A szőlő növényvédelme – újragondolva

Címke: , , ,
Kategória: Szőlő

Ezzel a címmel hívta az érdeklődő termelőket és szakembereket III. Tokaji borvidéki szakmai tanácskozására és szabadföldi bemutatójára a Biocont Magyarország Kft. és a házigazda Tokaj-Oremus Szőlőbirtok és Pincészet a több társrendezővel közösen szervezett szőlővédelmi tanácskozására Tolcsvára, a felújított Szirmay-Waldbott kastélyba augusztus másodikán. A nyolc előadásban és a szabadföldi bemutatón elhangzottak közül elsősorban a szőlő növényvédelméről szóló kérdéseket ismertetjük részletesebben, a többieket csak utalásszerűen idézzük vissza.

A szőlő növényvédelmi helyzetéről

Miután két azonos évjárat a növénytermesztésben, így a szőlőtermesztésben sincs, ezért nagy érdeklődéssel kísérte a hallgatóság Dula Bencéné növényvédelmi mikológusnak, szőlőtermesztőnek (Eger) a szőlő idei általános növényvédelmi helyzetéről szóló ismertetését.

Az előadó előbb röviden visszatekintett az előző két évre. 2014-et a ’hét csapás éveként’ jellemezte, amelyben az átlagosnál több csapadék hullott, és súlyos járványhelyzet alakult ki, elsősorban az extrém korai lisztharmat, majd a szürkerothadás, de egyéb kórokozók miatt is. 2015 az ismétlődő hőhullámok révén marad emlékezetes, s bár növényvédelmi szempontból könnyebb év volt, de a tenyészidő végén, részben már szeptemberben, de főként októberben lezúduló esők és a nyomukban jelentkező szürkerothadás ugyancsak megnehezítette a szüretet. Abban az évben a Dunától keletre meglepően nagy számban csapdázták az amerikai szőlőkabócát, de a lepkekabóca és a szőlőtripsz előfordulása is igen gyakori és tömeges volt.

A 2016-os év első hét hónapja is bővelkedett szélsőségekben: enyhe tél és igen csapadékos február után az áprilisi fakadást követően sarkvidéki hideghullám tört be, súlyos fagykárokat okozva, amit sok esetben a rejtett rügyek kihajtása követett. A szőlő vontatott fejlődése kedvezett az atkáknak és a tripszeknek, ez utóbbiak a későbbiek során is szívásukkal maradandó, markáns tüneteket okozva károsították a szőlőt. A csapadékos május, a júniusi, virágzáskori hidegfront, majd a júliusi mediterrán ciklonok növényvédelmi szempontból nehéz feladatok elé állították a termesztőket.

Mindezek hatása megmutatkozott a szőlő életében is: a nyugati országrészen korai és erőteljes volt a fejlődése, a lisztharmatfertőzés is igen korán indult, ezzel szemben keleten későbbi fakadás és igen vontatott fejlődés jellemezte az ültetvényeket. Földrajzi fekvéstől függetlenül pedig általános volt a bogyók heterogén fejlettsége, ami különösen a lisztharmat fürtfertőzésének kedvezett, emellett több ezer hektárnyi szőlőt sújtottak a vihar- és jégkárok.

A peronoszpóra tünetei viszonylag későn jelentek meg (vélhetően nem a helyből induló, hanem az ún. szállított fertőzések nyomán), és ebben az évben lényegesen kisebb egyedszámban észleljük a szőlőkabócát is, aminek oka egyelőre kérdőjel a szakemberek előtt.

Az idei év egyéb problémái között említette az ékköves araszoló lepke (ill. hernyójának) helyenkénti károsítását, továbbá a gyomirtó szerek elsodródásából (pl. napraforgótáblákról) eredő, valamint a permetlé perzselési károkat. Egyre több tőkén észlelhetők az esca (tőkepusztulás) tünetei, s nemcsak a termőszőlőben, hanem az anyatelepek alanytőkéin is.

Az elmondottakat a szakember számos fotóval szemléltette, segítve ezzel a gyakran nem felismert korábbi tünetek utólagos azonosítását, vagy csak érzékeltetve a diagnosztikai apró részletek megfigyelésének fontosságát, jelentőségét.

Nyomatékosan hívta fel a figyelmet az amerikai szőlőkabóca előfordulásának nyomon követésére, felmérésére és az ellene való védekezés szükségességére. A 2015. évi csapdázási adatok szerint a szőlőkabóca populációja az ország keleti felében igen nagyszámú volt, de az általa terjesztett fitoplazmás betegséget, a szőlő aranyszínű sárgaságát egyelőre csak dunántúli megyékben mutatták ki.

A veszély tehát igen nagy, ezért minden borvidéken, minden szőlőben védekezni kellene a vektor ellen! A védekezési küszöbérték csapdánként 4 db kifejlett egyed (imágó). Azt is elmondta, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a csapdázást és a minták vizsgálatát anyagilag is támogatja, továbbá, hogy kezdeményezték az ide vonatkozó 7/2001. FVM-rendelet módosítását, ami szerint elrendelik a szőlőkabóca elleni kötelező védekezést.

Záró gondolatként hangsúlyozta, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az évben sem könnyű a termést megmenteni a kivédhetetlen természeti csapásoktól (egyes helyeken ezek súlyos veszteséget okoztak), de a károsítók, a kórokozók, kártevők sem pihentek, sőt újak érkeztek és érkeznek. A rendezvény idején (aug. eleje) még nem tudjuk, mennyi és milyen minőségű termést sikerül leszüretelni, mennyit fizetnek a felvásárlók a termelőknek, megtérülnek-e a jelentős többletköltségek. Mindenesetre az idei szezonban integrált termesztésű területeken 8-10, ökológiai termesztésben pedig akár 10-12 védekezés is indokolt lehet.

Az előzőekben elhangzottakhoz szorosan kapcsolódott Pableczki Bence (Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet) rövid ismertetése, aki az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) Tokaj-Hegyalján való terjedéséről számolt be.

Ez a korábbi lapszámaink cikkeiben már többször is tárgyalt szívókártevő az ötvenes években került Európába, mára sok országban elterjedt, és kártételi jelentősége abban áll, hogy legfontosabb terjesztője (vektora) a szőlő egyik legsúlyosabb betegségének, a fitoplazma eredetű aranyszínű sárgulásnak és pusztulásnak. A betegség elleni védekezésnek jelenleg ismert egyetlen módja az őt terjesztő szőlőkabóca lehetőség szerinti maradéktalan pusztítása.

A kétéves tőkerészeken tojás alakban áttelelő kártevőnek évi egy nemzedéke van, öt lárvastádium után éri el a teljes kifejlettséget, az imágók július második felétől vannak jelen az ültetvényekben.

A kabóca előfordulásának megfigyelésére a borvidék 17 dűlőjében 3-3 sárga ragacslap csapdát helyeztek ki júliusban, majd 14 nap múlva értékelték a fogási eredményeket. Az adatok azt mutatták, hogy a csapdák a borvidék északkeleti régiójában kevesebb, míg a délnyugati megfigyelőhelyeken jóval nagyobb egyedszámban fogták a szőlőkabóca lárváit és imágóit. A tavalyi és idei adatokat összehasonlítva azt találták, hogy 2016-ban mind a lárvák, mind az imágók egyedszáma jóval kevesebb volt. A monitoringot tovább folytatják, de az már az eddigi eredményekből is nyilvánvaló, hogy az amerikai szőlőkabóca elleni védekezést be kell építeni a szőlő növényvédelmi technológiájába, ha a fitoplazmás betegség fellépést meg akarják előzni.

Szelíd, hatékony növényvédelem a Biocont ajánlásával

Az ökológiai szőlőtermesztés növényvédelmi megoldásairól Kőrös Tamás szaktanácsadó (Biocont Magyarország Kft.) szólt Szelíd, hatékony növényvédelem c. előadásában. A cím arra utalt, hogy vannak olyan készítmények, illetve technológiák, amelyek a környezet és az abban létező élőlények kímélésével, de megfelelő hatással vethetők be a károsítók ellen mind a hagyományos, mind az ökotermesztésben. Szaktanácsadóként a borvidéket rendszeresen látogatja, ezért tapasztalatai, megfigyelései alapján néhány fontosabb növényvédelmi problémát emelt ki az idei év eseményeiből.

Elsőként az ékköves araszoló lepkét említette, amelynek hernyója a hűvös tavasz miatti vontatott és elhúzódó fakadás alatt főként az idősebb ültetvények tőkéin odvasította ki a rügyeket. Ellene a Dipel DF használatával védekeztek sikeresen. A készítmény a Bacillus thuringiensis kurstaki baktérium spóráit és toxinját tartalmazó biopreparátum, amelynek hatóanyaga a hernyók bélcsatornájában fejti ki mérgező hatását. Fontos, hogy lehetőleg idejében, a fiatal, L1-L2 fejlettségű lárvák ellen juttassuk ki.

A szőlőtermesztésben egyre növekszik a szőlőtripsz jelentősége; ennek okai az időjárás változásában és a szelektív rovarölő szerek fokozott használatában keresendők. Különösen az erdők közelében lévő ültetvényekben gyakori.

A határozatlan nemzedékszámú szívó kártevő kifejlett alakban a tőke különböző részein telel át, és fakadáskor a rügyekbe vonulva a pici hajtáskezdeményeket szívogatja. Hűvös tavaszon, elhúzódó fakadás miatt kártétele súlyos lehet. Tünetei összetéveszthetők a szőlő levélatka tüneteivel, ezért a kártevő pontos meghatározása (diagnosztika) elengedhetetlen a helyes növényvédőszer-választáshoz. Ökotermesztésben a kéntartalmú növényvédő szerekkel kombinált PrevB2 vagy Wetcit ismételt permetezése kísérletekben és a gyakorlatban is igazoltan kiváló gyérítő hatású.

Közvetlen és közvetett kártétele miatt egyes borvidékeken számolni kell a szőlőmoly (elsősorban a tarka szőlőmoly) kártételével, amely első nemzedékének hernyói a virágfürtök összeszövésével és megrágásával (gyakorlatlan szemnek ez nehezen észlelhető kártétel!) csökkentik a termést; a második és esetenként csonka harmadik nemzedék hernyói pedig a bogyókat megrágva utat nyitnak a szürkerothadást okozó gomba, a Botrytis cinerea fertőzésének. Ennek jelentősége, különösen csapadékos érésidőben nem szorul magyarázatra.

Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a szexferomon csapdákkal végzett rajzásmegfigyelés mellett fontos a kártevő egyedszámának fürtvizsgálattal történő nyomon követése és a várható kártétel nagyságának becslése is. A szőlőmoly elleni védekezésre összefüggő, nagyobb szőlőterületeken (már akár 2-3 hektártól) alkalmas a légtértelítéses technika: ennek során a nőstény szőlőmolyok szexferomonját nagy koncentrációban juttatjuk a légtérbe, ez a párosodásra készülő hímeket megzavarja, s nem találják meg a nőstényeket, így a párosodás, majd a peterakás elmarad. Ezt a védekezési eljárást a molykártételtől mentes, kiváló szőlőtermés megőrzése érdekében Tokaj-Hegyalján is évről évre már több szőlészet-borászat alkalmazza. Másik lehetőség, nem csak a kisebb felületen termelők számára, a Dipel DF biológiai rovarölő szer választása és a várható lárvakelés előrejelzésére alapozott permetezése.

2016-ban sem lehetett elhanyagolni a szőlőlisztharmat elleni következetes védekezést, említette az előadó. Az e célra évekkel ezelőtt javasolt kéntartalmú permetezések helyett ma a kén+Wetcit kombináció javasolt. A Wetcit nevű nedvesítő hatású adjuváns a kijuttatott permetlé jobb terülését és felszívódását, ezáltal annak jobb hatását, hasznosulását segíti elő, mind a viaszos, mind a szőrözött növényi felületen. Ez a kombináció a 2014., emlékezetes lisztharmatjárványos évben őszi lemosó permetezési kísérletben a kéreg alatt is jó átnedvesedést eredményezett, gyérítve az ott található kártevőket és kórokozókat, ami alátámasztotta a 2012. évi regisztrációs kísérlet eredményét (1. ábra).

Végül hozzátette, a hatóanyag kedvező szárító mellékhatása jól érvényesül az ún. lágybőrű kártevők (pl. fitofág atkák, egyes pajzstetvek, tripszek, stb.) elleni védelemben is.

A sorköztakaró növényzet jelentősége

Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségekkel együtt járó heves esőzések különösen a hegy-völgy irányú szőlőültetvényekben súlyos eróziós károkat okoznak a talajokon. Ezért az egyoldalú, mechanikai talajműveléssel szemben szükség van alternatív művelési eljárásokra.

Ennek módozatait Donkó Ádám (Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet) ismertette. Mint mondta, az e célból, évekkel ezelőtt indított kísérletekkel az volt a céljuk, hogy megvizsgálják a sokfajú hazai magkeverékek gyakorlati alkalmazhatóságát az ökológiai szőlőtermesztésben.

A korábbi években e célra a füvesítés, a természetes gyomflóra alkalmazása, illetve az időszakos talajtakarás jött szóba. A kifejezetten fajgazdag egyéves és évelő sorköztakaró növények létesítése az elmúlt időben, az EcoWin-projekt keretében kezdett terjedni Magyarországon is. A körülményekhez igazodóan, megfelelő körültekintéssel megválasztott takarónövények alkalmazása a biodiverzitás fokozása és a talajszerkezet javítása révén nemcsak a dombvidéki, hanem a síkvidéki szőlőkben is előnyös lehet.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a sorköztakaró növényzet létesítése és fenntartása nem azonos a füvesítéssel (pl. perjefélék vetése). Ez utóbbi ugyanis nem engedi le a vizet a talajba, talajtömörödést okozhat, s csak kaszálással, mulcsozással tartható karban, amely művelet után az állomány újranövekedésekor megnő a víz- és tápanyagfelvétele. Ezzel szemben a fajokban gazdag vegyes növénytakaró (pl. szarvaskerep, koronafürt, lándzsás útifű, pillangósok) mindenképpen előnyösebb, mint a füvesítés, mert a többféle növény eltérő jellegű gyökeresedése révén óvja a talajszerkezetet, továbbá mert egy természetszerű növénytakarót hoz létre, ami a szőlőnek is kedvezőbb. Ha a növénytakaró túl magasra nő, egyszerű hengerezéssel visszatartható. A sorköztakarás egyéb lehetőségei között említette a szalmatakarást, az időszakos takarónövényzet alkalmazását és a zöldtrágyakeverékek vetését.

Részletesen ismertette azokat a Tokaj-Hegyalján és Szekszárdon több szőlészetben, 2012-ben indult, és több éven át tartó kísérleteket, amelyekben háromféle növénykeveréket próbáltak ki: 1./ a Biocont Ecovin nevű magkeverékét, 2./ egy pillangós magkeveréket és 3./ egy füves/gyógynövényes magkeveréket. Tárgyalta az ezekkel szerzett tapasztalatokat, év közbeni kezelésüket, karbantartásukat. Leginkább eredményes évelő növényfajoknak a következők bizonyultak: lándzsás útifű, komlós lucerna, fehérhere, vöröshere, szarvaskerep, tarka koronafürt, takarmánybaltacím (hengerelni szükséges), és a választék bővítésére még a búzavirág, az imola, az évelő len vagy a cickafark is szóba jöhet.

A kísérletbe bevont gazdák az eddigi tapasztalatok alapján megfelelőnek találták az összeállított keverékek magasságát és megtelepedési erélyét.

A szőlő védelmét minden termesztési mód esetén és minden évjáratban a szőlő fenológiai stádiumaihoz kell igazítani

A szőlő védelmét minden termesztési mód esetén és minden évjáratban a szőlő fenológiai stádiumaihoz kell igazítani

A házigazdák növényvédelmi gyakorlata

Dálnoki Kovács Attila, a Tokaj Oremus Szőlőbirtok növényvédelmi szakirányítója a hagyományos és a biológiai növényvédelem tapasztalatairól adott számot előadásában és az előadásokat követő szabadföldi bemutatón. Mint mondta, 2009-ben 3 hektáron kezdtek környezetkímélő növényvédelmet folytatni, s az ilyen terület 2014-től 25 hektárt tesz ki, több táblában, túlnyomóan Furmint, de kisebb mértékben Hárslevelű, Kabar, Kövérszőlő és Zéta fajtából.

Előadását a három fő szőlőbetegséggel kapcsolatos védekezési technológiára építette fel. A szőlőlisztharmatra, véleménye szerint, kedvezőtlenül hatott az idei februárban lehullott sok csapadék, amely a gomba áttelelő képleteinek jó részét is lemoshatta. Ezzel szemben a szőlőre volt hátrányos a fakadástól a virágzás végéig eltelt hosszú idő (62 nap), ami növelhette a lisztharmatfertőzés esélyét. Az aszkospóra-szóródás (az ivaros eredetű fertőzés) május első napjaiban indult, de az időjárás alakulása csak júniustól teremtett kedvező feltételeket a tényleges fertőzésekhez. A sikeres védekezések hatására levéltüneteket sokáig nem észlelt, s a fürtön is csak június végén, elvétve fordultak elő fertőzött bogyók.

A botritiszhez való viszonyulásuk ellentmondásos. Mint mondta: – év közben védekezünk ellene, kedvező őszi időjárás esetén pedig számítunk a segítségére, az aszúsodás megindítása érdekében. A kórokozó fellépését a csapadékon kívül számos más tényező is befolyásolja; így a termőhely adottságai, a fajta, a fitotechnika, a takarónövény, a művelésmód, a tápanyag-ellátottság. 2016-ban áprilisban, majd a júliusi esők nyomán nyáron is fennállt a fertőzés valószínűsége, ami meghatározta a védekezések menetét. Eddig sikerült ’kézben tartaniuk’ a betegséget, jelentősebb fertőzést nem tapasztaltak.

Hasonló a helyzet a peronoszpóra esetében is; az előrejelzési mérőműszerek májustól kezdve sok alkalommal jelezték a fertőzés valószínűségét, ennek ellenére problémát eddig nem okozott. Ebben szerepe lehetett a nem nagy mennyiségű áttelelő fertőzőanyagnak, majd a tavaszi márciusi, áprilisi hosszabb száraz periódusoknak is.

Az ökotermesztésű táblákban az idén augusztus elejéig 11 alkalommal védekeztek, a hátralévő időben legalább még egy, esetleg két védekezésre lehet szükség. Mint mondta, a sokszor javasolt őszi lombpermetezés Tokaj-Hegyalján az elhúzódó szüret (szeptember közepe–november közepe) miatt alig-alig kivitelezhető, ezért helyette tavasszal már korán igyekeznek elkezdeni a gombaölőszeres permetezéseket. Ezek a szőlő néhány leveles fejlettségétől indulnak, ismétlődve, s elsősorban a tripszek, atkák és a lisztharmat ellen irányulnak. A szőlő kártevő atkái mind előfordulnak a területeiken, de legnehezebben a nemezes gubacsatkával birkóznak meg.

Az idei évben április 26-án, a szőlő 3-4 leveles állapotában kezdték a növényvédelmi munkákat. Kezdetben ritkábban, majd május végétől 7-10 napos permetezési intervallumokban védekeztek, döntően kén- és réztartalmú szerekkel, amelyekhez PrevB2-t, Wetcitet, VitiSant és esetenként Dipel DF-et adtak kombinációban. A hagyományosan művelt területeken (kb. 60 hektár) nyolc védekezést terveztek, eddig hét permetezés történt. Ennél többre csak kedvezőtlen időjárásban, egy esetleges botritiszveszély miatt lehet szükség.

Nagyon fontos a határos területeken, a környező táblákon folytatott növényvédelem minősége. Ha a szomszéd tulajdonosok elhanyagolják a védekezéseket, ez a fertőzőanyag folyamatos utánpótlását jelenti a mi számunkra is – fűzte hozzá. Ennek káros hatását különösen a 2014-es rendkívül járványos évben tapasztalták meg.

Összefoglalva a szakirányító hangsúlyozta, hogy a szőlő védelmét minden termesztési mód esetén és minden évjáratban a szőlő fenológiai stádiumaihoz kell igazítani, és a tényleges döntések meghozatalakor támaszkodni kell az előrejelzési eszközök nyújtotta adatokra. A sikeres védekezés feltételei között említette a jól beállított permetezőgépet, az optimális permetléfedettséget, a védekezések előtt elvégzett zöldmunkákat, a szellős lombozatot. Az utóbbi években 25°C felett és napsütésben mindenképpen szüneteltetni kell a permetezéseket, mert súlyos levélperzselés lesz a következmény. Mindezeken túl napi kapcsolatban kell élni a szőlővel, hogy követhessük fejlődését, s hogy szükség esetén idejében megtehessük a szükséges intézkedéseket.

Amiről még szó volt

Wille-Baumkauff Márta, a Vindependent Szövetség elnöke, aki az abaújszántói Pendits szőlőbirtok tulajdonosa, elöljáróban elmondta, hogy 2005 óta folytatnak biotermesztést, s 2008-ban, Tokaj-Hegyalján elsőként kapták meg az ezt igazoló minősítést. Ennek alapján később, 2011-ben a külföldi, biodinamikus Demeter-tanúsítást is elnyerték.

A Vindependentet, a Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége Egyesületet bemutatva elhangzott, hogy jelenleg ez az egyetlen olyan független termelői szervezet, amelynek ökotermesztési tagozata is van. Fő célja a szőlészeti és borászati kis- és középvállalkozások érdekeinek képviselete a szakmai szervezetekkel, hatóságokkal szemben Magyarországon, illetve az Európai Unióban. Érdekképviseleti tevékenységük elsősorban a jogszabályalkotásban, valamint a különféle szakmapolitikai kérdésekben nyilvánul meg. Arra törekednek például, hogy a kis- és családi borászatok bizonyos esetekben könnyítést élvezhessenek a jelenlegi bonyolult és szigorú adminisztráció terén.

Az egyesület koordinálja a tagok szőlészeti és borászati információkkal történő ellátását, pályázatfigyelést, ehhez kapcsolódó képzést és tanácsadást szervez. Hazánkban jelenleg 62 tagjuk van. A biotermesztés támogatása érdekében közreműködnek kísérletek szervezésében, helyet biztosítanak azoknak, és újabban a Bor és Piac c. szaklapban ilyen tárgyú szakcikkeket jelentetnek meg. Az egyesület – számos európai ország társaságában – tagja az Európai Független Szőlő- és Bortermelők Szövetségének.

Huszár Jenő (Farmcenter Kft.) a permetezőgépek üzemeltetéséről és a kijuttatástechnika mindennapi kérdéseiről tartott előadást. Rámutatott a leggyakoribb hibákra, az egyenetlen szórásból eredő problémákra. Hangsúlyozta: a kijuttatást tekintve nincs különbség a hagyományos és az ökológiai termesztés között, a műszaki és munkaminőségi kívánalmak mindkét termesztési módnál egyformán betartandóak. Ismertette a különböző szórófejtípusokat és a gépbeállítási alapszámításokat.

Az ökológiai szőlőtermesztés tanúsításával kapcsolatos tudnivalókról Allacherné Szépkuthy Katalin (Hungária Ökogarancia Kft.) tájékoztatta a jelenlévőket. Ismertette az ökotermesztés EU-s és hazai jogszabályi hátterét, külön is kitérve a szőlészet és a borászat kérdéseire.

A hazai ellenőrzési rendszer felépítését és működését a 34/2013. VM-rendelet tartalmazza részletesen. Bemutatta az ökológiai termesztésre történő jelentkezés, az átállási idő és az üzemszerű termesztés szabályait, általános és részletes előírásait. Felhívta a figyelmet az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédelmi készítmények és termésnövelő anyagok listájára, amely a NÉBIH honlapján bárki számára hozzáférhető, és a naprakész ismeretek céljából fontos információs forrás.


Ez a cikk a MezőHír 2016/09 - szeptemberi számában jelent meg.




%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-zoL

-=oOo=-