Az áttörés az újabb generációktól várható

Címke: ,
Kategória: Fiatal gazdák

Tóth Patrik életének már egész kisgyermekkorában részévé vált a mezőgazdaság, hiszen nagypapájával gyakran járta a határt. A pályaválasztás már nem volt kérdés Patrik számára, aki így jelenleg növényorvosnak tanul.

Gyerekkori emlékekre alapozott jövő

Tóth Patrik édesapjával, Tóth Attilával és az ő testvérével, Péterrel közösen gazdálkodik a Pest megyei Tápiógyörgyén, de egyelőre még csak szabadidejében, hiszen nappali tagozatos egyetemi hallgató.

– Hogyan alakult ki benned a mezőgazdaság iránti szeretet?

– Apai nagyapám a tápiógyörgyei termelőszövetkezetben, majd később a cukorgyárban dolgozott cukorrépa felügyelőként: akkor még rengeteg cukorrépát termesztettek hazánkban, s a környékünkön is. Emellett néhány 10 hektárnyi területén gazdálkodott munka mellett az ő kis gépparkjával.

Édesapám abban az időben árufuvarozással foglalkozott. A teherautók is érdekeltek, de nagypapámmal nagyon szívesen jártam dolgozni a cukorgyári időkben. Gyakran jártuk a határt, s már abban az időben, egész kisgyermekként megszerettem a természetet és a mezőgazdaságot. Tetszettek a nagy gépek, a gazdaemberek, s a munkához való hozzáállásuk.

Édesapámék is termesztettek cukorrépát, és egy német répatisztító gépekkel foglalkozó céggel való kapcsolatnak köszönhetően négy ilyen gépünk dolgozott szerte az országban. A gépek szervizelésében és koordinálásában édesapámnak nagy szerepe volt. Mindig vártam a hétvégéket, mert tudtam, hogy akkor én is vele mehetek, Erre az időre tehető, hogy már édesapámmal is együtt jártam dolgozni. Mi végeztük a cukorrépa szállítását is, amit szintén nagyon élveztem.

A cukorrépa tulajdonképpen hozzátartozik a gyermekkori emlékeimhez, nagy szívfájdalmam, hogy Magyarországon így alakult helyzete. Kiskoromban minden ősszel a programjaimhoz tartozott ez a növény, s mai napig, ha cukorrépa prizmát látok, sok emlék felszínre tör bennem.

Ahogy visszaszorult a cukorrépa-termesztés, más kultúrát kellett választani, de ezenkívül is sok változás történt a gazdaságunkban kisgyermekkoromban, ami mind azt erősítette, hogy én is ezen a területen akarok dolgozni.

Amikor a lábam elérte a traktor pedáljait, már vezettem az erőgépet. A gimnáziumi tanulmányaim során így már nem volt kérdés, hogy agrárterületen tanulok tovább, ezért ott biológiai fakultációt választottam. Nekem sohasem volt más álmom, tervem, mint az agrárszakma.

– Hol végezted, végzed felsőfokú tanulmányaidat?

– A gödöllői Szent István Egyetem növénytermesztő mérnöki szakán végeztem az alapszakot, 2015-ben. A Tudományos Diákköri Konferencián is részt vettem, s Gödöllőn első helyezést értem el, a Szegeden megrendezett országos versenyen pedig különdíjban részesített a szakmai zsűri.

Jelenleg is a Szent István Egyetemen tanulok, amely intézményt az alapszak során nagyon megszerettem. Jelenleg a növényorvosi mesterszakon nappali tagozatos hallgató vagyok.

Azért döntöttem a növényorvosi szak mellett, mert úgy gondolom, ennek nagy jövője van a mezőgazdaságban, hiszen ott, ahol növénytermesztéssel foglalkoznak, valamilyen formában már napjainkban is jelen kell lennie növényorvosnak is. Nagyon közel állnak hozzám a csoporttársaim is, akik szintén elhivatottak a szakma iránt.

A gépek és munkaeszközök nincsenek kiszolgáltatva az időjárásnak, garázsban várják a munkát

Kísérletből szántóföldi bemutató

– Említetted a Tudományos Diákköri Konferencián elért kiváló eredményedet. Mi volt a dolgozatod témája?

– Amikor a diplomadolgozatomhoz kellett témát választani, gondoltam, a talajművelés megfelelő lesz. Azért is választottam ezt a témakört, mert szerettem volna felkérni Dr. Birkás Márta professzorasszonyt konzulensemnek, akire nagyon felnézek, hiszen rengeteget tett a hazai talajműveléséért. Áttörést hozott a gazdálkodók gondolkodásmódjában, próbálja azt is „lazítani”, hogy ne csak a szántásban gondolkodjanak. Úgy vélem, legnagyobb áttörés a fiatal generációk életében lesz e tekintetben, akik fogékonyabbak „másra”, nyitottabbak, szeretnek új dolgokat kipróbálni. Ilyen az alkalmazkodó, vagy kímélő talajművelés is.

Mindenképp Dr. Birkás Márta segítségével szerettem volna megírni a szakdolgozatomat, aki ezt a legnagyobb örömömre vállalta is.

Így jött az ötlet, hogy nyolcparcellás, hármas ismétléses kísérletet állítsunk be, ami ekék munkáját hasonlította össze a kímélő talajművelés különféle eszközeivel kukoricakultúrában, talajlazultságra, gyökerezettségre, tőszámra, csőszámra, virágzási idő eltérésre, s termésmennyiségre vonatkozóan. A dolgozatom címe: „Alapművelési módok hatása a talajállapotra”.

A kísérletet az igen csapadékos 2014-es évben végeztem, így az eredmény nem volt olyan látványos, mint szerettem volna, de azért az alkalmazkodó talajművelés adta így is a legjobb eredményt. Aszályosabb évben az eredmény sokkal kézzelfoghatóbb lett volna, hiszen két éve a megfelelő csapadékmennyiségnek köszönhetően azokban a parcellákban is jó termés mutatkozott, ahol átlagos időjárási környezetben gyengébb lett volna. Jobban kirajzolódott volna, melyik talajművelési mód a talajzsarolóbb, s melyik a talajnedvességet leginkább megőrző.

Az egyik év csapadékos, a másik aszályos, de véleményem szerint amennyiben az alkalmazkodó talajművelést végezzük, több évre előre tudunk takarékoskodni a talaj tápanyagtartalmával, a humuszképződéssel, a nedvességtartalommal.

A kísérletemből szántóföldi bemutatót is rendeztünk, ahol mintegy száz fő vett részt. A rendezvényen fajtasor bemutatót tartott a KWS Magyarország Kft. és a DEKALB (Monsanto Hungária Kft.), partnerem volt még növényvédelmi megoldásokkal a Sumi Agro Hungary Kft., gépeivel a Vaderstad Kft., valamint a Fertilia Kft., amely cég a műtrágyát biztosította a kísérletemhez.

A felsőoktatásban eddig eltöltött éveim alatt ez volt az eddigi legnagyobb eredményem, hogy első helyezést értem el Gödöllőn a Tudományos Diákköri Konferencián, az országos versenyen különdíjat kaptam, ráadásul még egy bemutató keretén belül prezentálhattam is a gazdálkodók felé a kísérleti eredményeimet: azt, hogy igenis érdemes nyitottnak lenni az addig megszokott mellett, s megfontolni a talajkímélő gazdálkodás lehetőségét.

Mindenhez érteni kell

– Mennyi időd marad a gazdaságra a tanulmányaid mellett?

– Attól függetlenül, hogy tanulok, lehetőségeimhez mérten az itthoni munkából is kiveszem a részemet. A megfeszített tavaszi magágykészítés, vetés, permetezési munkálatok idején sokat tudok segíteni. Ezt követően jön a vizsgaidőszak, amikor nagyobb hangsúlyt fektetek a tanulásra, s kevesebb időm marad a gazdaságra.

A vizsgaidőszak után következik az őszi durumbúza betakarítása, aminél napi rendszerességgel jelen vagyok én is. Kombájnon, traktoron, teherautón egyaránt dolgozom, amire épp szükség van. A mezőgazdaság olyan szakma, ahol mindenhez kell érteni. Sokat kell még tanulnom a gépekről, hiszen nem én dolgozom velük napi rendszerességgel, de tekintettel arra, hogy érdekel és szeretem csinálni, a gépek kezelésének megtanulása is sokkal gyorsabban halad. Próbálom kivenni a részemet minden munkafolyamatból.

Az őszi munkálatokban is segítek édesapámnak, ahogy a tanulás mellett szabadidőm engedi.

– Kérlek, mutasd be a gazdaságotokat!

– Nagypapám nyugdíjba vonulása után két év múlva meghalt, így édesapám és testvére, Péter közösen vitték tovább a gazdaságot, emellett a fuvarozást is együtt végzik.

A gazdaságunk azóta folyamatosan fejlődik és növekszik. Jelenleg 300 Ha területet művelünk, aminek egy része saját tulajdon, a többit haszonbérleti szerződés keretén belül munkálunk meg.

Szolgáltatást is végzünk, a bérmunka mértéke évről évre változó. A gazdálkodók egy részének teljes egészében műveljük a termőföldjét, másoknak csak talajmunkát, növényvédelmi feladatokat, vagy betakarítást végzünk. Bérmunka keretén belül aratást vállalunk a legnagyobb területen.

A gazdaságunk gépesítés tekintetében teljes egészében felszerelt, a vetéstől a betakarításig minden munkaműveletet el tudunk végezni. Nem új, de korszerű, új technológiájú mezőgazdasági munkaeszközökkel dolgozunk, amiket bérelt telephelyünkön tárolunk, főként fedett épületekben.

A családi gazdaság „zászlóshajója”

A családi gazdaság „zászlóshajója”

A durumbúza a mi cukorrépánk

Mint említettem, a gazdaságunkban eleinte meghatározó volt cukorrépa-termesztés. Később, amikor ez visszaesett, mi is váltani kényszerültünk, s édesapámék a durumbúzában keresték a jövőt, ami azóta is a mi „cukorrépánk”. Eleinte tavaszi és őszi durumbúzát is termesztettünk, de napjainkban a tavaszi háttérbe szorult.

Fő termesztett növényeink az őszi durumbúza mellett a kukorica és a napraforgó.

Őszi káposztarepcével is próbálkoztunk – a térségben többen foglalkoznak vele –, de a repce számára kedvezőtlen év nagyon le tudja csökkenteni a termés mennyiségét, így azt már kivettük a vetésforgónkból.

Mi inkább a durumbúza-, kukorica- és a napraforgó-kultúrára koncentrálunk, ezeket próbáljuk minél jobban, szívvel-lélekkel termeszteni.

Állattenyésztési ágazatunk nincs, kisbéri félvér és KWPN holland félvér lovakat tartunk hobbi célra, de unokatestvérem, Tóth Boglárka eredményes díjugrató is.

A gazdaság és a tanulás mellett az idei évtől kezdtem el forgalmazni az osztrák Königshofer cég termékeit is, akik müzlit, pelletet, vitaminokat és ásványi kiegészítőket kínálnak lovak számára.

Folyamatos fejlesztést tervezünk

– Mik a közeli és távolabbi, jövőre vonatkozó terveid?

– A közeli terveim közé tartozik, hogy megkapjam a növényorvosi diplomámat, s azután teljes erőbedobással gazdálkodhassak itthon. Ezzel édesapám válláról nagy terhet vehetek le, hiszen így feleződik a munkája, sokkal könnyebb lesz neki.

Barátnőm, Szabó Odett is Gödöllőn tanul, ott ismerkedtünk meg. Ő idén decemberben szerez diplomát növénytermesztő szakon.

A gazdaságot továbbra is folyamatosan szeretnénk fejleszteni a legmodernebb technológiákkal, hogy mindig a kor követelményeinek megfelelően, a leghatékonyabban tudjuk területeinket művelni.

Szeretném és célom is a GPS-technológia alkalmazása a jövőben, ami a gépparkunk bizonyos mértékű cseréjét vonja maga után. Ez távolabbi terv ugyan, de mindenképp szeretném megvalósítani, hogy ezzel is növeljük a hatékonyságot: ne legyen ráfedés, kihagyás, stb. Nagy célom mindezt megvalósítani.

Emellett azt is el tudom képzelni, hogy más kultúrát is kipróbálunk, vagy akár a kertészet irányába is elindulunk. E tekintetben még nincs kialakult képünk, nem tudhatjuk, merre visz az élet. Egyelőre azt csináljuk teljes odaadással, amire berendezkedtünk, az újdonságokkal pedig óvatosan kell bánni. Úgy érzem, a szántóföldi növénytermesztésre jól gépesített a gazdaságunk, édesapám szaktudása nagymértékben hozzájárul a sikerünkhöz, emellett jól felkészült csapat segíti a munkánkat. Édesapám és én is folyamatosan tanulunk, ami nagyon fontos a mezőgazdaságban.

Távolabbi cél: az ökológiai gazdálkodás

A mezőgazdaságot úgy tudnám összefoglalni, hogy az élet nagy kísérlete: a változó időjárási viszonyok, az újfajta növényvédő szerek és műtrágyák, stb. mind nagymértékben hozzájárulhatnak annak sikeréhez. Kísérletezésnek tartom azt is, hogy 10 hektár területen biológiai növénytermesztést is folytatunk, ami az egyetemi diplomadolgozatom része, ahol napraforgó-kultúrában vizsgálom a gyomösszetételt konvencionális és ökológiai növénytermesztés esetén.

– Elképzelhető, hogy elindultok az ökológiai gazdálkodás irányába?

– Az ökológiai termesztés is a jövőbeli terveink között szerepel, szeretnénk minél nagyobb területen foglalkozni ezzel a gazdálkodási móddal. A jelenlegi 10 hektárnyi területet a termésbiztonság miatt öntözzük, s az ökológiai területünk további bővítését is ehhez kötjük.

Szeretnénk elindulni az ökológiai növénytermesztés irányába, de sajnos hazánkban ezeknek a termékeknek még nincs megfelelő elismertsége, sokan nem hisznek bennük. Természetesen az is hozzájárul a nehézkes értékesítéshez, hogy az ökológiai termesztéssel előállított termékek jóval drágábbak a hagyományoshoz képest.

A hazai termőföldjeink pedig kiváló adottságúak a biogazdálkodáshoz, bízunk benne, hogy idővel a hazai fogyasztók is értékelik, és szívesen meg is fizetik az így előállított, egészséges élelmiszert.

– Ennyi munka és tanulás mellett, ha marad egy kis szabadidőd, mivel töltöd szívesen?

– Nagyon szeretem a lovakat. Édesapámmal szabadidőnkben befogunk, s kocsikázunk, ami mindkettőnk számára kiváló kikapcsolódást jelent. Természetesen ilyenkor is főként a határt járjuk.

Emellett telente a családdal síelni is elmegyünk, ami szintén jó és pihentető szórakozást nyújt számomra. Amennyire a szabadidő engedi, próbálom minden időmet barátnőmmel tölteni. Habár a mezőgazdaságban mindig akad tennivaló, de ha össze tudjuk egyeztetni, a családdal is eljárunk kirándulni.

A mezőgazdasági munkát is egy kicsit hobbinak is tartom. Szerencsés, ha az embernek a munkája egyszerre a hobbija is.


Ez a cikk a MezőHír 2016/08 - augusztusii számában jelent meg.




%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-zpA

-=oOo=-