hektáronként.

A gabonák vetéséhez használt sorvetőgéppel vetjük. Sortávolsága dupla gabonasortáv, 24-30,8 cm, a vetőgép típusától függően. A vetés mélysége 1-2 cm a kellően nyirkos, középkötött csernozjom talajokon, barna erdőtalajokon, szárazabb magágy esetén vagy homoktalajokon legfeljebb 2-3 cm.

Mezőségi vályog- és erdőtalajokon vetését vagy hengerrel vagy magtakaróval zárjuk! Homokon vetés után a hengerezés elengedhetetlen.

Kelése kedvező körülmények között 6-8 napra várható. A kelést követően 10-15 napig fejlődése lassú.

Az olajretek növénykórtani szempontból kevésbé érzékeny növény, de felléphet rajta a fehérpenészes rothadás, lisztharmat, valamint a peronoszpóra. A kémiai védekezés elvileg lehetséges, de a gyakorlatban nem terjedt el. A növényt a vegetáció során a repce kártevői veszélyeztetik (földibolhák, szárormányos, repcefénybogár).

Zöldtrágyának szeptember végén, október elején alászántható.

Köles

A köles az egyik legősibb kultúrnövényünk. Az újkőkorszakból már vannak termesztésének bizonyítékai. Őshazája Kína, Mongólia területére tehető. Kínában i. e. 6000 környékén termesztették. Hamar eljutott Európába, i. e. 4000-ben már ismert növény volt. A honfoglalás idején a Kárpát-medencében már régóta termesztették. Fontos élelmiszernövény volt; főleg kásának fogyasztották, de abraktakarmánynak is termelték. Mátyás király 1481-ben kiadott papi tizedet szabályozó rendeletéből is kitűnik, hogy elsőrendű gabona volt, mert a tized alá eső termények sorában az első helyen szerepelt. A burgonya európai elterjedése előtt nagyon jelentős szerepet töltött be az emberek, főleg a szegényebb rétegek táplálkozásában.

A növénytermesztés fejlődésével fokozatosan visszaszorult, és az emberi táplálkozásában alig van jelentősége Európában. Térvesztésében az is közrejátszott, hogy a kalászos gabonák sokkal többet teremnek, így a köles a jobb területeken nem versenyképes velük.

Afrikában és Ázsiában azonban továbbra is fontos szerepet tölt be az étkezésben, és például Kína északi térségeiben a köles ára a búzáét is eléri. Ezeken a területeken 300-400 millió ember mindennapi tápláléka a köles, a szemescirokkal együtt. A rizshez hasonlóan fogyasztják, de cukrozva, pelyhesítve desz-szertnek is elkészítik. Az afrikai országokban 10-30%-os arányban búzalisztbe keverve kenyérsütésre is felhasználják. A világon megtermelt köles körülbelül 83-85%-át emberi fogyasztásra, 9-10%-át takarmányozásra, a többit ipari célra és vetőmagnak használják fel.

Az utóbbi időben az elmaradott régiókon kívül a fejlett országokban is növekedett a fogyasztása, ahol az egészségesebb táplálkozás előtérbe kerülésével a biológiailag értékesebb élelmiszerek között a köles is növekvő szerepet kap. Hazánkban a táplálkozásban kisebb a jelentősége.

Kedvelt madáreleség; a díszmadarak különösen a piros kölest szeretik. Takarmányozásra csak darálva szabad etetni (kivéve a madarakat), különben az apró, sima felületű magvak emésztetlenül távoznak a bélcsatornából. Kedvező beltartalma következtében étrendi hatása előnyös. Etetése lágyítja a zsírt, a vajat.

A köles az egyik legősibb kulturnövényünk, amely rövid tenyészideje miatt alkalmas vínyomásos vagy belvíz által sújtott területek hasznosítására

Élelmiszeripari feldolgozása is lehetséges; többek közt keményítőt és alkoholt lehet belőle előállítani. A szem 55-65% keményítőt, 11,5-15% fehérjét, 4-5% nyerszsírt, 8-9% nyersrostot, 3-4% hamut tartalmaz. A fehér kölesnek a leghosszabb a tenyészideje, és ez adja a legnagyobb termést. A piros köles rövid tenyészidejű, és általában kevesebbet terem.

A könnyen felmelegedő, középkötött vályogtalajokat kedveli. A barna erdőtalajokon és a humuszban gazdagabb homoktalajokon is eredményesen termeszthető. A köles számára nem alkalmasak a kötött, hideg, nehezen felmelegedő talajok. Gyakran vetik víznyomásos vagy belvíz által sújtott területen. Késői vetése és rövid tenyészideje miatt alkalmas az ilyen területek hasznosítására, de a talajviszonyoktól függően keveset terem. Szikes talajokon is sikeres lehet a termesztése, amennyiben aprómorzsás magágyat tudunk készíteni.

Melegigényes növény; csírázni 10 °C-os talajhőmérsékletnél kezd, de egyöntetű, gyors kelésre csak meleg, 12-14 °C-os talajba történő vetés esetén számíthatunk. A fagyokra érzékeny. Melegigénye miatt elsősorban az ország déli fele alkalmas a termesztésére. Másodvetésben ott termeszthető, ahol a FAO 500-as kukoricák biztonsággal beérnek.

Vízigénye valószínűleg az összes gabonaféle között a legkisebb. Transz-spirációs együtthatója 250 l/kg. Forró, száraz, félsivatagos területeken is megterem, bár termése itt nyilván kevés. Csírázáskor és a fejlődés elején nagyon kevés nedvességet igényel, a bokrosodás időszakában fellépő tartós vízhiány azonban csökkenti a hajtások számát. A vízellátás szempontjából kritikus időszak a bugahányástól a szemtelítődésig tartó szakasz; ebben a periódusban a lehulló csapadék meny-nyisége jelentősen befolyásolja a termés mennyiségét.

Termesztési technológiája

A kölest hazánkban ritkán vetik fő-növényként; ez elsősorban ott jöhet számításba, ahol valamiért késik a tavaszi talaj-előkészítés (belvíz), vagy az áttelelő kultúra kifagyott (pl. repce). Leggyakrabban másodvetésben termesztik.

Az elővetemény iránt nem igényes, bármelyik növény után termeszthető. Másodvetésben a legjobb előveteményei az őszi takarmánykeverékek, de rozs és őszi árpa után is vethető. Ugyanarra a táblára legalább két év kihagyás után kerülhet.

Fővetésben a legtöbb növénynek jó előveteménye, másodnövényként azonban a talaj kiszárítása és a tápanyagok felhasználása miatt kevésbé előnyös elővetemény. Legtöbbször kapás növény követi.

Gyökérzete nagyon jól képes feltárni a talaj természetes tápanyagkészletét. Ennek köszönhetően, illetve a kevés termése miatt csekély meny-nyiségű műtrágyát igényel. Viszonylag káliumigényes növény; a kálium javítja a szárazságtűrését és a betegségekkel szembeni ellenálló-képességét. A kipusztult vetések utáni termesztésnél fgyelembe kell venni a kiadott műtrágya mennyiségét, hiszen az előző kultúra olyankor nem használta fel a számára kiadott tápanyagokat. Legtöbbször csak a nitrogén pótlása szükséges.

Apró magja miatt kertszerűen elmunkált, aprómorzsás magágyat igényel; ez a sikeres termesztés alapja. Fővetésben történő termesztéséhez a tavaszi kalászosokhoz hasonlóan kell a talajt előkészíteni, de tavasszal több idő áll rendelkezésre, ezért nem feltétlenül szükséges ősszel elvégezni az elmunkáló műveleteket.

Másodvetésben minél hamarabb magágyat kell készíteni, ezért az elővetemény lekerülése és a műtrágyák kiszórása után azonnal tarlóhántást végzünk, majd kombinátorral vagy ásóboronával magágyat készítünk.

A tavaszi fagyok elmúltával, amikor a talaj hőmérséklete a 12-14 °C-ot elérte a vetés mélységében, lehet a köles vetését elkezdeni. Másodvetésben egészen július 10-éig vethető kellően nedves talajba; ilyenkor nagyon gyorsan, 5-6 nap alatt kikel. A sortávolság 12 cm. A vetésmélység ne legyen nagyobb 1-2 cm-nél, mert az apró magvak nehezen, egyenetlenül kelnek ki mélyebbről.

A csíranövények kezdeti fejlődése lassú. Hektáronként 7-8,5 millió csírát vessünk ki; ez 84-102 db csírát jelent folyóméterenként. Apró magja miatt csak kiváló állapotú, jól beállított vetőgéppel lehet jó minőségű vetést végezni. Vetés után az egyöntetű kelés érdekében hengerezzünk!

A betegségek ellen csak kivételes esetben válik szükségessé a vegyszeres védekezés. A kártevők közül kelés időszakában a földibolhák és csipkéző-barkók jelenhetnek meg, az érés időszakában pedig a veréb károsíthat, főleg lakott területek közelében.

Akkor aratható, amikor a bugák sárgulni kezdenek, a szemek viaszérésben vannak. A szára és levelei ilyenkor még zöldek; zöld száron érő növény. Elhúzódó virágzása miatt az érése egyenetlen. A pergési hajlama miatt a betakarítást akkor szokás elkezdeni, amikor a főhajtás bugájában a felső magok érettek. Betakarítás előtt lehet deszikkálni, így az egyenetlen érési hajlama jelentősen csökken, és gabonakombájnnal egymenetben aratható. A deszikkáló szert a középső szemek viaszérésekor lehet kijuttatni. A kombájn pontos beállítása és ellenőrzése fontos a betakarítás megkezdése előtt, mert a köles magja könnyen törik. A dobfordulat ne legyen 400 fordulat/ percnél nagyobb, a dobkosár és a dob közötti hézagot pedig mindig a szem méreteinek megfelelően állítsuk be!

Kétmenetes betakarítása is lehetséges; ekkor a kölest először rendre vágjuk, majd 2-3 napi utóérlelés után rendről csépeljük.

Betakarítás után általában a biztonságos tárolás érdekében szárítani szükséges; 14% alatti nedvességtartalomnál tárolható.

Dr. Csajbók József

Debreceni Egyetem AGC, Növénytudományi Intézet


Ez a cikk a MezőHír 2010/07 - júliusi számában jelent meg.