A hazai méz messze földön híres kiváló minőségéről, s országunk akácos méhlegelőiben még számos kiaknázatlan lehetőség rejlik azok számára, akik nem ijednek meg a munkától. Az alábbi interjút egy fiatal méhésszel készítettük, aki már 16 évesen belekóstolt a nem kicsit „csípős” mesterségbe, s ahogy az lenni szokott, teljesen beleszeretett.
Számomra mindig is irigylésre méltó volt, amikor azt láttam, ha egy családban mindenki ugyanazért a célért dolgozik. A nagy februári hóviharban utaztam el a Hajdúdorog határában lévő Szakál-tanyára, ahol egy mosolygós fiatalember, Szakál Ottó, a birtok állattenyésztő szakembere fogadott. Az élet hozta úgy, hogy tejtermelő marhatartással kezdtek foglalkozni, ez azonban ma már több család biztos megélhetését biztosítja.
Hazánkban sokáig fontos húzóágazat volt a sertéstenyésztés. A 2002-ben ötmilliós állatlétszám napjainkra azonban gyakorlatilag majdnem a felére csökkent, így ma már a három milliót sem éri el. A legtöbb fiatal gazdát bemutató interjúnkban – jelen esetben a sertéstenyésztés területéről – szerettünk volna sok pozitívumról beszámolni, de időnként az árnyoldalról is beszélnünk kell. S ennek az ágazatnak most sok nehézsége van.
Az állattartó gazda keményen dolgozik, éjt-nappallá téve, meg sem áll egész évben, sőt legtöbbször még a karácsonyok, ünnepnapok meghittségét is alárendeli a teendők fontosságának. Aki termelésre született, az nem a papírhalmok és iratok között érzi jól magát, a bürokrácia és hivatali ügyintézés útvesztőiben sem szívesen időzik. Dolgozni akar, tenni azt, amihez a legjobban ért. Ha azonban megfárad és elcsügged, legyen fiatal vagy sokat megélt, tapasztalt szakember, kell valami, ami átlendíti a nehézségeken.
Pál Gergely (32) Heves megyei fiatal termelő gyermekkorának érdekes színfoltjaként emlékszik vissza kombájnos élményeire, a földeken eltöltött, olykor kimondottan sok kosszal járó, ám de vidám napokra. Ma már nehezen tudná megtalálni a választ, vajon a gépek iránti elszánt érdeklődése miatt rajong a növényekért, vagy a növények szeretetének hatására lett a gépek szerelmese. Egy bizonyos: a családi háttér, s e két előbbi tényező egyaránt meghatározó volt az életében, és ezek a mezőgazdaság felé elkötelezett, dolgos gazdává formálták őt.
A Fiatal Gazda Információs Börze egy hagyományos konferenciát és egy szakmai kiállítást egyesít magában.
A konferencia részben egész nap előadások követik egymást, köztük rövid szünettel. Így mindenki arra ül be,
amelyik érdekli, de akár az egész napot is bent töltheti. Az előadásokkal párhuzamosan a konferencia terem
előterében lesz egy kicsi szakmai kiállítás. Az itt felállított standokon azok a partnereink várják az érdeklődőket
további információkkal, akik az előadásokat is adták. Tehát az előadók nem sietnek el, lesz lehetőség a
kérdésekre és a kötetlen beszélgetésre és a találkozásra.
A legtöbb szülő arra vágyik, hogy a sok munkával és küzdelemmel létrehozott családi gazdaságát, vállalkozását egyszer majd az utódok vegyék át. Természetesen reális és ideális megoldásnak az tűnik, amikor minden apáról fiúra száll, és a gyermekek keze alatt folytatódik tovább a tevékenység. De mint tudjuk, az élet gyakran “fittyet hány” a szokásos ideákra, és csavar egyet-kettőt még az életutakon.
Napjainkra, a határainkon korlátlan mennyiségben és évszaktól függetlenül beáramló áruk hatására, gyakorlatilag már nem lehet szezonális piaci termékekről beszélni. A piac nyitottságának következményeként szinte mindenfajta termék folyamatosan fellelhető az üzletek polcain, de vajon milyen hatással van ez a magyar termelőkre?
A borszőlő és a csemegeszőlő között nem csak ízében, feldolgozásában, de a művelési módban is roppant sok különbség mutatkozik. Aki csemegeszőlő termesztésre vállalkozik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy e növény “zöldmunkaigénye” lankadatlan kitartást, folyamatos odafigyelést követel.
A régi népi mondás szerint a Viharsarok volt hazánk éléstára, ahol a kiváló talajviszonyok mellett a területi adottságok is kedvezően hatnak a sokszínű és változatos növényi kultúrákra. Itt terem az igazán zamatos, a köztudatban csak “medgyesegyházi” dinnyeként elhíresült csemege is. Sorozatunkban egy kunágotai fiatalember életén keresztül mutatjuk be ennek a “mesterségnek” a szépségeit és nehézségeit, aki nemcsak bevételi forrásként tekint a tevékenységének erre a részére, hanem igazi szenvedélyként beszél róla.
Mostani lapszámunkban egy fiatal testvérpárt mutatunk be, Marton Sándort és Balázst, akik a Lajosmizse határában működő, 20 hektár területű családi ültetvényükön gazdálkodnak. A megművelt területeik közel felén fóliás és szabadföldi paprika termesztése folyik. Szomorúan tapasztalják, hogy a kertészet az ágazaton belül kissé “mostohagyermekként” kezelt szerepet kapott, és az ezzel járó hátrányok folyamatosan megnehezítik a működésüket. Ennek ellenére bíznak abban, hogy a minőségi termelésre való törekvés, az újdonságokra nyitott szemlélettel párosult elszántságuk előbbre viheti a vállalkozást.
A Hortobágyi Nemzeti Park pusztai tájain járva érkeztünk meg egy fiatalemberhez, Bessenyei Attilához, a család takaros majorjába.
Mennyivel könnyebb egy családi gazdaságot úgy működtetni, ha már a nagyszülők vagy a szülők lerakták
a vállalkozás alapköveit, s nem a létrehozásba kell az energiát és a tőkét fektetni, hanem
az új technológiák bevezetésével lehet a már meglévőt modernizálni, korszerűsíteni, továbbfejleszteni.
Fiatal gazdákat bemutató rovatunkban aktuális szereplője érdekes kettős életet él. Amellett, hogy az egyik vezető multinacionális cég marketingmunkáit végzi, fiatal gazdaként még egy mezőtúri sertéstelep felvirágoztatása is terve között szerepel.
