Mit tegyünk, hogy precízek legyünk? Honnan induljunk el?

Címke:
Kategória: Növénytermesztés

Előző számunkban már több, a mezőgazdaság jövőjével kapcsolatos kérdést jártunk körbe Lajos Mihállyal, az Agrofil SZMI Kft. ügyvezetőjével. Folytatásként a címben feltett kérdés megválaszolásához a legalapvetőbb, hogy milyen alapadatokat használunk, és hogy mi alapján választjuk szét a termőzónákat.

– Milyen lehetőségek vannak a precíziós gazdálkodás első lépéseinek megtételéhez?

– Leginkább magától értetődőnek a hozamtérképek alkalmazása tűnik. Viszonylag elterjedtek, a rendszerek anyagilag is elérhetőek. Sajnos azonban sok nem megfelelő minőségű hozamtérkép készül. Legtöbb gond a kalibrálás körül adódik, de a gomba módra szaporodó különböző rendszerekből származó térképek rendszerezése, rendezése is problémás. Sokszor amiatt nem olvashatók össze az évjáratok, mert a térképek elnevezése, elrendezése nem egységes struktúrában készül. A hozamtérképező rendszer pillanatnyi termésmennyiséget mér, és nem érzékeli a nem talajfüggő eltéréseket (gyomfoltok, vadkár). Az is előfordult a gyakorlatunkban, hogy teljesen inverz (fordított) térképeket kaptunk (fagyhatás). Több növény nem hozam-térképezhető, vagy ha igen, nem minden faj értékei relevánsak. (Mustár terméséből nehéz a kukoricára tanácsot adni.)

A biomassza térképekből szintén ki lehet indulni, de ezek a hozamtérképekhez képest még kevesebb információt adnak. Nem a valós termést, hanem pillanatnyi „fitneszt” mutatnak, így kevésbé megalapozott infót szolgáltatnak, mint a hozamtérképek. Ebben az esetben is bezavarnak az egyéb, korábban említett nem specifikus hatások.

Ha műholdas felvételeket használunk, azok előnye, hogy historikusan több évjárat elérhető, összehasonlítható és pontosítható (az említett hibák mellett). Az alapvető probléma az, hogy a műholdfelvételek eredeti célja éppen nem a kisterületre összpontosító precíz pontosság, hanem a nagy területre kiterjedő különböző globális becslések megalapozása, stratégia alkotására. Természetesen, mint „hulladék információ” jó alapokat ad arra, hogy a meglévő rendszerünkkel gyakorlatozzunk, de operatív beavatkozásra, „pénzkereséshez” korlátos információt adnak.

– A drónok mennyiben segíthetnek ebben?

– Nem a beszélgetés e szakaszában tettem volna fel a kérdést, de innen is „rájuk lehet közelíteni”. Alapvetően – ha a most használható – biomassza felméréseket nézzük, akkor használhatóságuk hasonló a műholdas felvételekhez; a felbontásuk azonban jobb. Ellenben jelenleg – újdonság lévén – kevés több évre kiterjedő idősoros drónfelvétel áll rendelkezésre. A drónok igazi jövője a mostani fejlesztések nyomán formálódik. A multi- és hiperspektrális felvételek és a gammasugárzás kutatási célú elemzése még tartogat innovációs tartalékokat, de most még semmi konkrétum nincs, ami a gyakorlat számára áttörést hozna. Jól lehetne alkalmazni ezeket a N-fejtrágyázás megalapozására, de szerintem itt ugyanazokat az elméleti vitákat kellene lefolytatni, mint a N-szenzor esetében.

Alapvető nézetbeli különbség, hogy atlanti klímahatás alatt fejlődött talajon fejlesztett algoritmusok korlátos eredményeket hoznak kontinentális (egyes évjáratokban szubszaharai) adottságok mellett. Ezen nem változtat az sem, hogy egy teljesen eltérő klimatikus és talajtani adottságú területen historikusan ki, hány millió hektárra készít javaslatot (hazai kísérletekből hazai adat kell a hazai tanácsadáshoz).

Hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak, a drónokban vannak még tartalékok a jövőre nézve; jelenleg elsősorban kiválóan alkalmasak felvételezésekre, az alkalmazott technológiák visszaellenőrzésére és azok későbbi pontosítására.

– Mi áll(hat) most a rendelkezésünkre?

– Most – nemzetközi szinten – legkiforrottabb a talaj vezetőképességén alapuló termőzóna lehatárolás. Erre a tengerentúlon egy-másfél évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre. Már megjelentek a második generációs talajszkennerek is, amelyek könnyebbek, nem érintkeznek közvetlenül a talajjal, és a talaj nedvességi állapotára kevésbé érzékenyek. A különböző eszközök különböző mélységeket képesek „áttekinteni” (minél mélyebb, annál jobb). Előnyük, hogy ezt a felmérést csak egyszer kell elvégezni, és az adatokat utána hosszú éveken át használhatjuk. (Fontos – hogy egyes téves feltevésekkel ellentétben – nem alkalmasak közvetlenül a talaj felvehetőtápanyag-tartalmának a meghatározására.)

Fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezeket az eszközöket nem alkalmazhatjuk sablonszerűen. Minden talajt a felmérés után, a felmért mélységig meg kell nézni, hogy melyek azok a talajtani tulajdonságok, amelyek az eltéréseket okozzák. Ez a folyamat a validálás, amely egyben a sikeres alkalmazás kulcsa. E nélkül szisztematikus (rendszer szintű) hibát követhetünk el, ami a legmagasabb szintű hiba a tanácsadási procedúrában (ennél még az is hasznosabb, ha nem csinálunk semmit).

A jó minőségben, tapasztalt szakemberek által elvégzett „talajszkennelés” lehet jelenleg a szántóföldi precíziós törekvések meghatározó alapja, amelyet a korábban említett lehetőségek jól kiegészíthetnek, de nem helyettesíthetnek.

– Hogyan kapcsolódnak ezek most az Agrofield programhoz?

– A fent említett eszközök mindegyike rendelkezésünkre áll. Most tavasszal – a kapacitásunk erejéig – díjtalanul végeztünk felméréseket (talajszkennelés), készítettünk differenciált vetéshez térképeket, és szükség esetén – országosan – több esetben partnereinkhez el is szállítottuk a saját erő-vetőgép kapcsolatunkat, és elvégeztük a bemutató vetést, amelyben üzemi kísérleteket is beállítottunk a tőszámreakciókra, illetve az üzemi és differenciált tőszámú vetés összehasonlítására.

Az elkezdett munkát folytatjuk, a kísérleteket értékeljük, és a keletkező eredményeket kiértékeljük. Úgy gondoljuk, hogy ezt a technológiát mindenkinek meg kell ismernie, aki a jövőben nyitni akar a valós profitot is ígérő precíziós gazdálkodási elemek irányába. Velünk jó irányba halad!


Ez a cikk a MezőHír 2017/05 - májusi számában jelent meg.




%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-zC4

-=oOo=-