Új üzleti lehetőség esélye a méhészek számára

Címke: , , ,
Kategória: Kiemelt, Méz

A mézeshetek itala

Wilhelm András a mézbor készítésének alapjait Ausztriában tanulta, s most kecskeméti méhészként szeretné megismertetni a hazai fogyasztókkal is a mézbort, továbbá tervei között szerepel, hogy a hazánkban még kevésbé ismert ital készítését minél több méhész, szervezett képzés keretén belül, megtanulhassa.

A fiatal méhészt arra kértük, foglalja össze, hogyan kezdett méhészkedéssel foglalkozni, s vezessen be bennünket a mézborkészítés rejtelmeibe.

– 1996-ban egy idős bácsi felszámolta méhészetét, s tőle vásároltam négy méhcsaládot. Ekkor mindössze 16 éves voltam. Idővel 30-35 családra fejlesztettem a méhészetemet, majd 2000-ben felszámoltam, mert akkor kezdtem felsőoktatási tanulmányaimat Gödöllőn, ahol agrárközgazdász szakon végeztem.

Ezt követően két évet külföldön dolgoztam, majd hazatérve újra elkezdtem a méhészkedést, amit a mai napig munka mellett végzek. Időközben technológiát is váltottam: a korábbi fekvőkaptáros technológia helyett az üzemi körülményekhez jobban használható rakodókaptárosra tértem át. A méhcsaládjainkat április és július között minden növényre vándoroltatjuk.

– Hogyan jött a mézbor ötlete?

– A gondolat, hogy ne kizárólag mézet, hanem abból előállított terméket is értékesítsek, már régen megfogalmazódott bennem, hiszen tisztában voltam azzal, hogy így több lehetőség lenne a mézben. Kevesen tudják, hogy a kiváló minőségű hazai méznek mindössze 20%-át értékesítik Magyarországon, a többit külföldre exportálják, így a haszon jelentősebb része is ott keletkezik.

Először a mézsörgyártásban gondolkodtam, de annak igen magas a beruházási költsége, s körülményes az elkészítése, ezért főként nagyüzemi körülmények között valósítható meg.

Ekkor jött a mézbor ötlete, amely termék napjainkban Németországban, Ausztriában és a skandináv államokban a reneszánszát éli.

– Kérlek, mutasd be a mézbort, hiszen ez kevésbé ismert ital hazánkban!

– A mézbor mézből és vízből készült nagyon kellemes ízű, friss, üde ital. Fogyasztásának kezdete korábbra tehető, mint a szőlőboré. A lakodalmakban mézbort ittak, mielőtt az ifjú pár a mézeshetekre indult, úgy vélték, a mézbor biztosítja a termékenységet.

Az előállításához a legjobb alapanyag a napraforgó-, a hárs- és a vegyes méz, ezek különleges ízt kölcsönöznek az italnak; én főként napraforgómézet használok.

Az akácméz nem igazán alkalmas, mert nehezen erjed, s az íz aromája is kevesebb, mint az előbb említetteké. A repceméz sem javasolt hozzá, ugyanis az a „romlott káposzta”-jellegű végeredmény miatt kellemetlen ízű bort eredményez.

A mézbor mintegy 2-3 hónap alatt lesz készen – közben mindennap kóstolni kell, foglalkozni vele. Amikor az ital elkészül, azonnal palackozzuk, különben veszít az illatából és zamatából.

– Hol tanultad meg a mézbor készítését?

– Ausztriában találtam ilyen képzést, amit 2013. év végén végeztem el. Szerencsém volt, mert utóbb derült ki, hogy a tanfolyamot csak osztrák állampolgárok számára indították. Azt hitték, én is osztrák vagyok, mert jól beszélek németül, és a vezetéknevem szintén ezt sugallta.

A tanfolyam oktatója 20 éve készít mézbort, s évente mintegy 20 ezer palackkal értékesít. Kiváló szakember, rendkívül segítőkész ember, sokat segített akkor is, mikor itthon próbálkoztam a mézbor elkészítésével.

Az első próbálkozásim nem jártak tökéletes eredménnyel. Először nem az oktató által javasolt élesztővel próbálkoztam, ami másként viselkedett, de a kudarcok után ettől kezdve csak az osztrák élesztővel készítem a mézbort. Ezt a tételt még üvegballonban készítettem.

A következő próbálkozásaimat már saválló erjesztőtartály és hordó segítségével és az osztrák élesztővel végeztem. Így már jobb eredményt értem el, de korántsem olyan lett, mint szerettem volna. A tanfolyamon kóstolt különböző fázisban lévő mézborízekre hagyatkoztam, ez volt az alap, és én is ezeket az aromákat szerettem volna elérni. Ezenkívül különböző mérőeszközökkel ellenőriztem az alkohol- és cukorfokot. Így kísérleteztem, és a saját hibáimból tanultam. A mézborkészítés is olyan, mint a méhészkedés: sok türelemre, kitartásra és gyakorlati tapasztalatra van szükség hozzá.

A legnagyobb elismerés az volt számomra, mikor az osztrák képzés oktatási vezetője hazánkba látogatott, s megkóstolva boromat azt mondta: olyan, amilyennek lennie kell. Ekkor éreztem először, hogy megérte a sok fáradozás.

– Mi a következő lépés?

– Jelenleg az értékesítési lehetőség kiépítésén dolgozom. Hazánkban korábban senki nem forgalmazott hivatalosan mézbort, így a terméket végig kellett vinni egy hosszadalmas engedélyezési eljáráson, de mára minden engedély megvan ahhoz, hogy a mézbor az értékesítőn keresztül piacra kerülhessen. Ehhez keresek kis- vagy nagykereskedőt. A mézborban kiváló lehetőséget látok hazánkban is.

– Tervezed-e a megszerzett tudásodat átadni mások számára?

– Szeretném, ha minél több méhész megtanulná a mézbor készítését. Az oktatást egy-két éven belül szervezett és hálózati formában szeretném megvalósítani, mert úgy gondolom, ez is egy lehetőség a méhészek számára; valódi alternatíva rejlik benne, ráadásul mintegy feleannyi méhcsaláddal tud a termelő ugyanannyi bevételt elérni, ezáltal a méhlegelők sem lennének olyan mértékben leterhelve. Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a mézbor télen is elkészíthető, amikor a méhészek ráérnek, s a hűvös idő is sokkal kedvezőbb számára, mert lassabb erjedéssel sokkal kiválóbb minőség érhető el, mint nyáron.

A mézbor készítése egy beruházásigényes feladat, s a kezdeti kísérletek is sokba kerülhetnek, hiszen a méz drága. Mégis úgy gondolom, megéri a fáradságot, mert egyrészt jövedelmező lehet, másrészt olyan egészséges terméket kapunk, amit nem mindennap fogyaszt az ember.

Jó lenne, ha minél több hazai mézborkészítő működne, mert ez adna egységet és erőt ahhoz, hogy az érdekeinket képviselni tudjuk. Az az elképzelésem, hogy egy egységes és jó minőségű termék eléréséhez idővel másoknak is biztosítani tudjak az enyémhez hasonló technológiát, így a minőség a fogyasztó számára mindig azonos maradhat. Ez fontos, hiszen egy új, bevezetés előtt álló terméknél figyelni kell arra, hogy az egyéni próbálkozások ne járassák le ezt a nemes italt.

Fontos a kiváló minőség fenntartása és ellenőrzése is. Erre jó alkalom lenne a megfelelő időközönként rendezett mézborverseny, ami ráadásul jól megszervezve médiavisszhangot is adhat ennek a különleges italnak.

Hogy mi is a mézbor, nehéz elmondani, meg kell kóstolni: nem csak méz, nem csak bor. A készítése jelentős befektetést igényel, ám úgy gondolom, ha megismerik az emberek, meg fogják szeretni – ennek köszönhetően kiváló üzleti lehetőséget jelenthet majd a méhészek számára, akik magyar alapanyagból ízletes és egészséges terméket állíthatnak elő.


Hornyák Ildikó

Ez a cikk a MezőHír 2016/01 - januári számában jelent meg.




%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-zcC

-=oOo=-