Novemberi jelentés a határból

Címke: ,
Kategória: Aktuális

A nyári aranyló, tündöklő napsugár melege tovaszállt, november kapui megnyíltak, beömlik rajtuk a köd, a kihűlő földeket pedig mostanában szinte mindig késve áztatja az eső.

Nagyjából így néz ki a határ, amely magokat – induló életeket – rejt, s amiért a gazdaember elküld az ég felé egy-egy fohászt a túlélés, a jövő évi termés sikere érdekében.

Az ősszel elvégzett munka, a vetések még nem sokat mutatnak, de azt már látni, hogy voltak már szebb, erősebb, reményt keltőbb repcevetések országszerte. Hosszú volt a szeptemberi csapadékmentes időszak, nem segítette a repcék indulását azok számára, akik ragaszkodtak a jól bevált régi fajtákhoz/hibridekhez és a korai vetésidőhöz. Az új hibridekre szavazók talán szerencsésebbek voltak, mert ezek a későbbi vetést is jól tűrik, és csak 1-2 hetet feküdtek el a száraz földben, hiszen október első napjaiban megjött az eső.

Persze ahogyan az lenni szokott, valakinek még segített, van, akinek már nem. A ritka, fejletlen és gyomos őszi repcetábla bizony nem deríti jó kedvre a gazdáját, hiszen az őszi költségeket ráfordította, és szemei előtt már a tavaszi folytatás lebeg, ami cseppet sem biztató mindenütt.

Országos összevetésben tehát már ősszel jelentős különbségek vannak az egyes termőhelyek között, és ismét beigazolódni látszik, hogy a repce igényei szempontjából közismerten jó termőhelyeken most ősszel is jobban indultak a vetések. Nem volt baj a szándékkal, hiszen az országos vetésterület – köszönhetően talán a jó előző évi termésnek és a kiszámítható áraknak – meghaladta a 250 000 ha-t. Azt már most sejteni lehet azonban, hogy az ősz folyamán sokan döntenek a tavaszi kiszántás mellett, pedig még nem tudjuk, hogy az esetleges téli fagy milyen pusztító „munkát” végez. Bár a repce tenyészterület-kihasználó képessége talán a legjobb a kultúrnövények körében…

A repce igényei szempontjából jó termőhelyeken most ősszel is jobban indultak a vetések

A repce igényei szempontjából jó termőhelyeken most ősszel is jobban indultak a vetések

Őszi búza vetése, megszokásból

Vannak, akik október első napjaiban meggyőződésből nekiveselkedtek az őszi búza vetésének, mondván, akkor ezt még jó körülmények között tehették. Féltek attól, hogy később már csak egy-egy napot, vagy félnapokat dolgozhatnak a földeken, mert megjönnek az esők. Ez a szemlélet terjedőben van, pedig a szakirodalom október második dekádjától javasolja a vetés megkezdését. Igaz, jelentős változások következtek be a fajtakínálatban is az évek során, hiszen a fajtaszortiment kibővült, és számos fajtatulajdonság is változott. Vannak fajták, amelyek a korai vetést, a hosszú kellemes őszt is jól viselik, és jól bokrosodnak. Más fajták a kései – akár a kukorica utáni – november végi vetéseket is túlélik, ami persze már erősen időjárásfüggő vállalkozásnak tűnik. Nem ritkán versengés zajlik a szomszédos gazdák között abban a tekintetben, hogy ősszel két hónap különbséggel vetett búzáikat versenyeztetik, és próbálják eldönteni saját tapasztalatuk alapján, hogy melyiket érdemes előnyben részesíteni. Már akik végleg úgy döntöttek, hogy vetnek, hiszen sokan hezitáltak az alacsony árak miatt, és próbálták a vetésszerkezetükben karcsúsítani a búza vetésterületét.

Kétségtelen, hogy a világpiaci trendek nem vetítik előre az étkezési búza piacának fellendülését és az árak emelkedését. A sokszor említett prémium búzatermesztés egyre inkább hanyatlóban van, ami a kiváló termőhelyek szakmailag indokolt és ésszerű hasznosítása szempontjából lehangoló folyamat. Aligha várható országos vetésterületi rekord most őszi búzából, jó, ha a terület az egymillió hektárt majd eléri…

A hazai burgonyaföldek jelentős részén jó minőségű termést takaríthattak be a gazdálkodók, a hozamok azonban nem mindenhol alakultak jól

A hazai burgonyaföldek jelentős részén jó minőségű termést takaríthattak be a gazdálkodók, a hozamok azonban nem mindenhol alakultak jól

Kiszolgáltatott burgonyatermelők

A magyar burgonyatermesztéssel talán az idei évben többet foglalkoztunk a szokásosnál, de ennek jó oka van. Részben az, hogy fennmaradjon a hazai termesztés – amely hosszú évek óta zsugorodik –, részben pedig az, hogy az emberek visszaszokjanak a burgonyafogyasztásra, és ismerjék meg alaposabban a fajták szerinti kínálatot.

Miközben a vásárlók vélhetően idén sem találkoznak túl alacsony burgonyaárakkal, a termelők arra panaszkodnak, hogy az áruházláncok megpróbálják letörni a felvásárlási árakat. Az áruházak erőfölényét jelzi, hogy a termelőktől csak az extra minőségű árut veszik át.

A burgonyatermesztés nagyon munkaigényes és költséges, amit muszáj az árban érvényesíteni – mondják a termelők –, hiszen nyereséget kell termelni, a termelés fenntartása érdekében.

A kereskedők olyan akciókat próbálnak megvalósítani, amilyeneket a piaci árak alakulása és a kínálat sem indokol. Ahogyan már évek óta tapasztalható, idén is elindult az egymásra licitálás, de ezeknek az akcióknak az árát végső soron a termelők fizetik meg. A kampányoknak nincs hasznuk azon kívül, hogy az áruházak becsalogassák a vásárlókat.

Azt tudni kell, hogy a városi lakások nagy részéből eltűnt az éléskamra, és a tárolóhelyiségek sem alkalmasak burgonya tárolására, így az emberek jellemzően nem ősszel szerzik be nagy tételben a téli szükségletet. Folyamatosan vásárolnak kilós nagyságrendben az éppen aktuális kínálatból, ami alaposan megváltoztatta a korábbi gyakorlatot. Az áruházak pedig minél olcsóbban szeretnék beszerezni a burgonyát a termelőktől, a minőség szempontjából azonban olyan elvárásokat támasztanak, amelyeknek komoly technikai háttérrel lehet megfelelni.

Sajnos az emlékezetes „görbe uborka” uniós esete rémlik fel, amikor a burgonyánál is elkezdődött a túlzott alaki elvárás, ami élelmiszer pazarlással egyenlő! Amelyik gumó görbe, vagy kisebb, mint az átlag, mehet a szemétdombra, holott nem romlott, vagy étkezésre alkalmatlan termékről van szó, hiszen hámozás után fogyasztható, tehát nem kellene okvetlenül a biogázüzemben, vagy takarmányként végeznie. Sajnálatos módon ma semmilyen szabályozás nem vonatkozik a kereskedők áruátvételi gyakorlatára, ugyanakkor az élelmiszerláncoknál óriási hatalom összpontosul, így mindenki inkább aláveti magát az akaratuknak, hiszen szeretné megőrizni a beszállítói pozícióját.

A burgonya vetésterületi csökkenésének oka az is, hogy a hazai klíma egyre kevésbé felel meg a hűvösebb, csapadékosabb időjárást kedvelő növénynek. Az idén a minőséggel nincs gond, a hazai burgonyaföldek jelentős részén jó minőségű termést takaríthattak be a gazdálkodók, a hozamok azonban nem mindenhol alakultak jól, különösen ott, ahol nagyon sok eső és vihar volt jellemző.

A kaposvári cukorgyár ellátásához idén tavasszal mintegy 14 000 hektáron vetettek cukorrépát az országban

A kaposvári cukorgyár ellátásához idén tavasszal mintegy 14 000 hektáron vetettek cukorrépát az országban

Behatárolt nagyságrendű a hazai cukorrépa-termesztés

A mészkemence begyújtásával megkezdődött szeptember 7-én az idei cukorrépa-feldolgozási kampány a Magyar Cukor Zrt. cukorgyárában, Kaposváron.

Az egyetlen magyarországi cukorgyár szeptember 12-től, várhatóan 130 napon át átlagosan napi 7 300 tonna cukorrépa feldolgozását kezdte meg. A gyár ellátásához idén tavasszal mintegy 14 000 hektáron vetettek cukorrépát az országban, és a kedvező időjárásnak köszönhetően rekordközeli termést prognosztizáltak, ami azt jelenti, hogy a hektáronkénti átlagos hozam elérheti a 70 tonnát.

Alapanyag szempontjából egyedülálló év lehet az idei, hiszen az óvatos becslések szerint is 950-980 ezer tonna cukorrépát dolgoznak fel a cukorgyárban. Ez a kaposvári üzem történetében rekordteljesítménynek mondható.

Az idei nyersanyagmennyiség a cég 105 ezer 420 tonnás cukorkvótájához biztonsággal elegendő, emellett várható, hogy kvótán felül is gyártanak cukrot a kampány során. A cukorkvótarendszer köztudottan 2017 októberétől megszűnik, így a 2016/17-es idény lesz a kvótaszabályozás utolsó éve. „A kvóták eltörlése a piac részleges liberalizációját jelenti, mivel továbbra is fennmarad az uniós belső piacot védő vámok rendszere”.

A hazai feldolgozás mellett exportra is jut idén a jó minőségű magyar cukorrépából. A horvát határ közeli egyik gazdaság a mintegy 170 hektárról betakarított cukorrépáját idén a mindössze 18 kilométerre lévő Verőce édesítőgyártó üzemébe szállítja, de több dél-dunántúli termelő is él a lehetőséggel. A csaknem hatvan kilométerre lévő kaposvári gyárhoz képest a verőcei jóval közelebb van, és többet is fizet a terményért. A gazdálkodók szerződés alapján szállítanak Horvátországba, az export ugyanakkor nem veszélyezteti az egyetlen hazai cukorgyár, a kaposvári Magyar Cukor Zrt. ellátását, hiszen a szerződés feletti mennyiséget viszik a határon túlra.

A cukorrépa árát hazánkban az európai uniós minimálár és a cukorgyár által kínált kiegészítő juttatás együttesen alakítja. Ez utóbbi az idén 1 €/t-ra tehető. Ezenfelül a cukor értékesítéséből származó jövedelmen osztoznak majd a gyárral a gazdálkodók. Azt, hogy ez pontosan mekkora összeget jelent, még nem tudni, hiszen egyelőre a tavalyi kampányban beígért pénzzel sem számolt el a feldolgozó.

Egy tonna cukorrépa minimális átvételi ára az unióban 26,69 euró. Ezt a minőség és különböző szállítói megegyezések alapján emelhetik meg…


Ez a cikk a MezőHír 2016/11 - novemberi számában jelent meg.




%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-zxk

-=oOo=-